Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-06 / 151. szám

JhftÍRYIDBK. rBTirrirmTír TITII Lehetünk jóviszonybae a csehekkel? A mult hetekben a legelőke­lőbb francia lap, a Temps, nyil­ván a francia külügyminiszter um sugalimazására, ha almas cikket irt Középeurópa mai politikai hely­zetéről s cikkeboa többek között azt mondta, hogy Középeurópá­ban mindaddig nem lesz rend és béke, amig ennek népei egymás­sal nem lesznek jóviszonyban. A cikk nevén is nevezte a gyerme­ket, t. i. a magyarok cimére küld. te azt a kívánságát, hogy legyünk jóban az utódállamokkal. A magyar nép ezer év óta majdnem állandóan harcban áll. Egyik kezében eke, a másikban kard, de mindig azért harcol, mert harcolnia muszáj a könyörtelen Sors kényszeritő parancsára... A magyar békeszerető nép, egyik ki­váló költőnk szavai szerint: »Nem akar' senkit se bántani, csendes dallal szeretne szántani.« A világ­háborúba is ugy került bele a magyar, mint Pilátus a krédóba: teljesen akaratán kivül. De vállal­ta a háborút, mert ez kötelessége volt és jaj, jaj, vállalja a vesztett háború következményeit is, mert ez is kötelessége... »Jaj a legyő­zötteknekk — mondották a ró­maiak —, s e rettenetes igazság mázsás súlyát a háborúban levert népek közül mi magyarok érezzük a legkinzóbban... És mégis szeret, nénk békességben élni azokkal is, akik elvették egykor nagy és gaz­dag hazánk kétharmadrészét s a nekünk hagyott csöpp részt is ki­fosztották... Fáradt oroszlán a magyar, a nagy harc után kissé ezt meg, mert hitvány kis egerek folyton zavarják pihenésében... Az oroszlán tűrő lélekkel, méltóságtel jes nyugalommal nézi az egerek szemtelenkedéseit, de ha egyszer eszébejut, hogy ő fáradtan is oroszlán, egyetlen megmozdulás­tól is sötét lyukaikba menekülnek a komiszkodó egerek... A csehek julius másodikától kezdve megszakították a Hidasné­metin áthaladó vasúti forgalmat. Ez a hir, amilyen rövid, olyan pregnánsan mutatja meg, hogy a csehek milyen jóviszonyban akar­nak velünk élni... Még a kákán is csomót keresnek, hogy belénk köthessenek, s ha jogos haragunk. ~ban fölpisszenünk, telióbégatják a nagyantant fülét, hogy jaj ezek a magyarok már megint háborút akarnak, Magyarország már me­gint JCözépeurópa tűzfészke, és nem hagyják, hogy a szegény cse­hek nyugodtan elofgyaszthassák azt a hatalmas falat pecsenyét, sőt zsiványpecsenyét, amelyet a háború borzalmas tűzvészénél sü­töttek maguknak... A csehek azzal indokolják ezt a legújabb, virágnyelven szólva, »kellemetlenkedésüket«, hogy a magyarok cseh területen kémked­tek .Mi ezt egyszerűen nem hisz­szük .Miért kémkednénk mi cseh területen? Enélkül is tudjuk, hogy mi van ott: magyar véreinket sa­nyargatják, nyelvüket és egész kul­túrájúkat szeretnék elpusztítani és semmiképp sem akarnak jóviszony ban élni azokkal a magyarokkal, akiknek földjét bitorolják... Cikkünk elején oroszlánnak ne­veztük a magyar. A csehek címe­rében kétfarku oroszlán van .Ez a cimer bizonyára nem a cseh hő­siességet akarja jelképezni, mert a cseh a világháborúban is »fel­tartott« kézzel vett részt. Nagy baj lesz egyszer, Benes urék, ha a magyar oroszlán kiporolni kezdi a cseh oroszlán bőrét, azután el­teszi naftalinba... A Városok Kongresszusának állandó választmánya Nyíregyházának is megbízást adott az egyetemes