Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-29 / 146. szám

13 JtfVfRYIDéK. 1929. junius 29. Mezőgazdaság A szölőmolyok életmódja, kártétele és irtása Irta: Bakó Gábor. ' ;» I. A szőlő magyarországi nagy el­lenségei között két molypillefaj van, amelyek egyaránt 50 és 100 százalék főzött váltakozó termés­veszteséget okozhatnak. Alakra és szinre nagyon különbözők. Fejlő­désük és életmódjuk azonban a gyakorlati fontosság és a védeke­zés szempontjából egyforma elbí­rálást követei. Az egyik a nyer­ges (Clysia ambiguella Hb.), a má­sik a szürke vagy keresztes sző­lőmoly: (Polychrosis botrana Schiff.) Leírás: A nyerges szőlőmolykö­zel 1 cm. hosszú pilléjének alap­szine halványsárga. Kártevő test­vérfajától és más molypilléktől jól megkülönbözteti az a jellemző és szembetűnő barnásfekete vagy sötétszürke harántsáv, mely elül­ső szárnyainak a közepét átszeli. A testet háztető módjára takaró szárnyakkal ülő pillén ez a két harántsáv nyeregforma öv képét mutatja. Magyar nevét is erről kapta. Hátsó szárnyai egyszinüen szürkések, vagy barnásak. Lencsealaku, lapos tojásai egy milliméternél kisebbek, sárgásak és fényesek. A hernyók kibújása után visszamaradó héj gyöngyház­fényű hártya, mely a szőlő növe­kedésével lehull. A kikeléskor milliméternyi, tel­jesen kifejlődve 10—12 mm. hosz­szu hernyója kezdetben zöldesen sárgásbarna, később sötétzöld, vagy vörösbarna szinü. A szürke vagy keresztes moly hernyójától jól megkülönbözteti fényes, feke­te szinü feje és mögötte levő fe­kete nyakpajzsa. Barna szinü, 5—8 mm. hosszú bábjának szövedékgubója beleszö­vögetett apró piszokszemecskéktől szennyesfehér szinü. A szürke vagy keresztes moly pilléje az előbbinél kisebb. Szár­nyának, tehát az ülő állatnak sza­bad szemmel látható sötétebb vagy világosabb szürkésbarna szí­nezete a szárnyak sokféle színfolt­jából keletkezik. A pille himjei sokkai kisebbek, karcsúbbak, a nőstényei nagyobbak és testeseb­bek. A nyerges szőlőmolyénál jelen­téktelenül kisebb tojásai amazéhoz hasonlóak és attól csak erős na­gyítású vizsgálattal különböztethe­tők meg. A szürke szőlőmoly hernyója ke­véssel kisebb és karcsúbb a nyer­ges moly hernyójánál, de ettől jói megkülönbözteti fakósárga feje és nyakpajzsa. Bábja zöldesbarna és tiszta fe­hér szövedékgubóban pihen. Fejlődés és életmód. Mindkét szőlőmolyfajnak több nemzedéke van egy évben. Fejlődésük a kár­tétel főidőszakaiban — tavasszal és nyáron — nagyjában együtt ha­lad s ezért a gyakorlati védeke­zés is egy uton halad mindkettő ellen. A szőllőmolyok „első tavaszi pil­léi április végétől kezdve rajzanak ki. Ugyanazon viszonyok között a szürke moly pilléi valamivel ko­rábban. A kezdetben fokozódó, ké­sőbben elcsendesedő rajzás azután a pillék 3—4 heti élettartama sze­rint május végéig elhuzódhatik. Nappal mindkettő elrejtőzik, pi­hen és csak a szürkület és alkony óráiban röpködnek. A nyerges molypille rajzása az éjszakába is belenyúlik. A szürke moly hatá­rozottan szürkületi állat, mely az PHILIPS MESTERCSÖVEKET AJÁNL BETEG RÁDIÓJÁNAK éjszaka beálltával elpihen. Az el­sőnek nyugodtabb, egyenes irá­nyú és a másodiknak élénkebb, zeg-zugosan cikázó repülése raj­zás közben is megkülönböztethe­tővé teszi a kettőt. A venyigerakások, sövények, bokrok körül való előzetes töme­ges nászrajzás és párosodás után, ami körülbelül egy hétig tart, a pillék elszélednek a szőlőben és tojásaikat egyenként a fejletlen für tök és hajtások más részeire is ra­gasztják. A hernyók átlag 8—10 napra kelnek ki a tojásokból és tűhegynyi likon a bimbókba fu­rakodnak. Ezeknek belső részeit kieszik és evvel megölik. Az első bimbó pusztulása után hasonló módon ugyanez a sors ér többet is egymásután mindaddig, mig a hernyó megnövekedése vagy a sző­lő virágzása véget nem vet az ilyen módon való rombolásnak. Et­től kezdve a megerősödött her­nyó a fürt belsejében szabadon él, de selyemszálával összekötözött, összeszövögetett s táplálékát tevő bimbókból, virágokból és bogyók­ból készített fészekben (gubancok­ban) tanyázik. Innen leginkább csak este meg éjjel jár ki eledele után. A fürt ( bimbó, virág, ap­ró bogyó) pusztításával együtt eközben folyton nagyobbítja fész­két áz elrágott fürtrészek hozzá­szövögetésével. De sokszor el is hagyja azt és ujat készit. Néha azért, mert a közelben elfogyott a táplálék, sokszor azonban a'fé­szekből való erőszakos kizavarás következtében is. (Folytatjuk.) Tornaünnepség a református