Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-15 / 134. szám

1929. junius 15. J^ÍRYIDÉK, 3 A baromfitenyésztés fontossága • * * Napok óta az egész magyar saj­tót és a közvéleményt azok az állami kölcsönök foglalkoztatják, amelyeket egyesek baromfit enyész tés céljaira kaptak, tiz évig ka­matmentesen. Ezekre a »kot-kot«­kölcsönökre vonatkozóan már min den illetékes és illetéktelen ténye­ző elmondotta pro és kontra véle­ményét, csupán arról nem beszél senki sem: vájjon a baromfite­nyésztés fontos-e az egyéni és az államgazdálkodás szempontjából? Mi azt hisszük, hogy a baromfi­tenyésztés mindkét szempontból élsőrendüen fontos. Az kétségtelen, hogy baromfite­nyésztésünket fejleszteni kell. Az egész kulturvilágot követjük, ha erre a térre lépünk. A módszerről lehet vitatkozni, de a cél fontos­ságáról nem! Nem akarjuk védeni a földmivelésügyi minisztérium mostanában sokat támadott mód­szerét, de az bizonyos, hogy két követelményt illetékes helyen ki kellett, hogy elégitsenek. Az első az, hogy az állam pénze messze­menően biztositva legyen. Tehát aféle »vámhitelek« ezen a téren ne alakuljanak ki. A másik követel­mény az, hogy az állami segités valóban a baromfitenyésztés fej­lesztését szolgálja és ne sülyedjen le egyszerű kamatnyereségre ala­pitott akcióvá. Ha ezeken a pontokon bárhol hiba volna, ha csupán csak né­hány esetben is, az mindenesetre fölidézné a kormány felelősségét s fenmarad természetesen azok fe­lelőssége is, akik ezeknél az ak­cióknál esetleg összeférhetetlenség be keveredtek. Ha azonban a se­gélyek túlnyomó része a kitűzött célt szolgálta, akkor a helyesen kiosztott és biztosított állami hi­telek megítéléséből a politikai szempontot ki* kell kapcsolni. A baromfitenyésztés nem oly egyszerű munkát ró a vállalkozó­ra, amelyet kicsinelni lehetne. Nem kockázat nélküli a fajbaromfitelep fentartása, még állami segítséggel sem. Viszont érdeke^az egész or­szágnak, hogy a baromfitenyész­tést sokkal több ember és a mos­taninál nagyobb haszonnal foly­tassa. Nálunk még sok a teendő ezen a téren. A mi baromfiállomá­nyunk évente csak 6o tojást ad, mig ezzel szemben az átlag Né­metországban 90, Hollandiában 140 tojás. Sokmillió pengős ha­szontöbbletet jelent tehát Magyar­orszának, ha az átlagos tojáshoza­mot a fajbaromfival legalább 100 darabra tudnánk felfokozni. Az állami támogatás ezen a té­ren nem magyar találmány. Ha­sonló támogatást nyújt Bajoror­szág és Poroszország. A német bi­rodalmi kormány, amely egyik leg­fontosabb kereseti ágának tekinti a baromfitenyésztést' s külkeres­kedelmi mérleg szempontjából is, mindent elkövet, hogy a baromfi­telepeket és a fajbaromfiak szá­mát növelje. Hogy mennyire meg­becsüli Németország ezt a terme­lési ágat, legjobban az bizonyítja, hogy a tavalyi állami költségvetés­ben 4 millió márka szerepel faj­baromfitelepek, tenyésztőtanfolya­mok szervezésére, kísérlet iállo­mások létesítésére, keltőgépek ter­jesztésére és tojásszövetkezetek szervezésére. Egy millió márka csupán arra szolgálj hogy a régi, drága kamatozású hiteleket a ba­romfitelepek olcsó kamatozásura változtathassák át. Idézhetnénk még adatokat a tengerentúlról is. Az Egyesült Ál­lamokban a kormány külön álla­mi felügyelet alá helyezett t enyész főtelepeken szaporítja a nagyobb tojáshozamu egészséges fajbarom­fit, hogy a tenyésztők közt szét­ossza. Kár volna, ha ez a kérdés a politika zsákmányává lenne, s ha a helyes ellenőrzés határán túl­menői eg maga a baromfitenyész­tő-akció az üldözés vagy a nevet­ség tárgyává válna. Nem lehet ki­fogásolni az állami közbelépést ép­pén ezen a téren, mikor azt lát­juk, hogy a mezőgazdaság ilyen szubvenciói elenyésznek azokhoz képest, amiket vámok és fuvar­dijak, valamint más közvetett vagy közvetlen támogatás formájában egyes vállalatok és gyárak élvez­nek, amelyek ezt végül kartell­szervezkedéssel hálálják meg. A közalkalmazottak gyermekeinek utazási ked­vezménye A m. kir. államvasutak debre­ceni üzletvezetősége a közszolg. alkalmazottak gyermekeinek nyári évnegyedre szóló utazási kedvezmé­nye tárgyában értesiti az érdekelt hi vatalokat, hogy a közszolgálati al­kalmazottak családi pótlékot él­vező gyermekei arcképes igazolvá­nyainak a nyári évnegyedre való érvényesítését megkezdte. Ezen igazolványok junius hó 16-tól szeptember 15-ig érvénye­sek (szeptember 15-én az ilyen mó don érvényesített igazolványok uta zásra már nem használhatók.) Uj igazolványok kiállításáért 2 P. értékű postabélyeg ragasztandó fel a kérvényre, az érvényesítés illetékmentes. A téritményi összeg 4 pengő. Azon alkalmazottak, akik a térit­ményi összeget saját személyükre csekkben fizették be, a gyerme­kek után esedékes 4 pengőt is csekkel tartoznak befizetni ,azok ellenben, akik saját személyükre nem fizettek téritményt, ezekgyer mekeik nyári szünidei arcképes iga zolványa után csak 2 pengőt fizet­nek be csekken, a másik két pen­gőt az illetékes számfejtő hivatal vállalja, amiről téritményi szel­vényt ad ki. A téritményi összeg a 12123.SZ. csekkszámlán fizetendő be és az a téritmény szelvénnyel együtt hoz zánk küldendő be. A gyermekek utazási kedvezms-^ nye a családi pótlékhoz van kötve, tehát minden egyes esetben az il­letményeket (nyugdijat) számfej­tő hivatalnak kell a családi pót­lék élvezetét igazolni. Vasárnap reggel 6 órakor indnlnak a Kiosz kirándulá­sának résztvevői a Bocskai utcai székház elől (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A KIOSz, amint arról a Nyirvi­dék már megemlékezett, vasárnap kirándulást rendez Sárospatakra és Erdőbénye fürdőbe. Az utat autó­buszokon teszik meg, amelyekről a KIOSz vezetősége gondoskodik. Arra való tekintettel, hogy a na­pot minél jobban kihasználhassák s elegendő idő álljon a sárospataki műemlékek és történelmi neveze­tességek megszemlélésére s kelle­mesen eltöltött együttlétben szó­rakozzanak a kirándulás résztve­vői, a kora reggeli órákban elin­dulnak Nyíregyházáról. Gyüleke­zés 6 órakor lesz a Kiosz Bocskai utcai székházában, ahonnan ponto­san egynegyed 7 órakor indulnak el az autóbuszok. Tovább egy perccel sem vár a rendezőség. A kiránduláson való részvételre még lehet jelentkezni, szombaton déli 12 órakor azonban lezárják a jelentkezést s későbbi jelentke­zést nem vesznek figyelembe. — Nem veszik figyelembe azok je­lentkezését sem, akik szombaton déli 12 óráig nem fizetik be a sze­mélyenként 4 pengőt kitevő autó­buszviteldijat. Aki befizette a dijat, de elké­sett az indulástól, az nem számit­hat dijának visszatérítésére. Egy napra való élelmiszert mindenki vigyen magával. Kenyér­ről és hűsítő italokról maga a KIOSz gondoskodik. A KIOSz nemcsak tagjait és azok hozzátartozóit, hanem ven­dégeket is szívesen lát. — Mezey Kálmán telefonszá­ma: 4-30. A belügyminiszter érdeklődik a nyíregyházi üzemi R. T. és a város viszonya iránt Két kérdésre kér teleletet. — Ha megszüntetnék az Üzemi B. T. tevékenységét, akkor vissza kellene térni az üzemi hivatalra. — Bencs Kálmán polgármester a Pénzügyi Köz­pontban tárgyal az üzemi tőke biztositásárol (A »Nyirvidék« tudósitójától.) A város szakosztályainak együt­tes ülése tegnap délután dr. Bencs Kálmán kir. kormáriyfőtanácsos, polgármester elnökletével nagyje­lentőségű ülést tartott. Különösen két tárgy keltett nagy érdeklődést és fog kelteni a képviselőtestü­letben is a tárgysorozatra tűzött problémák közül. Az egyik az Üzemi r. t. ügye, a másik az uj teherpályaudvar kérdése. Az utób­bival lapunk más helyén foglal­kozunk. A Városi Üzemi R. T. ügyében a belügyminiszter leiratot intézett Szabolcsvármegye alispánjához. — Ebben a leiratban a belügymi­niszter felhivja a vármegye alis­pánjának figyelmét arra, hogy kér­ini kell a minisztertől, hozzon hatá­rozatot az üzemi részvénytársaság további fennmaradásának engedé­lyezésére vonatkozólag. A minisz­ter felhivja az alispánt, hogy utasítsa Nyíregyháza város képvi­selőtestületét, a fenntartás iránt való kérelem előterjesztésére. — Két kérdésre kell ezzel kapcsolat­ban feleletet adni a városnak. Az egyik az, hogy mennyit tesz ki az az alaptőke, amelyet a város az üzemi részvénytársaság pénztárá­ba befizetett, a másik kérdés: mely cikkeket állit elő a részvény­társaság, mennyi a cikkek előállí­tási és eladási ára. A szakosztályokban a tanács ja­vaslatát Szohor Pál főjegyző ter­jesztette elő. A tanács javasolja, hogy kérje a város az üzemek rész­vénytársasági formában való to­vábbi fenntarthatásának engedélye zését. A tanács rámutat, hogy a nyíregyházi üzemek olyan vállal­kozásokat bonyolítanak le, ame­lyek elsősorban városi feladatok s amelyeket a részvénytársasági forma megszüntetése esetén is vállalni kellene a városnak. A bel­ügyminiszter elé terjesztendő ada­tokból kiviláglik, hogy a város 13224 pengővel járult az üzemi részvénytársaság tőkéjéhez. Arra vonatkozólag pedig, hogy az üze­mek miként, mily anyagi ered­ménnyel működnek, a város a mi­niszter elé terjeszti a Pénzintézeti Központ revizorának jelentését, amelyből kitűnik a városi üze­mek rentabilitása. A szakosztályok a javaslat elfo­gadásával egyidejűleg, a polgár­mester előterjesztésére megfonto­lás tárgyává tették, hogy ha bár­milyen formában is marad fenn az üzemi tevékenység, okvetlen fenn kell maradnia, de okvetlen pénzhez kell juttatni, forgótőké­hez, mert másként nem fejthet ki nagyobbszabásu és sikeres ak­ciót. Erre vonatkozólag a szakosz­tályok elfogadták a polgármester­nek azt a propozicióját, hogy az üzemi kölcsön, vagy más pénzügyi megoldás ügyében közvetlenül tárgyaljon Pászot Miksával, a Pénzintézeti Központ igazgatójá­val. Barla Sándor szólalt fel a fon­tos kérdésben és utalt arra, hogy a belügyminiszter egyes közlemé­nyek szerint a városok üzemeinek beszüntetését sürgeti. Dr. Bencs Kálmán: Ezeket a közleményeket a fővárosi lapok­ban én is olvastam, de a belügy­miniszter ur állásfoglalása nem a vidéki ,hanem a fővárosi üzemek­re vonatkozik. Nem célszerű a ta­nácskozással várni, mint ahogyan Barla Sándor szakosztályi tag ur javasolja, mert akárhogyan is dönt a belügyminiszter ur, akár megszűnik a részvénytársasági forma, akár nem, az üzemi tevé­kenységet a jelenlegi körben a városnak folyatnia kell, mert az üzem elsőrangú városi feladatokat old meg. Már pedig akármilyen formában, ha a régi üzemi hiva­tal formájában történik is, tőkére szükség van. A szakosztályok a tanács állás­pontját magukévá tették és a ja­vaslatot minden vonatkozásban el­fogadták . Nagy érdeklődés mellett árverezte el a rend­őrség a talált és elkobzott tárgyakat A „Nyírvidékire hivatkozva sereglett össze a közönség az olcsó vétel napján (A »Nyirvidék« tudósitójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy a rendőrségen a talált és az fiikob­zot tárgyakat árverezés utján ad­ják el. Szerdán reggel nagy kö­zönség jelenlétében történt meg az érdekes árverelés, amelynek so­rán minden tárgy elkelt, nem egy igen jó áron. Különösen a fegyve­rek keltettek nagy érdeklődést. A legmagasabb árakat ezeknél a tár­gyaknál érte el a rendőrség pénz­tári osztálya, ahol az árverelést rendezték. A ruhanemüek is egy­kettőre gazdát kaptak. Egy doboz ruhafélét 15 pengőért sikerült az | egyik árverezőnek megvásárolnia. A doboz átvizsgálása után kitűnt, hogy testvérek között is megér a holmi 32 pengőt. Igy jól jártak azok, akik lapunk felhívását fi­gyelembe_ véve s közleményünkre hivatkozva érdeklődést tanúsítot­tak • és vásároltak az árverésen, amelynek bevétele több mint ket­tőszáz pengő volt. A bevételt a törvényszabta mértékben osztják meg a kincstár és a város pénz­tára között. A várost ugyanis a talált tárgyak eladásából illeti meg egy rész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom