Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-02 / 147. szám

1929. julius 2. jrtfmrisix. 7 cakölykök nyelvöltögető gúnyja kí­séri a két korttévesztett dámát. öreg nevezetessége Lőcsének a két, a mult emlékeihez szilárdul ragaszkodó, vénkisasszony. Nem tö­rődnek ók a világmulással, pusz­tító fergeteggel, száguldó idővel. Almaikba burkolózva élik a maguk életét. Jobb nekik igy. í* Visszaviszem a kulcsot a szem­közti ház udvarán kert észtedéi fia­tal leánynak. Legnagyobb csodálko­zásomra elhárítja magától a bor­ravalót. Nevetni kezd. És magya­rul mond magyarázatot. Ö a tulaj­donosa a két háznak és a várfal­nak. Párizsi főiskolai hallgató. Ki­kérdezve a viszonyokról, mentege­tőzve veszek bucsut tőle. (Folytatjuk.) Búcsúszavak Az elmúlt vasárnap fájdalmas nap volt számomra és a hely­beli methodista gyülekezet szá­mára Búcsúbeszédemet tartot­tam. Kápolnánk majdnem kicsi­nek bizonyult. Együtt voltak mindazok, akik még egyszer szemtől szembe akartak látni s elbúcsúzni tőlem s családomtól. A Nyíregyházán eltöltött hét év összeforrasztotta a lelkipásztort a hívekkel. Érthető, ha forró könnyek peregtek ugy a lelki­pásztor, mint a nyáj szeméből. Az itt töltött hét nehéz munka­év volt eddig életem legszebb s legeredményesebb ideje. Mikor lQ22-ben idejöttem, egy kis hivő csoportot találtam egy Szarvas­utcai parasztházban. Most egy 600 személyt befogadó kápol­nánk van, tekintélyes számú hűséges tagokkal, kik bibliai elveikért nemcsak élni akarnak, de készek meghalni is. Felsőbb egyházi vezetőségünk a methodista egyházban divó „elhelyezési rendszer" értelmé­ben hét évi munkálkodásom után jónak látta, hogy Buda­pestre helyezzen, központi mun­kánk mélyítése és kiszélesítése s országos munkánk fejlesztése érdekében. Ebben az intézke­désben Isten akaratát látom s bár fáj itthagynom hozzám ra­gaszkodó, velem tűzbe menni kész nyájamat, fiatalokat és öre­geket, bár különösen fáj itt­hagynom férjhezment leányomat s kis unokámat, bár fáj itthagy­nom mindazon jóbarátaimat, is­merőseimet s jóakaróimat, kikkel az elmúlt hét év alatt meleg baráti viszonyban állottam, bár fáj itthagynom magát a hatalmas léptekkel fejlődő várost, mely nekem olyan kedves lett, mintha szülőfalum volna, (hisz itt nyer­tem illetőséget, mikor megszállt területről, Bácskából idejöttem,) mégis menyei Atyám iránti enge­delmességgel megyek a nekem emberek által kijelölt munka­helyre, fővárosunkba, ahol szin­tén szép hivatás vár rám: le­hajolni a szegényekhez, felka­rolni az elesetteket, buzdítani a csüggedőket s józanságra s tiszta erkölcsre nevelni az evangélium és a tudomány fegyverével az alkohol s egyéb bün által meg­törötteket. Remélem, hogy más szociális programmot is tudok megvalósítani, ami nemcsak a mi egyházunk diszére, de sok ember javára lesz Elbúcsúzom a nekem oly kedves Nyíregyházától. Testileg ugyan távol leszek, de a lelkem sokszor itt fog időzni. Elbúcsúzom ez uton mind­azoktól, kikhez már nem tudtam személyesen eljutni s meleg kézszorítást váltani. Köszönöm helybeli hatósága­inknak s minden hivatalos kö­zegnek mindazt a szives jóaka­ratot, amit hét év alatt irántam s úttörő munkám iránt tanúsí­tottak. Uj eszmékkel jöttem, uj utakon jártam, sokféle bizalmat­lanságot s tájékozatlanságot le kellett győznöm. Illetékes fak­toraink meghallgattak, megértet­tek s támogattak. Nem egy tőlünk kiindult eszmét maguk is megvalósítottak s tudom, a jö­vőben is megvalósítanak a köz javára, szeretett Nyíregyházánk dicsőségére. Mindenért, amit hét év alatt hatósági közegeink s az egyes hivatalok tisztviselői nyúj­tottak erkölcsiekben avagy anya­giakban, ezúton mondok hálás köszönetet, ugy a magam mint egyházközségem, mint pedig leg­felsőbb egyházi vezetőségünk nevében, mely szintén jól van tájékoztatva minden nyiregyházi hatósági közegnek irántunk ta­núsított jóindulatáról s megértő szeretetéről s bizalmáról. Midőn Kossuth Lajos szob­rára püspökünk koszorút helye­zett, bizonyságát adtuk annak, hogy a magyar haza iránt ra­gaszkodó hűséggel viseltetünk s e hazának jólétéért, boldogabb, szebb jövőjéért imádkozunk, dol­gozunk. Itt kifejtett hét évi mű­ködésem, az általam szerkesztett „Békeharang" és „Szentharc" cimü havi közlönyök cikkei, ami kedves „Nyirvidékünkben" itt-ott közölt cikkeim mind azt bizo­nyítják, hogy mi, szeretett csonka­hazánkat hivő lélekkel, Isten és felebarátainkat nem szóban han­goztatott, de az életben bizo­nyított cselekedetekkel szeretjük. Mi egyformán szerettük és szol­gáltuk embertársainkat, bár­milyen fajhoz, avagy felekezet­hez tartoztak. Mi ezt a csonka­hazát áldozni tudó szorgalommal, becsületességgel, józansággal, tűrni és bizni tudással s Isten segítségébe vetett reménységgel akarjuk szolgálni, hogy megint nagy, boldog s megelégedett legyen. Mi szeretnénk gyakorlati éle­tünkkel elérni, hogy bibliás, józan és tisztaerkölcsü életet éljen e hazának minden polgára, mert egyedül ez az az alap, amelyre majdan egy ujabb ezeréves tör­ténet felépíthető! Enélkül nem lesz feltámadás ! Pedig ezt óhajtja ma minden magyar. Mi tudjuk, mert a hozzánk tartozó 40 millió lélek élettörténete s állami élete bizonyítja, hogy csak ott erős az állam, boldog a nép, nincs faj és felekezeti gyűlölség, ahol bibliás, józan, erkölcsös életet élnek! Ha majd minálunk is jobban megértik ezt s szélesebb rétegekben megvalósítják fenn is, lenn is ezeket az elveket, akkor „jönni fog, mert jönni kell, egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán!" Mindazon kedves polgártár­saimtól is búcsúzom, akik hét év alatt többször ellátogattak kápolnánkba, bár nem voltak tagjaink s egy-egy istentisztele­ten, vagy vetitettképes előadáson résztvettek s velünk együtt emel­kedtek fel lélekben Istenhez. Őrizzenek emlékükben, mint én is meg fogom őket őrizni emlé­kemben s testi és lelki gyarapo­dásukért fogok imádkozni. Szeretett Nyíregyházánknak pedig szivem mélyéből kivánom, hogy ezentúl is haladjon s fej­lődjék olyan rohamosan, mint ezt az elmúlt hét év alatt saját szememmel látni alkalmam volt. Mikor kápolnánkat 1922 ben | építeni kezdtük, az előttünk s a színház előtt elterülő köröndben esténként a csordáról hazamenő tehenek legeltek. Ma ? A szem­nek jóleső gyönyörű park disziti ezt a teret, mely bármely város­nak igazi diszére válna. Kivá­nom, hogy mértföldes csizmákban haladjon városunk, viruljon, fej­lődjön ugy a vezetők, mint a polgárok örömére. Midőn búcsúzom, nem mu­laszthatom el, hogy rá ne mutas­sak még arra, hogy engem Nyír­egyházával nemcsak Magyar­ország legnagyobb methodista gyülekezete, hét évi munka, a jóbarátok egész serege köt össze, hanem egy kicsi bölcső és egy sírhant is. Mindkettő ideköt és idevonz. így privátim is, meg a felügyeletemre bizott gyülekezet látogatása végett hivatalosan is el-el látogatok a nekem oly ked­ves városba. Még arra is rámutatok, hogy úgy az én élethivatásom, mint egyházunk hivatása ebben a négy szóban foglalható össze: Min­denkinek, mindenkoron, mindenütt szolgálni! Szívem és házam Budapesten is nyitva lesz mindazoknak, kik­nek valamiben szolgálatára lehe­tek. Egy kedves énekünk szavai­val zárom soraimat: Isten velünk — viszontlátásra! Wallrabenstein Jakab k. superintendens A községi polgári leányiskola évzáró ünnepe (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi áll. községi pol­gári leányiskola péntek délután 5 órai kezdettel tartotta az iskola udvarán, nagyszámú előkelő kö­zönség részvételével évzáró és tor­naünnepélyét. A kitűnően sikerült tornagyakor­latok a dalkör fegyelmezett éneke, a szavalatok az iskola tantestüle­tének komoly és eredményes peda­gógiai tevékenységét árulták el. A mindvégig nivós műsort a dal­kör egy stájer népdal kifogástalan eléneklésével nyitotta meg. Kovács Gizella IV/a. o .t. közvetlen me­leg, szívből jövő szavakkal üdvö­zölte a megjelent vendégeket. — Utána az I/a. és I/b. kis növen­dékei zenés szabadgyakorlatokat mutattak be, általános tetszést aratva. Suhanesz Margit I/b. o. t. Vér Andor A kis húgomat altatom c. mű hangulatos versét szavalta el finom gráciával, karjai közt egy pólyába burkolt porcellánbabát szorongatva. Tomboló lelkesedés koronázta bájos szereplését. Azután a IV/b. o. t. növendékei nehéz padgyakorlatokat mutattak be példás fegyelmezettséggel, majd Kopper Edit* IV. o. t. A falu és a villámhárító cimű önképző­köri dolgozatát olvasta fel. — E meglepően világos stilusu, novel­lisztikus formában megirt dolgozat a néphitről és a babonáról rántja le ügyesen, sokszor humorosan a leplet . A sportkör tagjainak preciz rit­mikus gyakorlata következett,majd Prékopa Erzséebt IV. b. o .t. Vég­vári Eredj ha tudsz cimü dübörgő erejű versét szavalta el hitető erővel, pompás hangsúllyal, nagy sikert aratva. A dalkör egy szép énekszáma után ismét a sportkör tagjainak buzogány gyakorlatában gyönyör­ködött a közönség, majd Szabó Ilona Váraditól A magyar dal cimü verset szavalta el kitűnően. A műsor utolsó és egyben leg­festőibb száma a Il/a és Il/b. osztály tanulói által diszes ma­gyar ruhában előadott körmagyar tánc volt. Különösen Decker Teréz és Tyukody Ilona IV. o. t. tempe­ramentumos táncukkal arattak megérdemelt sikert. Végül Péntek Ilonka IV. o .t. búcsúzott szép beszéd keretében az iskolától, a tantestülettől és a növendékek­től. Az igazgatónő komoly, mélyen­járó évzáró beszéde után a jutal­makat osztották ki a jeles növen­dékek között, majd a Himnusz eléneklésével az ünnepély véget ért ­25 STANDARD MOTORKERÉKPART ad a ayár r endkívüli kedvező áron s MjmnemM g————— mindszoknak, akik kötelezik magukat évente legalább két hivatalos turauton résztvenni. E turautakra ingyen üzemanyagot ad és részletes felvilágosítást küld: Friedmann, Budapest. Jókai u. 40. Vidéki körzetképviselők kerestetnek 4056 NYILT-TÉR. Özv. Szarvady Mihályné Kossuth Lajos tér 2. szám alatti füszerüzletét átveszem. Felhívom hitelezőit, hogy követeléseiket Dr. Komjáthy Kázmér és Dr. Szabó Zoltán nyiregyházi ügyvédek irodájában (Széchenyi út 28. sz.) 8 napon belül jelentsék be, mert különben a követelések figye­lembe nem vétetnek. Nyíregyháza, 1929. junius 27. 3958-3 Ébrey Jolán. *) E rovat alatt közöltekért sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal fele­lősséget nem vállal. Elköltözés miatt raktaron levő gyönyörű fQzőanyagjaimat mélyen leszállított áron dolgozom fel julius hó végéig. Borgida •iktornéfüzőszalonja Zrinyi Ilona utca 9 . 4060-3 Egy jókarban levő Hofher és Schrantz gyártmánya 8 as 1380 %1-es csak cséplőszekrény hozzávaló elevátorral és szükséges szerszámokkal jutányos árban eladó. Érdeklődni lehet Mándy uradalom jószágigazgatósagnul Nyírbátor. UgyaQuti a gep is megtekinthető. 4057 iiiuiiuinjjiufiiiuiiuiiiuiiuituiiifiuijii««iiiiiiiufiiiiiiii

Next

/
Oldalképek
Tartalom