ülés előkészítésére (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A Városok Kongresszusának leg utóbbi ülésén, amelyen résztvett Bencs Kálmán dr. kormány­főtanácsos, polgármester is, elha­tározták, hogy a választmány még ebben az évben egyetemes ülést tart, jnely a szervezési szabály­zat módosításával, a városok ház­tartásának a rendezése tárgyában előterjesztendő miniszteri törvény­javaslattal, valamint a városok éle tét érintő közgazdasági kérdések­kel fog foglalkozni. Az egyetemes ülés „előkészítésével az elnökségen kivül Szeged, Debrecen, Miskolc, Sopron, Győr és Székesfehérvár jth. városok, valamint Eger, Ka­posvár, Nyíregyháza, Nagykőrös, Szombathely és Veszprém r- t. városok polgármestereiből álló bi­zottságot bízta meg azzal, hogy e bizottság magát külső szakem­berekkel "kiegészítheti. Az indítványok előterjesztése során Dezső Kázmér nagykőrösi polgármester javaslatára — mit lapunkban már ismertettük — az állandó bizottság egyhangúlag el­határozta, £ogy szükségét látja annak, hogy Kongresszusunk a közgazdasági kérdésekkel inten­zivebben foglalkozzék, mert a vá­rosi élet hovatovább a közgazda­ságot .teszi a városfejlesztés ten­gelyévé s éppen ezért jónak látja a Kongresszuson belül egy olyan szerv — egy közgazdasági állandó bizottság — felállítását, mely a városok közgazdasági politikáját az érdekelt városokkal történt megállapodásnak megfelelően, egységes irányelvek szerint irányi­tnr»í Szepességi és tátrai riportok Massarik képe Deák és Petőfi társaságában VII. Az ősrégt lőcsei városházán A »Nyírvidék« munkatársától. A várárokból a Kassai kapug lépek a főtérre. A régi műemlék roskadozik. ízléstelen Batacipős plakátok rikoltoznak a falakon. A főtéren a többszázéves vá; rosházát ismerősként üdvözlöm. A földrajzkönyvekben díszhelyet fog­lai el a rajza. A jó öreg Szlabocki tanár ur képe merült fél emléke­zetemben, ki letakarta a könyvben a képek feliratait és ugy kellett kitalálnunk, melyik kép mit ábrá­zol. A lőcsei városházát az egész osztály ismerte. A városház előtt hetivásár. Elég kicsi. Tótok vonultak fei. Magyar szó alig hallatszik. Kívülről járjuk előbb körül a régi falakat. Az oszlopok felett a mértékletesség, erő, türelem és igazság allegorikus alakjai. Cseh hivatalok foglalták el a helyisé­geit. Egyik oldalon lépcsőn fel­megyünk emeletre, ahol nyi­tott terraszról szemléljük a régi teret, régi épületeivel. Egyenruhás, tipikus tót, kissé vöröres árnyalatba hajló orral, lép elénk. Hosszú beszédbe kezd. Megtudjuk, Ijpgy ő itt a legfon­tosabb személy. Idegenvezető. Tö­ri a magyart, ahogy a tótok szok­ták. Régi magyar ezredben Jröl­töltötte el katonaéveit. Ott ragadt mmm* Nyíregyházi lt-es huszárod, 66-ös és 11-es szabo'csi bakák 1 fs, 30-as bonvédek, egri, debreceni, miskolci, a székely Károly bakák, budapesli 32-es, 38 as molináM bakák magyar tüzérek BELGRÁD, KÁRPÁTOK, GORLICE, PRZEMYSL, 1SONZO, DOBERDO, UGYE OTT VOLTATOK? A„VILÁGHÁBORU" FILMNÉL •A. *" -V ' . ;.'•> k. UGYE MEGINT OTT LESZTEK szombaton—vasárnap az A> o'Phan ? SS POLLO Pénteken csak 1 napig ! A HÁREM TITKA Keleti szerelmi regény 12 felvonásban LEON MATHOT, LUiS LEGRANGE a főszerepekben Szombaton Vasárnap rj MILJteHHBQüU A világháború képe, ugy ahogy mi láttuk, ahogy mi szenvedtünk, éreztünk, pusztultunk 2 részben, 12 felvonásban. Összeállította: Leo Lasko. Magytrrá feldolgozta: Pásztor Béla és a, kisérő „Ufa" műsor, Jegyekről ajánlatos előre gondoskodni. Előadások kezdete ; hétköznap 5, 7 és 9 órakor 1929. julius 6. rá ÍÍZ a kevés qjagyar. Előbb rö­viden saját életrajzát adja le. Há­romszor nősült. Nem látszik meg rajta. Most is fél a mamukájától, ki 82 éves kora dacára erős kéz­zel viszi a kormány gyeplüt. A félelem, tekintve a vörös orrt, in­dokolt. Nehezen lehetett rábe­szélni, jcezdje már meg az idegen­vezetést. * A tanácsterem színes ablaküve­gei sajátos' fényt kölcsönöznek a teremnek. A lőcsei fafaragászat emléke gyanánt maradt fent a mennyezet. Több csillár lóg le. Az egyiket 1414-ben Thurzó János ajándékozta a városnak. Minden városnak van egy jelle­zetes családja. Itt a Thurzó csa­lád vitte a szerepet. A Thurzó házat a főtéren mindenki ismeri, ki lapozott íjiár valaha magyar mütörténeti könyvben, vagy lexi­konban. A Jakab templomban Thurzó kápolna, a család tagjai­nak síremlékével. A muzeumban Thurzó címerek, sarkantyúk, fegy­verek. Fabricius bíró 1617-ben lete*' esküjelenetét ábrázolja az egyik falat teljesen elfoglaló festmény. A bíró kortársa a lőcsei fehér­asszonynak. Az asztalt körülálló tanácstagok esküt tesznek, hogy a szepesi törvényeket megtartják. A képen két hóhér is rajta van kezében a pallóssal. A városnak régebben pallósjoga volt. Az asszonyi uralom alatt szenvedő atyafi fent a muze­umban ezt a pallóst meg is mu­tatta. Utoljára 1851-ben élt a vá­ros a kivégzési jogával, . mikor egy Schmidt nevü mézeskalácsost végeztetett ki, ki hűtlen feleségét féltékenységbői megölte. A terem többi falát császárod régi polgármesterek képei ékesí­tik. Ezek között meglepetéssel látom II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc és Petőfi Sándor képeit. Talán még nem vették észre. Minden ugy: maradt, mint háború előtt volt. Gondolom magamban. De mégsem. Már ott van Mas­saryk, a cseh köztársaság elnöké­nek képe és másik kép, mely a cseh légiók eskütételét ábrázolja; melyet 1914-ben Kievben tettek le az önálló Csehország zászlajára. Már 1914-ben. Az átpártolt cse­hek már érezték az uj kor eljö­vetelét. Mi pedig véreztünk a Do­berdón. Szedánnál, Galíciában, és Albániában. Mind a négy világtá­jon. De ők a győzők, mi pedig a vesztett ország. * Kossuth szobrának fejét le­törték A bőbeszédű vezetünket félbe­szakítva, — mely előadás újra magánjellegűvé változott — a mu­zeumba kisértettük magunkat. Itt is régi szepesi emlékek. A Thurzó család emléktárgyai. Régi hadi pénzes láda. Szepesi készítmény. 27 tolózárt nyit egy kulcs. Andrássy István sarkantyúja és 34 kilós páncélja ujabb szóára­datra készteti kalauzunkat. Kossuth Lajos kis szobrának a feje letörye. Még csonkán is szép. XVI. századbeli lőcsei zongo­ra tanúskodik, mily fényes iparág volt ez itt egykoron. Egy lengyelmagyar szövetségi zászló busán nyugszik egy sarok­ban. Vastag por lepi. 1649 ót* he] de sok örömet és bánatot ért meg. A híres szepesi jogkönyv már szerényen húzódik meg a sok tes­tes és poros bibliák között. Élet és halál felett ennek pontjai sze­rint döntöttek a rideg szepesi sze­nátorok. Nemcsak a közjogot fog­lalta magában, de a kereske­delmi és magánjogot Is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom