Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-13 / 84. szám

90 JSflrfRYIDÉK. 1929. április 14. Mezőgazdaság Amifeer a méhek nem gyűjtenek Irta: Tobiay Pál II. Bogárné asszonyom is hiába várta a mézpergetés idejét. Pedig érett már javában a sokféle nyári gyümölcs s a télire való befőzéshez nagyobb mennyiségű mézre lett volna szüksége. Meg is parancsolta az urának, hogy holnapra húsz kilogramm mézet szállítson a konyha részére, mert még azok az utálatos dongók megfalnak minden édességet és mi magunk a való mellett hoppon maradunk. — Kedvesem — mondta a gazda — nemhogy húszat, de még két kilogrammot sem vehetek el azoktól a szegény állatoktól, mert ezidőszerint semmi feleslegük sincsen. Bocsásson meg, de a nyári gyümölcskonzerváláshoz most az egyszer cukrot kell használnia! Kénytelen-kelletlenül belenyugodott az asszony a változhatatlanba, de az utolsó szót, amely ősi jogon őt illette meg, nem engedte el. Ellenmondást nem tűrő hangon jegyezte meg: — Hanem azokat a csúf bogarakat elpusztítsa, hogy ne lássam többé őket!... Maga vén naplopó! — tette hozzá félig komolyan s félig tréfásan. Igy megalázva sompolygott ki Bogár Ádám kis kertgazdaságába s mint a holdkóros, járt-kelt fel és alá. Ha valaki ugy hirtelenében megszólítja, talán még a nevét se tudta volna megmondani. Majd később kissé lecsillapodva hozzáfogott a munkához. Egyszerre csak felvidult az ábrázata arra a mentőgondolatra, hogy hiszen lesz majd méhlegelő, amikor a Széchenyi uton a virágkorzó teljes pompájában díszlik. Lehet még mézszüret is majd az ősszel, ha a jó Isten úgy néha-néha esőt küld a szomjas földre. Virág fakad majd az égi harmat nyomában a kertben és mezőn egyaránt, s akkor talán az asszony is vidámabb arcot fog vágni; kiváltképen akkor, ha méz is kerül az őszi gyümölcskonzervbe. A nyár azonban csak csalódást hozott... A Széchenyi uton a virágokat a méhek 'sohasem látogatták. Miért, miért nem? ennek a talánynak megfejtését az olvasóra bizom. A folytonos szárazság miatt nem virult a mezőn sem a íarlóvirág. Nem volt látható a környéken egyetlen szál napraforgó sem. Igy hát nem csoda, hogy amikor Bogár Ádám úgy szeptember elején betekintett a kaptárakba, elképedve látta lelki szemei előtt a szomorú képet, hogy méhecskéi mire elkérkezik a hoszszú tél után a tavasz, az emberi beavatkozás nélkül bőrükkel fizetnek, mint a cigány lova. Nincs más hátra, etetni kell őket — gondolta magában. Cukorszirupot fog nekik tányérokban és lábaskákban estenként beadogatni, amit majd a méhek feldolgoznak mézzé és szépen elraktározzák a lépeknek hatszögletű sejtjeibe. Igen ám, de mit szól mindehhez az asszony?... Ugyanis a mesterséges tápláláshoz cukor kell, amelyet csakis felesége tud szirupnak elkészíteni. Mit fog azonban csinálni, ha életpárja más nézeten lesz? Igy töprengett magában. S fogadkozott, hogy bizony ő a méheit a félvilágért sem engedi elpusztulni. Költőt varázsolt belőle a nagy igyekezet. Szinte festői szinekkd ecsetelte asszonya előtt a méhek siralmas állapotát. A hatás nem is maradt el mert Bogárné asszony ez egyszer ellenkezés nélüi beleegyezett a cukorvásárlásba. Persze kikötötte, hogy a vétel nem a háztartási pénztárt fogja terhelni. Nagyon kedves volt különben, még meg is simogatta urá nak borostás arculatát. Emberünk vígan rohant a hármas számú Hangyába, hogy cukrot vásároljon. Kilenc méhcsaládja volt, de két fiatal törzset egyesitett az öregebbekkel, mert kételkedett életrevalóságukban. — Igy hát hét kaptár méhcsalád beteleltetéséről kellett gondoskodnia. A tiz kilogramm cukor azonban egy-kettőre elfogyott. Legalább Bogár asszonyom azt állította, hogy a legutolsó kristályszemből is szirupot főzött... Bogár Ádám uram tétovázás nélkül viszi haza a második tiz kilogram cukrot, mert a méhésznek sietve kell cselekedni, nehogy a hirtelen bekövetkezhető hideg idő megállítsa a gondozási miveletet. Hanem majdnem sóbálvánnyá változott elrőkönyödésében, amikor életpárja csípőre tett kezekkel szemrehányólag kérdezte tőle: »Mi van abban a papirzacs kóban ?