Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-30 / 98. szám

1*2*. április 3i. jhfyíryidék. 7 Szinház Párizsi divat Szombat este zsúfolt ház előtt mutatta be Gulyás Menyhért tár­sulata a legújabb Lajthay—Bé­keffy operettet. A közönség viha­ros ir üntetéssel ünnepelte minden felvonás végén a kitűnő együt­test s többször nyiltszini tapssal « honorálta az egyes szereplők ki­tűnő játékát. A régi jó operettekre emlékez­tető, kedves könnyedségü, friss muzsika üditőleg hatott, nemkü­lönben a sok mai vígjátéknál szel­lemesebb librettó. Ez az operett már nem a modern tehetetlenség jegyében született. A fiatal ener­giák életképességérőj tanúskodik. A szinészek játékán általában érezhető a próza nemesitő hatása és a rendező szuggesztív ereje. Turcsy Jolán elragadó volt a kis masamód szerepében. A semmi emberit nem revelláló lélektelen figura drámai aláfestésével sok­szor sikerült neki az, ami operett­primadonnának vajmi ritkán sike riilhet megragadni a néző lelkét minden kombiné-erotikus vonatko­zástól menten, tiszta művészettel. Éneke szines, behízelgő, szívhez­szóló, öltözködése nagyon ízléses. Takács Rózsi művésznője ke­gyetlenül őszinte volt, amint azt a szerep, vagyis az ádáz szöveg­író kívánta. Pompás játékával, ögyes táncaival és káprázatos toa­lettjeivel óriási tetszést keltett. Márkus Lajos igazán szimpatikus hőse volt a fantasztikus szerelmi történetnek. Szép, fejlődésképes hangja még kissé bizonytalan a felső regiszterben. Pattantyús ala­kításával felülmulta minden eddi­gi alakítását. A hülyécske keres­kedősegéd minden szava visszhan­gos kacagást keltett a nézőtéren. A népszerű táncoskomikus igen nagy sikert aratott. Takács Rózsi val lejtett boszorkányos táncait többször meg kellett ismételnie. Daniss Győző az öregedő bel­városi kereskedő szerepében is megmaradt született grand sieg­neur-nek. Kellemes, kiforrott éne­ke biztos ízlésről tanúskodik. Kisebb szerepeikben remekeltek G- Székely Renée és Polgár Gyu­la, jót nyújtottak Török Ilona, Dóczi Emma és a többi. A zenekart Lilich karmester ve­zényelte nagy hozzáértéssel. HETI MÜSOjx : Igazgató : Gulyás Menyhért. Április 30. Kedd : Párisi divat. operett. Bérletszelvények és közt. utalv. érvényesek. Május 1. Szerdán: Párisi divat, operett. Bérletszelvények és közt. utalv. érvényesek. Május 2. Csütörtökön : Az idolsó Verebély lány. Bérletszünet. — Közt. utalv. érvényesek. lájus 3. Pénteken : Félemelet balra, bohózat. Csak felnőttek­nek ! B. bérlet. A szelvények is beváltahtók. Közt. utalv. érvé­nyesek. Május 4. Szombaton délután 4 óra­kor: Ida regénye, vígjáték. Mozi­ehlyárakkal. Este Az utolsó Verebély lány. Operett. Bérlet­szelvények és közt. utalv. érv. Május 5. Vasárnap délután: Párisi divat, operett. Mérsékelt hely­árakkal. Este : Az utolsó Verebély lány. operett. Bérlet­sziinet. Közt. utalv. érvényesek. * * * A Párisi divat hétfőn és kedden este van még műsoron. * Szerdán este a nagysikerű Párisi divat lesz műsoron. Csütörtökön két előadás lesz. A délután 4 órakor kezdődő ifjúsági előadáson A bor kerül szinre 40, 60 és 80 filléres helyárak mellett. Jegyek az iskolák utján s az előadás napján a szinházi pénz­tárnál válthatók. Este általános közkívánatra Az utolsó Verebély lány kerül szinre. A nagysikerű operett iránt még most is olyan nagy az érdeklődés, hogy az igazgató egyenes kivált­ságok alapján tűzette ki műsorra. Nagyon jól tudjuk, hogy nem ez lesz az operett utolsó előadása s igen sokan fogják szívesen fogadni, ha alkalmat ad még a társulat ennek a nagyszerű, mulatságos operettnek megtekintésére. * Pénteken este »Csak felnőttek­nek« jelzésű előadás lesz. Szinre kerül: Félemelet balra. Belefúlt egy fazék vizbe egy ófe­hértói kisleány (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Április 27-én, szombaton dél­előtt 11 órakor súlyos szeren­csétlenség történt Őfehértón. — Őz Ilona 2 éves kis leány beleesett egy vízzel telt nagy fazékba s megfulladt. A vizsgálat megálla­pította, hogy a szerencsétlensé­get az anya gondatlansága idézte elő, aki ellen az eljárást megin­dították. A kir. ügyészség a holt­test eltemetésére az engedélyt megadta. áz Iskola ntcai vízvezeték csövének szakadását a fagy okozta (A Nyírvidék tudósitójától.) Megírta a Nyírvidék, hogy csü­törtökön délután négy órakor ha­talmas vízsugár tört fel az Iskola utca 7. szám előtt. A feltörő víz felszakította a kövezetet. A mér­nöki hivatal küldöttei kíszáltak a helyszínen és megállapították, hogy a vízmüvek fővezetékén csőrepe­dés történt. A nagy hidegben a vezetékekben megfagyott a víz. Amikor az olvadás némileg meg­indult, a nagy fagyás következ­tében megrepedt csövekből feltört a víz. Valószinti, hogy több he­iyen is befagyott a fővezeték és Igy előreláthatólag még lesz al­kalmunk az Iskola utcaihoz ha­sonló „gejzírt" látni. A vízmüvek mellékvezetékeibe nem engedtek vizet a téli időszakban és igy a hálózatnak ez a része ép maradt. 1929 -291. Pk ss. 1929—15. rght. sz. Árverési hirdetmény. Dr. Böhm Ignác ügyvéd által kép­viselt Steaua Kőolajkereskedelmi R. T. kérelme és javára 400 P követelés és járulékai erejéig a vásárosnaményi kir. járásbíróság 1928. évi Pk. 3472. sz. végzésével elrendelt kielé­gítési végrehajtás folytán végrehajtást szenvedőtől lefoglalt 4885 P becsértékü ingóságokra a vásáros­naményi kir. járásbíróság fenti szám* "légzésével az árverés elrendeltetvén, annak az 1908. évi XLI. t. c. 20. § a alapján fentirt, valamint zálog­jogot szerzett más foglaltatok javára is a végrehajtást szenvedő lakásán, üzletében Beregdarócon leendő meg­tartására határidőül 1929. évi május hé 13. napjának d. u. 2 órája tűzetik ki, amikor a bíróilag lefoglalt gazdasági íelszerelés s egyéb ingóságokat a legtöbbet Ígérőnek kész­pénzfizetés ellenében, esetleg becsáron alul is el fogom adni. Vásárosnamény, 1929. április 16, BENCZE JÓZSEF kir, bírósági vght. 5923 Poloskairtást a legolcsóbban vállal felelőséggel Kiss Zoltán, szab. féregirtó. Cim GrOn Szarvas­utca 48. 2364 2 Gyilkosság a szőlőben (Kis regény) Irta: Péchy-Horváth Rezső 08) — Ezt meg is ígérem — nyugtatta meg készségesen a fiatalember. — Nem is viselked­hetem másképen, hiszen nyugalom és higgadtság kell ahhoz a sok mindenféléhez, amit elmondani akarok. Xagyot sóhajtott. Tenyerébe hajtotta a fe­jét, amely erősen kopaszodó volt. Aztán a vad küzdelemben megkínzott kezeit kezdte tapogatni, morzsolgatni, hajlotgatnL - Csak az idegen katonát öltem meg — szólt hirtelen egyszerűen és kertelés nélkül. A detektivnek egyszerre óriásit dobbant a szive a spontán vallomásra. Az is bestia lélek, aki csak egy pilla­natig is gyanúba vett az édesanyám halálával kapcsolatban! — folytatta és a mélyről feltörő fájdalom remegővé, fátyolozottá lágyította a hangját. •— Minden férfi, még a tízszeres rab­lógyilkos is, szereti az édesanyját. Hát még én, akinek egyetlen bizalmasam, barátom, mento­rom, ápolóm, segítőm és bátoritóm volt a drá­ga jólélek felnőtt koromban is! ...Ha a legszíne­sebb, legkifejezőbb szavakat keresgélném elő és azzal ékesíteném őt, az is csak erőtlen, esetlen dadogás, szürke színfolt volna ahhoz az érzéshez, amit iránta rtiindig éreztem. »Negyvenezer test­vér szerelme együttvéve, nem ért fel az enyém­mel* — mondja Hamlet királyfi és én ezt a szép mondást alázatosan és meghatva teszem le a,z ő emlékének tiszta oltárára... Hát hogyan is bánthattam volna őt, aki miatt gyilkossá let­teB s lennék bármikor, habozás nélkül, ha az 6 drága érdekei megint ugy kívánnák!... Maga elé meredt pár pillanatig, Mintha irtó­zatos film peregne le előtte és siró lélekkel figyel­né a szörnyű képsorozatot... — Hát ugy történt... — mesélt tovább — hogy majd mindennap tucatszámra jöttek kol­dulni a szegény éhező katonák. Kórházakból, kaszárnyákból a falvakba. A szőlőhegyekre a pusztákra jártak' el a SZSge'ny közkatonák, hogy élelmiszert, vagy gyümölcsöket kolduljanak. Mert szörnyű volt a nélkülözés az éhség és a sak ezer fegyverbe kényszetitett embert nem élelmez­ték ugy, ahogyk ellett volna. Naponta jöttek kol­duló katonák. És hát mindnek nem lehetett adni. Nem volt annyi felesleg. Semmi sem volt. S lassanként a magunk részét osztogattuk el. De lehetőleg adtunk mindenkinek, mert sajnáltuk őket. Anyám minden egyes alkalommal sírva fakadt, hogy erős, nagy, egészséges embereknek, komoly családapáknak koldulniok kell a betevő falatért — és ilyenkor szörnyű átkokat szórt a háború megindítóira... Hát akkor reggel is, vagyis még hajnalban, jött egy katona. Enni kért. De éppen még kenyér sem volt, sem más egyéb. Aznap készültünk sütni. A kéregető baka nem hitte el. Kezdett gunyolódón beszélni és ala­posan áztatni kezdte a jóllakottakat, akiket ne­kik üres hassal kell megvédelmezni. Szitkozódott, durválkodott, káromkodott. Szemtelenül gorom­báskodott. Anyám végre is ajtót mutatott neki. De ahelyett, hogy távozott volna, leütést kezdett hangoztatni, majd lökdösni, taszigálni kezdte az anyámat... Én odafent voltam a szobában, szun­dítottam még, mivel korán volt. A lármára, lök­dösésre riadtan ébredtem fel. Izgatottan figyel­tem a vad szitkozódást, az ocsmány káromko­dást. Aztán anyám sirni kezdett, ugyanekkor üté­seket hallottam... Valaki az ajtónak zuhant... az ...ajtó dörögve, recsegve robbant neki a mögötte | álló káposztáshordónak... Anyám sikoltozni kez­dett... és tisztán hallottam fájdalmas, nyöszörgés­szerü nyögését: »Segitség... Pista!...« Ekkor már egy pillanat óta künn voltam az ágyból... Bár rögtön lerohantam volna! Most nem lenne két véres árnyék és egy szörnyűséges dráma képe a magányos óráim gyötrője és riogatója... Lassan nedvesség fátyolozta el a szemeit és. könny buggyant ki az arcára. 1 ! 1 Felkaptam a sarokból a kardot — folytatta, a szinte betegen, lázasan az emlékek elevensége, frissesége miatt. — Levágtattam a lépcsőkön. Kihúztam a meztelen vasat... És ekkor az ajtó­ban megláttam, hogy elkéstem!... Drága jó anyám véresen, torz arccal hanyatt feküdt a piszkos téglákon... az egyenruhát viselő gazfickó pedig éppen akkor mártotta meg szegény, öreg testében másodszor is a kést... Kirobbantam az ajtón... S a magasba suhintott karddal izmaim minden erejével, kétségbeesett dühöm következté­ben százszorosra felfokozott erővel fejbesujtottam a gyilkost... Tisztán hallottam minden exaltált lelkiállapotom ellenére is a kemény koponya­csont tompa reccsenését... aztán a nehéz test esetlenül és elomolva zöttyent le anyám holttete­mére... A feje szélesen hasadt ketté, mint az érett dinnye, amelyet borotvaéles késsel kettészel­tek... Alig vonaglott néhányat, kinyúlt és meg­merevedett a ronda bestia testé­Csendesen sírdogált. A detektív szelid szóval biztatta: — No csak vegyen erőt magán... Ne érzé­kenykedjék... Keményítse meg a szivét. A fiatalember nagyot sóhajtott és tovább sza­lajtotta a filmet: (Falyt. kav.), M

Next

/
Oldalképek
Tartalom