Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-03 / 100. szám

1929. május JNÍYÍRYIDÉK. Automobil á TTAü motorosai pünkösdkor rendezik a második pályaverseny! és kirándulásra mdnlnak a Tátrába Debrecenből jelentik Az a •szép eredmény, amelyet a TTAC motorszakosztálya elért az első debreceni motorpáiyaverseny megrendezésével, arra indította a motorosok vezetőségét, hGgy rövidesen megrendezzék a második motorpályaversenyt, amelyen a vidéki versenyzők bemutathatják a közönségnek tudásukat. Az első verseny iránt megnyilvánult hatalmas érdeklődés bizonyítéka volt annak, hogy Debrecenben hálás és •mindég érdeklődő közönségre számíthatnak a motorversenyzők. A Nyíregyházán megtartott TTAC választmányi és sportbizottsági ülésen részletesen beszámoltak arról a munkáról, amelyet a motorosok végeztek. Ismertették az elért eredményt és előterjesztették, hogy szeret nék megrendezni a második motorversenyt május hónap első felében. A tervet elfogadták és megindultak a tárgyalások a verseny megrendezésének módjairól. Dr. vitéz Kiss József titkár javaslatára kimondták, hogy a második motorverseny klubközi "verseny lesz s mint ilyen első az egész országban. A terv szerint a TTAC motorosai és a BÉMAC tagjai versenyének győ zelméért, természetesen mások is indulhatnak azért a két club versenyzőin kívül. A motorverseny első dátumát meg kellett változtatni a közbejött akadályok miatt és véglegesen megállapodtak a pünkösd ünnepében. Ez a dátum már azért is szerencsésnek mondható, mert nem lesz Debrecenben nagyobb sportesemény az ünnepen. A Bocskay is túrára indul cseh megszállt területre. A motorosok csütörtöki öszszejövetelén a pályaverseny megrendezésén kívül Miklós Sándor megemlítette, hogy pünköst ünnepén több debreceni autós és motoros kirándulást tervez a Tátrába és már sokan jelentkeztek a négy napos kiránduláson való részvételre. A vezetőség tudomásul vette a kirándulás megrendezésének tervét és mivel a pályaverseny ügyét nem befolyásolja hátrányosan, min, denben támogatja. Megbízták Miklós Sándort a kirándulás megrendezésével, ő gyűjti össze a Tátrába induló motorosokat és ő tartja fent az érintkezést azokkal az autósokkal, akik a motorosokkal egyidőben indulnak a Tátrába. Azok, akik részt szándékoznak venni a kiránduláson, jelentkezzenek Miklós Sándornál, a Műszaki és Kereskedelmi r.-t. Hunyadi utcai irodájában április 29-én délig. A debreceni motorosok a pályaverseny megrendezésén, a tátrai pompás kiránduláson kivül részt vesznek még a hevesiek által rendezendő egri csillagturán is és mégkoszoruzzák a tragikus módon meghalt Előd János sirját, akinek oroszlánrésze van a felvidéki motorsport megteremtésében. A TTAC motorosai a pünkösdi program megvalósításával bebizonyítják, hogy lehet Debrecenben is áldozni a motorsportnak és lehet olyan szép munkát kifejteni, amelynek révén az ország legtevékenyebb clubjainak sorában foglal helyet. Szabolcsvármegyében 13.190 hadigondozott van 1187-tel apadt a hadigondozottak száma az elmúlt évben Nyíregyházán (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Szabolcsvármegye alispánja a vármegye elmúlt évéről most közzétett jelentésében a következőkben ismerteti a vármegye rokkantügyét : A m kir. népjóléti és munkaügyi miniszter ur az 1928. évre 674753 pengő ellátmányt utalt ki a vármegyei hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járadékainak fedezésére. Ezen öszszegből a mult év folyamán 661629 pengőt fizettem ki a községek elöljárói részére a kifizetések pontos teljesítése végetJ. A rendelkezésemre bocsájtott hitelösszeggel szemben 13124 pengő maradvány összeg mutatkozik, mely összeg azonban a községi rokkantszámadásokban esetleg mutatkozó tulkiadások fedezésére szolgál. A folyó évi január -március hóban ellátmány cimen 163853 pengő lett a csekkszámla javára átutalva, ezen összeggel szemben a községek részére 186249 pengőt utaltam ki. A többlet kiadást a csekkszámlára a községek részéről befizetett mult évi pénztári maradványból. A mult évi december havi igénylési kimutatás szerint 13190 hadigondozott van a a vármegyében, amely az 1927. évi létszámhoz viszonyítva 1187 apadást mutat, ami a végkielégítésekben s egyéb változásokban leli magyarázatát. A hadirokkantak, hadiözvegyek. hadiárvák és egyébb ellátási jogosultságát az 1928. évi október hó 18-án kezdődött általános felülvizsgálat szabályozta. Végkielégítések az 1928. évben is tovább folytak és ezek részére a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter ur rendelete folytán 25890 pengőt utaltam kí.® A vármegyei hadirokkant alaphoz, amely a vegyes alapoknál 55293. számú csekkszámlán kezeltetik, az 1928. évben a háztartási alap 10000 pengővel járult hozzá, mely fedezet a költségvetésben biztosíttatott. Az 1928. év folyamán a vármegyei rokkant alapból összesen kiutaltam 10662 pengőt, a hozzám fordult hadirokkantak, özvegyek és árvák segélyezésére. A folyó év 1. negyedében segély cimen az arra reá szorultak részére 875 pengőt utaltam'ki. — Szakácskönyvek: A Jó Házikonyha, Malotinszky Fanny Szakácskönyve, — Móra Ferencné Szakácskönyve kaphatók az Újságból tban. Gyilkosság a szőlőben] (Kia regény) Irta: Péchy-Horváth Rezső (2í) De hát azt kellett ennem, ami volt s más nem akadt a házban. Ncha éjszaka gyümölcsöt szedtem, miközben, a sötétben az ágak összekarcolták az arcomat és majdnem kiverték a szemeimet. S a koromsötétségben, amelyben még az orromig sem láttam el, csak tapogatózva akadtam egy-egy gyümölcsre. Valamelyik éjjel arra riadtam fel, hogy a baromfiak — amelyek most gazgátlanul. elvadultan éltek és szanaszét kódorogtak — sivalkodó lármával riadoztak valamiféle rájuk tört ellenségtől. Lélekzetvisszafojtva figyeltem. A zaj egyre tartott. Az állatok kétségbeesett vergődéssel, csapkodással, sikoltásszerü 'fel-feljajdulásokkal próbáltak védekezni, de a náluknál nagyobb hatalom legyűrte őket. Hamarosan döngő lépések távolodtak el a háztól, ami érthető nyelven azt jelentette, hogy tolvajok áldozataivá lett a tucatnyi, gyönyörű plymouth-állomány.... Tehetetlen dühömben a körmeimet préseltem a tenyereimbe... de mást nem tehettem... Csendben kellett maradnom. És egyáltalában mindig néma, rémtettel megbélyegzett házban. S ez sokszor halotti, kriptái csendben kellett élnem a véres milyen nehéz volt! Napközben az emeleti szobában könyvekkel, írással, másolással foglalkoztam. De minden percben készen arra, hogy a fali üregbe rejtőzzem, Írásaimat és írószerszámaimat pedig láthatatlanná tegyem.... Mert akárhányszor megtörtént, hogy egyszerre emberek jöttek a házhoz, kinyitották az ajtó lakatját és beléptek a lakájba. Ilyenkor pillanatok alatt el kellett tűnnöm az ajtószárfa mögötti vájatban.... mint valami szűk, nehézszagu sir- J ban... amelyben ugy áltam mereven, mozdulatlanul, mint valami múmia az ő évezredes koporsójában... Emlékszem, hogy egyszer a díványon feküdtem és elmeriÉten élveztem egy Anatole Francé könyvet. Hirtelen ^.belépett valaki a házban és bent termett a konyhában... Ekkor alig volt hajszálnyi hija annak, hogy észre nem vették gyors elrejtőzésemet. vami nem is volt minden zaj nélküli... A detektív világosodó eszmélettel kezdett hirtelen emlékezni arra, hogy egy esetben, benn a házban, ügyetlen zörejt vélt hallani. Felrohant a lépcsőkön, de nem talált semmi gyanúsat. Csak mintha a divány plüsshuzata lett volna a középen benyomódott. Megérintette a bársonyt., és furcsán érezte magát: a divány azon a helyen mintha meleg lett volna.... Csodálattal adózott a fiúnak a bámulatos önuralmat követelő teljesítménye helyes kiviteléért. Lassanként rokonszenv melegsége kezdett terjengeni a szivében a bujkáló ifjú iránt és ez a melegség szélesedni, terebélyesedni kezdett benne..":. mint a meleg víz, ha télvíz idején a puha hóra loccsantják. Egészséges ösztöne, alátámasztva sok évnek leszűrt tapasztalatávál, már régtől fogva érezte, ahogy a lemeztelenítő vallomást hallgatta, hogy a fiatalember a tiszta igazságot ismerteti meg vele. És hivő lélekkel hitte, hogy álság, kertelés nélkül tárja elébe a lelkét, amely becsületes őszinteséggel tudatta vele az ártatlanságát. Igen: hitte és meggyőződéssel érezte, hogy a fiatalember ártatlan. Nem volt gyilkos. Nem volt gyilkosa saját édesanyjának. Csupán az idegen katona ééletéért vdlt felelősségre vonható. Az ismeretlen, garázda katonáért, akit azonban nemcsak a saját anyja védelmében, hanem önön élete veszélyeztetése miatt ölt meg. Kénytelenségből. Önvédelemből. Jogosan. Jóleső érzés hatalmasodott el a szivén. Szinte boldog volt, hogy hosszas fáradtságos, nehéz nyomozása eredménytelenséggel zárult. Hogy a kétszeres rablógyilkosnak hitt szökevényről kiderült a legragyogóbb ártatlansága... Mint rendőr kudarcot vallott. De mint ember megismert egy fehér lelket. Kincset lelt. Értéket talált. A polgári rendszer hiedelme, hogy egy kétszeres rablógyilkos személyében csinált örömös fogást, nyeretlen sőrsjegynek bizonyult. Mert csak egy szegény, lógós katona került hurokra... fc Megbékélten, kiengésztelődötten nyúlt a foglya keze után. Huncutul mosolygott. — A maga helyében én sem cselekedtem volna másképp! — mondotta és megszorította a kezet, amely az előbb még heves találkozásban érintkezett az ő bordáival. (Folyt, köv.) ELEGÁNS LEVÉLPAPÍR AZ ü JSiGBOLTBAN