Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-20 / 163. szám

1929. julius 20. Közgazdaság »««•»* á gabona áralakulás tanulságai A tengerentúli országok nagy gabonafeleslegei hónapok óta árromboló hatást gyakoroltak a különféle mezőgazdasági termékekre és különösen a kenyérmagvakra A buza mult év tavaszán Csíkágóban 170 centig emdíkedett, ami különösen az Egyesült Államokbeli nagy spekunlánsok és a kanadai Pool célzatos híreszteléseire volt visszavezethető. Ezzei szemben az 1928-as év majdnem kivétel nélkül minden kenyérmagtermelő országban rekordszerü termést hozott. Már tavaly figyelmeztettük az érdekelteket, hogy pe higyjenek a tengerentúli hireknék, mert azok nagyrészt ugy vannak megszerkesztve, ahogy az a nagyjátékosoknak megfelef. Sajnos, gazdáink százszázalékban igaznak vélték a világgá kürtölt károsodási közleményeket és a tavalyi terméselőtti magasabb árak ellenére, nem igyekeztek készleteik egy részétől szabadulni. Igy történt azután, hogy eladási szándékukkal abba a periódusba kerültek bele, amikor a nagy tengerentúli területekről jövő árajánlatok elzárták a magyar buza útját. Ebben az évben a külföldi nagy spekulánsok megfordították eddig követett taktikájukat és tavasszal telikürtölték a világot nagyszerű terméskilátásokkal,, sőt még junius első felében is, olyannyira, hogy sikerült a tavalyi 170 centes árat egészen 96 centig lejátszani. Alig 2-3 hete azonban ellenkező tartalmú információk jöttek a tengerentúlról, amelyek nagy hőségJNÍYÍRYIDÉK, 5 ről, kevés eső, rozsda, rossz mi nőség és ehez hasonlókról szólanak. A hatás nem maradt el és néhány nap alatt 137 centig emelkedett Csikágóban a juliusi buza ára és egyetlen napon 9 centes árugrás következett be, ami a károsodások komolyságát igazolja. Főként Kanadából jönnek most az aggasztó információk és természetes, hogy ennek következtében az európai piacokon, tehát nálunk is ugrásszerű emelkedések történnek. Búzánk, rozsunk és lisztünk ismét gravitál külföldre, sőt egyik nagymalmunk Hollandiába adott el egy nagy tétéi" lisztet, ami már evek óta nem fordult eló. Nem akarjuk alábecsülni az eseményeket és azok következményeit azonban nem szabad elfelejteni a mult évi eseményeket sem. A tengerentúli tőzsdéken szédületes játék folyik és a kisemberek hallatlan 'tömege spekulál búzában és minden más cikkben. Irodák és cégek ezrei foglalkoznak azzal, hogy a kisemberek ujabb ezreit csábítsák játékra. Az ilyen kisemberek tömeges angazsmánjai azonban nagy veszélyt jelentenek az árak reális kialakulására. A jugoszláv buza mindenütt feltűnik, ahová magyar buza gravitál és néhány fillérrel olcsóbb, mint a mi búzánk. Ha most a jugoszláv kereskedők nagy mennyiséggel kihasználják a helyzetet, ugy köny nyen megtörténhetik az, hogy kielégítik a fogyasztópiacokat, amelyek ezidőszerint szükségletet mutatnak. Ne hagyjuk elzárni a magyar buza útját és tegyünk ugy, mint ahogy régebben óvatos gazdáink cselekedtek. Ne tegyük egész készletünket a magtárba, hanem beta-l karitás után egy részét értékesítsük, még arra az esetre is. ha esetleg később magasabb árak volnának elérhetők. Nem egyéb ez, mint egy biztosítási ügylet, olyan eshetőségekkel szemben, amely a fent vázolt beláthatatlan spekuláció szélsőséges szeszélyeivel szemben védelmet nyújt. Mikor kell a váltók után a forgalmi adót leróni. Eddig a forgalmiadót a váltó átvételekor kellett általában leróni. 1929. julius i-tőt kezdődőleg a váltó átvételekor szabály szerint nem kell forgalmi acrot fizetni. A forgalmi adó, ha az adózó a kézhez vett váltót nem adja tovább (tárcájában őrzi), csak akkor kell leróni, amikor a váltót nála beváltják. Ha azonban a váltót az adózó forgatmánnyal ellátva továbbadja a váltó továbbadásának napján keli leróni. Egy pengő vásárlóereje: 64 békefillér. Gál Benő a Szakszervezeti Tanács titkára, most állította öszsze a létminimum junius havi alakulását. Gál Benő adatai szerint junius havában alig észrevehető ár csökkenés mutatkozott az élelmiszereknél 0.03 százalék, ezzel szemben a tüzelőanyag ismét drágult és pedig a nyersáruk megfőzéséhez szükséges mennyiség 2.01 százalékkai. Végeredményben a heti létminimum összege a májusvégi 77.13 pengőről 77.22 pengőre — 965.250 papírkorona — emelkedett és ezzel a juniushavi drágulás 1 1 százalékot tett ki, ami azt jelenti, hogy junius havában ismét drágult az élet. Ebben az évben tehát élelmiszereknél 6.17 százalékos, átlagban pedig 4.6 százalékos a drágulás. — A világháború kezdete óta az élelmiszereknél 61.6 százalék, — 23.358.2 szeres —, az összszükségieteknéi pedig 56.2 százalék — 22.612.9 szeres — a drágulás, mig egy pengőért ma már csak annyit lehet vásárolni, mint békében 64 fillérért. Miniszteri rendelet tan szeriparunk érdekében. A belügyminiszter legnagyobb gondossággal őrködik afelett, hogy a törvényhatóságok mindennemű beszerzésüknél a hazai iparral szem ben ne feledkezzenek meg kötelességeikről. 'Most is 94823—1929. sz. a. rendeletet adott ki. hogy iskolai 'demonstrációs fizikai és kémiai készülékek gyártásával a hazai ipar részéről Marx és Mérei tudományos műszerek gyára és az Erdély és Szabó cégek foglalkoznak és igy utasítja az alispánokat, illetve polgármestereket, hogy az ilynemű iskolai szükségletek esetén az emiitett cégeket mindenkor szólítsák fei ajánlattételre. Megjegyzi a miniszter, hogy nagy vacuumokat előállító speciális légszivattyúkat a magyar ipar nem gyárt, azonban az ilyenek külföldi beszerzéséhez is minden esetben kikérendő a miniszter engedélye. Ajánljuk, hogy ezek beszerzése az emiitett hazai tanszergyárak közvetítésével történjék, ez a mód ugyanis iparfejlesztési lehetőségekhez vezet. Kiszorítjuk a cseh üveget az országbői. A zagyvapálfalvi táblaüveggyár eddigi kéziüzemét gépüzemre alakítja át és ezzei a cseh üveggel azonos minőségű üveg szállítására rendezkedik be. Az üzemi átalakítás még ez év végével "befejezést nyer. Mégis kisüt a nap Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső, 10 A telepen is csak estefelé éledt fel az élet, amikor a nap már régen belesülyedt a tó széles víztükrébe és a levegőt alkonyati szellők hütőzték. Ilyenkor megelevenedtek a parti sétányok is és a langyosnál jóval melegebb vizből hangos lárma, vidám kiáltozás, kacér sikogatás csapott fel. Ezekben a szédítő levegőjű napokban Zsuzsa társasága is csak estefelé mozdult ki az elsötétített lakásokból. Akkor aztán hangos lármával és halk énekléssel rótták keresztül-kasul az erdőt, vagy végigsétáltak a vasúti pályatest mentén tornyosodó agyagpartok alatt, az állomásig és szívesen jpeglestek kiránduló fürdőzőket, akik a part sürü füzes, akácos, bodzás és csalitos rejtett helyein sülyedtek bele a vizbe. A kopár, vízmosásos, kiszáradt vizerekkel meghasogatott partok alatt kellemes séták estek. Mellettök egyik oldalon a tó vize halkan, duruzsolva morajlott s csak valahol a tó közepetáján, ahova a Badacsony komor koporsóalaku kúpja vetette a vizre a sötét árnyékát, gyűrődött rajta néha egy-egy széles, ezüstcsillámu hullámcsik. . v Legelői Zsuzsa legintimebb baráti udvara sétált: Tusskó és Ughy, aki ezúttal szabadságkérésre vetemedett és több napot akart Fonyódon tölteni. Vagy husz lépésnyire pedig a zalafai újdonsült milliomos leány: a molnárék Cicája haladt satellitjei közepette, azaz Simonfai és Adorján hadnagyokkal. A hátvéd az ezúttal óvatos Johnny volt, aki a nemrégiben aratott két hatalmas kudarc után megvetően tartotta távol magát a női társaságtól. A rossz nyelvek, amelyek azonban csupa véletlenségből ezúttal nem voltak hiján a jólértesültségnek, azt zengték, hogy a Cica apja sok fürészport adott el korpa helyett, sok liszt-szemetet sopörtetett fel a malom padlójáról, hogy a liszt közé keverjék és sok, nagyon sok százalékkal magasabbra őrölte ki a gabonát, mint kellett és szabad lett volna. A város egész lakossága tudta, hogy a gőzmolnár, aki a kisváros St. Donnernek nevezett girbe-gurba fertályában rezideált, £ legnagyobb lisztinséges hónapokban bárkinek szívesen adott el lisztet egytől ezer kilogramm mennyiségig — lisztjegy nélkül is, ha azt meg tudta, fizetni. A milliókra felfújódott vagyonának keletkezése ilyenformán csak a süketnéma vak emberek előtt nem volt ismeretes... Más mindenki tudta, hogy a 46 fillérre maximált kenyérlisztet, amely minden bizonnyal korpából és egyéb hulladékból készült, egy koronáért mérte, a nullás lisztet pedig, amelynek 1 K 50 fillér volt a maximális ára, 2—3 koronáért, sőt később már 7 koronáért adta, noha feketébb és silányabb volt a hadi-kenyérlisztnéL Sőt azt is beszélték, hogy egyszer felbérelte a városkában levő másik gőzmalom valamelyik gépészét, hogy csináljon valahogyan üzemzavart és amikor nemsokára hengertörés történt a konkurrens malomban, a szarvashiba megjavításáig — néhány hétig! — onnan is az ő malmába hordták a temérdek munkát, ugy, hogy éjjelnappal járt a malom. Ughynak jz egész séta alatt ezek a híresztelések motoszkáltak a fejében és szerette volna, ha valami uton-módon megtudja, mi igaz belőlük. Rosszkedvű volt és utálta az embereket, akik ugy látszik, nem tudnak szenny és korrupció nélkül élni és kellemetlenül érezte magát, hogy még a pihenése napjaiban is kénytelen alávalóságok piszkos árjába mélyedni. A megettük jövők azonban mitsem sejtettek Ughy gondolatairól, hanem víg kacagás lármájával sétálgattak. Az újságíró idegesen hallgatta ezt a gondtalan lármát és eszébe jutott, hogy ugyanígy megveti és utálja ezeket a kardjukba és egyenruhájukba egyformán szerelmes tiszteket, mint az alávalóságokon megtollasodott újgazdagokat. Itt volt például ez a Simonfai Ambrus. Noha gőgösen és öntelten emlegette mindannyiszor, amikor csak alkalom kínálkozott rá, hogy képviselő akar lenni s aztán meg sem áll a miniszterségig, Ughy jól tudta róla, hogy a nagyon is ujfényü hadnagyi aranycsillagok mögött két félévi szerény diákmult nyugszik csak, amelyet a kolozsvári egyetem orvosi fakultásán hagyott maga megett. És ha végetér a háború zűrzavara és mindenki visszajut az eszéhez és az iskolázottságához illő helyre, Simonfai Ambrus ur levetheti a hadnagyi uniformist, hogy megint a hóna alá szorítsa a könyveit, hogy a szigorlatoktól állandóan reszkető diákként járjon tovább az egyetemre... Most azonban egyelőre nem gondol erre, sőt egyenesen a miniszteri bársonyszékig száguld zabolázatlan fantáziája, mert a fejébe szállott a tiszti gallér dicsősége, no meg a leendő apósa vagyona: a zalafai malom egyhangú duruzsolása. Ahogy az eddigi jelek mutatták: az utóbbit is joggal tehette: Cica lassanlassan előnyt kezdett adni neki a másik hadnaggyal szemben Ez jobb szinész volt a másiknál, szemtelenebb, álszenteskedőbb és tolakodóbb, — semmi egyéb! Vagy ott van a másik cifraruhás fiatalember: Adorján hadnagy ur. A háború előtt egyszerű dijnokocska volt az egyik kaposvári biztosítótársaságnál, ahol a havi hetven koronákat, amelyeket mint »fizetés«-t nyomtak a kezébe, nemcsak szakadatlan körmöléssel igyekezett ellensúlyozni, hanem a főnökeinek napról-napra tett igen alázatos hajlongásokkal és privát-szolgálatokkal is. Miután jó darabig mind a hárman hallgattak, Zsuzsa megkérdezte: — Ugyan mondja meg már — és melegen mosolygott rá Ughyra — mi az, ami bántja méltóságodat? Egész uton hallgat, hallgat, mintha bizony fogadalmat tett volna! Nevettek és valamiről diskurálni kezdtek, fel-felkacagva. (Folytatjuk.)