Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-26 / 168. szám

2 JRTÍRYIDÍK. 1929. julius 26. Vajda Voevod „Nem! Nem! Sohá!-ja A Maniu kormánynak ugylát­szik mégis csak rosszul esétt, hogy a közigazgatási reformjavas­lat körül történt Ígéretek meg nem tartása miatt az összes ellenzéki pártok és igy természetesen a Magyar Párt is kivonult a Kama­rából. Elsőnek maga a miniszter­elnök ur, Maniu kegyeskedett kü­lön beszédben foglalkozni a Ma­gyar Párt kivonulásának tényével, az utóbbi napokban pedig a bel­ügyminiszter ur a belső »rend<t legfőbb őre Vajda-Voevod intézett éles támadást a Magyar Párt ve­zetői ellen. A régi közmondás szerint, aki haragszik, annak nincs igaza. Ezt a románokról már azóta tudtuk, amióta az úgynevezett Nagyromá­nia olyan furcsa s általuk sem remélt politikai intrikák és kutya­szerencsék során át megvalósult. A románoknak azóta sem volt soha igazuk jog szerint s ők az igaz­ság fogalmát az erőszak és el­nyomás fogalmával helyettesitették. Most is mit mond a román belügyminiszter ur? Azt, hogy a Magyar Párt nem akar tárgyalá­sokba bocsátkozni a törvényterve­zetről, mert a tervezet nem biztosítja a nemzeti autonómiát a kisebbségekenek. Ezzef szemben az az igazság, hogy a Magyar Párt memorandumban közölte a kor­mánnyal az általa szükségesnek vélt változásokat, ez azonban nem történt meg s igy a Magyar Párt vezetőségének más választása nem volt, mint kivonulással tiltakozni kívánságainak semmibevevése el­len. Le kell szögeznünk, hogy ma­ga a belügyminiszter is elismeri, hogy a tervezet nem biztosítja a nemzeti autonómiát s igy telje­sen nevetséges az a felvetett kér­dése, hogy vájjon a Magyar Párt vezetősége anyagot akar-e szállí­tani a budapesti revíziós propa­ganda számára. Megsugjuk Vajda­Voevod urnák, hogy ezt az anya­got nem a magyar párt, hanem éppen a román kormány szállítja, amikor lábbaf tipor minden szer­ződést s lépten-nyomon megszegi adott szavát, amely a békeszerző­dések aláírása folytán minden párt árnyalatú egymásrakövetkező ro­mán minisztériumra automatiku­san háruH Nem nevetséges-e, hogy ép­pen ő beszél a c~ayxar párt veze­tőségévef kapcsolatban »volt el­nyomóinkról, aki merészen és ar­cátlanul tovább folytatja elődeinek politikáját a jog és igazság meg­szégyenítésével építi ki a kisebb­ségi elnyomásnak azt a rendsze­rét, amely eddig minden román kormánynak közös »ékessége« volt. ogyan mifelé elnyomatás lehetett az, amely alatt a románok Erdély­ban szabadon használhatták nyel­vüket, alapíthattak pénzintézete­ket, jelentethettek meg újságokat, egyházuk széleskörű autonómiát ét ^ezett s vezető embereik a magyar állam keretein belül 'igen magas méltóságokra emelkedhettek. Ha ez elnyomás volt, akkor vájjon mi­csoda a Bratianu, az Avarescu, a Maniu-féle rendszerek kisebbségi politikája, amely céltudatosan akar ja a kétségbeesés keserű utján a megsemmisülésbe dönteni az erdé­lyi magyar kulturát. A magyarok nem a román pártok vételkedésére alapítják álmaik megvalósulását, hanem azokra a tényekre, amelyek nek szerzői épen a különböző ro­mán kormányok s amelyeknek igai ságtalanságát már sokáig nem le­het gyerekes hazudozásokkal el­kenegetni. Vajda-Voevod- Nem Nem Sohájára mi is csak azt felel­hetjük, hogy: Nemi Nem! Sohal mert az igazság, a jog a mi olda- I ei' hangunkat, amely orvoslásért lunkon állanak s a román Kamara I kiált a világ becsületes közvéle­minden éljenzése sem nyomhatja I ményéhez. Örömmel hódolok a vértanú halált halt Kovács István emlékének - írja Rakovszky Iván dr, aki nnnepi beszédet mond a vértann szobrának leleplezésén (A »Nyírvidék« tudósítójától.) . A Kovács István Bajtársi Szö- J vétség megkérte Rakovszky Iván dr-t, Nyiregyháza város képviselő­jét, hogy vállalja ei a Kovács István-szobor leleplezésén az ün­nepi beszéd elmondását, a vérta­nú emlékének méltatását. Ra­kovszky Iván dr. tegnap levélben értesitette a szövetség elnökségét, hogy a kérelemnek készséggel tesz eleget, örömmel hódolok a vérta­nú halált halt nemzetőr főhadnagy emlékének — irja levelében Ra­kovszky dr. A szobor alapzatának építésével' ma készülnek el, Gö­römbey szobrászművész tegnap Nyíregyházán járt és jelen­tette, hogy a szobor elkészült, augusztus 3-ára leszállítja és meg­kezdi a szobor elhelyezését. A le­leplezési ünnepség szeptember kö­zepén lesz. Nyíregyháza utcáin, hetipiacos napokon már kora hajnalban folyik az adás-vétel a fogyasztóközönség kárára Riport a szerdai hetipiacról (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Az olvasóközönség körébői az utóbbi időben mind gyakrabban érkeznek palaszök szerkesztősé­günkhöz a hetipiacokon uralkodó állapotuk miatt. A vidéki vevők, baromfiárusok, kereskedők és a vi­szontárusitó kofák ugyanis már kora reggel "lesik ,várják a nagy batyukkal, kosarakkal érkező ter­melőket, összevásárofnak tőlük mindent úgyhogy 8—g órakor a fogyasztóközönség már csak a ví­szontelárusitótói vásárolhatja be legalább is 30 százalékkal drágá­ban az élefmiszer szükségletét. Tudósítónk a tegnapi hetipia­con meggyőződött a panaszok jo­gosultságáról és az ott uralkodó áldatlan állapotokról, a hatósági közegek érthetetlen nemtörődöm­ségéről a következőkben számol be : A hetipiac napján már haj­nalban folyik az adás-vétei Reggel 5 óra van mégcsak, de mintha már délre járna az idő, oly forgalmas élet uralkodik Nyíregy­házán hetipiacos napon. Megrakott szekerek vonulnak végig az utcá­kon, sátrakat vernek fef a piac­téren s mig a háziasszonyok ott­hon a munkába siető férjüknek készítik 'a reggeli kávét, addig az utcákon kofálc, kereskedők százai szinte vadásznak a megrakott sze­kerek után. A fosztott tollal érkező tanya­mm' • Ma, csütörtökön utoljára TPtf"! '/Ml H/l IY minden id5 k X Uill II1IA legnagyobb filmje DICK TURPIN (A GÁLÁNS BANDITA) — az angol Róisa Sándor izgalmas története 8 felvonásban Max Móritz az idegen légióban tftf Pénteken csak 1 napig 1 mm HARRY PI EL legnagyobb bravúros kalandor filmje A TITOKZATOS SENKI Egy ördöngös fickó furcsa kalandjai 2 rész­ben, 10 felvonásban egyszerre Előadások kezdete : hétköznap 5, 7 és 9 órakor siakat, a gyümölcskosarakkaf, ba­romfiakkai felpakolt asszonyokat, üzletre éhes fiatalemberek rohan­ják meg. Folyik az alku a nagy­közönség bőbére úttesten, gyalog­járón egyaránt. A sarkon ott ácso­rog a rendőr, nagyokat ásit, a hosszú szolgalattól fáradtan, de nem vesz tudomást az előtte zajló kereskedésről. A termelő viszont szívesen szabaduf meg portékájá­tól már kora reggef, különösen aratáskor, amikor otthon a felszaporodott munka a körmére ég­Meg is tudom érteni, ha a sza­bályok ellenére viszontelárusiTók­nak adják eí portékájukat, mert hi­szen nincs, aki felelősségre vonná. Rövid félóra alatt a kofa három pengővef emeh 'fel a Kba árát. Ez a mozgalmas alku reggel 7—8 órakor ér véget. A tanyasiak nagy részének sikerül portékáján túladni és boldogan sietnek haza. Akiknek még van mit árusítani, azok is jobb kedvvel helyezkednek ei a piacon a most már áruval bő­ségesen ellátott kofák seregével, mert a portéka árát most már a kofák szabják meg, amelyhez ter­mészetesen a tanyasiak boldogan alkalmazkodnak. A háziasszony, aki' ellátta mun­kába siető urát és gyermekeit, eb­ben az időben érkezik a piacra. In­nen is, onnan is jönnek sietve sza­tyorral kezükben. Egy libáskofánál kis izgatott cso portot alkotnak az asszonyok. — Odafurakodom közéjük megfigyel­ni miről beszélnek oly izgalommal. Egy úriasszony panaszkodott ép­pen. Elmondta, hogy félórával ez­előtt alkudott itt egy libára. A tanyasi asszony 12 pengőt kért ér­te, de ő drágállotta és először kö­rül akart nézni, hogy hátha más­hol olcsóbbra akad. Nem telt bele félóra — mire visszatért, de már a libát egy ko­fa megvásárolta 11 pengőért a ta­nyasitól és most 14 pengőt követel érte. A tanyasi asszony ott volt még épen csomagolt. Megkérdeztem tő­le, hogy miért adta a libát 11 pen­gőért a kofának, amikor előbb 12 pengőt ígértek érte. — Azért kérem — felelte — mert az 10—15 li bát szokott tő­lem vásárolni minden alkalomkor. Délig itt ülhettem volna, ha nem adom ei libáimat a kofának. Hajdan és most Ugyanez az állapot uralkodik a gyümölcspiacon is. Ott a kereske­dők, vagy azok megbízottai vásá­rolják össze a termelőktől már ko­ra reggel a szebb, érettebb gyü­mölcsöket. Hajdan jobb időkben, amikor még a hatóság fontosnak tartotta a piacok szigorú ellenőrzését, ami kor még az őrszemek nem hanya­golták ei a piaci szabályrendelet betartása ellen vétők felelősségre vonását, amikor még a vámháznál is lesben álltak, hogy efcsipjék az üzérkedőket, — a kereskedők a falvakban vásárolták össze szük­ségletüket, ugy, hogy hetipiacok alkalmával a fogyasztóközönség olcsón és bőségesen, közvetlenül a termelőtől vásárolhatott. — Ma azonban homlokegyenest ellenke­zőképen történik minden. A ko­fák, piaci árusok bőséges hasz­na, a háziasszonyok kétségbeesett siralma, valamint a hatóságok ál­mos nyugalma jellemzi a piaci ál­lapotokat. Vájjon meddig fog ez igy tar­tani?!

Next

/
Oldalképek
Tartalom