Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-06 / 78. szám

1929. április 10. JNftfMlDK. 5 lés a tisztújításra tér át. Simko vics József korelnök veSzi át az elnöki széket, megválasztják a ki­jelölő bizottságot, amelynek javas­latára egyhangú lelkesedéssel a kö­vetkezőkben választják meg há­rom .évre a tisztikart. Elnök Papp Lajos Elnök: Papp Lajos. Alelnök: Kurz Béla. Jegyző: Weisz Zoltán, pénztáros: Klem Jenő, ellenőr : Mogyoróssy Ignác, ügyész: dr. Friéd Sándor. Választmányi tagok: Radó Gyula, Wiesner Lajos, Griin­íeld Zsigmond, Lengyel Nándor, Figeczky János, Kovács Ödön, Bül­gözdy József, Petneházy Miklós, Simkovics József, Laczkovszky And rás, Biró Antal, Nagy József, Ko­vács Lajos. Póttagok: Szilágyi Ber­talan, Guttmann Béla, Ékes Já­nos. Simkovics József korelnök Isten nildását kéri a megválasztott uj tisztikarra, majd Papp Lajos el­nök köszöni meg a lelkes foga­dalom szavaival a feléje és a tiszti­kar többi tagjai felé irányuló bi­zalmat. Bárki, bármilyen ügyben fordul hozzá, jogos kérését kész­séggel felkarolja. Dr. Silberstein Géza köszönetet mond az egyesület tisztikarának a szeretettel áthatott, a népszerűséget eredményekkel kiérdemlő munkás­ságért, majd javaslatot tesz a kis­ipari kölcsönnek a vendéglős és korcsmáros iparosok részére leen­dő elnyerése érdekében. Kurz Béla alelnök bizalmat kö­szönő szavaiban lelkes munkássá­got ajánl fel, Fried Sándor dr. ügyész pedig nagy figyelmet kel­tő adatokat sorakoztat fel a ven­déglős és korcsmáros iparosok egy súlyos sérelmének illusztrálására. Fáj az egyesületnek, sérti a ven­déglősök és korcsmárosok hazafias önérzetét, hogy a honvédség nyir­• egyházi csapatainak katonái egy parancs következtében a városban lévő 70 korcsma, illetve vendég­lő közül csak 2.4-et látogathatnak. Nem anyagi veszteség, hanem er­kölcsi mellőzés miatt fáj a parancs és kéri az elnökséget az orvoslásra. Többek hozzászólása után Papp Lajos elnök interveniálását helyezte kilátásba. A közgyűlés ezután saj­nálattal vette tudomásul, hogy Ko­vács Zsigmond lemondott viselt tisztségéről. A közgyűlés véget ért. A közgyűlés után Papp Lajos vendéglőjének külön termében tár­sas összejövetel volt, amelyen lel­kes beszédek keretében köszöntöt­ték Papp Lajost, Kurz Bélát, Szi­lágyi Bertalant s a tisztikar többi tagját. Walter Géza dr.-t, Téger Bélát, a Nyirvidék munkatársát. diada I" Április 5,, 6., 7., pénteken, uombttti 5, 7 és 9, •aiáranp 3. 5, 7 urakor HARRY LIEDTKE A szeretem ellenőre így Tidím világaisarargó kalandjai • íelvonásbtn FREDTHOMSOM Hattyú dala | í-'rrd Tkomson uto'só filmje 6 fel*. í te íiiaíisoiüit 7 lap tájai zsuküiök kisiri. Jön RA.SPOTIÖT Jön! Történetek a szoboszlói strandról Irta: Fehér G4bor III. Vasárnap délelőtt- volt. Az öreg Kusis hazaérkezett a templomból, de ahogy bejött, meg ahogy a zsol­tárt letette, már abból is lehetett látni, hogy meg van bomolva a lelki békessége. — Na hé, hát itt lesznek egy fertály óra múlva az urak. Likmány mondta, épen most beszéltem vele — mondta a társának. Az öreg asz­szony nem szólott egy ideig semmit de ő is belepirult az újságba. — ISte, mátul kezdve miénk a hallgass. Ds kend akarta; kellett a sok pénz. _— Tán neked nem kellett ? — vágta vissza az ember. Baj lett volnade épen ekkor csak be­perdül a kis onoka, a négy éves Julcsi és azt mondja lihegve': — Hallja kend nagyanyám, a isidószekér befordult a töltésről, oszt' éppen mifelénk tart! És már hallani is lehetett, amipr az autó berregve megállott a kapu előtt. A kapuajtóban megjelent az ur meg a családja. Nagycsontu, tagbaszakadt, so­vány ember volt az ur. Nagyon fürgén mozgott. Már tudta a járást, egyenesen a hátulsó házba ment. Mielőtt az öregasszony egy széket törölhetett volna, berontott, leke­zelt mindnyájukkal és valami ked­vest mondva, épen olyan gyorsan távozott. Halálos nagy csend ma­radt utána. A gazda tért először magához. 1 Rákiáltott a kis onokára, aki tá­tott szájjal, nagyranyilt szemekkel bámult az idegen után. — Bekapod azt az ajtót, ebadta. A gyerek összecsapta a fogait és furcsa bámészkodással nézett kö­rül. — Na, ez az ángol maga gzopta az anyját! — vágott a fejével az öreg Kusis elismerőleg. De az öreg asszony félrevonta a száját. — r Csontra talán — mondta meg vetéssel. — De húsra bizony na­gyon sikereden ember ükigyelme. Nem igen néz ki belőle a sok pénz. Ugy néz ki, mint valami szegény, aki lélöttyel élt világéletében. Á haja olyan, mint a csepü. A képén meg a kezén pedig olyan szőrök vannak, mintha — Isten bocsássa meg — nem időre született volna. — Asszonybeszéd, buta beszéd — vágott közbe ingerülten Kusis. El is hallgatott az asszony rögtön, mert van tiz esztendeje, hogy a társától nem kapott ilyen kemény zokszót. A kis onoka is észrevette, hogy jobb lesz kivül és kiment az udvarra, bámulni az uj virág­ágyakat. Odabenn a kis házban pedig szótlanul tett-vett két feszengő, ké­nyelmetlen érzésű ember. Homá­lyos nagy félelem dolgozott ben­nük; érezték, hogy ezeknek az idegeneknek még a pihenésük is olyan tempóban fog menni, amit nézni is bajos lesz majd. Szegény két öreg, ha tudta volna azt a bor­zalmas veszedelmet, ami még ez­után jött. Pedig már közeledett is az újdonság, amelyhez hasonlót nem pipált még szoboszlói magyar ember, mióta megfundáltatott ez a keserves" világ. Nem telt el egy rövid félóra, hát csak megint szalad a kis onoka, de ezúttal egészen kikelve magából. — Nagyanyám, nagyanyám, hall­ja kend, sokan jönnek a Szengyör felől. Elől jön egy fekete ember. Nagyon sok ember van körülötte félkaréjba. Fehér a szeme a fekete embernek; hasáig ér a nyelve; J oszt' szüntelenül okádja a tüzet mindenki szalad oda, menyik ma 2» is. világrész és mindenütt Pdlma ! ! !Ázsia! ! fAfrika! ! lAmerijk Ausztrállá!!ÍEurop" ? ? »» Í a XA D ! ! ! ! Amerika \ •pai! jjy&TOii. ! iÁzsia I U Uiiztrálía! ! !Európa! ! !Európa!!!!Azsiai I!ÍAÍ ' Jfrik — Akarsz abbul a kasornyábul ?! mordult az öreg ember a gye­rekre. Az ijedten és szipogva vonult vissza a ^nagyanyja szoknyája megé. A gazda nem igen hagyta volna ennyiben aa dolgot, de közben ki­derült, hogy nagyon is igaza volt a gyereknek. Az utca felől zavaros hangok hallatszottak, mint mikor nagyon nagy tömeg ember hajku­rász valamit össze-vissza. Megmoz­dult erre az öreg szülőben az asz­szony. Se szó, se beszéd, csak vaszarodik kifelé nagy fürgén. De az ember rászólott: — Maradj hé idebenn — mond­ta halálos komolyan. — Úgyis meglátsz azonnal mindent, mert ugy gyanitom, ide jönnek. — Ide??!! — Hát igen. Ugy gyanitom, hogy ehhez az ángolhoz tartoznak valamiképen. Ki se mondta még, nyilott az utcaajtó, megjelent a fekete em­ber. Nem volt öles nyelve, a tüzet se okádta, hanem oztán különbéi? fekete volt, mint a novemberi setét éjszaka. Hófehér sapkája, villogó fogai és szemfehérje és élesre va­salt porcellán nadrágja még retten­tőbben kiemelték sötét alapszínét. Utána pedig benyomakodtak a ka­pun — a boldog izgalomtól széles ábrázattal — a helybéli előkelősé­gek, tisztviselők, tűzoltók, miegy­más. Csak egyet rántott — mind ezt látván — Kusis gazda a nyak­ravalóján. — Nagyot mért ránk az a felséges egy Atyaisten! — fo­hászkodott elszánta®, mindenre ké­szen. De visszakapta erre a vén asszony a hangját és összecsapta fejet a két kezét: — Jaj, hogy a fene borította volna be a kend tökéletlen, kapa­tos eszét, vén zsinegre való szotya­kos. Oszt' még a jó Istent keveri kend bele vén szamár, amikor ma­gának köszönhet mindent. Kellett a sok pénz ugye ?! Most már aztán összekötözhetik az emberevőve.l Persze ilyenkor csinál ilyet, amikor már haza se költözhetek, mert sze­gény édesanyám régesrégen meg­halt, a ház meg ötödik kézen van. Jaj hogy a csivari v.erné ki az ilyen vén tökéletlent, hogy a bür hűlne rá, hogy... Itt belefojtódott a szó az asz­szonyba a fejlődő események kö­vetkeztében. Hogy pedig ezt meg­érthessük, vissza kell mennünk egy kicsit. Az történt ugyanis, hogy az állo­másnál a szerecsen inasnak nem maradt hely az autóban, a prakti­kus angol erre kezébe adta a Ku­sisék cimét, a fekete pedig fogott egy gyereket és elkísértette magát, keresztül a városon. A hatás az ut­cán rendkívüli volt. A városháza körül már száznál többre nőtt az önkéntes kiséret, itt azután a köz­igazgatás faktorainak egy része is lelkesedéssel felcsatlakozván, tekin­télyben és számban egyaránt meg növekedett a tömeg. A Kis pipá­ból persze csak a nagy csődület lát­szott. Véletlenül épen a Kis pipá­ban időzött négy fizetéses tűzoltó (akik egyéb tüzek hijján éppen a saját belső tüzeiket oltogatták.) — Ezek azt hivén, hogy tűz van, rög­tön felkerekedtek. Mivel pedig a korcsmároá a tűzoltó alparancsnok helyettese volt, ez felkapván a díszruhát, baltát és sisakot, élére állott a fizetéseseknek és rohantak a sokaság után. Akik ezt látták, most már meg voltak győződve, hogy tüz van és vedrekkel kezdtek szaladgálni arrafelé. Később ki­derült a tévedés, de Zubó ur, az alparancsnok helyettes már nem tért vissza, hanem társaival kö­vette a tömeget. Mikor aztán az előkelőség be­vonult a Kusisék udvarára, Zubó ur felvetette az eszmét, hogy ha már úgyis itt vannak, testületileg üdvözölni kellene a vén Kusist az örvendetes esemény alkalmából. A gondolat nagy tetszésre talált, Zubó ur bízatván meg az üdvözlő beszéd tartásával. Igy történt aztán, hogy a családi jelenet közben egyszerre csak fel­tárult az ajtó és bekövetkeztek rajta sorjában az előkelőségek; legelői Zubó ur és a fizetéses tűzoltók. Mi­után helyreállott a csend, az alpa­rancsnok helyettes kilépett és har­madik alapállásba tette magát. — Sápadt volt, a szörnyű érc-sisak szijján végigfojt az izzadtsága. S miután az öreg cseléd elmondta a gazdának, hogy: a bür hüjjik rá kendre vén tökéletlen — Zubó a maga részéről egyet köszörült a torkán és rákezdte: Mélyen Tisztelt Kusis Bálint Uram! Nemes és Nagy Hazafi! Midőn a trianoni katasztrófa összeomlásának következményei, vé­gig szántottak szüleként szeretett hazánk vérzivataros rögein és vi­rányain, a piros hajnalon fakadó fehér álom megszülte azon zöld .cményt, miszerint a Kárpátok dicsőségkoszoruzta fényétől le az Adriáig végig fog harsanni ama diadalmas vétum szó: Nem, nem, soha! Minek utána ugyanis... Tizenöt percig tartott. Nem hiába

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom