Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-12 / 83. szám

1929. április 12. JsÍYÍRYlDEK. 7 Színház Séta a kulisszák mögött G. Székely Renée a Színművésze ti Akadémiát végezte, Marosvásárhelyen, Kecskeméten, Szegeden játszott és az ország valamennyi nagyobb városában. Andor Zsiga, Fodor Oszkár és Palágyi Lajos társulatánál. Kedves epizódot mesél életéből. Már növendék koromban a Nemzeti Szinház ösztöndijas tagja voltam. Mikor elvégeztem az Akadémiát, Keglevich gróf intendáns szerződtetni akart. Én azonban igy feleltem: Nem azért lettem színésznő, hogy ezt mondjam: «tálalva van!» Keglevich vállamra tette kezét és igy szólt: «sok kiváló művész és művésznő boldog lenne, ha az ország első színpadán ezt mondhatná. Én azonban nem bántam meg, hogy vidékre mentem, mert 28 éves pályámon végig kisért a közönség lelkes szeretete. Nekem szent a színpad és ma is azzal az elfogódással lépek szeretett közönségem elé, — mint kezdő koromban. Nyíregyházát nagyon szeretem és ugy érzem, engem is szeretnek itt. Kedves szerepeim: Noszty fiu Tóthnéja, Peer Gynt Aseja, Te csak pipálj Ladányi Klementinje. Bár komika vagyok, még ma is a komoly darabok felé hajlok. Daniss Győző a következőket mondja: — Mindössze négy éve vagyok színész. Azelőtt a kereskedői pályán működtem. Budapesti ember vagyok és apám belvárosi divatszalonját vezettem. De a gazdasági krízis kénysz^ritett, hogy más pályát válasszak. Üzletemet eladtam. Mint bérlet 17 műkedvelőnek sikereim voltak és | — hajlandóságom is volt hozzá, - igy | Tegnap délután 4 órakor ifjúsági színésznek' mentem. És nem bán- 1 előadás volt, amelynek sikerét mi tam meg. A nyíregyházi közönség 1 sem bizonyítja jobban, mint az, igaz szeretettel fogadott és szeretete » hogy az ifjúság egy része nem fért megmaradt. Prózát és operettet egyaránt szívesen játszom, nagyon szeretem a jó szerepeket és azt hiszem, ezt minden színész elmondhatja magáról. Melyik szerepét játsza«legszivesebben ? Hajdúk hadnagyát. Cigánykirályt Peturt, Juskievicset. Nagy ambícióval készülök a «Palatinus rózsája» József nádor szerepére. — Szeret moziba járni? — tudakoltam. Igen. Szeretem a jó filmeket és szívesen nézem a jó játékot. V. Koppányi Erzsébet: HETI MŰSOR : Igazgató : Gulyás Menyhért. Szerdán délután : Tüzek az éjszakában. Ifj. előadás. — Este : Ida regénye. B. bérlet 14. Tisztv. utalv. érvényesek. Csütörtökön: Zenebona. A. bérlet 1 5. Tisztv. utalv. érv. Pénteken : Zenebona. B. bérlet 15. Tisztv. utalv. érv. Szombaton d. u.: Mersz-e Mary? Op'erett. Mozi-helyárakkal. — Este: Zenebona. Bérletszünet. Tisztv. ut. érvényesek. Vasárnap délután: Eltörött a hegedűm. Mérsékelt helyárakkal. — Este : Zenebona. Bérletszünet. Tisztv. utalv. érvényesek. Hétfőn: Bölcsődal. A. bérlet 16, Kedden: Bölcsödül, B. bérlet 16. Szerdán: N ászéjszaka. Bérletszünet. Csütörtökön: Hotel Napoleon, A. a színházba s a szinház az érdeklődésre való tekintettel hétfőn délután megismétli a Tiizek az éjszakában előadását. Ez a szinház számára bizonyos erkölcsi elégtételt is jelent azzal a közönnyel szemben, amelyet a közönség tanúsított ennek a nagyszerű irredenta drámának előadásakor. Ma este a Fővárosi Operettszínház nagyszerű újdonsága, a legjobb jazz-operett, a Zenebona kerül szinre. Az operett szövegét Lakatos László, és Bródy István írták, a zenéjét összeállította s részben szerezte Ábrahám Pál. Az előadást Gulyás Pál rendezi. A Zenebona szinlapja a következő: Dragomanné -— G. Székely René Marié — Biczó Margit. Lia Vigny — Takács Rózsi Andre — Márkus Lajos Silvestre Pregolin — Pattantyús Dragomann — Kabos László Babette — Turcsy Jolán Igazgató — Polgár Gyula Portás — Várady László Paulette - Török Ilonka Yvonne — Nádor Olga Zozó — Rajz Irén Süzette - Károlyi Ilonka Pincér — Késmárky K. Egész héten át a Zenebona van műsoron a Városi Színházban. Szombaton délután 4 órakor mozihelyárakkal bérletszünetben utoljára kerül szinre Nyíregyházán a nagyszerű látványos revüoperett, Mersz-e Mary? Vasárnap délután mérsékelt helyárakkal Eltörött a hegedűm operettujdonságot játsza a társulat. Irodalom Két renaissacce A napokban jelent meg Szudy Elemér sajtófőnök uj könyve »Két renaissance« címen. Elgondolásában és célkitűzésében egyenes folytatása a »Trianon után Páris felé« cirriü nemrég megjelent könyvének. Mindkettő a latin szellem előtti hódolat s a szerző ugy látja, hogy Magyarországot régebbi kor szakai (Anjouk, Mátyás stb.) egyenesen e szellem örökösévé teszik. Nyilván uj felfogása ez a magyar-külföldi szellemi kapcsolatoknak, egészséges visszahatás bizonyos egyoldalú tendenciák ellen. Ezt az uj felfogást a szerző uj szintézis alakjában viszi az olvasó elé. Talán először történik a magyar irodalomban kísérlet, az essav absztraktabb törekvéseit a novella konkrétebb színgazdagságával harmóniába hozni és egy könyv keretében egyesíteni. A könyv bolti ára 4 pengő. Meg rendelhető lapunk kiadóhivatalában és kapható minden könyvkereskedésben. • BHBHSBIHHaBI LEGÚJABB DIVATLAPOK AZ UfSAGBOLTBAN E

* • ír iado a Széchenyi-nt 14. sz. lakóház, mely áll egy négy szobás, fürdőszobás, egy két szobás és egy udvari lakásból. Nagy telekkel. Külön telek a Báthory-utcára. Érdeklődni lehet Széchenyi-út 9. szám alatt. 1947—? Gyilkosság a szőlőben (Kis regény) Irta: Péchy-Horváíh Rezső <

4> Megállapították mindenekelőtt, hogy a ház ajtaja nyitva van. Szintúgy a fáskamra ajtaja is, melyben lécekből összeállított ülőkéken baromfiak üldögéltek, tollászkodván, mintegy a reggeli toalettet csinálták és készülődtek a kikászolódáshoz. A villa ajtaján beléptek a házba, amelynek legelső helyisége a présház volt, jobb sarkában régi-régi, nehéz tölgyfából készült szőllősajtolóvál, amelynek bonyolult szerkezetének minden egyes része fából volt és valami ügyeskezü népművész kecs is fafaragványait viselték. A helyiség közepén deszkákkal fedett pincelejárat volt, amely nem lépcsőkkel, hanem csak alaposan lemélyitett lejtővel vezetett a téglákkal végesvégig kiboltozott, erős, hűvös pincébe. A présházból balkéz felől ajtó nyilott a konyhába, amelyben vastüzhely, vizespad, asztal, két szék, egy ütött-kopott, keshedt viaszos vászon divány és edényállvány «találtatott.» A konyha végén ismét ajtó következett; ez az ajtó az emeletre vezető lépcsőfeljáratot nyitotta meg, amelynek nyugati oldalát — csaknem az egész falat — üvegablakok alkották (mint azt már emlitettük is.) Az emeleten két szoba volt. Az egyiket, amelyikbe legelőször jutott az ember, folyosónak használták a keskeny volta miatt; két ruhásszekrény állott benne a fal mellett; a másik, szabad falon hatalmas térkép színesedett: Svájc óriási térképe, amely a kis hegyi köztársaságot — minthogy ijen részletes és helynevekkel bőségesen megrakott térkép volt — szinte aránytalanul nagynak és terjedelmességében csaknem fenyegetőnek mutatta. A nagy szobában — egy teljesen szabályos négvzetalaku tágas helyiségben — rendes közép polgári bútorzatot találtak. Két ágy a hozzájuk tartozó éjjeli szekrényekkel; az ágyak sárgamin táju bordó teritőkkel befedettek; négy bőrszék a terjedelmes ebédlőasztal körül, amelynek öt cifrára esztergályozott lábát keresztbefutó lécek fogták össze. A két ablak között, amely a szoba nyugati falán az üveges verandáról egyedül szolgáltatta a világosságot, tükrös, márványlapos mosdó állott. A márványlapon könyvek, írószerszám, házilag készült bársonykeretbe foglalt családi fényképek, egy márvány levélnyomó-téglány, távoli utazások kép- és csecsebecse-emlékei stb. zajos csoportja alkotott egyszerű csendéletet. Alattuk fehér vászon terítő, primitív rajzú kézimunka piros vonalaival, amelyek a János vitéz valamelyik női főszereplőjét ábrázolták. Az egyik ágy végében kényelmes plüssdivány nyúlt el. A harmadik szoba az a helyiség volt, amelyből létra nyúlt a padlásra. A rendőri bizottság mindezt tüzetesen és alaposan megszemlélte; konstatálták a kéf ágy érintetlenségét és miután bejárták és a legutolsó szegig-zugig végigvizsgálták a padlást és a pincét, anélkül, hogy egy eszeveszett rémülettel kereket oldó macskán kivül egyéb élőlényt találtak volna, lelkiismeretük szerint jegyzőkönyvbe foglalták, hogy a házban senkit sem találtak. A szobában ezalatt nyugodt ütemmel, szinte titokzatos zárkózottsággal dolgozott a nagy falióra. Halkan szűrődött ki a gépezet hangja az üvegkalitka belsejéből, mintha ama rettenetes sikoltások, hörgések és jajgatások után, amelyek sok órával azelőtt elhangzottak, nem lenne bátorsága többé a régi határozott ütem hangját kikocogni. A ketyegés egyhangú zörgése mellett tisztán és alig észrevehetően hangzott ki belőle valami súrlódó, kaparó mellékzörej. A holttestek megvizsgálása sokkal körülményesebb feladatnak bizonyult, mint a rendőri bizottság az első pillanatban sejtette. A két hulla a bejárati faváz mellvédje nyílását csaknem elzárta. Egészen egymáson feküdt. A férfi, akin szürke katonaruha látszott ki a sürün ráfagyott fekete vér közül, beleszorult a nyílásba és a dereka féloldalt a faragott oszlop tövéhez szorult. Félig oldalt, félig a mellén feküdt; a női holttest pedig egészen a hasán. Amikor az elválasztásra került a sor, kiderült, hogy az alvadt vérnek olyan mennyisége folyt be kettejük közé, hogy valósággal összeragasztotta őket... A bizottság elfordult a borzalmas látványtól, mialatt a közrendőr hozzálátott a holttestek szétválasztásához. De ő is alaposan összeszorította az állkapcsát és keményen szívta a pipáját, hogy valamelyest megerősítse magát. A férfi holtteste most elszabadult és a rendőr, miközben mindkét keze bemocskolódott a sötét vértől, a hátára fektette, az asszony mellé. Elképzelhetetlenül visszataszító látvány volt ez a férfi! Leszámítva a ruháját, amelyen talán egyetlen négyzetcentiméternyi hely sem volt tiszta, az arcán, helyesebben: a fején olyan éktelenül rettentő seb tátongott, hogy az ilyesmikhez hivatásuknál fogva hozzászokott rendőrségi emberek is megszédülve riadtak meg tőle. Percek kellettek hozzá, valósággal szoktatniok kellett magukat ahhoz, hogy belenézzenek abba a förtelmesen tönkretett, iszonyúan eléktelenített arcba... A katonának fejét ugyanis egyetlen széles vágás szabta ketté; a vörösen villogó völgyből szürkén és erezetten látszott ki a kettészelt agyvelő. A vágás széthasította a koponyát, szét a szőke hajjal fedett homlokot a sapkáyal együtt és miután csaknem végig kettészelte a hosszú, keskeny orrot, megállott... A két szem nyitva maradt, az egyik hideg fénnyel bámult, a másiknak egész, gödrét egyetlen sötét vércsomó töltötte be. Huszonöt év körüli fiatalember lehetett. (Folyt, köv.)