Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-26 / 168. szám

2 JRTÍRYIDÍK. 1929. julius 26. Vajda Voevod „Nem! Nem! Sohá!-ja A Maniu kormánynak ugylátszik mégis csak rosszul esétt, hogy a közigazgatási reformjavaslat körül történt Ígéretek meg nem tartása miatt az összes ellenzéki pártok és igy természetesen a Magyar Párt is kivonult a Kamarából. Elsőnek maga a miniszterelnök ur, Maniu kegyeskedett külön beszédben foglalkozni a Magyar Párt kivonulásának tényével, az utóbbi napokban pedig a belügyminiszter ur a belső »rend<t legfőbb őre Vajda-Voevod intézett éles támadást a Magyar Párt vezetői ellen. A régi közmondás szerint, aki haragszik, annak nincs igaza. Ezt a románokról már azóta tudtuk, amióta az úgynevezett Nagyrománia olyan furcsa s általuk sem remélt politikai intrikák és kutyaszerencsék során át megvalósult. A románoknak azóta sem volt soha igazuk jog szerint s ők az igazság fogalmát az erőszak és elnyomás fogalmával helyettesitették. Most is mit mond a román belügyminiszter ur? Azt, hogy a Magyar Párt nem akar tárgyalásokba bocsátkozni a törvénytervezetről, mert a tervezet nem biztosítja a nemzeti autonómiát a kisebbségekenek. Ezzef szemben az az igazság, hogy a Magyar Párt memorandumban közölte a kormánnyal az általa szükségesnek vélt változásokat, ez azonban nem történt meg s igy a Magyar Párt vezetőségének más választása nem volt, mint kivonulással tiltakozni kívánságainak semmibevevése ellen. Le kell szögeznünk, hogy maga a belügyminiszter is elismeri, hogy a tervezet nem biztosítja a nemzeti autonómiát s igy teljesen nevetséges az a felvetett kérdése, hogy vájjon a Magyar Párt vezetősége anyagot akar-e szállítani a budapesti revíziós propaganda számára. Megsugjuk VajdaVoevod urnák, hogy ezt az anyagot nem a magyar párt, hanem éppen a román kormány szállítja, amikor lábbaf tipor minden szerződést s lépten-nyomon megszegi adott szavát, amely a békeszerződések aláírása folytán minden párt árnyalatú egymásrakövetkező román minisztériumra automatikusan háruH Nem nevetséges-e, hogy éppen ő beszél a c~ayxar párt vezetőségévef kapcsolatban »volt elnyomóinkról, aki merészen és arcátlanul tovább folytatja elődeinek politikáját a jog és igazság megszégyenítésével építi ki a kisebbségi elnyomásnak azt a rendszerét, amely eddig minden román kormánynak közös »ékessége« volt. ogyan mifelé elnyomatás lehetett az, amely alatt a románok Erdélyban szabadon használhatták nyelvüket, alapíthattak pénzintézeteket, jelentethettek meg újságokat, egyházuk széleskörű autonómiát ét ^ezett s vezető embereik a magyar állam keretein belül 'igen magas méltóságokra emelkedhettek. Ha ez elnyomás volt, akkor vájjon micsoda a Bratianu, az Avarescu, a Maniu-féle rendszerek kisebbségi politikája, amely céltudatosan akar ja a kétségbeesés keserű utján a megsemmisülésbe dönteni az erdélyi magyar kulturát. A magyarok nem a román pártok vételkedésére alapítják álmaik megvalósulását, hanem azokra a tényekre, amelyek nek szerzői épen a különböző román kormányok s amelyeknek igai ságtalanságát már sokáig nem lehet gyerekes hazudozásokkal elkenegetni. Vajda-Voevod- Nem Nem Sohájára mi is csak azt felelhetjük, hogy: Nemi Nem! Sohal mert az igazság, a jog a mi olda- I ei' hangunkat, amely orvoslásért lunkon állanak s a román Kamara I kiált a világ becsületes közvéleminden éljenzése sem nyomhatja I ményéhez. Örömmel hódolok a vértanú halált halt Kovács István emlékének - írja Rakovszky Iván dr, aki nnnepi beszédet mond a vértann szobrának leleplezésén (A »Nyírvidék« tudósítójától.) . A Kovács István Bajtársi Szö- J vétség megkérte Rakovszky Iván dr-t, Nyiregyháza város képviselőjét, hogy vállalja ei a Kovács István-szobor leleplezésén az ünnepi beszéd elmondását, a vértanú emlékének méltatását. Rakovszky Iván dr. tegnap levélben értesitette a szövetség elnökségét, hogy a kérelemnek készséggel tesz eleget, örömmel hódolok a vértanú halált halt nemzetőr főhadnagy emlékének — irja levelében Rakovszky dr. A szobor alapzatának építésével' ma készülnek el, Görömbey szobrászművész tegnap Nyíregyházán járt és jelentette, hogy a szobor elkészült, augusztus 3-ára leszállítja és megkezdi a szobor elhelyezését. A leleplezési ünnepség szeptember közepén lesz. Nyíregyháza utcáin, hetipiacos napokon már kora hajnalban folyik az adás-vétel a fogyasztóközönség kárára Riport a szerdai hetipiacról (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Az olvasóközönség körébői az utóbbi időben mind gyakrabban érkeznek palaszök szerkesztőségünkhöz a hetipiacokon uralkodó állapotuk miatt. A vidéki vevők, baromfiárusok, kereskedők és a viszontárusitó kofák ugyanis már kora reggel "lesik ,várják a nagy batyukkal, kosarakkal érkező termelőket, összevásárofnak tőlük mindent úgyhogy 8—g órakor a fogyasztóközönség már csak a víszontelárusitótói vásárolhatja be legalább is 30 százalékkal drágában az élefmiszer szükségletét. Tudósítónk a tegnapi hetipiacon meggyőződött a panaszok jogosultságáról és az ott uralkodó áldatlan állapotokról, a hatósági közegek érthetetlen nemtörődömségéről a következőkben számol be : A hetipiac napján már hajnalban folyik az adás-vétei Reggel 5 óra van mégcsak, de mintha már délre járna az idő, oly forgalmas élet uralkodik Nyíregyházán hetipiacos napon. Megrakott szekerek vonulnak végig az utcákon, sátrakat vernek fef a piactéren s mig a háziasszonyok otthon a munkába siető férjüknek készítik 'a reggeli kávét, addig az utcákon kofálc, kereskedők százai szinte vadásznak a megrakott szekerek után. A fosztott tollal érkező tanyamm' • Ma, csütörtökön utoljára TPtf"! '/Ml H/l IY minden id5

k X Uill II1IA legnagyobb filmje DICK TURPIN (A GÁLÁNS BANDITA) — az angol Róisa Sándor izgalmas története 8 felvonásban Max Móritz az idegen légióban tftf Pénteken csak 1 napig 1 mm HARRY PI EL legnagyobb bravúros kalandor filmje A TITOKZATOS SENKI Egy ördöngös fickó furcsa kalandjai 2 részben, 10 felvonásban egyszerre Előadások kezdete : hétköznap 5, 7 és 9 órakor siakat, a gyümölcskosarakkaf, baromfiakkai felpakolt asszonyokat, üzletre éhes fiatalemberek rohanják meg. Folyik az alku a nagyközönség bőbére úttesten, gyalogjárón egyaránt. A sarkon ott ácsorog a rendőr, nagyokat ásit, a hosszú szolgalattól fáradtan, de nem vesz tudomást az előtte zajló kereskedésről. A termelő viszont szívesen szabaduf meg portékájától már kora reggef, különösen aratáskor, amikor otthon a felszaporodott munka a körmére égMeg is tudom érteni, ha a szabályok ellenére viszontelárusiTóknak adják eí portékájukat, mert hiszen nincs, aki felelősségre vonná. Rövid félóra alatt a kofa három pengővef emeh 'fel a Kba árát. Ez a mozgalmas alku reggel 7—8 órakor ér véget. A tanyasiak nagy részének sikerül portékáján túladni és boldogan sietnek haza. Akiknek még van mit árusítani, azok is jobb kedvvel helyezkednek ei a piacon a most már áruval bőségesen ellátott kofák seregével, mert a portéka árát most már a kofák szabják meg, amelyhez természetesen a tanyasiak boldogan alkalmazkodnak. A háziasszony, aki' ellátta munkába siető urát és gyermekeit, ebben az időben érkezik a piacra. Innen is, onnan is jönnek sietve szatyorral kezükben. Egy libáskofánál kis izgatott cso portot alkotnak az asszonyok. — Odafurakodom közéjük megfigyelni miről beszélnek oly izgalommal. Egy úriasszony panaszkodott éppen. Elmondta, hogy félórával ezelőtt alkudott itt egy libára. A tanyasi asszony 12 pengőt kért érte, de ő drágállotta és először körül akart nézni, hogy hátha máshol olcsóbbra akad. Nem telt bele félóra — mire visszatért, de már a libát egy kofa megvásárolta 11 pengőért a tanyasitól és most 14 pengőt követel érte. A tanyasi asszony ott volt még épen csomagolt. Megkérdeztem tőle, hogy miért adta a libát 11 pengőért a kofának, amikor előbb 12 pengőt ígértek érte. — Azért kérem — felelte — mert az 10—15 li

bát szokott tőlem vásárolni minden alkalomkor. Délig itt ülhettem volna, ha nem adom ei libáimat a kofának. Hajdan és most Ugyanez az állapot uralkodik a gyümölcspiacon is. Ott a kereskedők, vagy azok megbízottai vásárolják össze a termelőktől már kora reggel a szebb, érettebb gyümölcsöket. Hajdan jobb időkben, amikor még a hatóság fontosnak tartotta a piacok szigorú ellenőrzését, ami kor még az őrszemek nem hanyagolták ei a piaci szabályrendelet betartása ellen vétők felelősségre vonását, amikor még a vámháznál is lesben álltak, hogy efcsipjék az üzérkedőket, — a kereskedők a falvakban vásárolták össze szükségletüket, ugy, hogy hetipiacok alkalmával a fogyasztóközönség olcsón és bőségesen, közvetlenül a termelőtől vásárolhatott. — Ma azonban homlokegyenest ellenkezőképen történik minden. A kofák, piaci árusok bőséges haszna, a háziasszonyok kétségbeesett siralma, valamint a hatóságok álmos nyugalma jellemzi a piaci állapotokat. Vájjon meddig fog ez igy tartani?!