Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-18 / 187. szám

4 J^ÍRYIDÉK. 1929. augusztus 18. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok „Szagos lesz az utca, merre, merre, merre járok" A következő panaszos levelet kaptuk: [ ' •, , Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! A nyíregyházi olvasóközönségnek valóságos lelki megkönnyebbülést jelent a Nyirvidék panasz-rovata, ahol kedvére előadhatja panaszait. Mindig is nagy figyelemmel olvastam polgártársaim kéréseit, amelyek hol egy uj kutásásért könyörögnek, hol a kövezet javítását kérik stb. Mindnyájunknak nagyon is szivén fekszik a mi kedves városunk és minden erőnkkel igyekszünk is ennek sorsán javítani, jóakaratú figyelmeztetésekkel a hibák kiküszöbölésére kérni az illetékes tényezőket. S valóban a Nyirvidék sok tekintetben járult hozzá, hogy a hibák reparáltattak. Szerda este szokatlan eset döbbentette meg a Széchenyi-ut sétálóit. Minden ugy indult, mint máskor. A virágos utcán a forró nyári nap után lehűlt balzsamos levegőt teli tüdővel szívták a sétálók.. Már feltűnt az öreg ur, ki régi kabátjában minden este ugyanabban az időben végzi sétáját. Kilenckor ér pontosan a tanítóképző muskátlis ablaka alá és ehhez igazítom az órámat. Már sétáltatják a mamák leányaikat. Megjelenik a hosszú legény és az ábrándos szemű, mindig suttogó szőke leány. Egy pár perccel később ritkább, majd sűrűbb rajokban szállják meg székeket, hogy itt kipihenhessék a napi fáradalmaikat, de egyúttal a friss pletykák és nyári szenzációk csemegéit efli&zippantíhasEáJt. <Moindom, minden ugy iipüult, mint máskor. A Kioszk szines lámpái is ugyanugy csillogtak. A kertekben is megkezdődött a székek rohammal való elfoglalása. Békésen jöttek az Érfolyó felől és eláb- 2 ífá|rijdaktam Nyiregyháza fejlőidé- o sén és megcsillant előttem a vi- ( rágós Nyregyháza, mint fürdőváros. piszén minden egy fürdőre emlékeztet. Ekkor hirtelen egy kisebb csoport a Haisinger patika előtt megállót^. Odaszaladok, egy fiatal lány rosszul lett. S mint a villám, süvített át most az orromon egy rémítő büz. Orrfacsaró, hánytató. Széjjel nézek, a túlsó oldalon is emberek ^zsebkendővel betakart orral rohantak visszafelé. Mi az ? A hőhullámot büzhuHám váltotta fel? Mélyen tisztelt Szerkesztő Url Erre vagyok bátor felhívni a figyelmét. A szag megvolt. A szag érezhető volt, sőt túlságosan érezhető volt. Az eső utáni ózondus levegő ammóniákkal és kénhidrogénnel telítődött és a vegyészek örtöfméife szagáriát daloltak. De csak a vegyészek kedvére szolgált, kik analizálják a szag és illat részeit. Ámde a közönség nem igen lelte benne kedvét és a befogott orrok és elkényszeredett mosolyok meggyőzhették a köztisztasági vállalatot, hogy nem épen azért jöttek ki a szép csillagos nyári este, hogy az akkor lassan, csigalassúsággal cammogó, szennyet elhordó kocsi illatában részesüljenek. Képzelje el, milyen kellemetlen lehetett az öreg urnák megállani rendes sétájában és megvárni az illatözön elcsendesülését ? Nemi lehetett pont 9-re a muskátlik tövében. Vagy gondolja magát a hosszú legény helyébje, ki talán a legsejtelmesebb hangon suttogott laz ábfándos szemű leányka fülébe és mikor már győzne a fiatalság és megreszket a szőke leány szive az andalító és megrészegitő szavakra, már-már kimondja a boldogító igent — és egyszerre hirtelen őrült tornádó sebességével fcözelgő szagóceán szájáb|a fagyasztja a rég óhajtott vágygerjesztő szavacskát. Ezután már nem igen lehet visszaejsini az előbbi tjoldog hangulatba. A szenzációk elmaradtak, a ple/ykázó nénikék befogták orrukat. Jó Bessenyeink, nem érez semmit! Arra akarom kérni a Szerkesztő urat, hogy hivja fel a megfelelő Körök figyelmét, hogy a bjizt-. árasztó kocs ia főutcán csak éjjel menjen á,t és ne, mikor még sétálnak. Bizonyára megvan a jóakarat és ez csak egy véletlen eset volt. Vagyok tisztelő híve: (aláírás.) Beegvetgimolyt, szúnyogot,polosfc*«, swabboganiitphangyát,bolhá»

flet{ít •rtb. As azok petéit, llletre lárváit Nem hagy foltot I Ogyallen a Az egystliili illatosított rovarirtószer FLY-TOX Nem méreg I kb. negyed literes üveg, rzájfnjónj 3.— p Bádogtartál yokbam: kb. K Ht. kb. 1 Ht. kb. 2 llt. fcb.iltt. 1Q.-P 18—P 44).— p 3.- P 5.SO P Hatása meglepff? Mindenütt kaphatói Prospektust kfvínutT* HM: Révész Ernő és T£nu» Budapest, V. ker.. Nádor ucca 30 Telefón : Lipót ogs—25 Ebből látszik, hogy nem olvasták a cikket. Mert ha olvasták volna, már lett volna idejük megcáfolni a cikk állításait. Mégis egy nagy város kereskedőit »rágalmazza« a cikk irója. A város kereskedőinek a legjavát. És sehol egy tiltakozó szó. Vagy tényleg igaza van a cikknek ? Két nagy szervezetbe tömörültek a »készpénzárban részlét,re« árusító kereskedők. A két nagy szefvezet vezetősége sem olvasta volna a cikket ? Vagy ugy gondolja, jobb lesz hallgatríi? Ugy látszik, a nagy kánikulában a kereskedők is elfásultak és nem fontos a tíiSztásség nfyígvédcséért síkra szállni. Nem érdemes a kereskedők »krémjéngk« a tisztességét egy tollvonással is megvédeni. Az érdekképviseletek érdemes vezetőségei ilyenkor nyaralnak és nem olvasnak újságot. Különösen helyi újságot nem olvasnak. Nem érdeklik őket az itteni problémák. Ök elnökök és punktum. Majd, ha elnökölni kell az ülésen és -ünnepelni egy ünnepeltet, majd akkor csengetnek. Most írjon az újság a kereskedőről, amit akar. A kartársak becsületét védeni nem közügy. Az nem az ő feladatuk. Ök szorgalmazzák a tagdijak pontos behajtását, mert ha nincs pénz, — nincs egyesület és nincs megtisztelő elnöki szék. Minek is kell az, ha a kereskedőknek már minden mindegy. j Z. G. I ámít a város még mindig nem vesz észre Tisztességes, vagy nem tisztességes? A »Nyirvidék« hétfői (i3-i) .számában egy érdekes cikk jelent meg. Felhívom rá figyelmét annak, aki nem olvasta volna. Pedig ugy látszik, hogy sokan nem. olvasták. Akit pedig érdekelt volna, az egyáltalán nem olvasta. Nem olvasta a cikket egyetlen nyíregyházi kereskedő sem, akik »készpénzárban részletre* kínálják áruikat. Pedig a cikk szerint ők tisztességtelen versenyt folytatnak. — Egy fiatal leányka küldött hozzánk levelet, melyben elpanaszolja, hogy mennyi rettegésnek, félelemnek van kitéve, különösen télen, | ha esténkint hazatér Arany Jánosutcai lakásukba, a korom sötétség miatt. Mi szószerint leközöljük a leányka panaszát, mert reméljük, hogy ezek az őszinte egyszerű' mondatok végre is jobb belátásra bírják az illetékeseket s a város külső perifériáin is rendezik az utcák kivilágítását. De beszéljen helyettünk a levél: Kedves Szerkesztő bácsi! Igaz hogy már volt ilyen panasz az újságba, de kénytelen vagyok én is felszólalni, mert hiába, mégsem akarják észrevenni az Arany János-utcát, hogy milyen sötét. Én tudom, mert mindennap tapasztalom, sajnos nem passzióból. Mikor haza jövök, néha azi árokból látok egy-egy embert kijönni, persze én erre megijedek és a saroktól a második házba szaladok be, hátha még ráadásul be is van zárva, majd kiráz a hideg. Csak akkor vagyok boldog, ha rendőr bácsi áll a sarkon. (Igaz, hogy rendőr nincs mindig.) Ez a hely a legsötétebb. Ez a hely csak a szerelmes pároknak jól [ | . t Ha már az Arany János-utca eacdthoz érek -akEor misden fJBff ságom eszembe jut (ami nincs.) — Mert az egyik fal mellett is szerelmespár, a másiknál is. Persze ha ártatlan emberek is, akkor is megijedek, mert olyan sötét van, hogy MPlRlfZfií kelennék Lieher és László előírás szerint ^ rnfnc PC Hnrafí5rtiVií5'7Qhan sőiéíkék iskolai szövetek minden minőségben a legolcsóbb árban szerezhetők be rőfös és divatáruházában, Nyíregyháza, Takarékpalota sarok. TELEFON INT. 275. SZÁM