Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-13 / 157. szám

1929. juhus 13. JAÍKYXDÍK 7 A hónok se nem magyarok, se nem székelyek Irta: Cserép József dr. I. Anonymus szerint nemzetünk a magyar nevezetet Magog nevü el­ső királyáról, Jáfet fiáról nyerte. A Budai Krónika ellenben azt irja: Nemrótnak két fia volt, Hunor és Magor, akiktől a hunok, vagyis a hungárok származtak. Méltán kér­dezhetjük, mennyiben van közünk a hunokhoz s hogyan jutottunk a hungár elnevezéshez. Földünk múltjából négy kataszt­rófáról tud a hagyomány. A két utolsó közül az előbbi Amerika és Ázsia közt esett egy Japetos-nak jelölt részével a Földnek mintegy 11,500 évvel ezelőtt, a másik el­lenben Amerika innenső, azaz, ke­leti részén az u. n. Kronos-szai 4268 évvel későbben. A Föld mai nyugoti véghatárán, az Óceánnál jelzi az ókor iklasz­szikus hagyomány minden létei kezdetét. Indus Írásokban s a Bib­liában Chavila-Ofir a neve a Peru és Mexikó területén megmaradt szárazföldnek, amit görögösen Gaea-nak mondunk, az ott lakó népek nyelvén pedig Magya (Ma Müj volt a neve. Japetos ibér népe amazon nép volt; névképviselője Myrina, még pedig mintegy 8000 éven át, mialatt népének egy ré­szét ,Hispania-Libya-Egyiptom-My sia (Masu^ fő állomáshelyein ke­resztül a Kr. e. . 1232. évben. Thrákiába vetette a sors forgata­ga. E nép alapítása volt Arme­nia; tartozékuk volt Persé népe, a sumerok és Panda indus népe tud­niillik, akikről később árja hódi­ióik országának Persia neve s az ő perzsa nevük származott. Zömük alapította Előázsiában Aria he­lyen Mediát, az ő saját nyelvükön: Magyá-t, amely tehát mintegy név­leg is feltámasztása volt mintegy elvesztett nyugati őshazájuknak, Magyá-nak, ami föld-et, mező-t je­lentett az ő nyelvükön; csak gö­rög-latin íróknál Media. Aki el­szakadt hazájától vagy nemzete zömétől, annak magyar »médiai« volt a neve. . De a vándor ibéreknek Európa felé is mutatkozik utirányuk; ugyanis Britanniának s — leg­alább a Rhóne folyóig Franciaor­szágnak, úgyszintén az egész spa­nyol félszigetnek Ibéria a legré­gibb ismert neve; idébb a Visztula és Dón-folyók közt ősrégi telepe­sek a sármaták »magya-sarjak« (Sauromatae Medorum soboles. Plin); mert nem szlávok ők, mint a történészek még ma is vélik, ha­nem elszlávosodott és elgermáno­sodott ősi fajrokonaink. Ez volt tehát az utjuk Aloeus gigász aeol ivadékainak is, kiket a hagyomány Thrákia első telepeseinek, váro­sok építőinek; s a kultura első ter­jesztőinek ismer. — őslakóhelyük után nevezik görög s latin írók az ibereket Gigászoknak, »Földszülöt­tek«-nek. A Csendes-óceántól keletre, a most u. n. Amerikával együtt meg­maradt szárazföld az Atlaszi-oceán képződése folytán szigetté vált, sőt idővel 7 darabbá szakadt. — Ezeket nevezi a görög theogonia Atlantisoknak »AtIas leányai«-nak, mint részeit ama Magyának, amely nek mintegy gerinchegysége volt az Atlas, vagyis az Antillák; ezek folytatása az Atlaszi-oceánon innen az afrikai Atlasz-hegység, vagy — ujabb geologusok szerint — a Pyrenaeusok. (Folytatjuk.), Négyszer mártotta a kést öccse haragosa szívébe A debreceni ítélőtábla leszállította a nyíregyházi törvényszék ítéletét Halálos végű verekedés történt a mult év október 2-án Porcsalma községben. Stiránszky Zsigmond földműves összeszurkálta öccse ha­ragosát : Papp Simont, aki az elszenvedett - sérülések következté­ben meghalt. "Az ügy előzményei a következők: Stiftnszky Zsigmond porcsalmi földműves a mult év október 2-án a Kovács-féle korcsmában boroz­gatott öccsével együtt. Este tiz óra felé már elfogyasztottak egy liter bort, mikor Papp Simon oda­való