Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)
1929-07-17 / 160. szám
1929. julius 17. JNÍYÍRYIDBK. 7 Gulyás színtársulatának sikeres szereplése Sátoraljaújhelyen Gulyás Menyhért színtársulata Sátoraljaújhelyen aratja megérdemelt sikereit. Különösen a „Tüzek az éjszakában" . cimü gyönyörű irredenta darab állt a kitűnő drámai együttes sikeres bemutatkozásának központjában. Erről a hazafias darabról, amelyet nálunk sajnos csak félház nézett végig, írja az alábbi sorokat az ottani kritikus: E sorok írója a mult szerdán este látta először az uj városi színházat, akkor nézte meg először a „Tüzek az éjszakában" cimü Földes darabot és ugyanakkor élvezte elsóízben a Gulyás féle szintársulat drámai személyzetének játékát is, sőt — last but not least — akkor gyönyörködött elsőizben a sátoraljaújhelyi színházi közönség előkelő fegyelmezettségében és felemelően hazafias magatartásában is, melyet az ezzel a nemes törekvésű hazafias drámával szemben tanúsított. Szép színház, választékos közönség, jó darab és teljesen szinten álló művészek : mindmegannyi feltételei egy sokáig felejthetetlen színházi estnek. Sőt az irredenta szinmti magvető hivatását tekintve: a szerzőnek és a derék művészeknek teljesítménye ezúttal több volt a l'art pour l'art müvészkedésnél: tett volt, olyan hazafias tett, amely olykor többet ér a legdicsőségesebb szónoklatnál is. Bizonyára a derék játékosok is átérezték azt, hogy ezúttal a szerelmi háromszögelések ábrázolásától merőben különböző missziót teljesítetlek, olyan missziót, amely egy pillanatra mintha felelevenítette volna a magyar színjátszás régi tiszteletreméltó hagyományait és azt az időt. amikor a színpad nemzeti hivatása sem volt még puszta szólam. Különösen gyönyörködtünk Harmat és Irsai kisasszonyok játékában. Szépek, bátrak, büszkék s igy igazi — magyar művésznők voltak, olyanok, amilyeneket tényleg ábrázolniok és kellett. Az urak közül Polgár (sugó) és Nóvák (rendőrfőnök) tetszettek nekünk legjobban. (p.) A magyar vidéki városok és vármegyénk internálasa Debrecenbén Megírtuk annak idején, hogy a magyar vidéki városok és vármegyék kulturális szövetségének Miskolcon tartott kongresszusa a debreceni egyetemmel kapcsolatban internátus lé,tesitését mondotta ki. Az internátus a »Magyar Vidéki Városok és Vármegyék Internátusa« cimet viseli s az elfogadott határozati javaslat szerint az internátus létesítését mondotta ki. niszter ur támogatásával ioo ágygyal, felerészben pedig a vármegyék és városok önkéntes felajánlásaiból épül. Eddigelé 50 ágyas internátus építése a felajánlások folytán máris biztosítottnak látszik. Egy internátusi hely 8000 pengőbe kerül s a megajánlások 10 évi egyenlő részletben fizetendők. A szövetség elnöksége evégből annuitásos kölcsönt vesz fel, melynek részleteit a városok és vármegyék által megajánlott évi befizetések törlesztik. A második 50 ágyas pavillon létesítése érdekében a szövetség ujabb felhívást bocsát ki minden városhoz és vármegyéhez, melyek ez akcióban ezideig még nem vettek részt s ezzei remélhető, hogy a második pavillon létesítése is megvalósul. Az építéshez hozzájáruló városok és vármegyék minden befizetett 8000 P után jogot nyernek arra, hogy egy a debreceni egyetemen tanuló s tanulmányait végző érdemes hallgatót az internátusba tagul beküldjenek. E határozati javaslat értei fnében a kongresszus 3 tagu bizottságot küldött ki, melynek tagjai: dr. Vásáry István Debrecen város polgármestere, dr. Mikecz István Szabolcs vármegye alispánja, Darkó Jenő dr. a Tisza István Tudományegyetem rektora. A szövetség a bizottságot azzal a megbízással küldötte ki, hogy a városok és vármegyék által megszavazott hozzájárulások egy 50 ágyas diákinternátusi pavillon építését és berendezését fedezik, a pénzügyi lebonyolítás módozatait állapítsa meg és az internátus terveit és költségvetését vizsgálja felül s mindezek után az internátus építésének mielőbb való megkezdését tegye lehetővé. Az internátus létrehozásának érdeme dr: Darkó Jenő ezidei egyetemi rektoré, aki nagyhatású évzáró beszédében az egyetemi képzés kérdéseit fejtegetve, rámutatott az értelem és tudás fejlesztése mellett a lélek többi erői és a test jnüvelésének fontosságára, amelyet épen az itt tervezett sportteleppel kapcsolatos internátus és menza, valamint egyéb ezzel kapcsolatos diákjóléti intézmények létesítésével vél a legbiztosabban elérni. — Egyetemünknek — mondta a rektor ma nincs fontosabb problémája ezeknek a nevelőintézeteknek, ezeknek a magyar collegeknek megvalósításánál. Ezek lesznek hivatva egyetemünk padjaira megelégedett, vidám arcú, testben és lélekben erős ifjakat ültetni, kiket nemcsak a tudományszomj hevit, hanem rendelkeznek a produktív tudományos munkához szükséges szellemi fogékonysággal, rugékonysággal és kitartással is. — Ezek lesznek hivatva valóban »egész ember«-eket, igazán harmoFLY-TOX Mnodcra. rovarirtószerek kirílya megöl tegye*, moly*, szúnyogot, poiosfcát, svábbogaral, haagyát, boHiát, tetű* stb. ós azok petéit, illetve lárváit. Hmm hagf *o Wo « t Nem méreg I védjestm I Mindenütt kaphatói itwpddast kívánatra küld : •Ms EmS és Társa Budapest, V., Nádor ucca 30. Tdefóo: L. 998-25 nikus egyéniségeket adni a magyar közéletnek, kik a saját életük biztos vezetése mellett képesek lesznek a rájuk bízottat, a százak és százezrek sorsát is higgadtan és bölcsen vezetni s ennek a balsorsüldözte hazának megtépett hajóját ezer veszély közepette is a biztos révbe irányítani. i — Az 1929. évi uj Bortörvény kapható a Jóba-nyomdában. — Ntem penészedik meg a befőttje., ha Penészmentes Perga| ment Papírral kötözi le! — A j Penészmentes Pergament Papir • az Ujságboltban kapható. Mégis kisüt a nap 8 Regény. — Irta: Péchy-Horváth Rezső. Titokban a part felé kémlelt, hátha meglát valami csónakot és segítségért kiabálhat hozzá a vakmerő vizibetyárokkal szemben. De üres, szinte vasárnapiasan ünnepélyes csendességü volt a tó mindenfelé. Most rettenetes elkeseredés fogta el. Lekapta az egyik evezőjét a szegről, két marokra kapta és teljes erejével a két férfi felé sújtott vele. Azok ügyesen buktak le a lezuhanó rud elől, holott a csónakok nem is álltak oly közel egymáshoz; hogy Grizeldisz az evezővel kárt tehetett volna valamelyikükben. Ellenben elérte azt, hogy a vizbe zuhant evező nyomán jókora viztölcsér ugrott fel és telefrecskendezte mindhármukat. Mig a vizet kiprüszkölte szájából, mégegyszer segítség után nézett. Hiába! Aztán egyszerre merész elhatározással felkapaszkodott az üléspadra, visszatette az evezőt, aztán hirtelen belefeküdt a lapátokba. A nap őrjítő heve tüzes ostor gyanánt korbácsolta végig a hátát és Grizeldisz nemsokára izzadtan dolgozta bele magát a leggyorsabb tempóba. Szakadt róla a verejték és a feje megfájdult a szilaj napsütéstől, de egy pillanatra sem engedte lejebb a tempó erejét, mert látta, hogy a motorcsónak is hírtelen őrült száguldásba kezd és zakatoló motorral rohan utána. Könnyek lepték el a szemeit és most nem látott, nem hallott semmit. Egész lelkével evezett és a kis lélekvesztő hatalmas bakugrásokai száguldott előre. Egy-egy pillanatra ugy tetszett neki, mintha már nagyon régóta, talán évszázadok óta evezne a tó vizén és már-már azon volt, hogy / Hiábavalónak tekintse menekülését. Ha nem szégyenli magát a gúnyosan mosolygó fiatalemberek előtt, zokogni kezd, abbahagyja az evezést és lefekszik a csónakja fenekére, — aztán nem törődik vele, akármi történik is! Elkeseredetten dolgozott tovább és megrémülve vette észre, hogy a két jármű közötti távolság már egészen elfogyott, de elfogyott az ő ereje is. Egy pillanat még és biztosan elereszti az evezőket, — de ugyanekkor az egyik fehérruhás felemelkedett a motorcsónakban, ijedt mozdulattal meredt előre, aztán hirtelen szól valamit a társához. És a motorcsónak egy olyan hirtelen kanyarodást csinált balfelé, hogy Grizeldisz minden kétségbeesettsége dacára is elismerten állapította meg a mesterfordulatot... Ha autó lett volna — gondolta — nem menekül meg a felborulástól... Ebben a pillanatban egy keskeny csónak siklott Grizeldisz mellé. Valami csokoládészin arculatu férfi rettentő irokéz-csataorditással elkapta a csónakláncot: s a két jármű olyan erővel engedett az ellentétes erők törvényének, hogy csepp híja, hogy fel nem borult... — Maga az, Dzsonni?! — eszmélt Grizeldisz. — Én vagyok, sajátkezüleg! — nevetett az irokéz — és nagyon meg kell erőltetnem az udvariasságomat, hogy utána ne menjek annak a két himpellérnek, megtanítani őket! De a maga elbájoló környezetét a világ minden kincséért sem akarom nélkülözni olyan fickók miatt... Azt bölcsen elhallgatta a róka, hogy az ő csónakjával, azaz hogy semmiféle csónakkal sem érhetné utói a száguldó motorost. Grizeldisz azonban nagyonis akarta a Dzsonni társaságát nélkülözni, amit nem azért tett, mert az irokéz is teljesen hasonló kosztümöt viselt, mint ő, hanem azért, mert most már újra az a kis összeszorított szájú, dacos természetű, hideg viselkedésű nő volt minden férfi számára, mint a kaland előtt... Szónélkül hagyta tehát magára megmentőjét és egy felületes köszönőszóval elevezett. ... A nap, az a huncut, örökösen szeretetteljes melegséggel lemosolygó jó öreg nap mintha gúnyosan mosolygott volna a csokoládészin emberen 6. fejezet. A JÓ GOMBA MEG A BOLONDGCMÍBA. Mintha valamely előkelő angol szépirodalmi lap szines műmellékletéből lépett volna ki, oly üde, légies, ennivaló és elegáns volt Zsuzsa, a csupazöld szinek pompás környezetében. Lefelé jött a telep felől és azon a tájon, ahol a gazdag szépségű erdőt szentimentálissá varázsolja egy héber nyelvű síremlék, egy kicsi, illatos, nedves völgyecske alján, betért a járt ösvényről és befelé haladt a bokrok sűrű rengetegébe. A kedves jelenség halk-piros ruhájában, a karjára függesztett széles karimájú szalmakalappal, ide-oda bolygott a hüs homályban. Feje felett sejtelmes borulással hajoltak össze a dús* lombkoronák, amelyeken a nap sugárnyilai csak ritkán hatoltak keresztül. Ilyen helyeken a levélrengeteg halványzöld derengéssel bocsátotta alá a mélybe a nap aranyzuhatagját s ez ugy hatott az ünnepies csendességben, mint hogyha valami csodálatos halvány fényt árasztó örökmécs világítaná be egy elhagyatott templom belsejét. (Folytatjuk.) \
