Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-25 / 142. szám

1929. junius 25. JhrttfRYIDBK 3 Melegen ünnepelték a Korona "vitézzé avatott kiváló pince­mesterét Papp • Lajos ezüst cigarettatárcá­val ajándékozta meg vitéz Orosz Lászlót . A juniusi esőtől megfrissitett, il­latos Sóstóról, a fejedelmi halva­csora után a zsúfolt asztalok mel­lől Vertse K. Andor felelős szer­kesztőnk vezetésével egy szűkebb társáig sietett pénteken este a városba, a Korona vendéglő étter­mébe, ahol megindítóan és f eleme­lően szép aktusnak volt résztvevője Ezen az estén a magyar uri lélek suga{Jatától irányított munkaadó, Papp Lajos meghajtotta az elisme­rés Oszlóját hü és kiváló alkal­mazottja, Qrosz László pincemes­ter Áőtt, abból az alkalomból, hogy sa kiváló férfit a Kormányzó Ur Őfőméltósága az elmúlt vasár­nap, vitézzé ava;tta. Papp Lajos a maga és családja n«véjben értékes ezüst cigaretta­tárcát adott át az ünnepeltnek. A tárcán a következő gravírozás ol­vasható: »A hű alkalmazottnak vi­tézzé avatása alkalmából. Papp La­jos és családja«. _ Vitéz Orosz László pincemester, aki a szilágysági magyar föld hő­sei közül való és a kolozsvári 51. közös gyalogezred szakaszvezetője volt, súlyos harcokban, győzelmes támadásban sebesült meg ugy, hogy lába ma is mutatja a részle­ges rokkantságot. Most itt áll csil­logó szemmel, nyilt, becsületes ma­gyar tekintettel szeretett főnökével szemben, aki meghatottságtól re­megő, a jóságos sziv melyéből szálló szavakban idézi fel a tizen­hat év előtti időt, amikor a buda­foki pincemesteri iskolából fiatal, ambiciózus, tehetséges, szorgalmas és szilárd hűségű alkalmazottat ka­pott Orosz László személyében. Megszerette, becsülte a megbízha­tó, kiváló munkást, látta értékeit, és amikor a harcok vihara elsodor­ta Orosz Lászlót, akkor is tudta, hogy becsületes, bátor magyar lé­lekkel jár a haláltosztó csaták ut­ján. Orosz László megsebesült és a nyíregyházi polgári leányiskolá ban berendezett kórházban került. Itt látta viszont mint nagy fekete szakállt eresztő sebesültet, akit meleg szeretettel köszöntött. A le­szerelés után a régi hűséggel és odaadással szolgált Orosz László, akit most megérdemelten, a mun­kaadó igaz örömére és büszke­gére a vitézek sorába iktattak. Ez­után átadja Papp Lajos az elis­merés a hős alkalmazott iránt való tisztelet szimbólumaként az ezüst tárcát, amelyet Vitéz Orosz László meghatottan köszön meg azzal, hogy ezt is kitüntetésnek, ezt is avatásnak tekinti, szépnek és bol­dogítónak. Az asztaltársaság tagjai közül Weisz Manó igazgató a munka­adó iránt való hűség nagy erköl­csi értékét méltatta, Téger Béla pedig a kispolgárságnak a hősi önfeláldozás napjaiban megnyilvá­nult lelki szépségeire mutatott rá, azokra a szépségekre, amelyek itt most jutalmat nyertek. De rámuta­tott arra is, hogy ennek az ünnep­nek van egy másik vonatkozása, annak a szépsége, amikor a mun­kaadó lehajol, kitárja szivét, az érdemes munkás felé, akit szerete­tének virágával ölel át és ezek az elismerő, méltató gesztussal az ön­érzet, a tudatos hála és önfeláldo­zásra is kész szeretet erkölcsi ma­gasságára emeli. Üdvözli az ün­nepelt vitéz pincemesterben a ma­gyar kispolgárság lelke mélyén rejlő roppant erők dokumen­tálóját és Papp Lajosban azt 'a munkaadót, aki átérzi magasabb rendű kötelességeit, nemcsak ke­nyeret ad, hanem szeret is és ma­gához emeli a szive magasságába hozza munkáját. Mindkét érték ígérete a szebb jövendőnek. Debrecenből jelentik: Az uzsoraperek történetében egyenesen példátlanul álló bünpert tárgyalt tegnap a debre­ceni ítélőtábla. Egy nyírbátori ke­reskedő, tiz milliót kölcsönzött egy ismerősének oly feltétellel, hogy a tőke után heti egy milliót tartozik fizetni. Az ügy részletei egyébként a következők: Még 1923. májusában történt, hogy ifjú Kovács Mihály nyírbá­tori gazdálkodó, igen nehéz viszo­nyok közé került és Szrolovics Imre nyírbátori