Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-05 / 102. szám

\ JSÍYÍRYIDÉK. 1929. máius 5. Bndapesti Nemzetközi l2U5­Vásár 1929.május4-től,májusl3 ig a magyar ipar egységes bemutat ója. 50°o-os utazási kedvezmény! Részletes felvilágosítás és vásár­igazolvány kapható Budapesten: a Vasárirodánál, V., Alkotmány-u. 8. Nyíregyházán: Kereskedők és Gazdák Köre (Vásáiigazolvány ára 3 pengő 20 fillér.) /AMAAMVA H6U KRÓNIKA. wwwvwvwww^ • Villámcsapás derült égből, Fájdalom zug dörögve: Egy igazi jó barátunk Eltávozott örökre. Annyi hideg, rideg napra Nem igy vártuk a tavaszt, — Bűvös — bájos ifjú május Első napja, Mennyi bánatot fakaszt! A Jóságnak gyűrűjéből Kiesett a drágakő, Helyette a szenvedésnek, A nyomornak árja nő. Szeretetnek templomában Az qrök tűz kialudt, — Helyette a gyűlöletnek, Irigységnek Alattomos lángja fut! Sötétebben süt le a nap És a csillag sem ragyog, A virágon nem reszketnek Gyémántfényű harmatok. Eddig is fájt az életünk, Hogy sorsunk oly mostoha, — De ily szegény, elhagyottak, Ilyen árvák Nem voltunk mi még soha! Barát barátját siratja, A sziv vérzik a szivért, Azt vesztette el örökre, Mit nem adna semmiért: A megértő szeretetet, Mely sohse kér, mindig ád, — Veled örül, melletted van Minden bajban S nem tür semmi intrikát! A szegény a pártfogóját, Édesapját siratja, Nyomorszántott ráncos arcán Könnye perdül miatta. Az ifjúság jótevőjét Riadt szemmel temeti, — A csapások eltűrését Jaj Istenem, Ily korán kell kezdeni?! Mélységes gyászt ül a város, Eltávozoti nagy fia. Égre kiált: miért kellett Oly korán meghalnia?! Hogy ilyen sziv elpusztuljon, Isten! Miért engeded ? — Felsikolt a csonka Haza: Kardos István, 'Mért hagytál engemet?! Bonta. •aSINGER VARRÓGÉPEK <>mégis A LEGJOBBAK ! • Vasárnapi írások & „Nyit": Kardos István alkotása A »Nyit« volt gyümölcsfavirágot hajtó szivének tavaszos friss ága, amelynek édes gyümölcsére mo­solygó életkedvvel gondolt. A »Nyit« Kardos István koncepció­ja. Éveken át, Bessenyei köri főtitkársága idején a kávé­házi asztal" mellett meghitt baráti beszélgetésben fogantak az évad irodalmi matinéinak, ünnepségei­nek tervei, itt alakultak ki a programmpontok is, amelyekkel az igazgatósági ülések elé általános örömet adóan, mint kész műsorok­kal lépett. Vasárnap délután £ Korona tükör alatti asztala mel­lett beszéltük meg az 1922. évi nagy Bessenyei ünnepséget. Egy hét múlva már ott álltunk a kul­turminisztériumban Imre Sándor államtitkár előtt, hogy felkérjük Bessenyeinek, a nemzetnevelőnek méltatására. És az Endrődi, Czóbel Minka, Lőrinczy György, Petőfi, Jókai ünnepségek kontúrjai ott rajzolódtak elénk az asztaltársaság melengetésében. Aztán sokszor beszélgettünk a »Bessenyei Asztak kedvelt tervé­ről. Az irodalom, a művészet sze­relmeseit, áhítatos lelkű vágyako­zóit akartuk az Írókról, irodalmi élethullámzásokról való, lelket fris­sítő beszélgetésbe vonni. Kiss La­jos múzeumigazgató szobájában a vármegyeházán vasárnap délelőttön ként állandóan együtt volt _ egy szűkebb körű társaság és ebből az értékes, komoly együttesből is biz­tatást kaptunk, szervezzük meg az irodalmi szeánszokat. Az évek óta érlelődő tervet alig két hónappal ezelőtt Kardos István valósította m es- ... ' Egy kora márciusi napon a bi­pos cukrászda egyik asztalánál ül­tünk. A városházán jótékonysági ügyben összehívott értekezlet volt, utána a Sípos cukrászdába ttivott Kardos Pista egy kis beszélge­tésre. — Tudod miről gondolkodtam ma éjjel — kezdte a beszélge­tést. —- Nem tudtam aludni, és arra gondoltam, most már okvet­len meg kell alakitanunk az asz­taltársaságot. Már egy kedvelhető nevet is adtam a társaságnak : f/Nyit" lesz a neve. »Nyiregyházi írók Társasága«. — Arra gondol­tam, hogy utat nyit, kaput nyit régóta megvalósításra érő szándé­koknak, vágyaknak. Nyit, mint a virág. Egy madár is azt énekli tavaszi verőfény idején, »nyitni kék«, »nyitni kék«. — Tavaszba indulunk, nyissunk mi is. Az ötlet, amelyet boldogan kö­zölt, nagyon megtetszett nekem is. Tetszett a régi terv és a tavaszos csengésű uj név. A szerveződés, kezet-kézbe tevés vágyát Kardos István szuggesztiv erővel keltette uj életre. — Elhatároztuk, hogy másnap elmondjuk a tervet Szp­hor Pálnak, akinek vezetésével szakosztályi, képviselőtestületi gyű­lések után már több ízben jöttünk össze komoly tárgyú, de vidám tó­nusu eszmecserére felváltva, hol Lengyel Nándornál, hol a Koro­nában, vagy Sipos Gézánál. Szohor Pál rokonszenvesnek ta­lálta az asztaltársaság állandósítá­sának tervét, a »Nyit« nevezetet is. Nyomban leszögeztük, hogy tiszti­kar nem lesz, tagsági dij nem lesz, alapszabály nem lesz, egye­sület sem lesz, mert hisz barát­ságos beszélgetésre egybeverődő társaság lesz csupán. Hát nem is lett belőle tisztikarosdi, tisztséget osztogató nagyképű egyesület. Asz­taltársasággá lett, amelynek veze­tőjének, presideálójának mégis csak Szohor Pált tekintettük kez­dettől fogva. Az asztaltársaság alapelveit március 8-án, pénteken beszéltük meg. Politizálni nem szabad. Az asztaltársaság keretében az iroda­lom önzetlen szereteté, a szép kul­túrának áhítata fogja össze az életszemlélet, politikai felfogás, irodalmi irány tekintetében talán ellentétes pólusokon álló tagokat is. összejövetel minden héten pén­teken délután 5 órakor a Koro­nában. A társaság hétről-hétre uj tagokat kér fel belépésre, lassan­ként egybe fogja az irodalom, a művészet barátait. A legelső tanács­kozáson Kardos István fejtette ki a társaság tervének princípiumait. Akkor Szohor Pál, Kardos István, Polinszky Pál dr. és én voltunk jelen. Március 15-én nem volt »Nyit« összejövetel, 22-ére Vertse K. Andort, Kovács' László dr.-t Bata Sándort hívtuk meg. Ezen az összejövetelen elfogadtuk Po­linszky dr. indítványát : a »Nyit« jelentése : Nyíregyházi Irodalom­pártolók Társasága. Kardos István itt beszélt lelké­nek melegével, városszeretetének szent hevületével a »NyÍt« alapvető elvéről : Nyíregyháza a nyíregy­háziaké. — Pártoljunk mindent — mon­dotta •— ami nyíregyházi. A ke­reskedelmet, az ipart, a kulturtörek véseket, írókat, közművelődési ak. ciókat. Városának végtelen szere­tete vezérelte célkitűzéseiben. És hétről-hétre boldogan látta a »Nyit;: szárnyainak mind erősebb lendíté­sét. Az asztaltársaság izmosodott: Fehér Gábor, Kiss Lajos, Mérey Gyula dr., Máczay Lajos, Barzó Endre festőművész, Mikecz Ödön dr., a Bessenyei Kör főtitkára, Walter Géza dr., Juhász Mihály tanácsnok ülték körül a »Nyit« asztalát. Március 5-én határozta el a »Nyit«, hogy »Vasárnapi Irások<; cimen rovatot írnak tagjai a Nyir­vidékben. Az első »Vasárnapi Irás« Szohor Pál cikke volt, a má­sodik Fehér Gáboré. Kardos István utoljára március 5-én volt az ő egységet, összefo­gást sugalló szivének olyan ked­ves asztaltársaságban. A kórházban is gondolt reánk. Március 12-én a »Nyit« gyűlésen egy fővárosi újságból kivágott la­pot tett elénk Szohor Pál. A lapot Kardos István küldte a kórházból : Egy a Bessenyei problémát érintő érdekes riport volt az újságban ar­ról a fővárosi gimnáziumról, ahol a VI. osztály diáksága elhatározta, hogy uzsonnapénzét összerakosgatja és kiadatja Bessenyei kéziratban heverő époszát Hunyadi Lászlóról. Kardos István örömét mindnyá­jan átéreztük. Az ujságközlemenyt átadtam a tanítóképző egyik diák­jának azzal a megbízatással, hogy ismertesse a pesti diákok önzetlen lelkes elhatározását a Bessenyei Önképzőkörben, ahonnan üdvözölni fogjuk a mi Bessenyeinkre gon­doló pesti fiukat. Kardos István minden életmoz­zanata ilyen volt: hullámot vető, szellemi hatást továbbító, nevelő erejű ... Április 19-én Szohor Pál sem, Kardos István sem voltak a »Nyit« gyűlésen. Szohor Pál Budapesten volt, Kardos Pista még mindig a kórházban. A következő pénteken, április 26-án egy »Kéve«-levelező­lapon, amelyen Barzó Pál »A falu Budapest legelscrendü, modern családi szállója az István Király szálloda VI, Podnianiczky ucca 8. Mérsékelt arak, modern berendezés, központi fűtés, melegvízszolgaltatás, lift. A Nyugati Pályaudvar mellett. Elsőrendű konyha. 10661 ? vasárnapja« cimü képe van, Szo­hor Pál meleg üdvözlő sorokat irt Kardos Istvánhoz a kórházba. — Amikor aláirtuk a lapot, nem gon­doltuk, hogy a »Nyit« utolsó üze­netét irjuk az asztaltársaság szer­vezőjéhez. Vasárnap délután meg­látogattam a kórházban. Jó kedvben, bizakodó hangulatban ta­láltam. Elmondotta, hogy örült a »Nyit« üdvözletének... És tegnap, a népes »Nyit« 0S2­szejövetelre rávetődött az ő el­múlásán való fájdalom borulata. Róla beszéltünk, a felejthetetlen Kedvesről, aki összefogott bennün­ket az eszmények felé szárnyaló lélek-akkordba, aztán elsuhant kö­zülünk, mint fényes ívet rajzoló csillag futása... És itt hagyta reánk a »Nyit« szellemet örökül... A »Nyit« gyűlésen egy helyeslés­sel fogadott terv hangzott el : gyűjtsük össze, adjuk ki egy kö­tetben Kardos István hangulatos, szép írásait, eszméit,, beszédeit. — Legyen könyv, Kardos István Em­lékkönyv. Legyen benne a város rajongva szeretett kulturtanácsno­kának arcképe. Juttassuk a köny­vet Kardos István tisztelőinek otthonába. A könyv nyomtatási költségein felül maradó összeget adjuk a város által létesített Kar­dos István Alapítvány növelésére. A »Kardos István Emlékkönyv« szellemi és technikai előkészítését megkezdték a »Nyit« tagjai s az Emlékkönyvet bizonyára szeretettel várja Nyíregyháza közönsége. Kardos' István életében sohasem hoztam volna nyilvánosságra a »N_yit« megalakulásának titkát, azt, hogy ennek a szellemi mozgalmas­ságot keltő, tápláló, ötleteket, ak­ciókat inspiráló egyesülésnek ő az életrehozója. Nem bántottam vol­na meg érdemeinek említésével. Tiszteltem, mély megindulással csodáltam jellemének tökéletes kristályát, fenséges alázatát, önzet­lenségét, amely legendák korának idealistáit juttatta eszünkbe. A ma is elbűvölően művészi kiképzésű szobrok, faoltárok faragóit, akik nem vésték rá nevük kezdő be­tűit sem az örökszépségü alkotásra, mert ezt a hiúság bűnének tartot­ták mert be akartak olvadni egé­szen a nagy kollektív lélek ára­mába. Most mégis napfényre hoztam érdemed, bocsáss meg érte édes, jó Pistám. A »Nyit«-nek, a Te asz­taltársaságodnak akartam hasznára lenni véle, önmagunkat vetettem a nyilvánosság ellenőrzése alá azzal, hogy most már tudva, hogy a »Nyit« a Te alkotásod, a Te aka­ratod, a Te testamentumod, szá­mon, kérik tőlünk a Te nevedben való komoly munkát a közéit, a városért, amelyet Te olyan fiúi szeretettel szerettél. / Téger Béla. Stibi József telefonszáma 579.

Next

/
Oldalképek
Tartalom