Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-07 / 127. szám

6 JSfVíRYIDÉK. 1929. junips 7. iadéőőágbaii, izben éőclcóétágban D

rOElKERf^ VANILLINCUKORUTOLÉRHETETLEN. Kérje minden fűszarkereskedésben a most megjelent 148 receptet tartalmazó, színes képekkel illusztrált Dr. 0 E T K E R-féle RECEPTKÖNYVET ára ?Of. Ha a fűszeresnél nincs, y forduljon közvetlen hozzánk: 6 Dr. OETKER A. gyárhoz Budapest, VIII., Coati-utci 2x Mezőgazdaság Fagykárosult gazdák küldöttsége a Kormánynál. Ismeretes az a nagyarányú akció, melyet a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara inditott a fagykárcsapás folytán súlyos helyzetbe került országrész mezőgazdasági érdekeltségének megsegitése érdekében. A Kamara hivatala dr. Rácz Lajos kir. gazdasági főtanácsos, kamarai igazgatóval az élén a legszélesebbkörü adatgyűjtő munkát inditotta meg már kora tavasszal, annak megállapítására, hogy a kerület egyes vármegyéiben mily mér vü károsodás érte a fagy folytán a mezőgazdasági termelést s 'az adatok feldolgozása s a gazdasági helyzet pontos megállapítása után dr. Kállay Miklós szabolcsi főispán a Kamara elnöke személyesen tárgyalt Budapesten a kormányelnökkel és szakminiszterekkel azon rendkívüli kormányintézkedésekről, melyek kiadása sürgősen szükséges e károsult vidék lakosságának megsegitése érdekében. A földmivelésügyi Miniszter a Kamara vezetőinek kíséretében megtartott szemleutjain személyesen is meggyőződést szerzett a fagykárosult országrész súlyos helyzetéről s ugy a gazdák, mint a mezőgazdasági munkásosztály érdekében szükséges intézkedésekről minisztertanácson tájékoztatta a Kormány tagjait. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara részletes memoranduma a Kormánynál már benyujtatott s folyó hó ii.-én kedden délben járul a Kormány elé a Tiszántúl nagy gazdaküldöttsége gróf Hoyos Miksa országos mezőgazdasági kamarai elnök vezetésével. A küldöttségben a Tiszántúl törvényhatóságainak vezetői, továbbá a városok polgármesterei, a gazdasági egyesületek és mezőgazdasági bizottságok az ármentesitő és vizszabályozó társulatok a kerület felsőházi tagjai és országgyűlési képviselői és számos kisgazda vesznek részt, tehát egyetemesen közigazgatási hatóságok gazdaszervek és gazdák, valamint szőlősgazdák is. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara a méhtenyésztés fejlesztéséért. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara jelentőségteljes lépéssel igyekszik a Tiszántúl teljes megsemmisülés előtt álló méhészetét a régi színvonalra emelni. Még a laikus ember is el tudja képzelni azt az óriási kárt, amit különösen a legutóbbi abnormisan hosszú és kemény tél a méhgazdaságban okozott, a szakember pedig, aki foglalkozik vele, súlyosan érzi a veszteséget és legnagyobb része a mai nehéz gazdasági helyzetben képtelen magán segíteni. A Kamara azért felterjesztést intézett a földmivelésügyi Miniszterhez, melyben feltárva a helyzetet, azt kérte, hogy a kormányzat a fagy által nem sújtott vidékekről állam költségen szerezzen be rajokat és azokat a kistenyésztők között díjtalanul, a nagyobb tenyésztők között méltányos áron ossza ki, mert ha ez nem történik meg, akkor talán évtizedek múlva érheti el újból azt a magaslatot, ahol két éve állott. Ez pedig nemcsak magán, de nemzetgazdasági szempontból is igen nagyjelentőségű, hiszen hány kisexistencia létkérdése, önbizalma és munkaalkalma függ ettől a kérdéstől is. Tudjuk azt, hogy a Földmivelésügyi Kormány is igen meg van terhelve a mezőgazdaságban okozott horribilis fagykárok kiegyensúlyozása miatt, azonban tekintettel arra, hogy kevés anyagi segítséggel igen sok kisember megélhetése és megrendült önbizalma volna viszszaállitható és remélhető, hogy a Földmivelésügyi Mininszter ur a lehetőségek szerint ennek a kérelemnek helyt ad és a kiviteli szempontból is nagyjelentőségű méztermelés alapját a régi színvonalra segiti. A következő levelet kaptuk : A Nyírvidéki tekintetes SzerkesztőségéneR Helyben. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur 1 Mint az üldözött vad, menedéket keresek, futok e sivár kietlenben, hol menedéket, védelmet nem nyújt senki s zámomra. Hanem védelem helyett családi fészkemet akarják feldúlni. Én meg mint a védtelen madár, mely elrabolt fiókái után eped vergődő szivecskéjével, ugy én is hasonló kínok között vergődöm. Annak idején, mikor hazánkban anyák napját ünnepelnek, hol az anyákat méltó tiszteletben igyekeznek részeltetni. Öh, éppen akkor ez időszakban jut nekem és több hasonló sorsban lévő anyáknak, e kínos minisztériumi rendelet szivünkhöz, mely a következő : A M. Kir. Állami Menhely csak oly feltétel mellett részelteti támogatásban a védnökségre szorult gyermekeket, ha azok távol a szülőktől idegen városban, idegen családban, nem vérrokonnál vannak elhelyezve. E kínos rendeletnek hatását csak az tudja átérezni, aki igazán rá van szorulva e segélyezésre. Kinek életkérdése csupán ettől függ. És egy igazi édes anya, ki nem ismer fáradságot, kinek a legkínosabb perceit is az enyhíti, ha gyermekeiért fáradhat. Nem értem ide az oly anyákat, kik önkénytelenül is igyekeznek megszabadulni gyermekeiktől. Ki reményeiben nem gyermekeinek jövőjével foglalkozik. Hanem vannak saját céljai és egész életét leéli üres léggömbszerü ábrándok után való futással, mely idő alatt csakhamar elérkeznek arcának vastag redői, az izmok össszetörnek, és a roskadt anyóka mindenütt panaszkodik. — Mily rosszak gyermekei, nem tisztelik őt, stb. Óh, de vannak igazi, önzetlen életii anyák, kik hitvesi kötelességüket Isten parancsa gyanánt teljesilik; kikben az isteni félelem mint meggyökeresedett erő működik szivökben. Sajnos, hogy ezek között van a legtöbb mártírja az életnek. Ugy szeretném kikerülni, hogy soraimban saját magamról ne tegyek említést, de bármennyire is kerülgetem, nem lehet elnélkülöznöm, hogy egy rövid vázlatot be mutassak életemből. 1912-ben léptem házasságra példás életű fém- és vasipari munkás férjemmel. Zavartalan, boldog életünk 1920-ig tartott, mely idő alatt 5 gyermekkel áldott meg a jó Isten. De jaj, egy napon hirtelen nagy változás történt. Az apa reggel egészségesen ment mun kába, pár óra múlva bekötözött fejjel kisérik haza, baleset történt, elvesztette mindkét szemének látását. Többé nem munkaképes. Mint a villámcsapás, ugy megváltoztatta életünket e szörnyű eset. Dacára a kényelmes nevelésnek, szokatlan, járatlan útra kellett lépnem. Kétségbeesve szembe kelleti néznem az élettel. Az első évben mindjárt a Sors keze elsodorta legnagyobb fiamat, utána 7 éves kis leányomat. Ezek valóban mártírként estek áldozatul a halálnak. Kiknek szenvedései megtanítottak mindent félre tenni. Erős hitet szültek bennem, hogy gyönge nő létemre neveltetésemnél meg nem szokott munkák végzését is a legnagyobb lelki megnyugvással teljesítem. Nehéz, sőt szörnyen viszontagságos életem dacára is nem mertem a szörnyű bűnnek ízét megkóstolni, amelyben manapság a legalacsonyabb sorsban élő anyák is élnek, hanem igyekeztem édes jó anyámAmit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok Regén? a való életbél Világtalan lesz a derék, szorgalmas családapa — Miniszteri rendelet, amely nem ismeri az anyai szeretetet — Egy kétségbeesett anya segélykiáltása nak nagyrabecsült figyelmeztetését megőrizni, mely kérlelő figyelmeztetéssel bocsátott el családi fészkéből : Gyermekem ne vétkezzél, bízzad magadat Istenre. Igen, megőriztem e parancsot. Isteni félelem volt az bennem, midőn sok nehéz, kimondhatatlan szenvedések „között szaporodott meg gyern^Ceim száma 6-ra. 3 fiu és 3 leánygyermekem van. — Tiszteletre méltó élettársam és 6 gyermekem nyomorúsága van roskadozó két karomra bízva. Itt megáll a gondolkozó képességem és ugy érzem, többet nem irhatok. Komorsággal beborult lelkem elfogul. De széttekintek s látom ártatlan kis szenvedőim nyugvó testecskéiket, mert hiszen éjfél utáni 3 óra van. Nem, nem nyughatok félre dobom a fekete burkolatod, amely minf vastag kérek húzódik szivemre. Még a következőket óhajtom közölni. Kikerülhetetlen, hogy említést ne tegyek a napokban lefolyt jelenetről is. Midőn hasonló sorsban élő anya látogatást tett nálam eppen a déli órákban. Kihez semmi más ismeretség nem fűz, csupán csak a nyomorúság által szerzett ismeretség. Kétségbeesett arccal, valósággal üldöztetve lép be e kérdéssel: Édes jó asszonyom, nem hallott semmit a menhelyi pénz felől, valóban megszűnt örökre ? Ide rohanok már, mert nem bírom hallgatni gyermekeim kínos nyöszörgését. háziasszonyom folytonos zaklatásai elől meg már a föld alá szeretném rejteni magam. Engem kimondhatatlan fájdalom vett körül, a szikár, beteges, gyönge asszonyka kétségbeesett jajveszékelése felett. Némán tekintek a hideg sparhelt fölé, melytől mint vészharang zúgása hallatszik fölém 4 éves kisleányom kérlelősírása: Anyukám, nem főzöl semmit ? Közben 3 nagyobb gyermekem iskolából érkezett meg. Bennem az elkeseredés nőttön nőtt. Nem szolgált vigaszul vendégemtől hallott nyomorúsága. Mert engem még soha nem vigasztalt meg az a 'kijelentés, melyet esetleges panaszaim folytán gyakran hallottam : Jó asszony nyugodjon meg, szenved más is. Fájdalom, kínos fájdalom, hogy szenvedünk sokan. Sajnos, nincs aki szenvedéseinket figyelembe vegye. Ki különbséget tenne az anyák között. Leereszkedve a szeretet által fölismerné a nemesebb lélekkel biró jobbsorsra érdemes szenvedő anyákat. Fölismerné az ellenkező szellemmel bírókat is. Öh, én mindezek után e kérdést óhajtom a mélyen tisztelt nyilvánosság elé hozni. Kegyeskedjen beletekinteni és egy kis figyelmet köl csönözni. Mennyivel birnak a jobb sorsra érdemes anyák, kik telje* életűkben minden élvezettől kizártán élnek kevesebb értékkel, azoktól az anyáktól, kik csak azért hozzák világra éppen ugy gyermekeiket, de a pár órai küzdelem után mindenféle kényelemben résztvesznek. Gyermekeik neveléséhez hozzájárul többféle segítség. Hát még a sok ábrándos, szórakoztató helyek, amelyeknek befolyásai lesülyesztettek és tönkre tettek már sok családi életet. Mi szenvedő anyák, kik époly súlyt fektetünk gyermekeink lelki életének nevelésére is, kik igyekszünk megóvni idegen szellemi erők befolyásától gyermekeinket. Mi nem érdemeljük az állami támogatást gyermekeinkre, csak oly esetben, ha idegen kezekre adjuk tartózkodási helyüktől távol ?