Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-14 / 108. szám

1929. május 14. JsÍYÍRYIDÉK. 7 FOLDONFUTOK ES A FEKETE GRÓFNŐ a szezon két szenzációs filmje egyszerre 3 órás műsorban V26 és 1/í9 orai kezdettel szerdán—csütörtökön az Apollóban. AFOLLQ Hétfőn Kedden KI A FÉRJEM? Pikáns családi bonyodalom 8 felv. LEW CODY a főszerepben VILLÁM BOSSZÚJA (FEKETE BESTIA) JACK HOXI bravúros cowboy filmje 7 felvonásban Szerdán Csütörtökön FÖLDÖNFUTÓK Dráma az orosz menekültek életéből 8 felvonásban Mady Chrlstian és Wilhelm Dieterl«afószerepben FEKETE GRÓFNŐ Alfons Fryland és Tivian Gibaon a főszerepben E műsor lejátszása 3 órat r«sz igénybe, igy csak na­ponta 2 — 2 e'őadáa lesz V26 és l/o9 ó'ai kezdettel Előadások kezdete : hétfőn es kedden 5.7 es V orakor ámít a közönség észrevesz Építsünk erdei séta-utat a repü­lőtérre Kaptuk a következő levelet: Nyíregyháza város nemsokára bekapcsolódik a légi forgalomba és a gyönyörűen megépített, mo­dern repülőtér bizonyára gyakran színhelye lesz érdekes repülőverse­nyeknek, nagyszerű légi mutatvá­nyoknak. A levegő meghódításának gon­dolata örök problémája volt az emberiségnek és a levegő hősei­nek emberfeletti, áldozatos küz­delmét Nyíregyháza lakossága is lázas izgalommal fogja kisérni egy-egy verseny alkalmával. Éppen a repülőtér előrelátható nagy látogatottságára való tekin­tettel hivom fel Szerkesztő ur fi­gyelmét arra, hogy a repülőteret, valamint az uj homoki iskolát egy gyönyörű fekvésű, kellemes erdei sétálóval lehetne megközelíteni, a város csekély anyagi áldozata ré­vén. Jelenleg a kótaji, illetve a tokaji ut vezet a repülőtér felé, de ezen a két uton a repülőtér megközelítése nem a legkelleme­sebb, különösen nyári hőségben vagy porfelleget kavaró szélben. Van azonban egy kis scta-ut a sóstói erdei kitérő közelében, amely jelenleg az akác védövig vezet. Ha ezt az utat a repülőtérig meghosszabbítanák és autó és ko­csiközlekedésre is kiszélesítenék, egyrészt páratlanul szép és kelle­mes sétaút emelne a Sóstóerdő szépségét, másrészt a repülőtér forgalmát növelné, uj bevételi for­rást biztosítva a városnak. A városból az utat villamoson lehetne megközelíteni és a vil­lamos állomástól az erdőn keA resztül, pompás, üde levegőt él­vezve érkezne a repülőtérre a sé­táló. Azt gondolom, hogy ennek a tervnek kivitele nem kerülne sok­ba, mert hiszen az ut félig már használatban van, éppen ezért re­mélem, hogy az illetékes körök helyeslésével •fog találkozni és rö­videsen valóra válig. Vagyok Szerkesztő ur őszinte tisztelője: Aláírás. Juhász Margit: Tükör ©lőtt Mért nem szólhatok hozzád? Hisz annyira élsz, mozdulsz és egyre nézel! Miért szopioru mindig a szemed? Most felém nyújtod a kezed, Gyámoltalan kezed, Eres, fehér kezed; Mindjárt elérlek.... Én félek a szemedtől, félek! Ö, ha csak egyszer felelnél nekem! Kérdezni akarsz Te is valamit? ó, ha csak egyszer felelnél nekem Testetlen élő, ismeretlen társam! Hová megyünk? Hová megyünk? Nézd: tágult szemmel, kéztördelve kérdem: Titokteljes, visszhangtalan magányban Hová megyünk mi ketten? ELEQANS LEVÉLPAPÍR AZ II IJSAGBOLTBM Szép Karolin (Kis regény) (?) Irta. Péchy-Horváth Rezső. — Ka-ro-li-i-ín!... — zengett újra a hangja — A teremfáját nekije, hát hol ez a lány? . Kezdett a dühe egészen eh erebéiyesedni benne. Feszült, nyomakodott és kirobbanni ké­szült, mint a gőz, ha túlságosan nagy meny­nyiség fejlődött belőle a kazánban. , — J).z Isten akárhova tegye ezt a lányt — dohogott a tanárné — hát hová tűnhetett el ilyen sokáig!... Karo-li-i-in!... Gyüjjön elő, mert én nem tudom, mit teszek!... Ekkor az udvar másik végén, ahol a pince­lejárat hüs, fekete torka ásított szembe a gyö­nyörű őszi nappal, megjelent a szakácsnő. A leány apró fáskosarat szorított az oldalához és habozva, félénken lépegetett fel a pincelépcsőn. A szemei félve, zavartan, bizonyos zavarodott­sággal néztek, a járásában pedig erősen leplezni igyekezett tétovaság, határozottság volt, amit azonban zavartsága csak még élesebben kidom­borított, markánsabban alászinezett. Lassan, vontatottan jött fel a pincéből és igye­kezett a tekintetével elkerülni a tanárné kutató, ellenséges pillantásait. De nyomban ledobbant rá — mint valami rettentő robbanás — az asszonya hangja: — Karolin!... Hol mászkál maga ilyenkor? Elégett az egész pecsenye!... * 1 A leány megtorpanva meredt meg a pince­torokban. Bizonytalanul bujt elő a torkából a hang, amikor magyarázkodni próbált: — Kérem,, nagyságos asszony — és fur­csán kezdett hadarni — én éppen csak most jöttem le a pincébe... fáért... mert elfogyott a fa a konyhában... — Ugy, hát épp most ment le? És ez alatt tudott szénné égni a pecsenye? — Nagyságos asszony kérem, csak pár perce jöttem le... igazán.... legfeljebb öt perccel ezelőtt.... -— Ne hazudjék! — süvített le az erkély­folyosóról a tanárné hangja. Ugy hangzott, mint az utolsó ítélet heroldjainak kegyetlen kíméletlen, riadót hördülő harsonája. Öt perc alatt nem éghetett el a pecsenye... De én leg­alább tíz perc óta éreztem az ebédlőben a bűzös égés-szagot... Ha gondolta, hogy tovább elmarad a pincében, húzta volna félre a pecse­nyét a tűzről.... Ilyen szemtelenség!... A leány ott a pincelépcsőn kissé megtán­torodott. Majd hüppögve, szipákolva sírni kez­dett. Ebben a pillanatban egy fiatalember sie­tett fel a pincéből. Vagy a leány megtántoro-i dása hatott rá és megijesztette, vagy nem győzte végét várni az asszonyi nyelvháborunak a sö­tét és hűvös pincében. A tanárné meghökkenve meredt a fiatal­emberre. És az agyában hirtelen, mintahogyan a fekete éjjben nagyot lobban a magnézium­fény ezüst lángzuhatagja, kábitóan éles világos­ság támadt. Mint nyáö zápor permetegje, höm­pölyögve zuhogott alá agyában a világosság és a tisztánlátás, ahogy fölismerte a leány után felsiető fiatalemberben a házigazdájuk jogász fiát. Azt a kamaszkort még csak alighogy túl­haladt ifjút, akiről tudta, hogy a kelletténél több időt fordit a szakácsnőjük utáni leske­lődésre. Most egyszerre- világosan és tisztán tűnt a szemei elé az ebéd siralmas katasztrófájának az oka. A jogász ifiur minden bizonnyal észrevette, hogy a cselédleány a fáskosárral a pincébe ment. Utána eredt tehát s mialatt ezek ketten odalent tért és időt köddé tüntnek látva, közel félóráig szerelmeskedtek, azalatt a jó kövér kacsa ott a forró tepsziben végérvényesen és tragikomikusai! elpusztult... Mindezt inkább az asszonyi ösztönével érezte meg, mint pozitiven merte volna gondolni, el­végre jólnevelt urileány volt valamikor, aki illet­len gondolatokat sohasem bimbóztatott ki lel­kében. A tanárnét az elrontott idill láttán, a lelep­leződött szerelmesek titkának felderülésén, ha­tártalan düh öntötte el. — Perényi ur is megválogathatná az időt —szólt le csípősen — amikor a cselédem után jár (Folytatása következik.) DISZ ALBU M O K AT MŰVÉSZIES KIVITELBEN KÉSZÍT A jÓBA-NYOMDA, NYÍREGYHÁZA, SZÉCHENYI-ÚT 9. wmmmmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom