Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)
1929-04-14 / 85. szám
Nyíregyháza, 1929. április 14 * Vasárnap T». évfolyam. 85. szám EISNzetéal Arak halyben és vidéken: Agy Mra 2*50 pengő. Negyedévre 7-SO pangd. Kfe&utviselökiiek te taniióknak 20"/. eaigedmtey. wammummtmmmmmmmm^mmas^iR^x tm. 5 Alapította JÓBA ELEK Főazerkeaztö : Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelő* azsrkeaztő : VERT8E K. ANDOR. Szerkesztőség és. kiadóhivatal; SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postacheque ! Kéziratokat nem, adunk vissza. Trianon és a statisztika 1 „Kyíryiáék" számára írta: Kenéz Béla dr. egyetemi tanár, orsseggplési képviselő A magyar törvénytár nagyjelentőségű törvénycikkel gazdagodott, a hivatalos statisztikai szolgálatról, ennek újjászervezéséről szól az uj törvénycikk. A magyar hivatalos statisztika szervezetét az egész világ már régen mintaszerűnek ismerte el, még pedig azért, mert a hivatalos statisztika szervezetének az elmélet által megállapított és a gyakorlat által kipróbált elveit, relatíve a magyar hivatalos statisztika valósi totta meg a legtökéletesebben. A statisztika valósággal a szeme a kormányzatnak, a statisztika előkészítő és felvilágosító munkaja nélkül nagyon sok kormányzati intézkedésisötétbe ugrás lenne. Nem tudok elképzelni kereskedelmi szer ződést, amelyet meg lehetne kötni külkereskedelmi statisztikai adatok ismerete nélkül. Egészségügy politikát folytatni a moralitás és a morbiditás statisztikájának isme rete nélkül nem lehet. Egészséges, helyesirányu kultúrpolitika csak tökéletes tanügyi statisztika alapján képzelhető el. A jogászok fel fogják ismerni annak az állításomnak helyességét, hogy a statisztika volt az, amely a régi büntetőpolitikát alapjaiban renditette meg és segített megteremteni a moderr. büntetőjogot azzal a megállapításával, hogy az elitéltek sorában a fiatalkorú és a hivatásos visszaeső bűnösök száma növekedőben van. Nem akarom én itt e lap olvasóit untatni a statisztika ama elméleti teoretikusabb értékű szolga latainak példák utján való bemutatásával, amelyek abban állanak, hogy a statisztika összefüggéseket állapit meg, causalis nexusokat, mondhatnám társadalmi törvényszerűségeket, a társadalmi élet különböző jelenségei és jelenségcsoportjai között. Pedig a mai viszonyok között nem volna érdektelen és tanulság nélkül való, hogy kimutassam azt az összefüggést, amelyet a statisztika régen megállapított és amely fennáll a földbirtokmegoszlás, tehát a földbirtokpolitika és a népesedés, mégpedig ugy a népsűrűség, valamint a népszaporodás között. Nem akarom felsorolni a statisztikának mindennap használt szolgálatait, amelyekkel lépten-nyomon találko zunk a hétköznapi életben, hiszen, ha valamely község iskolát, járásbíróságot, adóhivatalt, vasútállomást, vagy vásárjogot kér, kívánságát a statisztikai adatok óriási tömegével szokta alátámasztani. Csak arra akarok rámutatni, hogy Trianon égbekiáltó igazságtalanságai ellen is a leghathatósabb fegyver éppen a statisztikai szolgálat. A statisztika mutatta ki azt, hogy a nemzeti államok kialakításának és a nemzetiségi önrendelkezési elvnek ürügye alatt, három és félmillió magyart szakítottak el tőlünk azért, hogy a történelmi Magyarországnál még sokkal kevertebb népességű uj államokat hozzanak létre. Egy tekintet megmutatja, hogy Cseh-Szlovákiában a csehek 50 százalékát sem teszik a népességnek, hogy Jugoszláviában a szerbek csak 40 százalékot alkotnak, pedig a történelmi Magyarországon, a háború előtti utolsó népszámlálásnál a magyarság" már 55 százalékot alkotott. És a statisztikus az, aki a maga tárgyilagos adatainak ismeretében. joggal kérdheti, bármily képtelenségnek is tetszik az, hogy, ha az Európa sorsát intéző hatalmak nemzeti államokat akarnak, miért nem gondolnak arra, hogy a háromfaj u Svájcot népessége szerint német, francia és olasz Svájcra darabolják, vagy miért nem gondoltak arra, hogy Belgiumot, vallon és flamand lakossága szerint, kettészakítsák? Ugy-e, még gondolatnak is szörnyű, pedig, a nemzetiségi territorális elv keresztülvitele Magyarországon még ennél is képtelenebb, mert Magyarországon a fajkeveredés egész a községekig lemegy. Magyarország községeinek 40 százaléka, sőt az általam legjobban siratott Erdélyben, a községeknek több, mint 50 százaléka vegyesnyel vü, vagyis olyan község volt, ahol két, helyenként három, sőt négyfaju nép lakott évszázadok óta, békés boldogságban. Bővebben kifejtettem én ezeket az adatokat abban a memorandumban, amelyet évekkel ezelőtt, gróf Apponyi Albert megtisztelő felszólítására készítettem, Anglia egykon bécsi nagykövete, lord Bryce számára, aki, mint annyi más, nemes honfitársa, nagy megértéssel viseltetik a magyarok igazsága iránt. Ugyanott rámutattam arra is, hogy a háború előtt a szerbek három helyen laktak, a magyar anyaországban, a Dráván tul: Horvát-Szlavonországban és a független szerb királyságban. És az »elnyomott« magyarországi szerbek 49 százaléka tudott irni olvasni, a horvát-szlavonország'^ liek 32 százaléka, a szerb királyságbeli szerbeknek pedig 20 százaléka. Mentől távolabb estek tehát a szerbek a magyar centrumtól és mentői nagyobb önállósággal 'bírtak, annál több volt közöttük az analfabéta. Éppen igy Erdélyben az erdélyi oláh újoncok 70 százaléka tudott irni olvasni, a regátbeli, román királyságbeli újoncoknak pedig 59 százaléka. Ez nem lep meg senkit, hiszen mindenki tudja, hogy Románia értelmiségi importra szorul és fog is. még szorulni sokáig. A magyarság kulturális felsőbbségét és kulturális hivatotságát Európa keletén kötetekkel sem lehetne jobban jellemezni, mint ezzei az egynéhány, a maga helyén megfelelően alkalmazott szám adattai. Ebből pedig az következik, hogy meg kell, érdeme szerint, becsülnünk, munkásságában támogatnunk, megfelelő szervezettel ellátnunk, erkölcsi és anyagi erővel felruháznunk a statisztikát, mint állami életünk irányításának és igazságunk nemzetközi érvényesítésének egyik legfontosabb eszközét. ' Az uj törvénycikk, ezt a célt, minden bizonnyal, teljes sikerrel szolgálja. Á tisztviselők és a gazdasági élet Irta: Pisszer lános Figyelemre méltó cikkek láttak a fenti kérdésben napvilágot, ame lyek mellett egyszerűen elhaladni annyival is inkább nem lehet, mert a felölelt téma része annak a nagy közgazdasági nyomorúságnak, amelybe csonkahazánk mindinkább belésodródik, anélkül, hogy a bajok megszüntetése felé szükséges lépések megtétetnének. V dolgozó társadalomnak az a része, amely a megélhetéshez szükséges javaknak csak ama részéhez juthat munkája révén, amellyel életfenntartását biztosithatja. ezeket a munkadijakat teljes egészében v isszaadja a gazdasági életnek. Iparoson, kereskedőn keresztül visszaszivárog a tisztviselői fizetés a gazdasági élet vérkeringésébe. mert a tisztviselőt öregsége és rokkantsága idejére biztosítja nyugdija, amely, hanem is magas, mégis mentesiti az aggkor gondjaitól. Azt mondhatjuk' tehát, hogy az a pénzösszeg, amely a tisztviselő társadalmi rétegnek fizetésként és lakbérként kifizettetik, mintegy szűrőn bocsáttatik keresztül, hogy szétoszoljon a dolgozók másik rétegébe. Minél kisebb a fizetés, annál szűkebb körbe jut vissza a társadalmi munkának, mert a rossz fizetés csak a gyomor táplálására alkalmas, ha ugyan erre is elegendő, és igy, csak az élelmi cikkek termelői látnak hasznot belőle. De még ezek is szűkösen, mert a rossz fizetés a legszerényebb táplálkozást engedi meg, más nélkülözhet tetlen kiadások mellett. Más hátránya is van. A gyengén fizetett munkás maga kénytelen nevelni a házi állatok egy részét, hogy ezen a cimen is megtakarításokra tehessen szert, ezzel elvonja a termelőnek ily irányú tevékenysége hasznát, rontja a termelői árakat, mert a keresletet szűkebb mértékre korlátozza. Maga bérel földet, hogy burgonyáját, zöldségét, sertése takarmányát megtermelje, igy is' rontva a mezőgazdák keresetét, jövedelmét. A rosszul fizetett tisztviselői munka is megsínyli ezeket, mert a rossz fizetés mellett jelentkező gondokat nem hagyja otthon lakásában a tisztviselő, hanem elviszi a hivatalba, ahol morózus, rossz kedvű hivatalnokot talál az ügyfél. A tisztviselő a hivatalban is kénytelen foglalkozni napi gondjaival, ami csak a munka rovására mehet. Azt, hogy ezzel szemben a jól fizetett tisztviselők munkája jobb, gyorsabb, a féllel való érintkezésük barátságosabb, szívesebb, sokszor körültekintőbb és mindenek felett igyekezettől áthatottabb, magyarázni felesleges. Hiszen azt mindenki tudhatja, hogy a gondoktól ment élet egészen más, mint a gondoktól átitatott. Az a kérdés mármost, vájjon módjában áll-e a társadalomnak, jól honorálni a tisztviselői munkát? Ila az e cimen kifizetett munkadijakat tekintjük, már az előzőkből is láthattuk, hogy azok viszszatérnek a gazdasági életbe. Körforgást végeznek, amely alatt táplálják a társadalom más rétégéit is. A tisztviselő lakbérrendezés idején, talán az 1927—28 évi állami költségvetés előadása alkalmával maga a pénzügyminiszter jelentette be. a törvényhozásnak, hogy a tisztviselők lakbéremelése az államkincstárnak és háztartásnak nem kerül egy fillérbe sem, inert a lakbéremelés folytán megnövekedett általános házbéradó, bőségesen fedezte a kiadásokat. Ezt a Tulhalmozott cipő- « M AINAIIÁAÁI*! rendkívül olcsó árban. Tájékoztatásul a követ" raktár miatt cégünk Ifl. |i Jí HIIK hmnV^R^gí íRslílR/ kező árak : Egyes pár Lichtmann-cipök elhatározta, hogy " 110(100 UipUVdOQI 1 I GIIUG& 2 Q j,_ m felj e** ^ pár diya t ^ Úgyszintén uri divatcikkek is rendkívüli olcsó árban kerülnek eladásra. 15 P-tŐl feljebb kaphatók. Kelemen és Britz cégnél, Takarékpalota. 2t?6-3 Egyes szám ára 16 fillér
