Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-06 / 151. szám

1929. julius 6. JNílfÍKYIMIL Mo Z 1 Világháború A nagy küzdelem hiteles története az Apolló szenzációja •1914-ben, a boldog békében kez. dődik a film, amikor virágzott az ipar, a kereskedelem és a hajózás, amikor hatalmas erők, nagy akarások, .gzent célok útvesztőjében eltévedt a világ. Európa olyan volt mint egy hömpölygő lávafolyam, melynek csak egy szellőre volt szüksége, hogy lángra lobbanjon. 1914. junius 29. Péter-Pál napján történt a szarajevói merénylet és már hadüzenetek röpködnek haditervek foganatosíttattak és a vonatok ezrei szállították különböző frontokra a tettrekész hadseregeket . Elvonulnak szemünk előtt az összes hadműveleti tervek. Látjuk Lüttich ostromát, a német csapatok felejthetetlen teljesítményét. - Látjuk az osztrák-magyar hadsereg 30 és feleseit munkában. Megrázó képeket kapunk magyar csapataink szerbiai küzdelméről. Elvonulnak szemünk előtt az első foglyok, újból elolvashatjuk a sajtóhad. ílások rövidszavu megrázó je'entéseit. KeletPoroszország felszabadulását, Hindenburg világtörténeti jelentéseit. Fájdalommal nézzük a Kárpátokban duló harcokat, a magyar nép és a magyar katona szenvedéseit, az yperni ütközetet, a váratlan olasz hadüzenetet, Bulgária és Törökország baráti és hős segítségét. A harcok a Dardanelláknál, a Szentföldön és Gyarmatokon. — Prsemysl hősi küzdelmét és elestét. örömmel szabaduf fel lelkünk, amikor látjuk a nagy gorlicei győzelmünket, az oroszok ijedt visszavonulását és megfagy a vér erünkben Verdun és a véres Somme ütközetek láttán. Fájdalmas emlékeket ébreszt a román orvtámadás és a küzdelmes isonzói csata. És mindezek után jön a vég, az összeomlás, 1918. ősze. Véget éit a Nagy Szüret, a halál nagy szürete és mi fájó büszkeséggel gondolunk arra az egy millió katonára, akiket az osztrákmagyar monarchia a Világháborúban elvesztett. Példájuk lelkesít bennünket, erőt és bizalmat ad nekünk, hitet és lelkesedést önt belénk, mert hinnünk kell a jövőben, hinnünk kell abban, hogy újra erősek és nagyok leszünk Nagymagyarországban. * Ezt az örökemlékü filmszenzációt szombaton és vasárnap mutatja be az Apolló, mely előadásaira ajánlatos jegyekről előre gondoskodni. á Stefánia nyíregyházi védőintézete számára a volt szabadkőmüvespáholyt akarják véglegesen átalakitani Röpcédulákat osztogatnak a csecsemő védelméről (A Nyirvidék tudósítójától.) A városban plakátokon, röpcédúlákon hívják fel az anyákat arra a döbbenetes körülményre, hogy — nyáron minden negyedik, ötödik gyermek meghal. Mi ennek az oka — kérdi a felhívás, — majd igy folytatja: A nem megfelelő gondozás, de különösen a helytelen táplálás. Anyák! Hallgassatok tehát a jó tanácsokra: x. Sohase válasszátok el nyáron csecsemőiteket. 2. A nem szoptatott csecsemők étiének elkészítésére mindig, megb ható tejet vegyetek. ;. A fnss tejet tiszta, sürü szüröu szűrjétek át és tiszta nelyen tartsátok. ( 4. A csecsemők táplálékát gondosan ugy készítsétek el, ahogyan azt az orvos elrendelte. 5. A táplálékot mindig pontos időben és az orvos által előirt mennyiségben adjátok. 6. Mielőtt azt a csecsemővel megetetnétek, kóstoljátok meg. Összement, savanyu, sárga, vagy bűzös tejet ne adjatok neki. 7. Óvjátok csecsemőiteket a tűző napsugártól. 8. Nappal inkább hűvös szobában, vagy árnyékos helyen tartsátok és estefelé ha már kicsit lehűlt a levegő, vigyétek őt a szabadba. 9. Minél melegebb az idő, annál lengébben öltöztessétek a csecsemőt. 10. Óvjátok ugy őt, mint táplálékát a legyektől. Akármilyen csekély rendellenességet láttok, csecsemőiteknél, azonnal vigyétek orvoshoz. Amilyen könnyű a bajnak kezdetén elejét venni, éppen olyr.n nehéz az elhanyagolt bajt gyógyitani. A röpcédula, ol ásás arra indított b műnket, hogy kérdést intézzünk l J vékes helyen Stefánia Szövet- I sc Nyiregyházi.. működő dispen- | saire-je ügyében. Mi van az annyiszor hangoztatott otthonnal, a Stefánia-fiók védőintézetének megfefelelő elhelyezésével. Mert hisz a szegény gyermek megfelelő nyári táplálását, orvosi tanáccsal való ellátását, gyógykezelésének elősegítését is a dispensaire működése biztosítja. Ezzel a működéssel a kiváló intézmény elérte azt, hogy a gyermekhalandóság számszerint kimutathatóan csökkent városunkban is. Nagy akadálya az intézet további működésének, hogy nincs u megfelelő helyisége. A volt szabad- | kőműves páholyban néhány szük helyiségben szoronganak a védőnők, orvosok, anyák, gyermekek. Az ideget pusztító zsivajban, tolongásban igazán csak apostoli lélekkel lehet az orvosoknak és védőnőknek kötelességüket teljesíteni. A Nyirvidék több ízben foglalkozott az anya- és csecsemővédő otthon tervével. A város egy ízben a Népház felépítésével akarta megoldani a kérdést. Az a terv azonban kivihetetlennek bizonyult. Komoly orvosi vélemény szólalt fel az ellen, hogy a Népházban helyezzék el a Stefánia intézetét. Később arról volt szó, hogy a város megveszi a Bocskay-vendéglő többszobás épületét. Dr, Mikecz Miklós vármegyei főorvos, dr. Bencs Kálmán polgármester, Nagy Elek műszaki tanácsnok meg is tekintették az épületet, de elállóttak a megvételétől, mert a Stefánia céljaira költséges átalakításokra lefc volna szükség. Most, miután sem önálló épületráemelésről, sem megfelelő ház megvételéről nem lehet szó, újra az a terv merült fel, hogy a volt szabadkőműves páholyt alakítják megfelelőén át és addig is, míg megfelelő önálló épületet nem emelhetnek a Stefá. ' céljára, ebben az eddig is felhasznált épületben működik a Stefánia-védőintézete. Akárhogy is döntenék" a -városnál, annyi bizonyos, hogy a mai állapot a jövő nemzedék egészsége érdekében gyökeres és gyors változtatásra szorul. ÉRTESÍTÉS. Tisztelettel érteitem a mél;en tisztelt közönséget, hogy Vécsei utca 36. szám alatt korcsma üzletet nyitottam, hol folyó hó 6 án este hurka-kolbász estét rendezek A nsgyérdemü közönség szives pártfogását kérve, tisztelettel Bodnár Antal. 4149-2 Mégis kisüt a nap Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. 1. fejezet. A LEVÉL. Egy leány jött végig a fürdőt kcrnyező kellemes fasoron; egy fiatal leány. Világosan rózsaszínű pongyola simult gyönyörűen formált testéhez s amint a lenge ruhát meg-meglibbentette a nyári szellő, , diszkrét ibolyaillat ömlött el szerte. Vastag, szöszke hajában egy félig kinyílt tearózsa pompázott s olyan üde frisseséggel ragyogott, mint maga az egész leány. Bíboros, duzzadt ajkait kissé nyitva felejtette s szép csillogásu fekete szemeit kicsit mosolygósra tartotta. Kerek, kövérkés arca volt s már egészen barnás, amolyan dióbarna, »cigányszinü«; a nap hevétől lesült nyaralók drága (a szó valódi értelmében »drága«), divatos szine. Lassan jött a keskeny fesoron, amely csenevész akác- és hársfákból állott. A hársfák éppen akkor virágoztak és a lanyha, bátortalanul fújó szellőben lassan ringatták sárgás-fehér pamacsaikat. Kábitó, átható illattal töltötték el a léget. A karcsú, szöszke leány mámorosan, mintegy félig öntudatlanul szivta magába a kellemes illatot. Látszott rajta, hogy örül az életnek: Mosoly ült az ajkán. A fasor végén, ahonnan elláthatni a már letarolt mezőknek legvégső határáig, ameddig csak elláthat a szem, megállott. Kis ideig elgondolkodva szemlélte a fenséges képet, amely eléje tárult s aztán lassan megfordult. A villacsoportot vette szemügyre, vájjon teniszeznek-e barátnői most is, ebben a rekkenő melegben. Elmosolyodott, amikor látta, hogy barátnői .milyen vad hévvel ütik a rakeljeikkel a labdát, mintha bizony elengedhetetlen kötelességük lenne az. A levegő meglehetősen forró volt és fülledt, jóllehet a fák sürü lombsátorai csak imittamott engedtek egy-egy eltévedt napsugarat bekukkantani a fasorba. — Mégis meleg volt és a test igazán módfelett kívánta a fürdést. Semmi mást se jobban. Pár perc múlva már a kis fahídon volt s ott megállott. Belebámult a kristálytiszta, világos, átlátszó vizű folyócskába s újólag elmosolyodott. Csakhogy ez a mosolygás már nem az előbbihez hasonló kellemes mosolygás volt. Ez keserű és gúnyos ajkbiggyesztésből állott csak. De mégis elcsúnyította a leány gyönyörű vonásait. Óvatosan körülnézett. Megnézte végig a fasort, a tarlót és végre a villák felé kémlelt, hogy meglássa, nem közeledik-e feléje valaki, akinek éppenséggel semmi köze sem volna az ő titkához. De megelégedetten látta, hogy teljesen üres és néptelen a sétány és mindaz, amire kíváncsi volt, nem efnyegette tehát a felfedeztetés kellemetlensége. Gyorsan a pongyolája zsebébe nyúlt és abból egy kis rózsaszínű, illatosított levélkét húzott elő. Kezei pillanatig remegve tartották a levelet, de aztán hirtelen felemelték a magasba. Egy pillanat és máris feltépte és egyszeriben előtte volt a belső tartalom. Már a levélke színéről is sejtette a leány, hogy mi áll benne, mert az ilyen rózsaszínű levelekben ritkán van szó másról, mint szerelemről. Szerelem van bennük. És ebben a levélben is az volt. Telve volt szentimentális és vizenyős kifejezésekkel, forró szerelmi vallomásokkal és az ömlengő szavaknak egész áradatával. Szerelmet vallott és szerelmet esdekelt a levél irója. A leány hamar végigolvasta. Addig türelmes volt. Éppen ugy, mint egy ünnepelt, hírneves színésznő, aki naponta százával kapja a hódoló urak szerelmi vallomást tartolmazó levélkéit s csak azért olvassa végig mindegyiket, mert nagy szellemi élvezetet nyújt neki a levelekben foglalt sok hazug vallomás. Ö is végigolvasta türelemmel s csak akkor szorult ökölbe a keze, amikor a névaláírást elolvasta. Ohól Hiszen az, aki ezt a levelet irta, az ő szemében sokkal kisebb pont volt, semhogy valamikor is alkalmat adott volna neki arra, hogy ilyen ömlengő, ízléstelen levelet írhasson! Igaz a', a múltkor együtt mentek el a fürdő parkján a partig s akkor talán valami bátorító szót mondhatott neki. Ugy kell pedig lenni, mert máskülönben hogyan is vett volna ennyi bátorságot magának, ö azonban már most nem emlékezik semmire. Az akkor mondott szavakra, pillantásokra, mosolyokra. Mindig bátortalan, diszkrét fiúnak ismerte s éppen ezért most felizgatódott, mert fel sem tételezte volna, hogy az ilyen dolgot merjen művelni. Újra olvasni kezdte a levelet s most már teljesen kijött a sodrából. Hogyne, ! a megszólítás — valóságos impertinencia! — tulbizalmas volt: »Édes...« Ezen már igazán mérgelődni is lehet. E pillanatban vig kacagás ütötte meg a füleit. A fasorba nézett és igen közel hozzája egy fiatalembert és egy fehérruhás leányt látott, akik karonfogva, boldogan mosolyogva jöttek végig a fasoron. Hirtelen megfogta a levelet és gyorsan apró izekre tépte össze, majd meg sietve beleszórta a patak tiszta vizébe. A rózsaszín papirszilánkok lassan szállottak alá. (Folytatjuk.)