szatócshoz for­dult kölcsönért. A kereskedő kész­nek mutatkozott a tiz millió ko­rona kölcsönzésére és kamat fejé­ben heti egy milliót kötött ki. A szerencsétlen gazdálkodó máshol nem kapott kölcsönt, igy hát be­lement ebbe a hallatlanul gálád üzletbe. Az asztaltársaság azután harctéri élményeket hallgatott meg és lel­kesen ünnepelte a vitéz pincemes­tert. Az ügylet természetesen a gaz­dálkodó teljes tönkrejutására ve­zetett. Másfél évig fizette a ka­matokat, összesen 80 millió koro­nát fizetett ki Szrolovicsnak, anél kül, hogy a tiz millió korona tő­két egyszerre vissza tudta volna fizetni. Végül is nem tudott töb­bet fizetni és ekkor Szrolovics a tiz millióért polgári pert indított ellene. A polgári per folyamán nyilvá­nossá vált az a tipikus uzsora­ügylet és a szatócs ellen uzsora miatt megindult az eljárás. A nyíregyházi törvényszék a megtartott tárgyaláson a bizonyí­tási eljárás adatai alapján Szrolo­vics Imrét két hónapi fogházra és 100 pengő pénzbüntetésre ítélte. Ezt az ítéletet a debreceni ítélőtábla a tegnap megtartott fő­tárgyaláson helybenhagyta. nagyjelentőségű szociális munkát is teljesít, amikor biztos megélhe­tést nyújt igen sok kenyérkereset­re utalt leánynak. Ennek a csoportnak a tagjai közül kiválnak: Klein Olga pasz­tellszerű hímzéseivel, Hornyák Aranka teritői, Pokrovenszki Anna filé teritői. Éles Teréz szines hím­zései, Leca Mária hímzései, So­mogyi Anna kalottaszegi függö­nye, Kiss Juliska tarka hímzése, Ónodi Borbála tarka himzés, Ger­licki Mária hímzése és Leszkoven Erzsébet filé teritői. _ A kiállítás harmadik csoport­jában az iskola három évfolyamá­nak növendékeit találjuk. A II. és III. évfolyam legkiválóbb nö­vendékei: Szemők Ilona, Kulcsár Rózsi, Dinyés Irén, Balog Júlia, Balázs Erzsébet, Kecskés Rózsi, Gajdos Jolán, Gemás Irén, Ba­csóka Irma, jCrendl Irén. Az I. évfolyam legügyesebb növendékei: Torma Ilona, Liptai Ilona, Stevá­nyik Ilona és Szuchodovszky Irén. Igen érdekes megfigyelni az el­múlt évi kiállításokkal szemben azt is, hogy a fehér munkák szinte eltűntek. Ennek az oka abban rej­lik ,hogy kezdenek visszatérni a divatban a szines kézimunkák te­rére, ami viszont sokkal bővebb alkalmat ad arra, hogy a magya­ros motivumu kézimunkák kultu­sza lépjen előtérbe. A kézimunka kiállítást a leg­nagyobb örömmel tudjuk ajánlani asszonyaink és leányaink figyelmé­be, mert rendkivül s§>k tanulsá­got s gyönyörűséget" okoz min­denkinek a kiállított anyag meg­szemlélése. Háborúskodó teknővájó cigányok tA »Nyírvidék« tudósítójától.) Kanalas (Serbán) György és Si­mon (Picikus) György dombrádi teknővájó cigányok régóta hara­gos viszonyban voltak egymással. Kanalas Györgyöt Simon György amikor Kanalas az ajtón kilépett, a napokban kihívta lakásából s Simon Mihály lefogta Kanalas ke­zét, Simon György pedig egy akác karóval háromszor fejbevágta. Ka­nalas sérülése egyelőre meg nem állapitható időn belül gyógyul be. Az eljárást a Simon testvérek el­len megindították. Egy kerékpáron szökött Eisvárdáról Debrecenbe két fiatalkora Debrecenből jelentik: Érdekes szökevényeket fogott el ma az egyik rendőrőrszem a Piac­utcán. Két fiatal fiu ment egy biciklivel, amelyen egy cédulára irt rendszám fityegett. A rendőr előállította a központra a két fia­talembert, ahol vallatóra fogták őket. A vallatásnál hamarosan kide­rült, hogy a két fiu azért indult el Kisvárdáról, hogy Debrecenben munkát keressenek. Kerítettek egy kerékpárt és az egyik fiu hajtotta a jnásik pedjg a podgyásztartón fiit és igy tették meg a nagy utat Kisvárdáról Debrecenig. Debrecen ben észrevették, hogy itt rendszá­mok vannak a kerékpárokon, ami­re kerítettek egy^ darab papirt és arra nagy betűkkel, iromba Írás­sal ráírták: D 480. A cédulát az­tán spárgával rákötözték a gépre, de bizony az a primitív rendszám feltűnt a legelső Rendőrnek, aki aztán előállította a két szökevényt A rendőrség megkereste a hoz­zátartozóikat, hogy vigyék haza a két kalandvágyó fiút Kisvár­dára. —i—|MPMIP WHil'l^ga^BBM———— | Férfiak örök ifjúsága biztosítva! \ 80 fillér postabélyeg ellenében dískréten kapja egy szenz. találmány szakorvosi fényes''eredményéért* 2cégem tdj6S gflrHHCiáí tiyUjt ! Keleti J. ozvossefcészeti műszergyár Budapest, Petőfi S.-utca 13. sz. Alap. 1878. Tegnap délelőtt nyílt meg a Néipariskola kézímnnkakiállítása (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A Jótékony Nőegylet által fenn­tartott Nőipariskola minden tanév végén kiállítást rendez azokból a kézimunkákból, amelyeket a tanfo­lyam látogatói s az intézeti növen­dékek készítenek. Ezek iránt a kiállítások iránt mindig nagy ér­deklődéssel viseltetik hölgyközön­ségünk. Az idei kiállítást tegnap délelőtt 9 órakor nyitotta meg dr. Kovách Elekné elnök. Megnyitó szavai könnyeket csaltak a jelenvoltak szemébe, mert bensőséges mély érzéssel mutatott rá arra a vesz­tességre, amely a Jótékony Nő­egyletet s annak iskoláját érte Kardos István halálával, aki mint társadalmi működési körében ipin­denütt, ugy itt is a legteljesebb odaadással és önzetlenséggel szol­gált embertársai javára. Kardos Istvánnal kapcsolatban valóban igazak és nem sablonosak voltak azok a szavak, hogy helyét,nem lehet betölteni ,mert itt viselt tiszte nem hivatali állás volt, hanem a szerető és áldozatos sziv melegétől hevülő önkéntes munka­vállalás. Majd üdvözölte az iskola, tani­!tó karát s megnyitotta a kiállítást. Üdvözlő szavait Trajtler Anna igazgató köszönte meg elfogódott lélekből fakadó szavakkal Js egy­ben elbúcsúztatta azokat a nö­vendékeket, akik a tanfolyamot e,z­zel az évvel bevégezték. A meg­nyitó és búcsúzás után a jelenvolt közönség megtekintette a kiállí­tást, amelynek azóta is állandóan van látogatója. A kiállítást ked­den este 6 órakor zárják be. .— Sétánk alkalmával a következők kiválóbb q? unkáit volt alkalmunk megfigyelni. A kiállítás két teremben van. A belépőt az első teremben terve­zések fogadják. Ezeknek áz érté­két nagyban emeli az a körülmény hogy az iskola helyes irányú mun­kássága a növendékeket önálló ter vezésre tanítja s ezáltal sokkal in­kább fejleszti az ízlést s a végzett munkát is értékesebbé teszi, a növendékeket önállóságra szok­tatja. Ami azután a rajzokon kivül lát ható mindkét teremben, az csak a legmesszebbmenő csodálatot vált­ja ki minden szemlélőből, mert a sokféle s minden egyes darabjá­ban a legkiválóbb kézimunka a legtökéletesebb iparmüvészi tu­dást, csínt, ízlést árulja el. Mielőtt azonban az egyes kiállí­tók névének felsorolására térnénk át, e^y-két szót kell szólnunk az iskola munkásságának három irá­nyú tevékenységéről. Három csoportba sorolhatók a kiállítók és munkáik. Az egyik csoport tagjai azok az úrasszo­nyok és leányok, akik lakásuk dí­szítése céljából látogatják a vtan­folyamot kellő irányítás mel­lett, közös tervezgetések s igy többoldalú meglátás utján a leg­komolyabb értékű iparművészeti munkákat készítik. E csoport mun kái közül kiemelkedik Barzó Irén régi magyar motivumu kalotta­szegi takarója, amelynek mintája évszázados magyar iparművészet szépségeit tárja elénk s tüllhim­zése, amelynek lehelletszerü fi­nomsága és könnyedsége ugy hát, mint a mesék szépsége. Kovács Gi zi virágos hímzett teritői és per­zsa azsurozása, Bertalan Kálmán­né szines csipkerózsás teritői és párnái, Berend Lászlóné zsenilia hímzései, Járay Oszkárné sok kis apróságai, teritői, Balogh József­né szines teritői képezik ennek a csoportnak az értékes anyagát. A másik csoportban kiállítók az intézet munkásnői. E csoport tag­jai az intézet műhelyében meg­rendelésre készítenek kézimunká­kat s ezáltal az iskola részükre kenyeret ad. Amellett tehát, hogy az iskola sokoldalú tevékenységé­vel a magyar háziipart támogatja, a kézimunkázásra neveli a nőket, A tábla helybenhagyta a nyírbátori nzsorás büntetését

Next

/
Oldalképek
Tartalom