isko­lában A nyíregyházi református elemi iskolában a szülők és érdeklődők részvétele mellett szines, szép ének és tornaünnepséget rendez­tek. Az ünnepet Bartók Jenő lel­kész nyitotta meg, Az Ujj Jenő kántortanító vezetésével olyan ér­tékes pedagógiai sikerre jutó énekkar több nagy tetszést arató énekszámot adott elő. A tanulók fegyelmezett csapata szabadgya­korlatokat és atlétikai számokat mutatott be. A műsort, amelynek végén az együttes tornaversenyen kiérdemelt érmeket osztották ki, több lelkes, irredenta szavalat élénkítette. A szép ünnepséget dr. Bartók Jenő lelkész buzdító be­széde zárta be. A tornagyakorlato­kat vitéz Szombathy Sándor ta­nító vezette . — Autótérképek, kilómét ermu­tatóval nagy választékben kapha­tók az Ujságboltban. •••••••••••••••••••••••••••••• • o p i Alapítva: 1914. évben. Alapítva: 1914. évben, q n - n gj Noi- és férfi ruhái a legszebb, legtökéletesebb, ha g • : 1 _ _ 1: « .1:1... o |vegyileg tisztítva| D és bármely Ej I divat szinre festve B • plissé ésgouvlérozva g • ~ 3701-ie • PAPP LÁSZLÓI textil vegyipari szaküzemében készülnek D Nyíregyházán, Vay Ádám utca 63. — Telefon: 5 10. S Q Felvételi üzletek: Széchenyi-út 2. (Telefon: 5-f9.), Kiss-tér 2., Q — Véső utca 3. --- Gyásziuhák 24 óra alatt készülnek. • Móricz Zsigmond Irta: Várallyay Jenő A magyar tragikum epikusa Mó­ricz Zsigmond, a magyar tragiku­mé, melynek fekete-bíbor fáklya-­fényében egyetemes jelentőségre e­melkedett Ady Endre, a világ leg­nagyobb lírikusainak egyike. Az ős­inagyar néplélek inkarnációi ők, a kollektív magyar lélek nagyszerű megnyilatkozásai. Mig Ady Kas­sandra-jóslata beethoveni orkán­ként viharzott gyászod valósággá, Móricz lemondó, könnytelen kese­rűsége vörös kérdőjelként rajzoló­dik a magyar égre. A magyar sors felkiáltójele Ady, élő fejfaként magasodik a trianoni, sir fölé, a magyar sors vörös kér­dőjele Móricz, rembrandti fénnyel ragyogja be a szomorú magyar te­metőt. Miért is!? — vetődik fel a kérdés Adynál. Azért is! — adódik önkénytelenül Móricznál. A történelmi osztály elzuhanásán siró Miért is-re gorkiji magahizás biztonságával felel a magyar pa­raszt azértisének echoja... Kegyetlen-cudarul, a törhetetlen őserő fölényével vonul fel előttünk az iró varázsütésére a magyar föld népe, sokszor sanyarú, alázkodó ra­vaszsággal, de mindig megvetéssel, gyanúval minden iránt, ami hazug cafrang. Az uj honfoglalás diadal­mas harcára lassan raktározódó e­rők misztikus lidércfénye lobog a sárarany-mocsár feneketlen mély­ségeiből. Hogy a vajúdó idők mé­hében, mikor fogan meg a szen­vedő népek újjászületésének nagy napja, mindegy... A móricz-magyar szemére húzza báránysüvegét és kö­zömbös egykedvűséggel hallgatja a fején az öklömnyi jégdarabok ko­pogását. Odaseneki. Nem töp­reng, nem siránkozik, nem jajgat, minek az ? Rijjanak azok, akik fel­idézték a vihart. Neki csak any­nyi köze az egészhez, hogy nagyon szenved, de hát tiszta a lelkiösme­ret és ez a fő... Nem kiáltják ezek a_ magyarok: »Feltámadunk«, csak kibökik a pipaszár mellől: »Sose Sjalunk meg«... ( « És mi bánkódó, kétkedő kultur­agyak (az íróval együtt) csak ámu­lunk és bámuljuk ezt a csodálatos SZÍVÓS kurucnépet. Hát valóban le­hetséges kérdezzük, hogy nem kell feltámadnunk, csak magunkra kell eszmélnünk és élnünk? és ha igy van, hát akkor miért is ?... De ime megint a nagy költő jajkiáltása: — Miért is! ? És ez a kérdés örökre megoldatlan marad... v »Házai fölött nemcsak süt a nap, hanem mennydörögve be is bo­rul az ég, gerendás szobáink fül­ledtségében, nemcsak a rozmaring illata érzik, hanem a szegénység savanyu dohossága is« — irja Kár­páti Aurél. »Csehov kis novellás képein nin­csen erősebb orosz íz, mint Móricz novelláinak magyar ize. Erős, fa­nyar, egészséges élet-iz ez, a leg­jobb íz a világon. Csak kevés a szakácsa, ma Móricz az egyetlen.« — állapítja meg Schöpflin Aladár az »Egy akol, egy pásztor« novel­láinak elolvasása után. »01yan végtelenséget tár föl aka­ratlan, vagy nagyon akart szimbólu­maival, mint senki eddig« — jelen­tette ki Ady isteni megérzéssel. És benne látják a világ ma élő nagy írói, akik ugy, ahogy ismerik a magyar irodalmat — a legna­gyobb, legmagyarabb élő magyar írót. Gorkij, Haukland, Hauptmann és Thomas Mann igy vélekedik ró­la. És valóban ő a legnagyobb élő magyar iró, ha nem a szük, pers­pektívában horizont kicsinyítő mikroszkópján nézzük. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom