Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-26 / 168. szám

1929. julius 26. JhflrfllYIDélL Közgazdaság A telefonszolgálat kiterjesztése az aratás alatt. A földmivelésügyi miniszter ér­tesítette az összes törvényhatósá­gok első tisztviselőit a kereske­delemügyi miniszter 26964. X. 5. számú folyó évi rendeletére, amely­ben utasitja a postahivatalokat, hogy az aratás zavartalan végre­hajtása érdekében a törvényható­ságok első tisztviselőinek rende­letére hivatalos órán tul is tart­sanak táviró és telefon szolgála­tot. A kereskedelem kedvezően itéU meg a magyar buza értékesítési le­hetőségeit. A gabonakereskedelem a tenge­rentúl 'ipiacokon bekövetkezett for­dulatot, amelyet nem tett magáé­vá teljes egészében a budapeöt tőzsde, igen kedvező jelenségnek tekinti a magyar buza 'értékesí­tése szempontjából. Valószínűnek tartják, hobgy a gabonacikkek to­vábbi áralakulása a mostani ala­pon fog mozogni, különösen ak­kor, hogyha a tengerentúli ter­més tényfeg nem fesz jobb, mint várják. Érdekes, hogy az államok, amelyek elsősorban vannak ránk­utalva, igy Csehország és Auszt­ria, nem mutatnak vételkedvet, aminek az a magyarázata, hogy a terméskilátások ott is kedve­zőek és a készletek meglehetősein Hagyok. A magyar gabonakeres­kedelem igy a távolabb eső fo­gyasztóterületek felé gravitál s e tekintetben különösen két dunai kikötő: Regensburg és Braila jön tekintetbe. De versenyképes a magyar buza a mai árviszonyok mellett Svájcnak csaknem egész területén, úgyszintén Olaszország­ban ís, ahol különösen a dunán­Tuli áru jön számitásba. Bizonyos­tra vehető ,hogy az értékesítő kam pány az idén a tavalyinál "sokkal kedvezőbb auspiciumok közt fog megindulni, ami kétségkívül 'érez­tetni fogja hatását a külkereske­delmi mérleg alakulására már eb­ben az esztendőben. Az állat és húskivitel erős csökkenése. Köztudomásu és a gazdasági jelentésekből megállapítható, hogy az ország állat- és húskivitele óriási mértékben csökkent s az a tendencia nem változik. A most közzétett állatvásári forgalmi be­számoló megdöbbentő adatokat közöl az export e téren tapasz­talható óriási hanyatlásáról. Mindenekelőtt' feltűnő, hogy az export csökkenése annak ellenére következett be, hogy az áliatfel­hajtás tekintélyes arányban növe­kedett. Amig ugyanis 1927-ben 539-756 darab állatot hajtottak fer a budapesti vásárra, a mult ívben a felhajtás 573.062-re emel­kedett, tehát 33.306 darab az emelkedés. A felhajtott állatok ér­téke 116.646.000 pengő volt, 5 és negyedmillióval több, mint az előző évi. A szarvasmarha átlagára 508 pengő volt, ami 2 pengős emel­kedésnek felei meg, mig a sertésé 185, ami 4 pengős csökkenést je­lent az előző évihez képest. Amig 1926-ban 318.076 darab állatot szállítottak külföldre 96.4 millió értékben, tavaly az export 210.245 darabra csökkent 81 mil­lió értékben Nagyarányú a csök­kenés a husexportnál is, mert mig 1926-ban 125.393 métermázsát vit­tek ki 24.6 millió értékben, tavaly mindössze 31.475 métermázsa volt az ország húskivitele. A Szent István-hét üzleti zárórájának meghosszabbítása A pompájában és arányaiban egyre növekvő Szent István-hét előrelátható nagy idegenforgal­mára való tekintettel az Orszá­gos Kereskedő és Iparos Szövet­ség kérvényt intézett a kereske­delemügyi miniszterhez, az üzleti zárórának Szent látván hetében­egy órával leendő, meghosszabbí­tása iránt, egyben pedig tárgya­lásokat kezdett a Kereskedefmí AI kafmazottak Országos Egyesületé­vel'abból a célból,'hogy az üzleti záróra hasonló kivételes alkalmak­kor állandóan "hosszabbittassék meg. Báró Hattyasovszky Dezső szobalánya egy nagyértékü antik gynröt lopott el a bárónétól A rendőrségnek sikerűit elfogni a tolvaj szobaleányt. — Megkerült a győrn is Igen érdekes bűncselekmény ügyében folytatta le a nyomozást a rendőrség. Pár nappal ezelőtt feljelentést tett a rendőrségen báró Mattyasovszky Dezső nyirábrányi földbirtokos volt szobalánya, Szö­köcs Viola ellen, aki feleségének egy nagyértékü antik, brilliáns­gyürüjét ellopta s azután eltűnt. A rendőrség a feljelentés alap­ján nagy eréllyel indította meg a nyomozást a lopási ügyben. Leg­elsősorban is megállapította a rendőrség, hogy a szobaleány, aki hosszú ideig volt a báró Mattya­sovszky Dezső szolgálatában, mer­re szökött. Kiderült, hogy Szö­köcs Viola Nyirábránybói egyene­sen Debrecenbe utazott, ahoi mindössze fél napig tartózkodott. Innen azután Budapest felé el­távozott. Jancsó Lajos, az ügyben nyomozó államrendőrségi detektív amint tudomást szerzett arról, hogy a szobaleány elutazott Buda­pestre, af legközelebb induló vo­nattal ugyancsak felment a fővá­rosba. A gyorsaság azért volt fontos, mert félő, hogy a leány értékesí­teni fogja a nagyértékü antik ék­szert. Jancsó Lajos detektív utja eredményes volt, amennyiben sike­rült kézrekeriteni Szököcs Violát, akinél megtalálta a brilliánsgyü­rüt is. A leány kihallgatása során elis­merte a bűncselekmény elköveté­sét s ellene lopás miatt indult meg az eljárás. Mégis kisüt a nap 13 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezsik Utjának végcélja mindig a ta­karékpénztár rácsos ablaka volt s valahányszor ellépett onnan és az egy-két beirt rubrikával megnehezedett betéti könyvét megnézte, a kö­vetkező pillanatban gúnyos mosoly húzta torzra foghijjas, mosdatlan száját. Ilyenkor friss vérte­zéssel és újból megkeményitett szívvel vetette magát vissza a börzére. Koraletzné betétjét azonban más, nem egé­szen fehér asztalra való különféle keresetforrá­sok is növelték. Sőt voltak, akik esküszóval ál­lították, hogy friss, fiatal női hússal is kereske­dett alkalomadtán. Ezt természetesen ellenőrizni nem lehetett, annyi azonban bizonyos, hogy sok olyan ifjú leányzó ellátását vállalta éveken keresztül, amely fiatal hölgyeknek a fiatal urak nem szoktak köszönni az utcán és amely höl­gyek az idegen ifjú urak lakását éjjel sem ide­genkednek felkeresni, abból az igen egyszerű ok­ból, merrt ezek a látogatások képezték egyedüli és kizárólagos keresetforrásaikat. .. A sok kicsi sokra növögetett és egy napon Koraletzné — aki jól értett ahhoz, hogy a meg­felelő kezekbe elhelyezze a megfelelő nagyságú bakfist — mínt a helybeli cseh ezred .egyik századának élelmezője jelent meg és keltett cso­dálatot a hivatásos tolakodók, csempészek és árdrágítók társaságában. Az egy századból csak­hamar két század, három század, négy és több század lett és rövidesen néhány kórház élelme­zésének ügye is az ő kezeibe eresztette szívó gyökereit. Ebben az időben a katonák kiéhezet­ten, sápadtan, támolyogva csetlettek-botlottak az utcákon, azonban Koraletzné pénzeszacskója éppen ezzel arányban lett mindig jóllakottabb, pohosabb és biztosabb talapzatu ... Koraletzné lakása ebben az időben hason­lított egy ádáz ellenség által feldúlt ház interiur­jéhez. Rendetlenség, bűz, piszok, szemét min­Rdenfelé. Az illet a legszédületesebb volt és a penetráns jelzőt találom reája a legenyhébbnek. Volt valami benne a romlott káposztafőzelék és a züllött mosogatórongy illatának vegyülékéből. Az ágy késő délután is vetetlen, a mosdóviz a tál­ban, a hajakkal teletömött foghijjas fésű az asz­talon, a reggel levetett szennyes ing a heverőn, a piszkos, egymásbahuzott harisnya a padlón, a lerúgott cipő a szines rongyokból összeáglált »szőnyeg«-en és hónapos szemét, toll és pók­háló az ágyak alatt... Ellenben Ízléstelen fest­ményreprodukciók szépirodalmi lapokból, tiz­krajcáros gipsz-szobrok, lánybarátnők ijedt, me­rev pózu fényképei (áldozatra szánt báránykák, a könyörtelen kés előtt), fürdői emlékek és más apró, értéktelen, ostoba és értelmetlen lim-lom a falakon, asztalon, szekrényen. A konyhában aztán tetőpontjára emelke­dett a nagy rendetlenség, amelynek leírására azonban — szégyenkezve kell bevallanom — a tollam dadogóan gyenge. De mindezek tetejében Koraletzné libegő rongyokkal teletarkáit avas­szagu ruhájában elszántan dagasztott kenyeret, feltűrve könyökéig a ruhája ujját, örökös talány kétségének hagyva a nézőt: hogy vájjon a "ke­zein levő fekete patina korom-e, avagy Koraletz­né néger eredetének valami távoli kiütése... Ekkor férjhez adta a leányát és ezzel egy­szerre két kellemetlen típus képviselőjévé lett. Egy komikusnak és egy tragikusnak: vagyis ma­gyarán: egy utálatosan nevetségesnek és egy nevetségesen utálatosnak. A nyájas olvasó bizo­nyára kitalálta már, hogy az első tipus az anyósé, a második számú pedig az oly fájdalmas szaporasággal elterjedt árdrágítók közutálatnak örvendő tipusa volt. És Koraletzné mindakettőt valami veleszületett, bámulatraméltó tehetség­gel és rátermettséggel töltötte be. Valamint a jó lelkeknek valami velükszületett tehetség, vagy ösztön, csakis lelki nemességeket enged elkö­vetni, őneki éppen ugy minden tette, szava, moz­dulata, gondolata és akarata a legvisszataszi­tóbb gonoszság, szinte ösztönös rossz és neve­letlenség volt. Az ember a legelső pillantására, amit hóri­horgas, aránytalanul vézna és esetlen, nagykezü, nagylábu, foghijjas és ritka hajzatu alakjára ve­tett, máris olyan kényelmetlen érzésnek lett a birtokosává, mint amikor az ember valami kevés­bé szimpatikus regényalakot ismer meg. Hiszen olyanforma volt is! Koraletzné e tekintetben egy Dickens-regényből elszaladt nagycsontu, szapo­rabeszédű, modortalan, műveletlen, ajtók elfttt fülelő és mindenbe belekottvanó szurtos szol­gáló benyomását tette, aki kíváncsian felül min­den szóra, amit előtte kiejtenek; aki a kulcslyu­kon leselkedik és aki groteszk alakjával és kü­lönös modorával mindig azt a leküzdhetetlenül hideg és kellemetlen légkört viszi be a szobákba, ahová benyit, mint a nyitvafelejtett ablakon be­iramló januári dermesztő szél. Koraletzné veje, aki a mozgósítás napján bevonult, gyakran volt a "fronton, amit — ha anyósát magunk elé idézzük — megértő mo­sollyal nyugtázhatunk. Az ember néha több em­beribbet és gyönyörűséget találhat a harctér mil­liónyi borzalma közepette, mint az anyósok eme prototípusának következtében. Ez a katona egyébiránt is olyannyira kivált e két nő közül becsületes felfogású magyar eszével, uri kül­sejével, tiszta erkölcseivel, finom lelkével, mű­veltségével, korrekt viselkedésével és keresztény világnézetével, mint amennyire kiválik és le­kiabál a lángvörös, égő pipacs a mély illatú kalásztenger szőke hullámsoraiból... Ennél a pontnál joggal tehetné fel mindenki a kérdést: hát ilyen kincses belsővel biró fér­fiú hogyan választhatott magának ilyen elho­mályosodóan jelentéktelen lelkű és furcsa egyé­niségű feleséget, súlyosbítva a legborzalmasabb anyósok egyikével?! Hát... De engedjenek meg inkább egy viszont-kérrdést: hát ki, melyik férfi választott már magához teljesen, a legapróbb árnyalatokig hozzáillő feleséget. .. ?! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom