Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-14 / 158. szám

Nyíregyháza, 1929. julius 14 * Vasárnap T

ű. évfolyam. 158 szám s ElSftastésI Arak halyban és vMékwi: lakira 2*80 partgS. Nsgyadévrs 7'60 pangft. 20*,a engedmény. MrtÉlllllltlfhlUfc 4* t—itAfcnak Alapította JÓBA ELEK Ffisrcrksaztö: Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Falalóa azerkaaztS: VERTBE K. ANDOR. SsarkaaztSség ám kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Taisfon szám 139. Postachequ* 1 Kéziratokat Mm adunk viasza* Vendégeink Felvidéki ""magyar gazdák lesznek ma estétől kSzdve pár napig vendégeink. Kzentiványi yezeti őket aki már éva? óta> egyik illusztris vezére a Csehszlovákiába kebelezett magyaroknak.' Ma este crkezn^k városunk falai közé és a feltörő érzelmek hatása alatt, összeszorult szívvel keressük a mékó szavakat üdvözlésükre. r f' Keblünktfén • kimondhatatlan érzések viharíanak és sirni szeretnénk az egyik szemünkkei, a másikkal meg mosolyogni, mint ahogy jó Petőfink irta egykoron! Testvéreket üdvözlünk, akiket egy rettenetes katasztrófa a tenger túlsó partjára sodort tőlünk és most nagy idők multán látogatóba jönnek hozzánk, hogy szinről-szinre, láthassák ittmaradt testvéreiket és hogy mi is szinrőlszinre láthassuk őket s a közöttünk tátongó ürt elfeledhessük néhány órára. Gondolták: ha mi nem megyünk, jönnek ők! Mit fognak itt látni? Egy agyondarabolt nemzetnek dacos "küzködé^ét a csonka jelennek elviselhetővé tételére és egy megalázott, de meg nem tört nemzetnek elszánt reménykedését a jóbb és szebb jövőbe! Ám a pillanat, amelyet erre a látogatásra választottak, nagyon is nehéz körülmények között talál bennünket. A magunkrautaltság, az elszigeteltség összes keserves átka most I bontakozik ki épen, a mi gazda- ] sági életünk különböző mezőin és nem titkolhatjuk, hogy ebben a pillanatban a mi életünk igen súlyos megpróbáltatások között folyik. De épen a pillanatnak ilyen súlyos horoszkópja teszi a találkozás drámai momentumát még mélyebbé, még meginditóbbá, mert hiszen épen a magunk sorsából tudjuk kellőleg mérlegélni és megérteni a mi kedves vendégeinknek jnég súlyosabb és még keserűbb sorsát, akik az idegen impérium hatalmi nyomása alatt még a miénknél is bizonyára sokkalta ke. serübb kenyeret esznek. Ezek a gondolatok azonban csak a közös sorsnak pillanatnyilag feikivánkozó hasonlatából erednek, az igazi érzés mégis a viszontlátásnak édes öröme és boldogsága. Ez a látogatás demonstratív meg nyilatkozása annak a minden magyar lelkéből kiirthatatlan'testvéri érzésnek, ami épugy nem hal ki az Őperenciákra önként kivándorlók lelkéből, mint az erőszakosan elszakított testvérek szivebői s amely minden magyart, tartozzék és éljen a glóbusz bármely pontjárí, örökre és szétválaszthatatlanul összeforraszt! Köztünk ez idő szerint áthidalhatatlan ür tátoqg — Hidasnémetinél. Ez az ür azonban — jegyezzék meg jól, akik mélyíteni próbálják — csak földrajzi távolságot jelent, amit meg lehet kerülni... A szivekben e földrajzi távolság épen ellenkező hatást vált ki. Az sorsharag és mmden vihar és hányattatás között! Ha a mi kedves testvéreink valami olyast tapasztalhatnak nálunk, amit érdemes eltanulni tőlünk s ami törekvő gazdáinktól, — mondják meg nekünk, hogy önbizalmunk fokozódjék. Ha pedig kivetni valót találnának, ami mindennapi életünk jelenségeiből, mondják meg azt is testvéri nyíltsággal, hogy abból viszont mi okuljunk és mi tanuljunk. Legyen a találkozás hasznos is. Örüljünk és erősítsük egymást. Közös sorsnak megtépett gyermekei találjunk egymásban igazi testvéreket. Szabolcs vezér földjén Isten hozott benneteket, Rákóczi népe! Dr. Sasi Szabó László. Bencs Kálmán dr. polgármester előterjesztést tesz Kállay Miklós dr. főispánnak a munkanélküliség leküzdésére A képviselőtestület közgyűlése (A Nyírvidék tudósítójától.) A képviselőtestület péntek délután 3 órai kezdettel tartotta a városháza nagytermében közgyükéi". SBencs Kálmán dr. kir. kormány^fw^nácsos, polgármester a Hiszekegy imával nyitja meg a gyűlést, majd röviden összefoglalja a tárgysorozat főbb pontjait. A képviselőtestületi tagok uj választására vonatkozó szabályrendeletet ismerteti és ennek során indítványozza, hogy a képviselőtestület üdvözlő táviratot intézzen a belügyminiszternek és Nagy, Blaha és Sztranyovszky államtitkároknak, kitüntetésük alkalmából. A több, mint négy évtizede működő városi tanács az uj választási törvény értelmében megszűnik. E tény mellett — úgymond — szó nélkül nem haladhatok el, mert meggyőződéséin és hitvallásom, hogy a negyven év alatt kiválóan betöltötték nehéz hivatásukat. Nyír egyháza polgárai között a békét és harmóniát a legsúlyosabb időkben BBMMKMMB

