Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)
1929-07-19 / 162. szám
1929. julius 20. JNÍYÍRYIDÉK, 5 A bánok se nem magyarok, se nem székelyek Irta: Cserép József dr. V. A Budai Krónika szerint Pannónia lakói közül akik vonakodtak Attila alattvalói lenni, átkeltek Apuliába, Itália déli részébe. Itt kizárólag Messiani-t, myzokat (meronokatl kell értenünk: ezek zöme ugyanis már akkor »Afrikába tért vissza«« — irja Diodor — miután Myrina népe a szkytha- gétákkai szövetkezett thrákoktói a Kr. 700 év körül vereséget szenvedett. Herodotnak csakugyan Trójából odakerült emberek ivadékainak mondták magukat az északafrikai maurok. A myzok bukását a Balkánon a rokon thrákokkal való trónvillongásban a szkytha-geták segítsége idézte ugyan elő ; de nem a thrákok nyertek a szövetkezésből, "hanem a geták. Ugyanez a népfaj verte ie a hősiesen védekező messenieket Peloponnesosban. Ezek menekültjei alapították Sicilia szigetén Messinát, más részük a Don- és Volga közi sármatákhoz települt át s Messeniani héven emliti őket Plinius. A Kr. e. VI. században szint-azon népfaj — az előbb meghódított Persistől nyert perzsa néven hódította meg végül Nagymédiát. Ennek bukását mindenesetre siettette az, hogy országuk északkeleti része, Parthia, mivef 3 oldalról szorongatták a szkytha-árják, ezekhez pártolt át; 600 éwei később — mint Iustinus irja — a parthusoknak a nyelvük is csak félig volt már méd, félig ellenben szkytha. Kyro's perzsa király Kr. e. 559-ben győzte le Nagymédia királyát, Aspadas-t, görögös nevén Astyagest; 550-ben meg is ölette őt, mivel cselt szőtt ellene. Már perzsa hódoltság volt Media, mikor a Don- és Volga-folyók közé telepedett onnan az a magyarság, amelytől származott Árpád honalapító magyarsága. Igyekeztem kiemelni, mennyire tudatában voltak ugy az ibér, mint a szikan magyarok összetartozásuknak s veszélyes sorsfordulatkor mindenkor egymás közelébe húzódtak. A perzsák mohóságát eléggé jellemzi, hogy mint Média urai hatalmuk alá akarták vetni a médok egykori tartozékait is. Ez volt a célja Kambyses, perzsa király, Kr. e. 52 évi — egyiptomi hadjáratának, amelyben vele volt az utóda is, Dárius. Mértéktelen kicsapongásoktól letörve csak követségei utján vétette át a hódolás jeleit az északafrikai médrokon népektől, igy, a gör. Maxyesés lat. Mausi-nevezett magyaroktól: ez a magyar nevünk szerepel ugyanis Dárius nack-si-rusztami emlékén egy magyar ábrázolata alatt. Bár a Maiotis és a Kaukázus egész vidékén iberek és pelaszgok voltak a regelső ismert tefepesek, mindazonáltal a Don- és Volgafolyók közére költözött magyarság csak mintegy 800 éven át maradhatott meg békén az ott talált s a később odahúzódott rokon népekkel egyetemben. Már a Kr. u. IV. században a hunok Balambér királyuk alatt az V. században a velük rokon onogurok jöttek nyakukra a Volgán át harcokra készülten s mint ilyenek csakhamar föléjük kerekedtek a békés életmódot "folytató magyaroknak. Az ő részükön ragadt a honalapító magyarságra a Hungari elnevezés, sőt valamennyire a Huni is. Nem csodálható tehát, ha a magyarságnak ez a része két nyelven is oeszélt, mint Konstantinos császár ezt a X. sz. közepén nála járt magyarokról följegyezte. Bizonyára ugyanez történt viszont a vele mintegy 400 éven át egyazon országot alkotó ugorsággaf is. Én ebben sejtem az okát annak a különös jefenségnek, hogy a finn nyelvcsoportban nincsenek igekötők, holott a Volgán tul sodródott vogulok és osztjákokéban meg vannak, sőt a yukatani és guatemalai mayákéban is, akiktől pedig jó 7 ezer esztendő választ el bennünket. Szeptembertél kötelező a szeszes benzin használata A pénzügyminiszter esztendők óta készült motorszesz-rendelete most nyilvánosságra jutott. Szeptember 1-étői kezdve a motorok hajtására szánt benbenzint szesszel kell keverni. Az autótulajdonosok tehát nem használhatnak tiszta benzint, hanem a rendelet értelmében 100 Kilogrammos keverékben 80 kilogramm lesz a nehéz benzin és 20 kilogramm a víztelenített szesz. A petróleumfinomítók és az ásványolaj-szabadraktárak vállalkozói és általában mindazok, akik a külföld ről nehéz benzint importálnak, köteiesék azt a forgafombahozatal előtt a szeszkartell részéről rendelkezésre bocsátott víztelenített szesszel "keverni. A viztelenitett szeszt az ipari szeszgyárak állítják élő és a szeszkartell utján hozzák forgalomba. A petroieumgyárák a viztelenitett szeszt két pénzügyi közeg > jelenlétében keverhetik öszsze a benzinnel. Aki a keverékhez utólag valamilyen anyagot hozzáad, az ellen jövedéki büntetőeljárást indítanak. Hogy a szeszkartell milyen áron adja a viz telenitett szeszt a petroleumgyáraknak és a petroleum-importőröknek, azt a pénzügyminiszter külön rendelettel fogja megállapítani. Ezentúl ugy látszik szabott ára lesz a benzinnek, mert a pénzügyminiszter fogja megállapítani, hogy detailban mennyiért szabad elárusítani a benzin-szeszkeveréket. ügyelőre azonban mai rendeletével a miniszter nem állapítja meg a benzinárakat. Kötelezi a rendelet, hogy akik ilyon motorszeszt közvetlen a fogyasztók részére árusítanak: benzinkutak, benzintöltő állomások stb. a motorszesz árát mindenki által látható és könnyen észrevehető helyen, könnyen olvasható módon keli kiírni. Sőt még szeptember 1 -e, tehát a rendeíet életbeléptetése eíőtt is mindazokon a helyeken, ahol nehéz benzint árusítanak, a benzinárakat könnyen észrevehető helyen máris ki kell irni. j Könyvek kötését sffi a legegyszerűbbtől a legdíszesebbig 1 a J ba-nyomda kőnyvkőté Nyíregyháza, Széchenyi-ót Mégis kisüt a nap Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. 10 De a szegény embernek nincs hazája mindenütt; nincs hazája azon az egyen kivül, amelyen nem kényelmesen és nem gondnélkül, de szenvedve és fáradva, küzdve és örökös gondban él. Ezt köti a szive, amit nem tesz meg a gazdagé. Nézzen körül ebben a világégésben és meglássa, hogy kicsinyben is igazolódik az én felfogásom. A szegény sokkal jobban ragaszkodik hajlékához, sokkal jobban szereti a másikat, mert ez természetes is azoktól, akik együtt viseltek el sok szenvedést, nélkülözést és bántalmazást. Ezeknek ez az egy hajlék, vagy szenvedésüknek néhány osztályosa nagyon-nagyon drága! A gazdagnak, az örökké gond nélkül élőnek mindenütt jó talán és azt hiszem, nem fűzheti még övéihez sem olyan mély, bensőséges viszony. Nekem nincs és nem is lehet több hazám, csak egy, — ez az egy! Igy érzek és igy gondolkozom, kedves Dzsonni és másképp soha, soha, mert nem is tudnék! Gyerkőcök haladtak át az öreg temetőn és Zsuzsa egy percig elhallgatott. A gőzdaru sustorogva, csikorogva, fújva, lihegve dolgozott a parton. — A kötelességekről beszéltem, Dzsonni — folytatta Zsuzsa tanítónő. — Maga erős, egészséges, fiatal ember, de a harctéren nem volt még és nem is akar oda elmenni, hogy a részét kivegye a kötelességteljesitésből. Hát nem szégyenkezik afelett, hogy mások védik meg maga helyett az országot, annak magára eső részét, sőt magát is ?! Johnny ugy érezte, mintha mellbesujtották volna — kemény ököllel — az aranygombos ellentengernagyi kabátban... — Kérem — igyekezett cáfolni — ezek mind olyan elvek, amelyek a mai modern korban legalább is tarthatatlanok... — Azt akarta mondani, ugye, hogy nevetségesek? — Egyáltalában nem! Csak ezeket az eiveket a mostani korban senkisem akceptálja. Hiszen mi a haza? Korántsem az, aminek maga bizonyos költői szárnyalással leirta! A mai század nemzetközi emberének az a hazája, ahol él, a becsületes munka révén pedig mindenütt megélhetünk, ha jobban nem is, mint itten, de olyan jól mindenesetre. És aztán tulajdonképpen mi közöm nekem a háborúhoz? Én nem csináltam, a mesterségét sem tanultam, minek vegyek hát részt benne?! Az én idegeim mindent kibírnak, de a folytonos fáradalmakat, izgalmakat, lövöldözést, lármát és nélkülözést nem .. . — De engedjen meg, kedves Scheinwerfer ur — tiltakozott Zsuzsa és az utóbbi két szót nagyszerűen hangsúlyozta: most megismerte a simára fésült üres fej tartalmát is és most már nem volt neki barátja többé; most már Scheinwerfer ur lett neki — engedje meg, de ez a gondolkodás és felfogás nemcsak igazságtalan és hálátlan "a hazájával szemben, amely önt felnevelte és minden jóban részesítette... — Ugyan kérem! — nevetett Johnny fölényesen és bizonyos, csak ő általa látható »erkölcsi magasságiból, mosolygott le a »naiv« tanítónőre. — Én már régen túltettem v magamat az ilyenfajta ósdiságokon, mert nem fogadhatom el ji régiek önző és értelmetlen megállapításait ilyes dolgokról. Csupa nagy szavak, csupa bombaszt, frázis és nagyképűsködő kifejezés! Haza!? Kötelességteljesítés! Háború?! Ugyan kérem! Én világpolgár vagyok!... Fölényesen és sajnálkozva nézett le megint a kis tanítónőre, aki azonban a lelke legmélyén nagyon szánta Scheinwerfer urat és ha lehetséges, ott könnyeket is hullajtott érette, mint adandó alkalomkor habozás nélkül megkönnyezett volna bármilyen ismeretlen lelket is, aki eltévelyegvén, nyomorúságba került... — Halló! — harsant fel ebben a pillanatban alulról és Zsuzsa elsőnek vette észre a gőzdaru sinei között azt a bő fehérruhás férfit, aki kacagva nézett fel rájuk. Ughy volt. — Nézzenek oda! — kiabált és a tóra mutatott. Aztán angolul tette hozzá, hogy az, akiről szó volt, ne sejthessen semmit: — Isn't this a peculiar sickness!... — O yes! I ha ve never seen anything finer! — kagagott le Zsuzsa a dombról, mert azt látta, hogy egy csónak lebeg a vizén, benne valami fiatal katonatiszttel, aki azonban méltóságán alulinak tartotta az evezőrudak fogdosását, ellenben ,ggy emberrel eveztetett... Karbatett kezekkel ült a csónak tatjánál és mereven nézett előre. Igy »élvezte« a balatoni csónakázást!... A mólón derült mosolygás kisérte figyelemmel ezt a nem mindennapi kéjutazást... Zsuzsa lelkében hirtelen szivárványos felhők úsztak keresztül és egy pillanat alatt messze maga megett hagyta Johnny urat »uj« elveivel és világnézeteivel, mint a kikötő piszkos, szemetes, bűzös vizét a napsugaras tájak felé igyekvő hófehér jacht... — Idenézzen, Ughy, milyen szorgalmas voltam ma! — kacagott fel derült lélekkel és mialatt sebesen, lélekzetveszejtve lefelé szaladt, boldog örömökkel mutatta még messziről a tele tarsoly finom gombát... Mint óriási aranylepke, nagy szökésekkel röppent utána a nagy szalmakalap. 7. fejezet. ALKONYATI SÉTA. Lassan megjött augusztus hava és a perzselő nyáreleji meleget valami hőhullámszerü katlantűz feledtette el. A légkör égett és emésztődött, mintha tűz habzsolta volna az oxigént s a tó vize hol sárgás, hol türkizkék, hol pompás ultramarin tündökléssel ragyogott a rekkenő forróságban. Az erdő falevelei szédülten lógtak alá, a virágok és a füvek légiói kínosan haldokoltak. (Folytatjuk.)