« — Cukor! — felelte a gazda elszántan. — Hát te Isten maflája! —volt a lesújtó válasz. (Bogáréknál a tegezés volt a vihar kitörésének a legbiztosabb jele.) Azt hiszed, megnyertük a félmilliós főnyereményt?!... Mikor vettél nekem egy ruhára való kartont, hogy elmondhattam volna: no ezt az uram vette? Igen, mi Krőzusok vagyunk. Szórd csak észnélküli butaságodban a drága pénzt, hogy azok az utálatos férgek falhassanak! Te, te átkozott!... Igy gyűjtesz te a gyerekeknek ? A jelek azt mutatták, hogy se jó szóval, se gorombasággal nem lehet már többé a méhek iránt kedvező hangulatot teremteni. Bogár Ádám elővette hát a jobbik eszét és elhatározta, hogy titokban mézzel fogja táplálni méhecskéit. Szövetséget kötött hát a hármas Hangya üzletvezetőjével. A szövetségkötés alkalmával Bogár uram és az üzletvezető között az alább következő párbeszéd folyt le: — Tud-e az ur hallgatni? — kérdezte a méhészgazda. — Mint a sir! — volt rá a megnyugtató válasz. De arra mégis kíváncsi "vagyok, hogy miért kell ? 2112-4 Tiszteleltel van szerencsém szives tudomására hozni » nagyérdemű vevőközönségnek, hogy a Steaua-tól kölcsönös megegyezéssel megváltam és egyidejűleg átvettem az ásványolajpiac egyik vezető cégének, a Mapr-Beíp ásványolaj I-T. Sesbölcs,- csonka Szatmár- és Beregvármegyei képviseletét. Ez alkalommal még közölni kívánom, hogy városi irodám továbbra is a régi helyen: Széchenyi-tér 3. szárn alatt mariid, mig aruraktáram a Dohánybeváltó meliett, kögvetienül a Steaua raktara után van cs ott ugy petróleum, benzin, gázolaj, mint mindenfajta kenő- és hengerolajok, valamint amerikai traktor- és autóola>ok legolcsóbb áron igen ti3Ztelt vevőim rendelkezésére állanak. Us*y mint eddig, a jövőben is mir den igyekezetem odairanyul, hogy nagybecsű vevőimet a legolcsóbb áron és legpontosabban kiszolgáljam és kérem, hogy ab. megbízásukkal továbbra is megtisztelni szíveskedjenek. Nagybecsű pártfogás^ka* kérve, vagyok kiváló tisztelettel Kohn Zsigmond áSYányolajnagykereskedő. Telefon 372 hallgatnom. — Mézet, még pedig sok mézet akarok én önöknél vásárolni — felelte —, de erről nem szabad a feleségemnek tudnia. igen) igen — mondta az üzletvezető — most már értem, vagyis még kevésbbé értem, miért kell az örömhírt őnagysága előtt eltitkolni?... — Hát azért — szólt titokzatosan Bogár uram — mert a méheim részére vásárlók mézet, a feleségem pedig ki nem állhatja a. méheket. — Vagy úgy? — sóhajtott fel az összeesküvésben résztvett üzletvezető megkönnyebbülten. — Mégis bizonyos rezignációval kérdezte: »Mi lesz akkor, ha Őnagyságának tudomására jut a dolog ?« — Ö nem fog megtudni semmit — volt a határozott felelet — mert én magam jövök a mézért és mindig csakis este. Amit Bogár Ádám komolyan elhatározott, azt végre is hajtotta. Méhei a szigorú télnek dacára kiteleltek minden különösebb baj nélkül. Mindössze annyi baleset történt, hogy egyik családban elpusztult a méhkirálynő. Bizonyára hiúságból a méhek anyja eltitkolta életkorát. A női nemnek ez a szokása valószinüleg a méhek birodalmában is meg van. De azért az aggkort időtlen időkig elleplezni ott sem lehet. Ebből a kis elbeszélésből pedig az a tanulság, hogy nem csupán a kártya cs korcsmázás, hanem egy haldcjkló méhgazdaság is alapja leüet a családi szerencsétlenségnek. Ez utóbbi betegséget nagy jó uraimék meggyógyíthatják. ha mézelő cserjéket és fákat ültettetnek a terekre és az utakra. Ekként összekötik a szépet a a hasznossal és elősegítik egy nagyon jelentékeny közgazdasági ágnak kívánatos fejlődését. WHS-TERBIÉ KALAPSZALONJA (azelőtt Carly Walter Paris Bld. Sebestopol 36.) Nyíregyházán, Luiher-u, 20. Páris, Bécs és Budapest legújabb és legszebb kalapmodelljei állandóan raktáron. Átalakítások és gyászkalapok 2 óra alatt készülnek, anulóleánj felvétetik. 7732Mészhomo kiváló szilárdságban, kiváló minőségbeli gyárt és ajánl nagy- és kisméretben Boni gyártelep ós Mezőgazdasági R.-T. Nyírbátor. A Tiszántúl