Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-23 / 141. szám

Nyíregyháza, 1929. junius 23 * Csütörtök T

». évfolyam. 138. szám Eldflxatéal árak halyban és vMékan: S(y Mra 2'SO pangS. Nagyadévra 7-60 pangO. BaüntrisalAknak ée tartóknak 20»» angedaróny. Alapította JÓBA ELEK F6uarkaszt6 : Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Falalöm axarkasztö : VERTSE K. ANDOR. Egyenes vonalban a cél felé! Szerkesztőség éa kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAW, Telefon szám 139. Postachequ* i Kéziratokat nem adunk viasza* Irta: Pillér József. A Revíziós Liga junius hó 9-én Budapesten tartott Trianon elleni tüntető gyűlésen Dr. Eckhardth Tibor alelnök azt a kijelentést tette: »hogy, ha két év alatt nem lesz revízió a jiemzetet végzetes katasztrófa veszélye fenyegeti!« E kijelentésnek súlyát mindenki érzi, igazvoltát a közeljövő távlatképe előre mutatja, misem természetesebb tehát, minthogy e kijelentés komolyságát mindenki értékelje s saját körében hasson oda, hogy a revízió minél hamarább bekövetkezzék. Különben is olyan politikus mondotta ezt, akinek múltja az iskolázott, éleslátású mélygondolkozásu politikusok táborába helyezi őt. ő volt ugyanis az, aki mint legelső kereste a kapcsolatot az olasz faScizmussai és annak megalakitójával Mussolinivei. ű volt az, aki társaival már 1922—23. —24-ben folyton Olaszoftzágot járta s kereste az összeköttetést a hazai nacionalista társadalmi a la kulat és az olasz hasonló nemzeti irányú társadalmi szervezetekkel. És ezt létre is hozta s annyira erőssé tette, hogy az olasz nemzeti alakulatok erkölcsi és anyagi támogatást is nyújtottak a magyar nemzeti irányú szervezeteknek. Tehát ő és társai úttörői, előmunkásai voltak azon viszony kiépítésének, amely ma fennáll a. olasz és magyar nemzet között. Bár ez önzetlen munkássága ittKépek az iskolai életből Irta: Tolnay Pál. I. Délelőtt tiz óra van. Az óraközi szünet kezdetét jelzi az iskola csengője. A gyermeksereg látszólag szívesen figyel a tanításra, mégis szinte felderülnek az arcok az ismerős hangra s örömtől csillognak a szemek Egyik-másik pulya még be sem várja a tanítónak az óra végét jelző intését már is szedi elő legkedvesebb játékszeseit: a Jabdát, az öt kövecskét, a szines képecskéket stb. S mihelyt engedélyt kapnak a kivonulásra, játékaikkal felszerelten vidáman lépegetnek végig a folyosón. Mint kis zergék az égbenyúló sziklákon oly biztos ügyességgel szökdécselnek az emeleti lépcsőn lefelé, az iskofa tágas udvarára. Követem az udvarra a gondtalanul csicsergő madárkákat s gyönyörködve figyelem őket játékuk 'közben. Innen is,, onnan, is megelégült képpel bújnak elő a kócos fejecskék s pillanat alatt. benépesedik a terjedelmes játszótér a hancúrozó emberkékkel. Itt egy csoport leány ugráló kötéllel játszik, ott pedig labdáznak. hon semmi méltánylásra sem talált, mert sem ő, sem társai választáskor még csak fel sem léphettek, mint jelöltek addigi választó-kerületeikben, mégsem tört meg azon akarata, hogy a hazáért tovább dolgozzék. Hazaszeretete s puritánsága felülemelte őt az emberek hálátlanságán s ma is az elsők sorában küzd a haza üdvéért. Ma már beigazolva látjuk, hogy Eckhardth Tibor olaszországi orientálódása nem volt téves irányú. Az ő tiszta éleslátása azonnal felismerte azt a gócpontot, ahonnan az álliberálizmus által, a nemzetközi dekadenciába sülyesztett euró pai áilamok nemzeti renészansza ki fog indulni. Ma már láthatjuk, hogy nemzeti alapon, minden más befolyástól mentesen, egyedül konszolidált állam Olaszország. Mindem más állam többé, kevésbé még mindig fertőzve van a világ nemzetközi szervezeteinek befolyásától. Amely államban tehát az olasz nemzeti irányhoz csatlakozik a nép, azt vallja és követi, annak még lesz jövője, amefy ettől eltér, az Oroszország sorsára jut. Adva van tehát az egyenes vonal, amelyen a magyar nemzetnek haladnia kell, hogy célját elérje, hogy a trianoni koporsó fedelét önmagáról leemelje, hogy a második ezerévet megérje. Ne térítse el tehát a nemzetet a kijelölt irányból a kisantantnak bármilyen nagyhangú tiltakozása sem, mint aminő a legutóbb elhangzott bejelentése is, hogy t. i. a nagyhatalmakhoz fordulnak s ott keresnek oltalmat a magyar revízió ellen. Mert ugyan kihez fordulnak? Talán Amerikához, amely nem is ratifikálta a trianoni békediktátumot, mert első tekintetre belátta," hogy az nem egyéb, mint egy bomlott agyú embernek, aki nemzetközi világhatalom exponense volt, nevetséges torzfigurája. Itt ugyan zárt ajtókra találnak. Avagy az angolokhoz apellálnak? Hiszen már a legtöbb államférfiú nyilatkozatát bírjuk, melyben egyenként elismerték a trianoni írás igazságtalanságát, embertelenségét és európai közveszélyességét. És kijelentették, hogy az angol katonák, nem az igazságtalanságok örökérvényűvé tétele végett, hanern az igazság érvényesítéséért hullottak el a harcmezőn. Az angol nem felejti, hogy mit kíván az angol becsület azért, miután felismerte a magyar igazságot, amellé áll, sohasem a gazság mellé, ha * száz kisantant is ordítja a fülébe. De ott vannak még a franciák, akikben, mint fő-főprotektorukba helyezik bizalmukat. Nos! itt aztán kihez fordulnának máshoz, mint Briandhoz? De Briand őexelenciája zsentleman, aki, miután a félrevezettetés homályából kiemelte látókörét, le is szegezte magát azonnal a magyar igazság mellett még 1921-ben, junius 7-én a francia szenátusban tett következő kijelentésével: »A magyar határ bizonyos fokig önkényesen van megvonva. Elég,* ha egy térképet megnézünk s ezen követjük a határ vonalát, amely egyébként nem feltétlenül végleges s amely — tudjuk meg mindjárt — nem feltétlenül szentesíti az igazságot. A határ bizonyos érdekeket sért és ezért bizonyos igazításokra lesz szükség.« De Briand őexellenciáijának nem ez az egyedüli hasonló természetű kijelentése, mert már előzőleg, amikor a trianoni szerződés a fráncia szenátusban ratifikálás végett tárgyalás alá került, megállapította, hogy a magyar nemzet nem részes a háború felidézésében s csak mert a trianoni béke megváltoztatása maga után vonta volna akkor a német béke módosítását is, ajánlotta a trianoni béke változatban elfogadását. Ezen, meggyőződést kifejező nyilatkozatokból következik, hogy Briand őexellenciája a reparációt szükségesnek, elodázahtatlannak tartja s ettől a kisantantnak szirénhangjaira sem térhel el. Igy tehát a franciák sem adhatnak mentő-csónakot a kisantant alá. Annál kevésbé nem, mert ma már látják, hogy az a remény, amit a 'kisantant hadseregének esetleges támogatásához fűztek, a gyakorlatban csak a legminimálisabb mértékben érvényesülhetne, mert egy plyan poliglott Összetételű hadszervezet, minővel a kisantant rendelkezik, csak papíron numerái, de a gyakorlatban csak kevés értékkel birhat. mm Amott fiuk katonásdit játszanak. Olyan komolysággal végzi mindegyik a maga dolgát, mintha igazi hadfiak volnának. Odább toporzékolva vágtat a négyes fogat s a kocsis alig bírja kormányozni a tüzes táltosokat, fonalgyeplüjével, kenderkócból készült suhogós ostorával. Két első osztályos fiúcska sóvárogva nézi a vidám jelenetet, a lovak sebes rohanását 1 Megkérdezem hát az egyiket: — Mi szeretnél lenni fiam? — Kocsis! — feleli minden gondolkodás nélkül a kérdezett. — Hát te? — kérdezem a másikat. — Ló! — dülleszti ki a mellét büszkén. — No, ha csak ennyi a kívánságod — mondom neki — ez igen könnyen teljesíthető!... Azzal már is a hóna alá pöndöritek egy másfél méteres zsineget kantárnak s két végét a kocsisjelölt markába nyomom, miután eg-y barátságos barackot nyomtam a fejecskéje búbjára. Megvan a két kis ember öröme s rohan az egyes fogat, mint a szélvész. Most már csak arra ügyelek, ugy félszemmel, hogy a lovas és a ló ki ne vágtasson valamiképpen a világbcn. S ezalatt ugy elgondolom magamban, hogy milyen élénken működik a gyermeki fantázia! Ma még elérhetetlen vágyként tűnik fel előtte, hogy kocsis lehessen belőle. Pedig nem tudni mit rejt méhében a jövendő?... Ki tudja?... Mire néhány évtized lepereg, még hires ember is válhatik a gyerekből... Eleven élet lüktet mindenütt. Ezer meg ezerféle változatot mutat a tér képe azalatt a rövid tiz, tizenöt perc alatt, amig a gyermeksereg ősi ösztönének hódolva, játszik az udvaron. De egyszerre csak megtorpan valamennyi a csengettyű figyelmeztető szavára. Siet kiki a maga osztályába, mert a következő szünetig ismét komoly munkával telik az idő. II. A gyermekek felügyeletével megbízott tanítók a tanítói szoba felé tartanak, hogy bejelentsék a gyermeksereg bevonulását. A tantestület épen élénken tárgyalja a kézimunka tanítónőnek, a gyermekek szeretett Annus nénijének műsoros délután tartására vonatkozó javaslatát. Abban megegyeznek a vélemények, hogy a kiválasztott színdarabok alapgondolatai abszolút nevelőhatasuak, de némelyik csekély átdolgozásra vagy pedig kiegészítésre szorul. A »Műkedvelők« című darabnak néhány mondatát megváltoztatjuk, mert a kifogásolt részek inkább a felnőtt ifjúság részére va lók. »A magyar jövő« cimü irredenta színdarabba öt alkalmas dalt kell beleilleszteni, mégpedig ölyanokat, amelyek a darab szövegéhez illők. Erre azért van szükség ,mert az eredeti dalok melódiái "ismeretlenek előttünk. A dalok kiválasztására én válalkoztam s kottatáramban hamarosan találtam is megfelelőket. Az énektanítás gondja azonban Gabrieny Sámuel társunk vállára nehezedett, aki ezt a munkát a legnagyobb buzgósággal el is végezte. Munkáját még saját jószántából meg is nehezítette azzal, hagy a dalokat kettősszólamokra tanította be. Az értekezlet még a tizenegyórai szünetben is folytatódott. Valaki észreveszi, hogy a »Méhek tánca« cimü darab kedves énekszövegének szintén ismeretlen a dallama. Mi tévők legyünk? — hangzik az aggodalmas megjegyzés innen is, onnan is. Végre abban állapodtunk meg, hogy megkérjük a mi jó Samu bácsinkat, mint afféle rimkedvelő zenészembert, hogy vállalná el a kérdéses szövegrészek megzenésítését! ő szívesen meghallgatja kérésünket s már dudorássza is a refrént: Egyes szám ára 16 fillér