Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-17 / 111. szám

1929. május 17. JsíVíKV XDfc ütazás — Turisztika Világraszóló ünnepségekre készülnek Romában Róma, május hó. A világ szeme most Rpma felé tekint. Legyen az katholikus, keresztény, vagy másik felekezethez tartozó, mindenkit érdekel az, hogy milyen külső pompa között fogja elhágym hetven éves fogsága után a mostani pápa, XI. Pius a vatikáni bronzkaput s hogyan fog vonulni a világ minden részéből öszszesereglettek sorfala között a Szt Péter bazilikától a Lateráni bazilikához. Az ünnepségek ügyében Mussolini és a Vatikán is küldött egy külön 'bizottságot, mely állandó permanenciában van és teljes részletességgel kidolgozza az ünnepség rendjét.. A tervek szerinf egész Rómát kilobogózzák az olasz és pápai színekkel. Amerre a menet elvonul, villanytranszparensek és többmillió gyertya fénye fogja megvilágítani a diadalmenet útját. Az utvonalat, amerre a pápa elhalad, virággal szórják tele. A házak lakói félszólittattak, hogy utcáranéző ablakaikat kellő módon díszítsék fel. A felszólításra meg is jöttek a válaszok, amelyek azt bizonyítják, hogy az örök Város népe leírhatatlan lelkesedéssel készül a nagy, világraszóló esemény méltó megünneplésére. A rendezőbizottság már tárgyalást folytatott a római csendőrség, rendőrség és háziezred megbizottaival is. Az útvonalon több mint háromezer katona fog sorfalat állani. A katonák teljes díszben lesznek. A pápa menetét a pápai Palatinusgárda díszszázada nyitja meg, utána jönnek a különböző zénekarok, Az olasz királyi család, a királyi hercegek, a külföldi ural-* kodók követei, Mussolini és kormánya és a fascisták a Lateránibazilika előtt várják a pápát. A Lateráni-bazilika előtt ezertagu gyermekénekkar a, Pápai Himnuszt fogja énekelni és amikor a pápa odaér, Róma összes harangjai búgni fognak, ezzel is tudtára adják a világnak, hogy ma nemcsak Róma, hanem- az egész világ ünnepel, Junius 24-én este Rómát kivilágítják. Legérdekesebb kivilágítás lesz a Szent Péter-bazilika kivilágítása. Ugyanis a Szent Péter-bazilikát nem lehet villannyal kivilágítani, hanem fáklyákkal, amelyeket kétszáz munkás fog felgyújtani. A világ minden részéből a zarándokok nagy tömegeit várják erre a napra Rómába. A zarándokok közt ott lesznek a magyarok is a bíboros hercegprímás vezetésével. A magyarok hivatalos nagy zarándoklatát az Országos Katolikus Szövetség: Budapest, IV., Ferenciek-tere 7. rendezi. A zarándokok megnézik az Örök Városon kivül Monté, Cassinót. Firenzét és Velencét is, ezenkívül kirándulnak Firenze és Róma környékére. A magyar zarándokok megbízottja ma érkezett Rómába, aki biztosította a magyarok részvételét a világraszóló ünnepségen. Erősen tartja magát a hir, hogy a junius 24-iki ünnepséget nem fogják kitolni, hanem tényleg ezen a napon fogja elhagyni a pápa az Örök Várost. — A 13-as szoba. Wallace-nek, a hires angol írónak ez a regénye olcsó kiadásban most jelent meg. A 220 oldalas kötet ára 1 P 80 fillér, kapható az Ujságboltban. kiváló szilárdságban, kiváló minőségben gyárt és ajánl nagy- és kisméretben óni gyártel és Mezőgazdasági R.-T. Nyírbátor. ••-..Mttws^i^mmtEMmm^'m&m^mmms^am^; Tiszántúl legnagyobb 1868 -25 Szép Karolin (K) (Kis regény) Irta: Péchy-Horváth Reitő — Mondom, ilyet még soha nem értem. "Pedig már megértem negyvenöt esztendőt. Akit ti annyira dicsértetek, annyira dédelgettetek, annyira a tenyereteken hordoztatok, rutul megcsúfolt benneteket!... Szégyellem magamat, szörnyen szégyellem, hogy hióbpostásnak kell lennem... Nem azért, mert bejeléntem, hogy a nagyságosasszony elvesztette a pert és megbüntették, büntetett előéletűvé tették. Ez mind semmi. Ez mind megszokott jelenség, mindennapi doldg. De a szörnyűség az, amit a ti drága, agyondicsért cselédetek müveit veletek!... Szünetet tartott. Nem a hatás kedvéért, hanem mert belefagyott a szusz. Kövérkés-arca felpuffadt, ripacsos foltok tarkáltak rajta. Nehezen szedte a lélegzetet. — Hát ilyet még nem hallottam! — ismételte újra meg újra. Elvesztettük a pert, mert a ti szép Karolintok, a drágalátos, az asszonya ellen vallott.... A tanárné megsápadt. Bízó lelke tévedést gyanított. Tévedést, félreértést, hiszen az ő fehérlelkü, finom cselédje árulások, hitványságok nélküli jellem volt. Olyannak ismerte. — Hát az ugy volt — mesélte most már az ügyvéd, folyékonyan, mivelhogy megfelelően és kellően kicsudálkozta magát —, hogy a bíróság tanuként kihallgatta a ti drágalátos szép Karolintokat. Addig jól ment a dolog és jól ment volna azután is, de a kisasszony elrontott mindent. Mert hazudott!... Ha történetesen az igazat vallja, vagyis azt, hogy a Perényi ifiur csakugyan feltartotta őt félóráig a pincében, * akkor a bíróság felmentette volna a nagyságos asszonyt. Hiszen jogilag igaza volt, amikor az ő kárát készakarva előidéző ficsurat — aki még hozzá konfidenskedett is a kérdőrevonáskor — holmi enyhe sértésfélével illette. Ámde a kisasszony, mindvégig ájtatosan lesütött szemmel azt vallotta, hogy őt

v a fiatalúr egyáltalában nem akadályozta a pincebeli dolga elvégzésében és a feljövetelben, a lentléte pedig talán még öt percig sem tartott. Hát gondolhatjátok, mit éreztem én akkor, én, aki tüzetesen ismertem az egész, valódi tényállást!... A szemébe akartam nézni a drágalátosnak, de annyi tisztesség mégis volt a gyalázatosban, hogy nem merte felemelni a tekintetét!... A bíróság ezután megeskette. És ő nyugodtan mondotta el a biró után az eskü szövegét, hogy az Isten ugy segélje, ahogy igazat mondott... Szörnyűség volt!.. Nem vagyok túlságosan vallásos, de azt, amikor valaki a bizonyosan tudott igazság ellenkezőjét mondja és arra a feszület előtt ilyen lélekbemarkoló nyilvános esküt tesz, azt hatalmasan megrázó erejűnek tartom... Megint szünetet tartott. Kapkodva, nehezen szedte tüdejébe a levegőt. — Ezekután, gondolhatjátok, nem sok kedvem volt kivárni a tárgyalás végét. Csak meghallgattam még az Ítéletet, amelynek egyetlen enyhesége az, hogy három évi próbaidőre felfüggesztették, aztán ide akartam indulni. De az utcára érve, újra csak feltámolyogtam a lépcsőkön. Céltalanul, félig kábultan jöttem-mentem egy ideig a folyosókon. Káosz, zenebona tombolt az agyamban. És aztán visszamentem a tárgyalóterembe. A bíróhoz. Éppen szünet volt. Félrehívtam és elmondtam neki az esetet. Elmondtam, hogy a sértés megtörténtekor éppen én voltam a vendégetek. Tehát tudom és ismerem a sértés egész történetét. Tudom, hogy a leány legalább félóráig volt akkor távol. Szerelmeskedett a pincében, vagy mit csinált. És hogy akkor a jogászt jelölte meg, mint aki a pincében feltartóztatta őt. Amit most letagadott. És aminek ellenkezőjére ünnepélyes esküt tett. A biró szörnyűködve csodálkozott. Aztán reparációt emlegetett. Más tárgyalást és azon az én tanukénti kihallgatásomat. De én legyintettem: »Nem az a fontos, mondottam neki, hogy a nagyságos asszonyt megbüntették, bár .kellemetlen az is, de a szörnyűbb az, hogy a család legmegbecsültebb, dédelgetett alkalmazottja, aki öt-hat év óta a legmegbízhatóbbnak bizonyult, ilyen aljas csalást követett el. Ez a rémséges csalódás a szörnyűbb, mert rávilágított a csaló valódi lelkületére, amely az előnyös testi külső és az álságos lelki finomság mögött bizony nagyon siralmas és züllött lehet.« 1 Folyt, köv.) DISZALBUMOKAT MŰVÉSZIES KIVITELBEN KÉSZÍT AJÓBA-NYOMDA, NYÍREGYHÁZA. SZÉCHENYI-ÚT 9