Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-14 / 108. szám

1929. május 14. JsÍYÍRYIDÉK. 7 FOLDONFUTOK ES A FEKETE GRÓFNŐ a szezon két szenzációs filmje egyszerre 3 órás műsorban V26 és 1/í9 orai kezdettel szerdán—csütörtökön az Apollóban. AFOLLQ Hétfőn Kedden KI A FÉRJEM? Pikáns családi bonyodalom 8 felv. LEW CODY a főszerepben VILLÁM BOSSZÚJA (FEKETE BESTIA) JACK HOXI bravúros cowboy filmje 7 felvonásban Szerdán Csütörtökön FÖLDÖNFUTÓK Dráma az orosz menekültek életéből 8 felvonásban Mady Chrlstian és Wilhelm Dieterl«afószerepben FEKETE GRÓFNŐ Alfons Fryland és Tivian Gibaon a főszerepben E műsor lejátszása 3 órat r«sz igénybe, igy csak naponta 2 — 2 e'őadáa lesz V26 és l/o9 ó'ai kezdettel Előadások kezdete : hétfőn es kedden 5.7 es V orakor ámít a közönség észrevesz Építsünk erdei séta-utat a repülőtérre Kaptuk a következő levelet: Nyíregyháza város nemsokára bekapcsolódik a légi forgalomba és a gyönyörűen megépített, modern repülőtér bizonyára gyakran színhelye lesz érdekes repülőversenyeknek, nagyszerű légi mutatványoknak. A levegő meghódításának gondolata örök problémája volt az emberiségnek és a levegő hőseinek emberfeletti, áldozatos küzdelmét Nyíregyháza lakossága is lázas izgalommal fogja kisérni egy-egy verseny alkalmával. Éppen a repülőtér előrelátható nagy látogatottságára való tekintettel hivom fel Szerkesztő ur figyelmét arra, hogy a repülőteret, valamint az uj homoki iskolát egy gyönyörű fekvésű, kellemes erdei sétálóval lehetne megközelíteni, a város csekély anyagi áldozata révén. Jelenleg a kótaji, illetve a tokaji ut vezet a repülőtér felé, de ezen a két uton a repülőtér megközelítése nem a legkellemesebb, különösen nyári hőségben vagy porfelleget kavaró szélben. Van azonban egy kis scta-ut a sóstói erdei kitérő közelében, amely jelenleg az akác védövig vezet. Ha ezt az utat a repülőtérig meghosszabbítanák és autó és kocsiközlekedésre is kiszélesítenék, egyrészt páratlanul szép és kellemes sétaút emelne a Sóstóerdő szépségét, másrészt a repülőtér forgalmát növelné, uj bevételi forrást biztosítva a városnak. A városból az utat villamoson lehetne megközelíteni és a villamos állomástól az erdőn keA resztül, pompás, üde levegőt élvezve érkezne a repülőtérre a sétáló. Azt gondolom, hogy ennek a tervnek kivitele nem kerülne sokba, mert hiszen az ut félig már használatban van, éppen ezért remélem, hogy az illetékes körök helyeslésével •fog találkozni és rövidesen valóra válig. Vagyok Szerkesztő ur őszinte tisztelője: Aláírás. Juhász Margit: Tükör ©lőtt Mért nem szólhatok hozzád? Hisz annyira élsz, mozdulsz és egyre nézel! Miért szopioru mindig a szemed? Most felém nyújtod a kezed, Gyámoltalan kezed, Eres, fehér kezed; Mindjárt elérlek.... Én félek a szemedtől, félek! Ö, ha csak egyszer felelnél nekem! Kérdezni akarsz Te is valamit? ó, ha csak egyszer felelnél nekem Testetlen élő, ismeretlen társam! Hová megyünk? Hová megyünk? Nézd: tágult szemmel, kéztördelve kérdem: Titokteljes, visszhangtalan magányban Hová megyünk mi ketten? ELEQANS LEVÉLPAPÍR AZ II IJSAGBOLTBM Szép Karolin (Kis regény) (?) Irta. Péchy-Horváth Rezső. — Ka-ro-li-i-ín!... — zengett újra a hangja — A teremfáját nekije, hát hol ez a lány? . Kezdett a dühe egészen eh erebéiyesedni benne. Feszült, nyomakodott és kirobbanni készült, mint a gőz, ha túlságosan nagy menynyiség fejlődött belőle a kazánban. , — J).z Isten akárhova tegye ezt a lányt — dohogott a tanárné — hát hová tűnhetett el ilyen sokáig!... Karo-li-i-in!... Gyüjjön elő, mert én nem tudom, mit teszek!... Ekkor az udvar másik végén, ahol a pincelejárat hüs, fekete torka ásított szembe a gyönyörű őszi nappal, megjelent a szakácsnő. A leány apró fáskosarat szorított az oldalához és habozva, félénken lépegetett fel a pincelépcsőn. A szemei félve, zavartan, bizonyos zavarodottsággal néztek, a járásában pedig erősen leplezni igyekezett tétovaság, határozottság volt, amit azonban zavartsága csak még élesebben kidomborított, markánsabban alászinezett. Lassan, vontatottan jött fel a pincéből és igyekezett a tekintetével elkerülni a tanárné kutató, ellenséges pillantásait. De nyomban ledobbant rá — mint valami rettentő robbanás — az asszonya hangja: — Karolin!... Hol mászkál maga ilyenkor? Elégett az egész pecsenye!... * 1 A leány megtorpanva meredt meg a pincetorokban. Bizonytalanul bujt elő a torkából a hang, amikor magyarázkodni próbált: — Kérem,, nagyságos asszony — és furcsán kezdett hadarni — én éppen csak most jöttem le a pincébe... fáért... mert elfogyott a fa a konyhában... — Ugy, hát épp most ment le? És ez alatt tudott szénné égni a pecsenye? — Nagyságos asszony kérem, csak pár perce jöttem le... igazán.... legfeljebb öt perccel ezelőtt.... -— Ne hazudjék! — süvített le az erkélyfolyosóról a tanárné hangja. Ugy hangzott, mint az utolsó ítélet heroldjainak kegyetlen kíméletlen, riadót hördülő harsonája. Öt perc alatt nem éghetett el a pecsenye... De én legalább tíz perc óta éreztem az ebédlőben a bűzös égés-szagot... Ha gondolta, hogy tovább elmarad a pincében, húzta volna félre a pecsenyét a tűzről.... Ilyen szemtelenség!... A leány ott a pincelépcsőn kissé megtántorodott. Majd hüppögve, szipákolva sírni kezdett. Ebben a pillanatban egy fiatalember sietett fel a pincéből. Vagy a leány megtántoro-i dása hatott rá és megijesztette, vagy nem győzte végét várni az asszonyi nyelvháborunak a sötét és hűvös pincében. A tanárné meghökkenve meredt a fiatalemberre. És az agyában hirtelen, mintahogyan a fekete éjjben nagyot lobban a magnéziumfény ezüst lángzuhatagja, kábitóan éles világosság támadt. Mint nyáö zápor permetegje, hömpölyögve zuhogott alá agyában a világosság és a tisztánlátás, ahogy fölismerte a leány után felsiető fiatalemberben a házigazdájuk jogász fiát. Azt a kamaszkort még csak alighogy túlhaladt ifjút, akiről tudta, hogy a kelletténél több időt fordit a szakácsnőjük utáni leskelődésre. Most egyszerre- világosan és tisztán tűnt a szemei elé az ebéd siralmas katasztrófájának az oka. A jogász ifiur minden bizonnyal észrevette, hogy a cselédleány a fáskosárral a pincébe ment. Utána eredt tehát s mialatt ezek ketten odalent tért és időt köddé tüntnek látva, közel félóráig szerelmeskedtek, azalatt a jó kövér kacsa ott a forró tepsziben végérvényesen és tragikomikusai! elpusztult... Mindezt inkább az asszonyi ösztönével érezte meg, mint pozitiven merte volna gondolni, elvégre jólnevelt urileány volt valamikor, aki illetlen gondolatokat sohasem bimbóztatott ki lelkében. A tanárnét az elrontott idill láttán, a lelepleződött szerelmesek titkának felderülésén, határtalan düh öntötte el. — Perényi ur is megválogathatná az időt —szólt le csípősen — amikor a cselédem után jár (Folytatása következik.) DISZ ALBU M O K AT MŰVÉSZIES KIVITELBEN KÉSZÍT A jÓBA-NYOMDA, NYÍREGYHÁZA, SZÉCHENYI-ÚT 9. wmmmmmm