SBWaHByiS

li

CTMIlMMift. Párisi karcolatok Irta: Vándor Endre. Szabó Gusztáv, ha lakást váltóztatott, a bejelentőlapjára csak ezt tudta irni: budapesti születésű 30 éves, állástalan, magántisztviselő. Ez másszóval ennyit jelentett: Serdülő korában került a harctérre, ahol egyfolytában 36 hónapig volt és tágranyilt gyermekszemeiben a halottak ezreit hantoL ta el. Feszült iciegeit, mint táviródrótokat a szélvihar az emberiség jajkiáltása tépte szét és hite rémülve menekült a templomok hűvös hajójából, hol földöntúli álmait álmodta egykor, mint kis ministráns gyermek. így került haza, tépetten, ábrándjaitól fosztottan, energiátlanul s a fatalisták unalmával szivében. Nem tudta mihez kezdjen. A rohanó egészségesek elfordultak tőle borzongó csodálkozással, mint betegtől és félrélökték az útból. Egy napon a kávéházban találkozott a nővel. Párisból jött rövid időre. Különös illatfelhő. Szemeinek mély kohójában hívogató tüz. Távoli titokzatosság: Páris. Talán a Louvre-nak, az emberi lélek templomának isteni alkotásaikban megmutatják az élet szépségeit; talán a szajnaparti antikváriusok pulpitusain roskadozó enyhen "gondolatok kinyilatkoztatják előtte az élet értelmét — gondolta — és az erős magahizó asszonyra j támaszkodva, — mint féllábú háborús rokkant a mankójára — Parisba ment. — * A Boulevard Clichy, Páris hatalmas, fasoros utja csak lassan éb redezik éjszakai mámorából. A Montmartre kis lebujtanyái már zárt redőnyajtókkai alszanak s csak a »Döglött patkány« vöröskeretü ablakaiban pislog deliriumosan a villany. A hajnali ég gyulladt pupillája álmosan néz le, mint az •éjszakából ittrekedt festett cselédei a fizetett csóknak, akik a padokon kócosan gubbasztanak s arcukon a kimerültség és az absint gyűrött lárvája torzul. Csak a friss, pihent munkások, amint gyalogosan, biciklisen sietnek a gyárak bugó jelére, mutatják az élet egészséges vérkeringését. Gusztáv csak futtában látta mindezt, mert rohant a Renaultgyárba, ahol mint napszámos, sikerült elhelyezkednie. Páris ősrégi katakombáiból az élelmes francia az egész várost behálózó földalatti villamosjáratot létesített, százezer számra szállítva a külvárosi gyártelepek felé a munkásokat. A Metró széles lépcsőzete mélyen a föld alá vezette Gusztávot, ahol ezrével tolongtak a siető emberek türelmetlenül várva az 5—6 kocsiból álló villamos vonatot. A kocsik belseje pillanatok alatt meg telt emberekkel, akik mint birkák a vaggonban egymás hegyén-hátán szorongtak nők, férfiak vegyesen. A hőség forrón harmatozott a hom Iokokon, a nehezült mellkasok zihálva szívták magukba a megszorult, párás levegőt. A légfékes automataajtók a vonatvezető jelére összecsukódtak s a vonat száguldva fúrta magát az alagút sötét torkába. Időközönkínt egy-egy villany siklott tova, mint zuhanó csillag, hirtelen kanyarulatok tették bizonytalanná a lábak egyensúlyát, sinkereszteződések dübörögtek végig a kocsikon és a vonat befutott a Les Halles mozaikkockás, fényáradatban fürdő állomására. A perionon egy hatalmas termetű francia munkás várakozott. Gusztáv kocsija éppen előtte állott meg. . — No, •ez ugyan kintrekedt — gondolta elfojthatatlan kárörömmel és igyekezett sajgó oldalát megszabadítani szomszédja hegyes könyökétől. A munkás kétségbeesetten tárta szét a kocsi ajtaját. A gyár irgalmatlan. Öt percnyi késésért egy félórát vonnak le a fizetéséből. Megpróbált felkapaszkodni, de csak a cipője hegyén állhatott meg A vonatvezető indulástjelző éles füttye, mint vészkiáltás hasított fülébe. Pufók, vörös arcát egyszerre tébolyult düh torzította el, nyakán az erek kidagadtak és vaskos testét roppant erővel lódította a tömeg közé. Egynéhány ember lerogyott a lezuhanó test súlya alatt, egy aszszony felsikoltott, többen ijedten kapkodtak a támaszték után, de a munkásnak sikerült helyet kapni. Gusztáv fel volt háborodva. Biztató harciassággal nézett körül a francia 'férfiak megtorlására számítva. Azonban senkisem vonta felelősségre a brutális munkást, hanem mindenki a vasúttársaságot csepülte a kevésszámú kocsik miatt Gusztáv elbámult az emberi szolidaritás e finom megnyilatkozásán Szégyenkezve gondolt önző önmagára és a pesti villamosokra, ahoi ilyen esetekben a káromkodás özöne züdul a siető félkapaszkodóra és parázs verekedést röktönöz a felgyülemlett egyéni gőg és érdek. Egyes szám ára 16 fillér összetartozás és-a testvéri érzés fokozását. Lélektani dolog, hogy az egymást szeretők nagy távolság ból még jobban szeretik egymást. A hozzánk látogató testvéreket mi ezzel a végsőkig felfokozott testvéri szeretettei fogadjuk és köszöntjük. Legyen ez a találkozás ujabb pecsétje az egy-nemzettest elévülhetetlen axiómájának, az egész világon szétszórt magyarság szolidaritásának és az évezredes sorsközösség kipusztíthatatlan öntudatának, amely szerint mi magyarok — magyarok maradunk minden