Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-12 / 156. szám

4 JNFLFÍRYIDÉK. 1929. julius 14. Az intézet iránti hála, a testvéri közösség erősítése s a nemzeti hagyományok ápolása hívta életre a nyíregyházi Öreg Diákok Szövetségét (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A Nyíregyházi Öreg Diákok Szö­vetsége vasárnapi alakuló közgyű­lésének kiemelkedő percei voltak azok ,amikor Dr. Vietórisz Józset c. tanker. főigazgató előterjesztet­te a szövetség meglalakulására vo­natkozó határozati javaslatát s an­?iak részletes indokolását. A ta­nítványokat az iskolával egybekap­csoló, sőt ezen tulmenőleg a nem­zet egyetemes kulturális érdekeit is szolgáló szövetség megalapítá­sának szükségességét a következő határozati javaslatban terjesztette Dr. Vietórisz József a közgyűlés elé­Tisztelt Közgyűlés! Kedves Öregdiák Testvéreim! Fiatalos hévvel, duzzadó erővel, gyors iramodással" indut hosszú út­jára a paták vize, hogy soha meg nem szűnő kitartásával, minden akadályt legyőzve diadalmasan jus 'son el a reá váró édesanyjának, a tengernek ölébe. Küzdelmes pálya után éri el célját; de végleg meg­pihenni s a maga egészében meg­maradni ott se túd: tömegének egyrésze párává, majd felhővé ala­Jcul, s ugy'lehet, épp annák a hegy nek oldalán csapódik le, ahonnan forráskorában elindult s így a szün telen változásban az "örSk álfandó­ság képét tárja elénk. Önkéntelenül ez a gondolat tölti ei a lelkemet a jel"en pillanatban, mikor intézetünk régi tariítvanyai­nak kedves 'és meghitt gyüíeke­zetét látom magam íTőtt. Mi is fiatalos hévvel", cfuzzádó erővel, gyors iramodással indul­tunk el Szabadon választott efet­pSíyánkon; a mi utunk fíé is sok­szor ah'g fegyőzhető akadályok tornyosuftaK; mi is öefekerültünk az élet zajgó tengerébe: de ime emberi lényünk nemesebb része a vágy szárnyain minket is ideröpi­tett ismereteink kútfejéhez s azt hiszem, mindnyájan boldo­goknak érezzük és valljuk magun­kat, hogy szemünk könnyharmatát hullatva ennek az áldott Alma Ma­ternek ránk is szeretettel váró keb­lére borulhatunk. Szívesen maradok e hasonlat­nál, mert a viz körforgásában mu­tatkozó örökös váltózás emberi éle­tünk folyton Változó forgandóságát példázza. t Változnak az Idők, változnak az emberek! Gondtalan gyermekekből törekvő ifjakká, küzdő férfiakból hanyatló öregekké lettünk; remény és csüggedés, jó és rossz napok, siker és csalódás váltogatják egy­mást sorsunk folyamán; egyénisé­günket is átalakító befolyása alatt tartja az átöröklésnek és alkal­mazkodásnak mindent módosító törvényre. Váltóznak életfeltételeink és élet körülményeink, céljaink és törek­véseink, eszményeink és eszkö­zeink; változik, s ó jaj! mennyire megváltózott erkölcsi felfogásunk életértékelésünk, sőt nemzeti érzé­sünk is, aminek kézzelfogható kö­vetkezményeként ime a balvégzet útvesztőjében szabadságunk kor­látozásának és területünk megcson kitásának keserves Golgotáján hordjuk a megpróbáltatás kereszt­jét. Megfeledkezhetünk-e tőlünk el­szakított, idegen-rabságban síny­lődő magyar véreinktől, kik a mi helyzetünknél is- súlyosabb vi­szonyok között várják a megváltó üzenetet ?! Van-e más dolog, ami tartaná bennük a Telket, mint az a hitük, hogy idehaza mindnyájan így gon­dolkozunk és cselekszünk, hogy remenységük meg ne szégyenül­jön, álmuk valóra váljon?! De ha szinte kétségbeesett keserűséggel állapítjuk is meg, hogy körülöttünk és bennünk egy­néhány évtized alatt minden, de minden megváltozott: van két oly állandó fogalom, amely az v isteni gondviselés kegyélméből vigaszta­Iásunkra és megnyugtatásunkra ma ís változatfan maradt; az egyik e nagynevű intézetből "kisugárzó kulását köszönhetjük; a másik a mi hálás szivünkbői túláradó sze­retet, amellyel legszentebb hagyo­mányainkat ápoló iskolánk iránt viseltetünk. Ez a szellem a lelkiismeret sza­badságának a másét megbecsülő, de a magamét nem engedő szelle­me, egész életre szóló legbecse­sebb utravalónk az egészséges fej­lődés odaadó és lelkes szolgála­tában; ez a szeretet nem üfes szó­lam, hanem egész életünk folya­mán megujuló és megerősödő ka­tegóríkus imperatívusz, amelynek melegévei önbecsülésünk, mun­kásságunk és haladásunk legbizto­sabb zálogát ápolgatjuk. Tagadhatjuk-e, hogy félig gyer­mek, félig serdülő korunknak isko­lánktól elválaszthatatlan kedves femlékei ma is tiszta ragyogással és eleven erővei "zsonganak a régi időkre visszatekintő lelkünkben? S nem idefordulunk-e életünknek bár mely viszonyai között a régi nemes érzelmeink felfrissítésére, amelyek­nek birtokában egykor daliás hő­söknek, diadalmas vezéreknek, ha­talmas királyoknak éreztük ma­gunkat ? L ' Nem csoda tehát, hogy érzel- | münk minden szálával szorosan fű ződünk a drága iskolánkhoz, s e szálak megörökítése céljából Nyíregyházi öreg Diákok Szövet­ségébe tömörülünk. S kell-e buz­dítanom e lépésre bármelyikünket is, akik együtt és összesen állandó kapcsolatot teremtünk a jelenen át a mult és jövő között, s 'köz­viszonyaink széthullásra hajlamos mozzanataival" szemben a fofyto nosság elvét igyekszünk megteste. siteni és érvényesíteni? Van azonban e törekvésünknek nem kevésbbé nagyjelentőségű ér­telmi indítéka is egymáshoz és az intézethez kapcsolódó viszonyunk­nak megfontolásában s e viszon őszinte elmélyítésének terén ránl váró kötelességeink mérlegelésé­ben. De itt se habozom annak ki­jelentésévei, hogy a legjobbat aka­ró fáradozásunk is célját téveszti, ha nem a szivünkön keresztül gondoljuk meg tennivalóinkat. Néma megilletődéssel és boron­gó hangulattal gondolunk azokra az egykori diáktestvéreinkre, aki­ket könyörtelen sorsuk idő előtt tett jutalmazatlan küzdelmük ha­lálba sodort áldozataivá. Bármf­íyen okból" is dőltek ki sorainkból, tőlünk sírjuk rrfélyén is jogosan várhatják, hogy közös emlékeink megindító hatása alatt fájó lélek­kel gondoljunk reájuk s áldó ke­gyelettel őrizzük meg emléküket. Talán nem lesz kegyeletsértés, ha ezzei kapcsolatban nemcsak a mulandóságon merengünk, hanem azon is elgondolkozunk, vájjon megtettünk-e minden esetben rriin­VILÁGNÉV 81LLIE DOWE CL1WE BROOK MARY ASTOR QILBERT ROLAND MINDSZENTHY TIBOR HUSZÁR KÁROLY A SÁRGA LILIOM — DIKTÁTOR című 2 világaltrakcióban egyszerre Szombaton—vasárnap az Apollóban l. a POLLO Szerdán Csütörtökön XÉNIA DESNI. OLGA CSEHOVA szenzációs nyári Újdonsága SENKI GYERMEKE (A HÁBORÚ ÁRVÁJA) Társadalmi dráma a világháború felfordulásából 8 fejezetben és K kísérő műsor. Pénteken csak 1 napig! Donglas Fairbanks a legnagyobb amerikai filmszínésszel DU1AI világhírű regénye A HÁROM TESTŐR 2 részben. 12 felvonásban egyszerre Előadások kezdete ; hétköznap 5, 7 és 9 órakor I den lehetőt, hogy komor, beteg, J pályatévesztett, félbenmaradt, két­ségbeesett, halálra szánt iskolatár­saink gondját enyhítsük, terhét könnyítsük, végzetét elhárítsuk ? Nem voltunk-e sorsuk iránt közöm­bösek, nyomoruk iránt érzéketle­nek, megítélésükben kíméletlenek? Nem nyújthattunk volna-e segitő kezet ott, ahol a bukást nagyobb áldozat nélkül is megakadályozhat­tuk volna ? S nem nyilalt-e keresztül szi­vünkön néha-néha legalább egy pillanatra az a beismerésszerü meggyőződés, hogy nem csupán sorsukat okolhatjuk nemzetünk szerencsétlenségéért, hanem bű­neinknek is része volt e nagy tra­gédia felidézésében? És ha bele­nyugodnánk abba, hogy e világ­ra szóló változásnak igy kellett lennie, nem ráz-e fer' nyugalmunk­ból az a követelmény, ^jogy nem szabad igy maradnia? És ha a jövs nemzedékre gondolunk, amelytől oly sokat, mondhatnám mindent várunk: nem jut-e eszünkbe, hány fényes tehet­ség nem kerül idején abba a hely­zetbe, hogy megélhetésének és is­koláztatásának költségeit fedezhes­se, szárnyait szabadon lobogtassa, jövőjét kellőkép megalapozhassa?! Tudnánk-e méltóan örvendezni sa­ját szerencsésebb helyzetünknek, ha lelkütTK legmélyén felmerülne az az önvád, hogy nem törődtünk eléggé nemzetünk nagy érdekeivei s késedelmesek voltunk gyámolta­lanjaink támogatásában?! Aztán meg elhunyt tanáraink ér­demeit sem ismernők el és emlé­két nem becsulriők meg, ha sírju­kat jeltelenül hagynók, koronként fei nem keresnők, munkásságuk eredményét veszendőbe menni en­gednők. De az élők iránt is tarto­zunk annyival, hogy működésüket állandó figyelemmel 'kisérjük, kü­lönleges képességeik továbbfejlesz­tését lehetővé tegyük s művészi alkotásaik megteremtésében és ter jesztésében erkölcsileg is, anyagi­lag is tőlünk telhetőleg pártjukra álljunk. Ilyen segítség becsületére válik annak, aki nyújtja, s nem megalázó arra, aki elfogadja. Utolsó helyen, de nem utólsó jelentőség hangsúlyozásával emlí­tem azt a méltánylást, amelyet ré­szünkről a mi sokat szenvedett, de soha meg nem tört iskolánk igényel. Kincseket rejt mélyében a tenger, s legnagyobb kincse az a fenntartó erő, amellyel a benne mozgó milliárdnyi "életet táplálja. Mi is találunk olykor-oiykor kin­cset is életünk tengerében és sok erőt meríthetünk belőle életre hi­vatott szervezetünk fenntartására. Hozzunk hát lel a tengerből egy­egy gyöngyszemet mi is, hogy anyaiskolánk a maga intézményei­vel "együtt általunk is előbbre jus­son az egyenletes haladás utján a teljes győzelem versenyoszlopáig! Mint ennek az jntézetnek egy­kori tanítványa, később tanára és igazgatója, most pedig kormányzó­tanácsának tagja nem elfogultság­ból, hanem megyőződésből bizto­sitalak mindnyájatokat arról, hogy ha tömörülésünk őszinte, szándé­kunk komoly, lelkesedésünk kitar­tó és áldozatkészségünk kifogyha­taltan lesz: szövetségünk, mint szerves része az intézetnek, bol­dog megelégedéssel fogja majd él­vezni munkája gyümölcsét, s öreg nevét megcáfolva mindig megujuló fiatal energia-tartaléka lesz az egy­séges, hatalmas és győzedelmes magyar nemzeti közművelődésnek. Arra kérlek ezek alapján fogad­játok szeretettei minden vonatko­zásában sikert igérő határozati ja­vaslatomat, melyet a következő szövegezésben terjesztek alakuló közgyűlésünk elé: »A nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos reálgimnázium­nak a mai napon az intézet f

Next

/
Oldalképek
Tartalom