Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)
1929-05-05 / 102. szám
\ JSÍYÍRYIDÉK. 1929. máius 5. Bndapesti Nemzetközi l2U5Vásár 1929.május4-től,májusl3 ig a magyar ipar egységes bemutat ója. 50°o-os utazási kedvezmény! Részletes felvilágosítás és vásárigazolvány kapható Budapesten: a Vasárirodánál, V., Alkotmány-u. 8. Nyíregyházán: Kereskedők és Gazdák Köre (Vásáiigazolvány ára 3 pengő 20 fillér.) /AMAAMVA H6U KRÓNIKA. wwwvwvwww^ • Villámcsapás derült égből, Fájdalom zug dörögve: Egy igazi jó barátunk Eltávozott örökre. Annyi hideg, rideg napra Nem igy vártuk a tavaszt, — Bűvös — bájos ifjú május Első napja, Mennyi bánatot fakaszt! A Jóságnak gyűrűjéből Kiesett a drágakő, Helyette a szenvedésnek, A nyomornak árja nő. Szeretetnek templomában Az qrök tűz kialudt, — Helyette a gyűlöletnek, Irigységnek Alattomos lángja fut! Sötétebben süt le a nap És a csillag sem ragyog, A virágon nem reszketnek Gyémántfényű harmatok. Eddig is fájt az életünk, Hogy sorsunk oly mostoha, — De ily szegény, elhagyottak, Ilyen árvák Nem voltunk mi még soha! Barát barátját siratja, A sziv vérzik a szivért, Azt vesztette el örökre, Mit nem adna semmiért: A megértő szeretetet, Mely sohse kér, mindig ád, — Veled örül, melletted van Minden bajban S nem tür semmi intrikát! A szegény a pártfogóját, Édesapját siratja, Nyomorszántott ráncos arcán Könnye perdül miatta. Az ifjúság jótevőjét Riadt szemmel temeti, — A csapások eltűrését Jaj Istenem, Ily korán kell kezdeni?! Mélységes gyászt ül a város, Eltávozoti nagy fia. Égre kiált: miért kellett Oly korán meghalnia?! Hogy ilyen sziv elpusztuljon, Isten! Miért engeded ? — Felsikolt a csonka Haza: Kardos István, 'Mért hagytál engemet?! Bonta. •aSINGER VARRÓGÉPEK <>mégis A LEGJOBBAK ! • Vasárnapi írások & „Nyit": Kardos István alkotása A »Nyit« volt gyümölcsfavirágot hajtó szivének tavaszos friss ága, amelynek édes gyümölcsére mosolygó életkedvvel gondolt. A »Nyit« Kardos István koncepciója. Éveken át, Bessenyei köri főtitkársága idején a kávéházi asztal" mellett meghitt baráti beszélgetésben fogantak az évad irodalmi matinéinak, ünnepségeinek tervei, itt alakultak ki a programmpontok is, amelyekkel az igazgatósági ülések elé általános örömet adóan, mint kész műsorokkal lépett. Vasárnap délután £ Korona tükör alatti asztala mellett beszéltük meg az 1922. évi nagy Bessenyei ünnepséget. Egy hét múlva már ott álltunk a kulturminisztériumban Imre Sándor államtitkár előtt, hogy felkérjük Bessenyeinek, a nemzetnevelőnek méltatására. És az Endrődi, Czóbel Minka, Lőrinczy György, Petőfi, Jókai ünnepségek kontúrjai ott rajzolódtak elénk az asztaltársaság melengetésében. Aztán sokszor beszélgettünk a »Bessenyei Asztak kedvelt tervéről. Az irodalom, a művészet szerelmeseit, áhítatos lelkű vágyakozóit akartuk az Írókról, irodalmi élethullámzásokról való, lelket frissítő beszélgetésbe vonni. Kiss Lajos múzeumigazgató szobájában a vármegyeházán vasárnap délelőttön ként állandóan együtt volt _ egy szűkebb körű társaság és ebből az értékes, komoly együttesből is biztatást kaptunk, szervezzük meg az irodalmi szeánszokat. Az évek óta érlelődő tervet alig két hónappal ezelőtt Kardos István valósította m es- ... ' Egy kora márciusi napon a bipos cukrászda egyik asztalánál ültünk. A városházán jótékonysági ügyben összehívott értekezlet volt, utána a Sípos cukrászdába ttivott Kardos Pista egy kis beszélgetésre. — Tudod miről gondolkodtam ma éjjel — kezdte a beszélgetést. —- Nem tudtam aludni, és arra gondoltam, most már okvetlen meg kell alakitanunk az asztaltársaságot. Már egy kedvelhető nevet is adtam a társaságnak : f/Nyit" lesz a neve. »Nyiregyházi írók Társasága«. — Arra gondoltam, hogy utat nyit, kaput nyit régóta megvalósításra érő szándékoknak, vágyaknak. Nyit, mint a virág. Egy madár is azt énekli tavaszi verőfény idején, »nyitni kék«, »nyitni kék«. — Tavaszba indulunk, nyissunk mi is. Az ötlet, amelyet boldogan közölt, nagyon megtetszett nekem is. Tetszett a régi terv és a tavaszos csengésű uj név. A szerveződés, kezet-kézbe tevés vágyát Kardos István szuggesztiv erővel keltette uj életre. — Elhatároztuk, hogy másnap elmondjuk a tervet Szphor Pálnak, akinek vezetésével szakosztályi, képviselőtestületi gyűlések után már több ízben jöttünk össze komoly tárgyú, de vidám tónusu eszmecserére felváltva, hol Lengyel Nándornál, hol a Koronában, vagy Sipos Gézánál. Szohor Pál rokonszenvesnek találta az asztaltársaság állandósításának tervét, a »Nyit« nevezetet is. Nyomban leszögeztük, hogy tisztikar nem lesz, tagsági dij nem lesz, alapszabály nem lesz, egyesület sem lesz, mert hisz barátságos beszélgetésre egybeverődő társaság lesz csupán. Hát nem is lett belőle tisztikarosdi, tisztséget osztogató nagyképű egyesület. Asztaltársasággá lett, amelynek vezetőjének, presideálójának mégis csak Szohor Pált tekintettük kezdettől fogva. Az asztaltársaság alapelveit március 8-án, pénteken beszéltük meg. Politizálni nem szabad. Az asztaltársaság keretében az irodalom önzetlen szereteté, a szép kultúrának áhítata fogja össze az életszemlélet, politikai felfogás, irodalmi irány tekintetében talán ellentétes pólusokon álló tagokat is. összejövetel minden héten pénteken délután 5 órakor a Koronában. A társaság hétről-hétre uj tagokat kér fel belépésre, lassanként egybe fogja az irodalom, a művészet barátait. A legelső tanácskozáson Kardos István fejtette ki a társaság tervének princípiumait. Akkor Szohor Pál, Kardos István, Polinszky Pál dr. és én voltunk jelen. Március 15-én nem volt »Nyit« összejövetel, 22-ére Vertse K. Andort, Kovács' László dr.-t Bata Sándort hívtuk meg. Ezen az összejövetelen elfogadtuk Polinszky dr. indítványát : a »Nyit« jelentése : Nyíregyházi Irodalompártolók Társasága. Kardos István itt beszélt lelkének melegével, városszeretetének szent hevületével a »NyÍt« alapvető elvéről : Nyíregyháza a nyíregyháziaké. — Pártoljunk mindent — mondotta •— ami nyíregyházi. A kereskedelmet, az ipart, a kulturtörek véseket, írókat, közművelődési ak. ciókat. Városának végtelen szeretete vezérelte célkitűzéseiben. És hétről-hétre boldogan látta a »Nyit;: szárnyainak mind erősebb lendítését. Az asztaltársaság izmosodott: Fehér Gábor, Kiss Lajos, Mérey Gyula dr., Máczay Lajos, Barzó Endre festőművész, Mikecz Ödön dr., a Bessenyei Kör főtitkára, Walter Géza dr., Juhász Mihály tanácsnok ülték körül a »Nyit« asztalát. Március 5-én határozta el a »Nyit«, hogy »Vasárnapi Irások<; cimen rovatot írnak tagjai a Nyirvidékben. Az első »Vasárnapi Irás« Szohor Pál cikke volt, a második Fehér Gáboré. Kardos István utoljára március 5-én volt az ő egységet, összefogást sugalló szivének olyan kedves asztaltársaságban. A kórházban is gondolt reánk. Március 12-én a »Nyit« gyűlésen egy fővárosi újságból kivágott lapot tett elénk Szohor Pál. A lapot Kardos István küldte a kórházból : Egy a Bessenyei problémát érintő érdekes riport volt az újságban arról a fővárosi gimnáziumról, ahol a VI. osztály diáksága elhatározta, hogy uzsonnapénzét összerakosgatja és kiadatja Bessenyei kéziratban heverő époszát Hunyadi Lászlóról. Kardos István örömét mindnyájan átéreztük. Az ujságközlemenyt átadtam a tanítóképző egyik diákjának azzal a megbízatással, hogy ismertesse a pesti diákok önzetlen lelkes elhatározását a Bessenyei Önképzőkörben, ahonnan üdvözölni fogjuk a mi Bessenyeinkre gondoló pesti fiukat. Kardos István minden életmozzanata ilyen volt: hullámot vető, szellemi hatást továbbító, nevelő erejű ... Április 19-én Szohor Pál sem, Kardos István sem voltak a »Nyit« gyűlésen. Szohor Pál Budapesten volt, Kardos Pista még mindig a kórházban. A következő pénteken, április 26-án egy »Kéve«-levelezőlapon, amelyen Barzó Pál »A falu Budapest legelscrendü, modern családi szállója az István Király szálloda VI, Podnianiczky ucca 8. Mérsékelt arak, modern berendezés, központi fűtés, melegvízszolgaltatás, lift. A Nyugati Pályaudvar mellett. Elsőrendű konyha. 10661 ? vasárnapja« cimü képe van, Szohor Pál meleg üdvözlő sorokat irt Kardos Istvánhoz a kórházba. — Amikor aláirtuk a lapot, nem gondoltuk, hogy a »Nyit« utolsó üzenetét irjuk az asztaltársaság szervezőjéhez. Vasárnap délután meglátogattam a kórházban. Jó kedvben, bizakodó hangulatban találtam. Elmondotta, hogy örült a »Nyit« üdvözletének... És tegnap, a népes »Nyit« 0S2szejövetelre rávetődött az ő elmúlásán való fájdalom borulata. Róla beszéltünk, a felejthetetlen Kedvesről, aki összefogott bennünket az eszmények felé szárnyaló lélek-akkordba, aztán elsuhant közülünk, mint fényes ívet rajzoló csillag futása... És itt hagyta reánk a »Nyit« szellemet örökül... A »Nyit« gyűlésen egy helyesléssel fogadott terv hangzott el : gyűjtsük össze, adjuk ki egy kötetben Kardos István hangulatos, szép írásait, eszméit,, beszédeit. — Legyen könyv, Kardos István Emlékkönyv. Legyen benne a város rajongva szeretett kulturtanácsnokának arcképe. Juttassuk a könyvet Kardos István tisztelőinek otthonába. A könyv nyomtatási költségein felül maradó összeget adjuk a város által létesített Kardos István Alapítvány növelésére. A »Kardos István Emlékkönyv« szellemi és technikai előkészítését megkezdték a »Nyit« tagjai s az Emlékkönyvet bizonyára szeretettel várja Nyíregyháza közönsége. Kardos' István életében sohasem hoztam volna nyilvánosságra a »N_yit« megalakulásának titkát, azt, hogy ennek a szellemi mozgalmasságot keltő, tápláló, ötleteket, akciókat inspiráló egyesülésnek ő az életrehozója. Nem bántottam volna meg érdemeinek említésével. Tiszteltem, mély megindulással csodáltam jellemének tökéletes kristályát, fenséges alázatát, önzetlenségét, amely legendák korának idealistáit juttatta eszünkbe. A ma is elbűvölően művészi kiképzésű szobrok, faoltárok faragóit, akik nem vésték rá nevük kezdő betűit sem az örökszépségü alkotásra, mert ezt a hiúság bűnének tartották mert be akartak olvadni egészen a nagy kollektív lélek áramába. Most mégis napfényre hoztam érdemed, bocsáss meg érte édes, jó Pistám. A »Nyit«-nek, a Te asztaltársaságodnak akartam hasznára lenni véle, önmagunkat vetettem a nyilvánosság ellenőrzése alá azzal, hogy most már tudva, hogy a »Nyit« a Te alkotásod, a Te akaratod, a Te testamentumod, számon, kérik tőlünk a Te nevedben való komoly munkát a közéit, a városért, amelyet Te olyan fiúi szeretettel szerettél. / Téger Béla. Stibi József telefonszáma 579.