Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-02 / 123. szám

* Nyíregyháza, 1929. junius 2 * Vasárnap X*. évfolyam. 123. szám T DEK. ElfiflzstAsI árak helyben és vM«kon: ffify Mra 2 60 pungö. Nfcgysdévrs 7'60 psngS. BtaünMaMknck te Unii&snak 20»{• ngeúaitey. i®32l Alapította JÓBA ELEK Ffinarkwztö: Dr. 5. SZABÓ LÁSZLÓ. F«lsl6sszsrkMz*S : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 0. SZAM. Taleton szém 139. Postachequ* : Kéziratokat naca adunk vissza^ Egy svájci lap a magyar problémáról Egyik olvasónk hozta be egy svájei lapnak azt a példányát, amely vezetőhelyen foglalkozik a magyar problémával. Az érdekes cikket hű fordításban itt közöljük Az elmúlt ősszel alkalmam volt Magyarországra utazni és rövid ottartózkodásom ellenére is módomban volt — hála a rokonsági és barátsági kapcsolatoknak — bepillantást nyerni a magyar viszonyokba és a néplélekbe. Azt hiszem a Magyarországról alkotott helyes véleménynek szolgálok, ha közlök itt egyet-mást személyes benyomásaimról, amelyeknek megerősítésére égy tekintélyes földimre, a malanseri Schmidt kormány és államtanácsos úrra hivatkozom, aki tavaly a svájci nemzetgazdasági bizottság magyarországi tanulmány utján részt vett és arról a »Thurgáuer Zeitung« 1928. évi 181 — 183 számaiban tudósítást irt. Schmidtel együtt én is előre bocsátom: Magyarországot alig ismerik. Nem tudják, vagy nem gondolnak arra, hogy mit jelent ránézve a világháború elvesztése után, a teljes feldarabolással való fenyegetés hatása alatt elfogadott erőszakos trianoni béke. Ez a szerződés a cseheknek, románoknak, jugoszlávoknak és osztrákoknak juttatja Magyarország területének 71.5 százalékát és lakosainak 63 százalékát. Az elvesztett területekkel iparának nagy ré szét is elvesztette és majdnem az összes kiapadhatatlan nyersanyag forrását: só, vas, szén, ólom, réz, ezüst és aranybányáit. Alig maradt meg más, mint a mezőgazdasági szempontból értékes termékeny Tiszasikság. Stratégiai szempontok ürügye alatt, minden földemelkedést a szomszédok kaptak és a határokat a természeti és néprajzi viszonyokra való tekintet nélkül, olyan képtelenül vonták meg, hogy gazdasági egységeket: gyárat és nyersanyagforrást, állomást és helységet elválasztottak egymástól, nagy és kisbirtokokat pedig egyszerűen kettévágtak. Emellett ugyancsak fáj a magyaroknak, hogy elszakított tőlük 3 millió tiszta magyart és olyan kisebbségeket, akiket a törököktől R elpusztított lakosság helyére nagy áldozatok árán telepitettek. És számítsuk még hozzá, hogy Magyarország ezeréves hősi történelmen keresztül lángoló hazafi volt, aki hazáját és népét mindenek felett szereti. Ezt mondogatja: A 95-ös lechfeldi vereség óta — melyet I. Ottótól szenvedtek el a magyarok, amely betelepülésre kényszeritette őseinket — mi voltunk az európai civilizáció előhada keleten. Százhatvan éven át mi voltunk Európa védőbástyája a törökök ellen és majdnem annyi ideig kínlódtunk a török rabigá alatt és a felszabadulás után a 18-ik századig harcoltunk, hogy kiüzzük a törököket. Évszázadokon át a mi vérünk védte a nyugateurópai kultúrát és hálából ez a nyugateurópai kultura életképtelen nyomorékká tesz bennünket. És miért? Mert Magyarország a világháborúban megtartotta a szövetségi hűséget, bátor volt, ellenségeit munkára kény szeritette és egy csatát sem vesztett. A felső határ, melyet a trianoni igazságtalanság vont — ugylátszik — megjutalmazása azoknak, akik mint harcostársak, vagy akárcsak árulók az antantnak használtak és érzékeny büntetése a hűségeseknek és bátraknak, akik talán ártottak nekik.. így tehát nem lehet csodálni, hogy immár egy évtizede az egész ország és a magyar nép a legmélyebb nemzeti gyászban él. De csak akkor tudjuk meg milyen mélyen gyökerezik a fájdalom és a keserűség a szivekben, ha személyesen is érintkezhetünk velük. Még ma sem tudnak a Trianon által teremtett helyzetbe beletörődni A »Nem, nem, soha!«, amit a nyaraló magyar gyermekek, mint nemzeti jelszót, olyan szívesen hangoztattak, még mindig él minden magyar lelkében. Már a kisgyerekeket megtanítják egy mondásra az esti imával együtt — plakátokon, oszlopokon, pályaudvarokon is láthatjuk —, melyet egy asszony a néplélek legmélyéről kiáltott ki, amely minden szívben szent hit és fogadalomként él: »Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.« Az biztos, hogy a magyarok súlyos politikai hibákat követtek el a múltban és talán még ma is hibáznak. A magyarok soviniszták voltak az idegennyelvü népekkel szemben. Kun Bélának és cinkosainak veszedelmes bolseviki uralma pedig küloplitikai helyzetére végzetes volt. Érthető, hogy e nemzet bizalmatlan a népszövetséggel szemben mindaddig, amig a varseillesi szerződések érinthetetlenségét hangoztatják. .Sokkal kevésbé értjük meg mi svájciak a Habsburgok rostaurációjára irányuló törekvéseket és a fascista Olaszországgal való kapcsolatot. De a restauráció kérdésében nincsenek egy véleményen, ami pedig az olasz barátságot illeti, idézem egy magyar ember szavait, akinek vé-leményét errevonatkozólag megkérdeztem: »Mostani szorult helyzetünkben még ördöggel is szövetséget kötnénk, ha segíteni tud rajtunk.« Kívánjuk, hogy e szorgalmas és rokonszenves magyar nép helyzete megjavuljon és a tiroliakkal és más nemzetekkel együtt — akiket a békeszerződések nyelvi és nemzeti tekintetek nélkül csereberéltek — igazságot kapjon. Nem csak azért kívánjuk, hogy a civilizált népek igazságos bánásmódban részesüljenek, hanem azért is, hogy tartós és biztos legyen Euró pa békéje, ne éljen senki abban a tévedésben, hogy a háborús hangulatban teremtett politikai viszonyokat erőszakkal és kényszerrel véglegesíteni lehet. Vagy őszinte békepolitikát folytat Európa, melyet a bizalom alapoz meg, igazságos és ezért életképes, vagy belátható időn belül ujabb katasztrófa felé, egy uj háborúba rohan. Schmidt ur ugy látja, hogy Magyarország ügye háború nélkül sem kilátástalan. Ezért mondotta: »Maradjatok a mostani módszer mellett. Erős vezetés alatt dolgozzatok az újjáépítés munkáján; kerüljetek el minden elsietett cselekvést; minden idegent vezessetek a határokra; apelláljatok a világ lelkiismeretére mindaddig, míg olyan erős lesz a nyomás, a felelősekre, hogy tartozásukat a keleten, amennyire csak lehet megpróbálják kiegyenlíteni. Az egyesülés vágya minden magyar lelkében él, még az elszakított területek magyarságának is ez a kívánsága. A magyarok hálásak barátjaik iránt, akik rájuk gondolnak nyomorukban és segítenek rajtok. Az angol lord Rothermeret, aki diplomáciai világban nyíltan szót emelt mellettük, tavaly rendkívüli ünneplésben részesítették. I Aki valaha élvezte ennek a nemesen gondolkozó és lovagiasan cselekvő népnek közmondásos, néha megható vendégszeretetét, az ügyükért szívesen felemeli szavát. Minket svájciakat szeretnek a magyarok. Nem felejtik el Svájcnak, hogy az első háború utáni években olyan szívesen fogadta a szegény magyar gyerekeket. Régebbi időben svájciak, de különösen bündebeliek Magyarországon munkát és szolgálatot találtak és ma is virágzanak az egykor kivándorolt cukrászok és kávésok magyarrá Lett késői leszármazói. Szivbemarkoló, amikor egy idegen országban az ember megtalálja a Gredig, Tester, Zinsli Schröpfer, Fontana, Amrosi, Schwarz családok leszármazottait, vagy pedig a megszállott, csehszlovák területen, közel a galíciai most lengyel határhoz megtaláljuk egy egykori rokon sírkövén a saját nevünket, magyar átírásban* Szívesen emelünk szót a magyar nép érdekében. Magyarország is egy része a megoldatlan kisebbségi problémának és épen most kezdi a népszövetség behatóbban tárgyalni a kisebbségi problémát. Minden nép, de különösen az európaiak érdekeltek ebben az ügyben, mert a nemzetekre is vonatkoznak az apostol szavai: Ha egy tag szenved, szenvednek az összes tagok. Mi svájciak kötelességünknek tartjuk, hogy az emberiesség és az igazság szavának hangot adjunk, apelláljunk a világ lelkiismeretére és ezzel mi is előkészítsük a* utat a népek igazságos és valódi kibékülésen nyugvó békéje felé. A sóstói mélyfúrás kedvező eredménye az ország leghíresebb és leglátogatottabb üdülőhelyévé tenné a Sóstó gyógyfürdőt Az újságírók látogatásával kapcsolatban njra felvetették a sóstói nszoda és strand tervét is. — A Sóstó a Margitsziget mellett a legszebb üdülőhelye az országnak. — Már eddig is számos fővárosi család jelentette érkezését. — Amerikai család a Sóstón (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A Sóstót látogató vidéki újságírók nagy elismeréssel nyilatkoztak Nyíregyháza üdülőhelyének szépségéről. Amint megérkeztek a székely kapu sarkos bejáratához és körülsétálták az árnyas utakat, megtekintették az ízléssel berendezett vendéglőt és szállodát, kijelentették, hogy ez az üdülőhely soha nem gondolt szépségeket rejtő, elsőrangú nyaraló és megérdemli a magyar közönség legmesszebbmenő támogatását. Csak egy hiba van még: nincs strandja, nincs uszodája. Munkatársunk ebben a kérdésben dr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos, polgármesterhez, a Sóstó ujjávarázsolójához fordult információért. A Sóstón strandot, uszodát kell létesítenünk — mondotta a polgármester. Mindezek előtt azonban egy mély, melegforrást nyitó fúrást kell, hogy megkíséreljünk, mert a szakemberek vélekedése szerint a geológiai viszonyok kétségtelenné teszik, hogy a Sóstón nagyobb mélységből természetes melegforrás tör elő. Ebben az ügyben lépéseket is fogunk tenni. Elmondotta a polgármester, hogy a napokban a honvédelmi minisztérium egyik előkelő tisztviselője tekintette meg a Sóstót és kijelentette, hogy az országban a Margitsziget mellett a Sóstó a legszebb alföldi üdülőhely. Ha kellő propaganda utján ismeretessé lesz az országban ez a gyönyörű nyaralóhely, azok a fővárosi autók, ameEgyes szám ára ÍS fillér