Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)
1929-07-12 / 156. szám
1929. julius 12. X. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő aprósások Hét ntca lakossága kér ivóvizet szolgáltató kutat a várostól Nincs még egy olyan kérdés, a mellyel kapcsolatosan több panasz merülne fel a város lakossága részéről, mint a vízzel való ellátá? kérdése. Bizonyos, hogy nyugvópontra csak akkor jutunk ebben a kérdésben, amikor megfelelő vízvezeték áll majd Nyíregyháza lakossága rendelkezésére, addig pedig csak uj kutak fúrásával lehet a bajokon segíteni. Ma délelőtt bent járt szerkesztőségünkben. egy ember s egy kérvényt mutattak be előttünk, amelyet utána benyújtottak Nyíregyháza városának s ebben a kérvényben 36 aláírás hirdeti mindennél é kesebben, hogy milyen súlyosak városunkban a vizmizériák. A kérvény aliirói a Kiss Emő-, Vécsey-, Arany János-, Deák Ferenc-, Toldy-, Damjanich- és Árpád-utcák lakosai köréből kerültek ki, aki a többiek nevében is azt kérik a vávárostól, hogy ebben a széles körzetben alkalmas helyen kutat fúrasson s ezzel könnyebbé tegye a vízszolgáltatást, mely a jelen helyzetben igen nagy fáradságba és utánjárásba kerül. A körzet lakosai a Szarvas-utcáról., Jósa András-utca elejéről, vagy a Tompa Mihályutcáról hordják a vizet, amely a felsorolt utcák egyik-másik lakóházától egy kilométer távolságra is van. Amikor kérelmüknek mi is helyt adunk s megemlítjük lépésüket, azért tesszük, hogy a nagyobb nyilvánosság akaratát is kifejezésre juttassuk s nyilvántartsuk azokat a problémákat, amelyek égető kérdései a fejlődő Nyíregyházának Marhakocsiban utazók súlyos panasza . A Kovács István emlékünnep- 1 ség kellemetlen utóhangjaként jutott hozzánk a következő panaszos levél: »A vasárnapi sóstói nagy népünnepélyről a távolabbi falvakban is jól előre értesültek és a rendezőség gondoskodott, hogy a jegyeket előre beszerezhessék. Mi is vettünk pár jegyet Kovács István nemes emlékére, mint tettük azt a megelőző években is és ez alkalommal tekintettel arra, hogy a kisvasút is week-end-ezik, el is mentünk. Sóstón az idő hamar elszaladt, vége lett a színes élvezeteknek, az egészséges, jó levegőnek. Vonatunk 9 órakor indult, — mellyel Herminatanyáig jöttünk, — onnan kocsival folytattuk utunkat, mivel Dombrád fele 6 óra után után nem indul vonat. Az állomáson hatalmas tömeg várt az indulásra,. Idegeskedtünk a hely miatt, de megnyugvással láttuk arra sétálni Csóthy igazgató helyettest, kinek példás rendszeretét ismertük. A beérkezett vonatot megrohanta a tömeg még mielőtt megállott és mi hölgyeinkkel és gyermekeinkkel arra eszméltünk, hogy az — " "" •• •" — egyetlen pados ko esi zsúfolásig tömve és a két marha-kocsi is telik. A kalauzhoz fordultunk segítségért, ki kedvesen azzal biztatott, hogy azonnal szálljunk be a marha-kocsiba, különben itt maradunk. Hát kedves kisvasutat dirigáló urak, utaztak-e már önök marhakocsiban H Lehet, hogy az oláhok, vagy a beduinok elhurcolták túsznak De nem hinném, hogy hölgyeiknek, gyerekeiknek volt már részük ilyen lukszus utazásban. — Méltóztassanak megadni nekünk azt az elégtételt: próbáljanak hölgyeikkel fel- és leszállani a marhakocsiban és utazni legalább csak egy fél ó rácskát világítás, ülőhely nélkül, hering módjára bepréselve cúgos és mégis orrfacsaróan bűzös elsőosztályu kisvasúti marhakocsiban. Kótajig még ment valahogyan, de itten még mintegy 20 szerszámokkal felfegyverzett részeg munkást préseltek hozzánk. — A munkásoknak kezdetben nem nagyon tetszett a szük hely, de gyufát gyújtva, örömüknek kifejezést is adtak, hogy szép lányok is vannak. Mindjárt meg is kezdődött a trágárkodás, köpködés, de nem is szólhattunk, mert sehová sem volt kiírva, hogy tilos a köpködés és bűzlött körülöttünk minden. Érdemesnek tartom még itten megemlíteni, hogy Sóstón indulásunkkor cca. 1 o pados kocsi a szomszéd vágányon vesztegelt. A jogtalan eltulajdonításnak sohasem voltam hive és igy azt a pár jószágot, melyet akaratunk • ellenére magunkkal hurcoltunk, — gyufaskatulyába zártam és a Ny. v. k. v. vasutak rendelkezésére tartom. Címem a szerkesztő urnái, kinek a szíves közlésért nyilvánosan is köszönetet mondok. Kovács István szellemének egy tisztelője M o z 1 á halálaréaa — Aki mer, az nyer Az ember azt hin-né, hogy a cirkuszi trükköket és az artista-világ életét annyira kiaknázta már a filmtechnika, hogy ujat produkálni e téren már nem is lehet. »A halálaréna« cimü filmjáték megcáfolja ezt a feltevést, amennyiben szerzője sok uj elgondolást visz a vászonra. Különösen zseniális ötlet a toronymagasságú léghintákon hajmeresztő mutatványokat produkáló rádió-gépember, de nagyszerűek a többi cirkuszi jelenetek és a vadállatokkal készült felvételek is. Bernhard Götzke fellépése dr. Magirus mefisztói szerepében ezúttal is külön élményt jelent. A kisérő film »Aki mer, az nyer« pompás, mulatságos és amellett nem mindennapi humorral telitett vígjáték, amelyben Glenn Tryon arat hervadhatatlan babérokat. Ezt a pompás műsort, amelynek keretében még a Magyar Hiradó legfrissebb képei is láthatók, — még csak ma vetíti a Kert Mozgó. Szombaton és vasárnap a jelenkor legszebb hazafias moziszkecs cse: »Ha megfújják a trombitát l« ••••••DODOEDDDE — Siessen, amig nem késő, mert csak néhány napig tart a Ferenczi féle könyvkereskedés végkiárusitása. A város legforgalmasabb pontján Üzlethelyiségekre kiválóan alkalmas ház eladó, esetleg bérbe kiadd. Cim a kiadóban. 4200-2 j Mégis kisüt a nap 4 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Ott hallatszik az ég felé törő temérdek sok panasz, keserűség, jajveszékelés, igazság, fájdalom, leleplezés és — akárhányszor — sok szigorú hadititok is! A katonakupé köztársasága a háború dolgozó, harcoló egyedeinek, dacos közlegényeinek az egyedeiből áll. Forradalmár köztársaság ez, amely egyszer majd csak szétrobban, ha a sóhajtásait nem hallják meg... De ugyan: ki hallja meg ezeknek a mozgó, kerekeken járó kis köztársaságoknak a beszélő, leleplező, orditó sóhajtásait?!... Csaba most már abbahagyta a veszedelmes vágányokra futott fejtegetéseket. Kijutottak a nyílegyenesen előremeredő móló bazaltkockákból egybeillesztett testére. Előttük és két oldalról mellettük a tó titokzatos, gyönyörűségeket kináló és gyönyörűségeket rejtegető vize nyújtózott el. Zsuzsa egy pillanatra nem ügyelt a csacsiságokat hadaró Tusskó szavaira, hanem csodálkozással nézett fel az újságíróra. Valahányszor együtt voltak, mindig uj meg uj vonásokat, uj szépségeket és uj érzéseket fedezett fel rajta. És mostani szavaival mélyen a lelkébe markolt Zsuzsának. Hiszen a katonákról szakasztottan ugy gondolkodott ő is és igy ezek a vad szavak mély hatást rezegtettek a lelke mélyén. De ő, mint nő, bár szintén nem békült ki és elégedett meg egyes dolgokkal, nézeteinek sohasem mert volna nyilvánosan is kifejezést adni. Olyan szavakkal pedig, mint Ughy, soha-soha. Balról éppen akkor kezdett elmerülni a tó méltóságteljes mozdulatlansággal elfekvő víztömegébe a nap izzó korongja. Rőt f^nyzuhatág ömlött végig a viz felületén és ugy .látszott, mintha a. tó pazar marku istene olvasztott aranyat loccsantott volna a víztükörre és az csillámló folyamban úszott, kígyózott, reszketett volna a viz hátán. Szemetkápráztatóan csillogott most a láthatár pereméig minden vízcsepp, amint az aranyos köntös alig észrevehetően mozgott a vizén. itt-ott apró csónak bujt elő az egyforma ultramarin háttérből a káprázatos alkonyi ragyogásba és látszott, amint a haldokló nap rőtszin sugarai bronzpatinát borítottak a csónakra és utasaira. A csónak pár pillanatig aranycsillámu tengerben úszott. Aztán megint beleevezett a zöldeskék parti vizekbe. A levegő hirtelen alig észrevehetően hűsebbé vált. A viz nyugodt testén pirinkó borzongások reszketése táncolt végig. Vonatzörgés hallatszott át a szomszédos zalai partról és látni lehetett, amikor a koporsóalaku Badacsony homályba burkolózott lábánál vékony füstszalag kígyózott, szürkén és ködszerűen. Zsuzsa megborzongott és fázósan nézett bele a mólót körülövező mély víztömeg sötétedő zöldjébe. Elindultak hazafelé. * Koraletzné nem állhatta meg, hogy este át ne kiabáljon a szomszédba: — Halászné naccsád! Mit szól hozzá? Egy cseh admirális van itten ... Ép most mondta az Ughy szerkesztő ur, aki minket jött meglátogatni. Mit szól hozzá? És mi eddig nem is tudtuk .., 4. fejezet. HULLÁMZÓ BALATON... Koraletzné leánya megérkezett és a társaság megszaporodott egy szerfelett vidám taggal. Budapestről jött, ahova hetenként átlag kétszer »felszaladt« a gyorssal, mert> színház, mozi, kabaré és orfeum nélkül nem élhetett és ezek minémüségében, hollétében és műsorában olyan tájékozottságot árult el, mint tán az a telefonoskisasszony sem a kapcsolótáblája kezelésében, aki már tiz esztendeje tesz mellette szolgálatot. Sőt a legöregebb adószámtiszt sem mutathat olyan tájékozottságot a négy számtani műveletet illetően, mint ez a hölgy az egyes színházak és mulatók tagjainak neve, játékneme, nívója és hovatartozandósága tekintetében. Az ura ugyan katona, volt és valamelyik fronton szedegette magába a szabad ég csillaghimes palástja alatti alvás gyönyörűségét: a reumát, ez azonban nem akadályozta meg ezt a 22 éves kis nőt abban, hogy »időnként« meg ne nézze a mulatók uj és legújabb műsorát. Igazi élvvágyó, filigrán kis nőcske volt Grizeldisz asszony, amely nevet ő egész indokolatlanul formált a fiüszteri Gizella névből. Bizonyos tekintetben hűen megegyezett ama Gallus domesticus nevezetű madárfélével, amelyet a köznapi nyelven tyúknak neveznek, mert neki ,is a testéhez aránylag igen kicsiny eszecskéje vala. (Mint mondottam, filigrán kis nőcske volt.) Egyetlen elvet és világnézetet vallott csupán, éspedig azt, hogy — először jövök én, másodszor is én és harmadszor is én. És becsületére válik, hogy ettől az elvétől még soha-soha el nem tért. Kizárólag flanc-nő volt ez a Messalina. Dolgozni nem szeretett, könnyelmű, önző és dologtalan volt. Az égigtornyosuló önzés volt a törvénye, a logikája, a fegyvere, a mentsvára és az egyedüli erénye. A tükör, a púderes szarvasbőr, a külömböző arckrémek és egyéb szépitőszerek voltak azok, amiknek a napjait következésképpen, tehát az egész életét szentelte. (Nem tiltakozhatott volna, ha valaki feltűnő táblát akaszt a nyakába, ötpercenkénti puderezgetéseit látván, ezzel a felírással: » Vigyázat! Frissen mázolva!«...) 1 i (Folytatjuk.)