földműves betért a korcs­mába. Papp Simon régi haragosa volt Stiránszky Péternek és igy alig­hogy elhelyezkedett a korcsmában, máris vasvilla szemekkel kezdték egymást méregetni. Majd Papp ey sértő jelentést intézett Stirán­szkyhoz, aki nem hagyta magát, hanem erős hangon felelt vissza. Szóból szó lett, végül is a két haragos összeveszett. A korcsmá­ros kiutasította őket, mire az ud­varon folytatták a verekedést. Mi­re Stiránszky Zsigmond utánuk ment, az öccse már a földön fe­küdt és Papp javában ütlegelte. — Stiránszky látva öccse szoronga­tott helyzetét, előkapta kését s azt négyszer Papp Simon szivébe mártotta. A szerencsétlen ember még a helyszínen kiszenvedett. Sti­ránszky Zsigmondot pedig elfog­ták a csendőrök. A nyíregyházi törvényszék a té­len megtartott főtárgyalás adatai alapján szándékos emberölés bűn­tettében mondotta ki Stiránszky Zsigmondot bűnösnek és négy évi fegyházbüntetéssel sújtotta. A bejelentett felebbezések foly­tán tegnap délelőtt a debreceni Ítélőtábla Kulin-tanácsa elé került az érdekes bűnügy. Az iratok is­| mertetése és a perbeszédek elhang zása után meghozta a ítéletet: a tábla a minősítés meghagyása mel­lett Stiránszky Zsigmond "bünteté­sét ^iét évi fegyházra szállította le. Az Ítélet a kir. főügyész súlyos­bítás végett megfelebbezte. Három társzekeren vonult be Vé­nus Nyíregyházára (A »Nyírvidék« tudósítójától.) fegnap délután 3 órakor három társzekér jött lassú menetben a Széchenyi uton a Máv. állomásról a városba. Az első és a második szekeren finom vonalú kőfaragvá­nyok voltak, a harmadikon is kőré­szek, mellettük zsákbavarrt gyö­gyönyür bronzakt: »Venus isten­asszony* szobra. Kisfaludy Strobi Zsigmond remekét, Vénus szob­rát hozták Nyíregyházára. A szob­rot egyelőre a városházán helyez­ték ei, de a napokban már felállít­ják a Széchenyi-téri pázsiton. Itt fog állani a szépség diadalmas himnuszát hirdető szobor, mely a város büszkesége lesz. A város legforgalmasabb pontján üzlethelyiségekre kiválóan alkalmas ház eladó, esetleg bérbe kiadd. Cim a kiedóban. x 4200 — 2 503 "JtS Fiat kocsi kifogástalan üzemképes állapotban olcsón eladó. Marton és Társa nyiregyházi autóüzeme Zrinyi Ilona-ufca 8 szám. 3827—20 Mégis kisüt a nap , Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. A szive és a lelke hideg volt, mint az eresz felett lógó hegyes jégcsap és a férfiakról igen kicsinylő véleményt plántálgatott madárfejében. Ennek ellenére — és ez nem paradoxon — nem igen válogatta meg a szeretőit: ma egy katona­tiszt volt a babája, holnap egy Vén trafikossal szeretkezett, sőt az utóbbi időben minden eddigi szerelmi ostobaságára rátette a koronát is: elég­gé hosszú, feltűnően hosszú ideig megmaradt egy és ugyanazon szerető mellett: vadházasságban élt egy részeges, sikkasztó, tolvaj facér pincér­rel... Beszédmodora igen élvezetes és tanulságos volt (nem olvasott, csak Színházi Élet nívó­jú és témájú lapokat), amit abból is láthatunk, hogy megérkezése után azonnal ezzel a csata­kiáltással rontott rá a gyanutlanul elébe siető Tusskóra: — Tudod, voltam a Csicsóka-kabaréban és megnéztem az uj műsort Nahát az őrület, az rémes, amilyen szép! Hogy lesz ott beszélve!... Guszta!... El qe mulaszd, drágám, nézd meg, nagyon gyönyörű!... Bőgni fogsz! Pesten nem járt csak fogatokon, autón és ugyanegy ruhát többször soha nem vett fel, mint háromszor. Ebben a megállapításom megett azonban ne lássanak tékozlást, mert inkább a javára akarok valamit elkönyvelni ennek az apró egérfogu nőcskének (amely fogak öreg, tapasz­talt urak szerint egyedül képesek arra a 'sok­féle női fogazat közül, hogy minden aranyat el­rágjanak és megöljék a kezük ügyébe került férfiak csontját...) Grizeldisz ugyanis takarékos­sági rohama idején olyan ruhákat szokott csinál­tatni, amelyek minél több részletet mutogattak meg a testéből, ugy, hogy néha még a leg­öregebb kokottok is elpirultak, annyi fedetlen­séget látva. nem is szólva arról, hogy a szok­nyái az ismeretes »bokorugró« műfajt is alaposan megszégyenítették, minek következtében éppen­séggel nem zárkózott el az elől, hogy alkalom­adtán a kiszemelt férfiúnak akkora darabot mu­tasson meg lábaiból, amelyeken egy hetekig éhkurára fogott kannibál néhány napig bősé­gesen elélt volna • •. Szerelmes volt a saját — nem nagyon arányos és nem nagyon artisztikus — testébe és hogy más is az legyen, mindeq módot és alkalmat megragadott, hogy minél töb­ben lássák, bámulják és csodálják. Kedvenc trükkje volt, hogy fürdőkosztüm­ben indult el hazulról, azaz: »saját villánk«-ból a partra, csónakába telepedett s mialatt hősi­esen és élvezettel tűrte a csónak-kikötő legényé­nek eszeveszett pillantásait, lassan kapaszkodott bele az evezőkbe. Amikor künn járt a szabad vízen, eleresztette az evezőket, hanyatt feküdt a csónak ^ fenekén és órákig süttette magát a nap legégetőbb sugaraival. Egy izben a csónakot a tó nyugtalan vize a gőzhajó közelébe ringatta s az öreg »Kelén« majd felbillent meglepetésében, amikor a gaz­dátlannak mutatkozó csónak nagyonis pikáns tartalmúnak bizonyult... Ezen a napon azonban Grizeldisz kivétele­sen már nem odafenn, a fonyódi magas hegyte­tőn álló villában öltözött, illetőleg vetkezett át csónakázásához, hanem/ a csónak-kikötő kabin­jában. Gyorsan beleugrott a keskeny kis lélek­vesztőbe és erélyesen ellökte a kőgáttól. Dereka­san dolgozni kezdett az evezőkkel és a könnyű kis csónak sebesen szaladt végig a mozdulatlan víz hátán. Nyílegyenesen suhant előre s kes­keny, éles orra az evezés ütemeire magasan emel­kedett a viz fölé. A levegőben langyos, édeses illatok úszkál­tak s megbizsergették az asszonyka vérét. Ki­tágult orrcimpákkal szívta be tüdejébe a viz­szagu, friss levegőt és gyönyörködve nézegette a karjait, amint megfeszültek rajtuk az izmok. Mellkasa kidomborodott és az uszóruha plasz­tikusan megfeszült rajta... Aztán hirtelen eszébe jutott az ura és ar­ról az anyósa, a — szerinte — kisvárosi asszony. Akinek nincsen érzéke az ő lelki élete és kultur­igényei'"iránt és aki legutóbb is mennyire meg­bántotta kicsinyeskedésével, amint a dolgaiba akart avatkozni. ; Boszankodásában eleresztette az evezőket, mert észrevette, hogy az erős tempóval nagyon­is ; messzire jutott már ki a nagy vízre. Körü­lötte üres volt a víztükör, sehol egyetlen csó­nak sem volt látható,, csupán a révfülöpi öbölnél illegette magát valami kacér kis vitorlás, a hó­szín lepkeszárnyaival. i j Végigfeküdt a csónak fenekén' és a vére nekiszilajufva száguldott ereiben a pompás napmeleg simogatására. Hogy is volt csak az az anyósával? Újra maga elé idézte azt az esetet. Bement a városba, hogy a férje fizetésén, amelyet éppen akkor vett fel, bevásároljon. El­ment vele az anyósa is, bár Grizeldisz előérzet ­szerüen sejtette, hogy ez nemcsak felesleges, de bajt is hozhat. Először a csemegéshez mentek, ahol fi­nom teát, cakes-eket, rumot, kandirozott gyü­mölcsöket, malagaszőlőt és likőrt vásárolt ma­gának. Másutt parfümöket, púdert, különböző arckrémeket, kézfinomitókat, fésűket és egyéb szépítőszereket vásárolt. Onnét egy ruhásboltba mentek, ahol Gri­zeldisz egy fehér vászonruhára való finom vász­nat vett. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom