Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-12 / 156. szám

4 JNFLFÍRYIDÉK. 1929. julius 14. Az intézet iránti hála, a testvéri közösség erősítése s a nemzeti hagyományok ápolása hívta életre a nyíregyházi Öreg Diákok Szövetségét (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A Nyíregyházi Öreg Diákok Szövetsége vasárnapi alakuló közgyűlésének kiemelkedő percei voltak azok ,amikor Dr. Vietórisz Józset c. tanker. főigazgató előterjesztette a szövetség meglalakulására vonatkozó határozati javaslatát s an?iak részletes indokolását. A tanítványokat az iskolával egybekapcsoló, sőt ezen tulmenőleg a nemzet egyetemes kulturális érdekeit is szolgáló szövetség megalapításának szükségességét a következő határozati javaslatban terjesztette Dr. Vietórisz József a közgyűlés eléTisztelt Közgyűlés! Kedves Öregdiák Testvéreim! Fiatalos hévvel, duzzadó erővel, gyors iramodással" indut hosszú útjára a paták vize, hogy soha meg nem szűnő kitartásával, minden akadályt legyőzve diadalmasan jus 'son el a reá váró édesanyjának, a tengernek ölébe. Küzdelmes pálya után éri el célját; de végleg megpihenni s a maga egészében megmaradni ott se túd: tömegének egyrésze párává, majd felhővé alaJcul, s ugy'lehet, épp annák a hegy nek oldalán csapódik le, ahonnan forráskorában elindult s így a szün telen változásban az "örSk álfandóság képét tárja elénk. Önkéntelenül ez a gondolat tölti ei a lelkemet a jel"en pillanatban, mikor intézetünk régi tariítvanyainak kedves 'és meghitt gyüíekezetét látom magam íTőtt. Mi is fiatalos hévvel", cfuzzádó erővel, gyors iramodással indultunk el Szabadon választott efetpSíyánkon; a mi utunk fíé is sokszor ah'g fegyőzhető akadályok tornyosuftaK; mi is öefekerültünk az élet zajgó tengerébe: de ime emberi lényünk nemesebb része a vágy szárnyain minket is ideröpitett ismereteink kútfejéhez s azt hiszem, mindnyájan boldogoknak érezzük és valljuk magunkat, hogy szemünk könnyharmatát hullatva ennek az áldott Alma Maternek ránk is szeretettel váró keblére borulhatunk. Szívesen maradok e hasonlatnál, mert a viz körforgásában mutatkozó örökös váltózás emberi életünk folyton Változó forgandóságát példázza. t Változnak az Idők, változnak az emberek! Gondtalan gyermekekből törekvő ifjakká, küzdő férfiakból hanyatló öregekké lettünk; remény és csüggedés, jó és rossz napok, siker és csalódás váltogatják egymást sorsunk folyamán; egyéniségünket is átalakító befolyása alatt tartja az átöröklésnek és alkalmazkodásnak mindent módosító törvényre. Váltóznak életfeltételeink és élet körülményeink, céljaink és törekvéseink, eszményeink és eszközeink; változik, s ó jaj! mennyire megváltózott erkölcsi felfogásunk életértékelésünk, sőt nemzeti érzésünk is, aminek kézzelfogható következményeként ime a balvégzet útvesztőjében szabadságunk korlátozásának és területünk megcson kitásának keserves Golgotáján hordjuk a megpróbáltatás keresztjét. Megfeledkezhetünk-e tőlünk elszakított, idegen-rabságban sínylődő magyar véreinktől, kik a mi helyzetünknél is- súlyosabb viszonyok között várják a megváltó üzenetet ?! Van-e más dolog, ami tartaná bennük a Telket, mint az a hitük, hogy idehaza mindnyájan így gondolkozunk és cselekszünk, hogy remenységük meg ne szégyenüljön, álmuk valóra váljon?! De ha szinte kétségbeesett keserűséggel állapítjuk is meg, hogy körülöttünk és bennünk egynéhány évtized alatt minden, de minden megváltozott: van két oly állandó fogalom, amely az

v isteni gondviselés kegyélméből vigasztaIásunkra és megnyugtatásunkra ma ís változatfan maradt; az egyik e nagynevű intézetből "kisugárzó kulását köszönhetjük; a másik a mi hálás szivünkbői túláradó szeretet, amellyel legszentebb hagyományainkat ápoló iskolánk iránt viseltetünk. Ez a szellem a lelkiismeret szabadságának a másét megbecsülő, de a magamét nem engedő szelleme, egész életre szóló legbecsesebb utravalónk az egészséges fejlődés odaadó és lelkes szolgálatában; ez a szeretet nem üfes szólam, hanem egész életünk folyamán megujuló és megerősödő kategóríkus imperatívusz, amelynek melegévei önbecsülésünk, munkásságunk és haladásunk legbiztosabb zálogát ápolgatjuk. Tagadhatjuk-e, hogy félig gyermek, félig serdülő korunknak iskolánktól elválaszthatatlan kedves femlékei ma is tiszta ragyogással és eleven erővei "zsonganak a régi időkre visszatekintő lelkünkben? S nem idefordulunk-e életünknek bár mely viszonyai között a régi nemes érzelmeink felfrissítésére, amelyeknek birtokában egykor daliás hősöknek, diadalmas vezéreknek, hatalmas királyoknak éreztük magunkat ? L ' Nem csoda tehát, hogy érzel- | münk minden szálával szorosan fű ződünk a drága iskolánkhoz, s e szálak megörökítése céljából Nyíregyházi öreg Diákok Szövetségébe tömörülünk. S kell-e buzdítanom e lépésre bármelyikünket is, akik együtt és összesen állandó kapcsolatot teremtünk a jelenen át a mult és jövő között, s 'közviszonyaink széthullásra hajlamos mozzanataival" szemben a fofyto nosság elvét igyekszünk megteste. siteni és érvényesíteni? Van azonban e törekvésünknek nem kevésbbé nagyjelentőségű értelmi indítéka is egymáshoz és az intézethez kapcsolódó viszonyunknak megfontolásában s e viszon őszinte elmélyítésének terén ránl váró kötelességeink mérlegelésében. De itt se habozom annak kijelentésévei, hogy a legjobbat akaró fáradozásunk is célját téveszti, ha nem a szivünkön keresztül gondoljuk meg tennivalóinkat. Néma megilletődéssel és borongó hangulattal gondolunk azokra az egykori diáktestvéreinkre, akiket könyörtelen sorsuk idő előtt tett jutalmazatlan küzdelmük halálba sodort áldozataivá. Bármfíyen okból" is dőltek ki sorainkból, tőlünk sírjuk rrfélyén is jogosan várhatják, hogy közös emlékeink megindító hatása alatt fájó lélekkel gondoljunk reájuk s áldó kegyelettel őrizzük meg emléküket. Talán nem lesz kegyeletsértés, ha ezzei kapcsolatban nemcsak a mulandóságon merengünk, hanem azon is elgondolkozunk, vájjon megtettünk-e minden esetben rriinVILÁGNÉV 81LLIE DOWE CL1WE BROOK MARY ASTOR QILBERT ROLAND MINDSZENTHY TIBOR HUSZÁR KÁROLY A SÁRGA LILIOM — DIKTÁTOR című 2 világaltrakcióban egyszerre Szombaton—vasárnap az Apollóban l. a POLLO Szerdán Csütörtökön XÉNIA DESNI. OLGA CSEHOVA szenzációs nyári Újdonsága SENKI GYERMEKE (A HÁBORÚ ÁRVÁJA) Társadalmi dráma a világháború felfordulásából 8 fejezetben és K kísérő műsor. Pénteken csak 1 napig! Donglas Fairbanks a legnagyobb amerikai filmszínésszel DU1AI világhírű regénye A HÁROM TESTŐR 2 részben. 12 felvonásban egyszerre Előadások kezdete ; hétköznap 5, 7 és 9 órakor I den lehetőt, hogy komor, beteg, J pályatévesztett, félbenmaradt, kétségbeesett, halálra szánt iskolatársaink gondját enyhítsük, terhét könnyítsük, végzetét elhárítsuk ? Nem voltunk-e sorsuk iránt közömbösek, nyomoruk iránt érzéketlenek, megítélésükben kíméletlenek? Nem nyújthattunk volna-e segitő kezet ott, ahol a bukást nagyobb áldozat nélkül is megakadályozhattuk volna ? S nem nyilalt-e keresztül szivünkön néha-néha legalább egy pillanatra az a beismerésszerü meggyőződés, hogy nem csupán sorsukat okolhatjuk nemzetünk szerencsétlenségéért, hanem bűneinknek is része volt e nagy tragédia felidézésében? És ha belenyugodnánk abba, hogy e világra szóló változásnak igy kellett lennie, nem ráz-e fer' nyugalmunkból az a követelmény, ^jogy nem szabad igy maradnia? És ha a jövs nemzedékre gondolunk, amelytől oly sokat, mondhatnám mindent várunk: nem jut-e eszünkbe, hány fényes tehetség nem kerül idején abba a helyzetbe, hogy megélhetésének és iskoláztatásának költségeit fedezhesse, szárnyait szabadon lobogtassa, jövőjét kellőkép megalapozhassa?! Tudnánk-e méltóan örvendezni saját szerencsésebb helyzetünknek, ha lelkütTK legmélyén felmerülne az az önvád, hogy nem törődtünk eléggé nemzetünk nagy érdekeivei s késedelmesek voltunk gyámoltalanjaink támogatásában?! Aztán meg elhunyt tanáraink érdemeit sem ismernők el és emlékét nem becsulriők meg, ha sírjukat jeltelenül hagynók, koronként fei nem keresnők, munkásságuk eredményét veszendőbe menni engednők. De az élők iránt is tartozunk annyival, hogy működésüket állandó figyelemmel 'kisérjük, különleges képességeik továbbfejlesztését lehetővé tegyük s művészi alkotásaik megteremtésében és ter jesztésében erkölcsileg is, anyagilag is tőlünk telhetőleg pártjukra álljunk. Ilyen segítség becsületére válik annak, aki nyújtja, s nem megalázó arra, aki elfogadja. Utolsó helyen, de nem utólsó jelentőség hangsúlyozásával említem azt a méltánylást, amelyet részünkről a mi sokat szenvedett, de soha meg nem tört iskolánk igényel. Kincseket rejt mélyében a tenger, s legnagyobb kincse az a fenntartó erő, amellyel a benne mozgó milliárdnyi "életet táplálja. Mi is találunk olykor-oiykor kincset is életünk tengerében és sok erőt meríthetünk belőle életre hivatott szervezetünk fenntartására. Hozzunk hát lel a tengerből egyegy gyöngyszemet mi is, hogy anyaiskolánk a maga intézményeivel "együtt általunk is előbbre jusson az egyenletes haladás utján a teljes győzelem versenyoszlopáig! Mint ennek az jntézetnek egykori tanítványa, később tanára és igazgatója, most pedig kormányzótanácsának tagja nem elfogultságból, hanem megyőződésből biztositalak mindnyájatokat arról, hogy ha tömörülésünk őszinte, szándékunk komoly, lelkesedésünk kitartó és áldozatkészségünk kifogyhataltan lesz: szövetségünk, mint szerves része az intézetnek, boldog megelégedéssel fogja majd élvezni munkája gyümölcsét, s öreg nevét megcáfolva mindig megujuló fiatal energia-tartaléka lesz az egységes, hatalmas és győzedelmes magyar nemzeti közművelődésnek. Arra kérlek ezek alapján fogadjátok szeretettei minden vonatkozásában sikert igérő határozati javaslatomat, melyet a következő szövegezésben terjesztek alakuló közgyűlésünk elé: »A nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos reálgimnáziumnak a mai napon az intézet f