Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-04 / 101. szám

6 JhfYÍRYIDEK. iWZf. május A: A Kaszinó sürgeti a Tárosi építkezést, panaszkodnak az utcai árusítók, nehézkesen mozog a motoros fecskendő,, a honvédlaktanya építkezése és a kültelki rendszertelen építkezések a Tárosi szak­osztályok tárgyalásán (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A városi képviselőtestület szak­osztályai legutóbbi ülésén dr. Bencs Kálmán polgármester el­nöklete alatt igen sok jelentős ügy került megvitatásra. Kedden délután 3 órakor a vá­ros szakosztályai együttes ülést tartottak dr. Bencs Kálmán pol­gármester elnöklésével. Demjén József városi tisztior­vosnak havi 114 pengő átalányt szavazott meg a szakosztályi ülés az egyik kerületi orvosi állás ké­sőbbi betöltésénél megtakarított 1700 pengő terhére. A Kaszinó Egyesület átírása, amelyben felhívja a város figyel­mét arra, hogy 1930. februárjá­ban kötelezettségéhez képest meg­felelő helyiséget kell biztosítania a Kaszinó részére. A szakosztályok határozatilag kimondotta, hogy a határidőre gondoskodni fog a város megfelelő épületekről, ha azonban ez pontpsan napra nem következhetne be, kéri a Kaszi­nót, adjon néhány hónapi hala­dékot. A Kansz kertészkedő csoportjá­nak azt a kérelmét, hogy a tiszt­viselők házhelyeiből még bevet­hető 6 hold földet adja bérbe új­ra a város az eddig élvezett ked­vező bérért, teljesitik. Az utcai árusító bódésok a bérletből való kiengedésüket ké­rik, minthogy a kedvezőtlen zár­órarendelet mellett semmi kerese­tük nincs. A szakosztályok meg­állapították, hogy a kérelemnek semmiféle jogalapja nincs ugyan, mégsem utasíthatják vissza me­reven a kérelmet, hanem Éne­kes János prelátus, indítványára tárgyalást kezdenek a bérlőkkel, annyival is inkább, mert — amint ezt a polgármester bejelentette — a zárórarendelet kedvező megvál­toztatására van kilátás. 'A szakosztályok a tanács javas­latára kimondották, hogy a város Benz autóját eladják, majd az uj motoros fecskendőt szállító Kührer cég kérésére elhatározták, hogy a hátralevő 6070 pengőre, amely­lyel a város, mint harmadik fize­tési tétellel tartozik, kötelezvényt adna a város. Barla Sándornak és Jánosbokori Kovács Andrásnak azt az aggodalmát, hogy az uj motoros túlságosan nehézkesen mozog, Bencs Kálmán polgármes­ter eloszlatta azzal, hogy hivatko­zott Breyer Szilárd országos főpa­rancsnok szakvéleményére, amely szerint a motoros fecskendő euró­pai viszonylatban is elsőrangú,­golyós csapágyas szerelvény. — Baizó Pál is nangsulyozza, hogy két lóval könnyen mozdítható az uj motorosfecskendő. Nagy öröm­mel fogadták el a szakosztályi ta­jgok a tanácsnak azt a javaslatát, hogy teljesítse a város a Felsőti­szai Armentesitő Társulat kérel­mét, amelyben nyíregyházi szék­háza részére telket, 100.000 tég­lát, homokot kér. A 815 négy­szögöl telekre a társulat monu­mentális palotát építtet, amely a város legszebb helyén a Kiss Ernő utcában disziti a várost.— Bencs Kálmán polgármester álta­lános helyeslést keltőén mutatott rá, mennyire fontos a kérelem tel­jesítése a munkásság kereseti le­hetősége szempontjából. A kérdéshez a javaslatot támo­gatva szóltak hozzá Barla Sándor, Kerekes Pál dr., Fuhrmann La­jos dr., Hoffer Bertalan dr. Épp igy örvendetes volt a ta­nácsnak az uj honvédlaktanyv építésére vonatkozó javaslata is. A honvédelmi kormány kiküldöttével, Végh Kálmán dr. államtitkárral folytatott előzetes tárgyalás után most már tisztán áll a helyzet a város előtt. A honvédelmi kor­mány már ezen a nyáron megkezdi a három éven át ciklusokra osztot­tan végzendő épitkezést, amelyet helyi munkásokkal fog végeztetni. A kért iS hold gyakorlótér bérle­tét, a laktanyához vezető ut kiépí­tését, mérsékelt áru csempéket és téglát, a csatornázás és vízvezeték odavezetését szívesen megadja <1 város. Teljesiti azt a kérelmet is, hogy a laktanya telkére ültetett eperfákat érintetlenül engedje át, a régi laktanya köteles tatarozásá­nak minimumra csökkentését en­gedje meg a város. A nagyjelentőségű építési prob­lémát Rajtik Miklós tanácsnok ismertette szakavatottsággal és Bencs Kálmán dr., Énekes János, Fuhrmann Lajos, Kálmán Károly hozzászólása után fogadták el. Behatóan foglalkoztak a szak­osztályi tagok azzal a kérdéssel is, hogy a Stefánia Szövetség kérel­mére külön éprdetet emeljen-e a város az Anya- és Csecsemővédő Intézet részére, vagy a Népházban helyezze el a nagy szociális si­kerrel működő intézményt. Rosen­berg Emil dr. a higiénia szem­pontjából hangoztatta, hogy a Nép­házban való elhelyezés nem alkal­mas. /\ Stefánia központi igazgató­ságának leirata azt a biztatást tar­talmazza, hogy amennyiben a vá­ros külön épületet emel, a népjó­léti kormány a költségek félév megtéríti. Bencs Kálmán dr., Gönczy József dr. h. kulturtanács­nok, Énekes János prelátus, Hoff­mann Mihály, Rosenberg Emil dr. felszólalása után a szakosztályok el­határozták, hogy a város a. Stefánia részére a Népháztól függetlenül, előreláthatólag 100—120.000 P költséggel megfelelő épületet emel, na 50 százalékos állami hozzá já»­rulást kap. A szakosztályi ülés kimondotta, hogy a vármegye által megvásá­rolt zsidó kórház 1200 négyszög­öles telkét átengedi a város a me­gyének, a zsidó egyház kérésére elvben kimondotta, hogy a zsidó­szeretetház céljára, ha majd az építés aktuális lesz, ingyen telket ad, a Leány egylet segélyét 240 pengőről 600 pengőre emelik fel,, a Nyomorék Gyermekek Otthoná­nak évi 100 pengő segélyt ad a város. Tudomásul vették a Bitr­ger alapítvány kuratóriumának je­lentését, amely szerint a Burger­birtokon Adorján János építész ka­pott megbízást a gazdasági épü* letekre. Érdekes és értékes volt több építészeti engedéllyel kapcsolatban Komáromy- Károly villamossági r. t. igazgató felszólalása, amelyben: felhívta a tanács és a műszaki hivatal figyelmét az építkezések architektonikus városesziétikai irá­nyításának szükségességére. A felvetett szempontot Bencs Kál­mán dr. polgármester is helyeslés­sel fogadta, és a tűzfal merev te­tőzete helyett a konty-tetőt aján­lotta a műszaki hivatal figyelmébe. Nagy Elek műszaki tanácsos rámu­tatott, hogy az építkezési bizott­ság eddig is figyelembe vette az esztétikai hatásra törekvés elvét és ahol az anyagi lehetőség adva volt, keresztül is vitte.. Igy föltét­lenül érvényesül a városesztétikai elvszerüség a belső területeken lé­vő utcákon, mint ezt a- várost lá­togató idegenek több izben elis­meréssel állapították meg. Több kisebb tárgy után a szak­osztályi ülés délután hat órakor véget ért. á szándékos emberölés kísérletével vádolt nyírpazonyi vadért felmentette a nyíregyházi törvényszék (A ;>Nyírvidék« tudósítójától.) Szándékos emberölés kísérleté­nek bűntettével vádoltan állt a kir. törvényszék Brenner-tanársa előtt Tóth Ferenc 55 éves nyirpazonyi vadőr. A vádirat szerint Tóth Ferenc azzal követte el a terhére rótt bűncselekményt, hogy a mult év december havában Nyiradony köz­ség határában rálőtt Paulovits Fe­renc nyiradonyi tanítóra és öcs­csére Paulovits Lászlóra, akik va­dászatról hazafelé tartottak. A sasorrú, őszfürt ü öreg ma­gyar nyugodtan válaszol az elnök kérdéseire s bár arca sápadt, soha sem jön zavarba, válaszai logiku­sak és összefüggőek. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezi az elnök a vádlottat. — Egy Istenem, egy halálom, akár mi lesz a büntetésem, de nem érzem magam gonosznak — mondja az öreg meggyőződéssel. — Egy szegény muszka fogoly már meghalt maga miatt, a ma­ga lelkén szárad a halála — em­lékezteti az elnök egy régi bűncse­lekményére az öreget — Be volt rúgva az, kérem, éjszaka nekem jött és kénytelen voltam megölni a muszkát, más­ként ő ölt volna meg engem. — Nem is lett nekem emiatt bántó­dásom a törvénynél kérem. — És maga most megint fegy­vert emelt két emberre. Hát mért tette ezt? — Áldja meg az Isten a nagy­ságos királyi füőgyész urat, nem lőttem én rájuk. Tiltott vadász­területen jártak a tanító uramék, aztán csak el akartam ri­asztani őket. Én csak a gazdám, a Gencsi nagyságos ur parancsa szerint cselekedtem, aki azt mon­dotta nekem, hogy ha az ő vadász­területén akár nagyságos ur, akár méltóságos ur jár engedély nélkül, fegyverrel lőjjem le az ő szakállá­ra. Ezért nem érzem én magam gonosznak, alássan instállom a nagyságos királyi ügyész urat. — Ne mondja már nekem any­nyit, hogy nagyságos, nem azért van itt, hogy engem tituláljon. — Inkább mondja el, hogy történt a dolog. — Egy napon, amikor mentem kifele a szőlőből, megláttam a tanító urat másodmagával és egy vizslával fegyveresen. Én rájuk ki­áltottam álljanak meg. A tanító ur megállt és rám emelte a fegy­vert 1. — A törvény értelmében — mondottam — tegye le a fegy­vert és adja ide. Azt válaszolta, hogy nem adja, az öccse meg el­kezdett káromkodni. Igy mentük vitatkozva a dülő> utón a főszolgabiró úrhoz. Mikor kétfelé ágazott az ut, ők balra tér­tek, pedig én jobbra akartam monni. Kiáltottam utánuk,, hogy álljanak még. Voltak már 70 mé­ter távolságra és megszaladtak a^ csutkaföldre. Erre ijesztésképen a levegőbe lőttem. — De maga tudta már a nevü­ket és foglalkozásukat és feljelent­hette volna őket. Nem kellett vol­na azért utánuk lőni. — Nem tudtam, instállom alás­san a kir. főügyész urat. — Aztán maga nem. a levegőbe lőtt,, hanem, egyenesen rájuk cél­zott. — Isten! Szentháromságos Is­iéül — nem. céloztam, csak ijesz­tettem, instállom alássan a királyi főügyész urat. Paulovits Ferenc nyiradonyi-; igazgató tanitó vallomásában el­mondja, hogy dr. Sajó László deb­receni. ügyvéd vadászterületén vol­tak, akinek engedélyével ott va­dásztak. Visszafeléjövet a nyirado­nyi földbirtokosok területén hala­dó rövidebb uton mentek hazafelé amikor találkoztak a vadőrrel. A vadőr annak dacára, hogy iga­zolták magukat és megmondták kilétüket mindenáron a fegyvert akarta tőlük elvenni. Ök nem ad­ták oda. Egy jó ideig együtt haladtak a vadőrrel s amikor az ut kétfelé vált, ők Nyiradony felé jobbra tér­tek, mig a vadőr balra tartott.— Vagy háromszáz méterre lehetett már az öreg, mikor megült visz­szafordult, keresztül vágott a tar­lón és 50 méternyire ismét reájuk kiáltott, hogy adják át a fegyvert. Mikor hátranéztek látták, hogy áz örtíg célba vette őket. Hirtelen oldalt ugrottak és ugyanabban a pillanatban eldördült a lövés. A sörétek a fülük mögött fütyöltek mire elszaladtak. A tanitó öccse Paulovits László,, valamint a többi tanuk eskü alatt tett többé-kevésbbé megegyező ta­núvallomása után az elnök a vád­lottól kérdezi, hogy mát szól a vallomásokhoz. — Nem volt annak harmada sem igaz instállom, lelketlen, ha azt mondja, hogy rácéloztam. — Huncut legyek, ha igaz, amit mondtak — válaszolt az öreg nagy mérgesen. Rónay Jenő bankigazgatót, mint fegyverszakértőt hallgatja ki a bíróság, aki a 16 mm. kaliberű 30 grammos söréttel töltött fegyvert 52 lépésről emberölésre alkalmas­nak tartja, de a vádlott áhal han­goztatott 102 méter távolságról a fegyver nem veszedelmes. Az ügyész vádlott szigorú meg­büntetését kérte tekintettel arra, hogy a vadőr némileg hatósági szolgálatot is gyakorol, akinek. tudnia kell hatáskörét. A védő viszont arra hivatko­zott, hogy a vádlott kötelességét teljesítette, másrészt a bizonyta­lan tanúvallomásokból nem volt megállapítható, hogy a sértetteket tényleg célba vette volna. A törvényszék 3. vádlottat fel­mentette, mert nem látta bizonyí­tottnak, hogy a vadőr célzott vol­na a sértettekre és mert mint fel­esketett vadőr hivatalos szolgála­tot teljesített. Az öreg vadőr a felmentő ítélet után felugrott helyéről és hango­san köszönt a tanácselnök felé — Megköszönöm alássan a k rályi főügyész urnák jóságát, 1 így teljesedett az igazság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom