Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-28 / 97. szám

1929. április 28. . JNfYÍRYIDÉK. Tel vételi hirdetmény a Leány­t *kálvinenmfca A nyíregyházi Leánykálvineum triternátusába felvétetik 20 refor­mátus lelkészi leányárva ingyenes és 110 leány fizetéses helyre. Nö­vendékeink a város bármely tago­zatú. elemi, gimnáziumi, felsőke­reskedelmi és női ipariskolájába járhatnak, állandó felügyelő kísé­retében, mig polgári iskolás, tani­tónőképzős és továbbképzős nö­-véndékeink az intézetben nyerik kiképzésüket. Az internátus minden egészség­ügyi és pedagógiai követeimének­nek megfelelő s felszerelésű épü­let. A felügyelés és nevelés mun­káját egy igazgatónő, .intézeti lel­kész egy diakonissa S egy szintén német nevelőnő végzi. Az intézet érintkezési és társalgási nyelve a német; cél négy év alatt a teljes nyelvi készség elsajátítása. Kü­lön háló-, tanuló-, zongora-, ol­vasó-, játszó-, s fogadószobák. — Minden emeleten -külön fürdő- s betegszoba. Minden leány kap egy ágyat (matrác és ágynemű nélkül) külön mosdót konzollal, ruha-, éj­jeli- könyvszekrényt s záros fió­kot saját kis lakattal. Ellátási dij ötszöri étkezéssel mosással, stb. egy tanévre 800.—, lelkészi, tanári, tanitói, énekvezéri leá­nyoknak 600.— pengő s külön mindegyiknél 5a.— P mellékdíj. • Orvos ingyen. A tanulás (korrepe­tálás, preparálás) állandóan taná­ri vezetés mellett folyik. Külön dij csak a külön francia, zongora-, kézimunka- vagy továbbképző •órákért számíttatik. Az intézet mélyen vallásos -s jellegzetesen református világ­és életnézet alapján áll. Reggel. este áhítat, közös és magán biblia olvasás, külön bibliaórák, káté­repeticiók, az énekeskönyv teljes begyakorlása, vasárnapi iskolai, leányegyesületi munka, vasárnap templom, , rossz idő esetén házi .istentisztelet. Ruházatban, visel­kedésben, szórakozásban fenti el­vek alkalmazása. Polgári iskolánk a legmoder­nebb szertári felszereléssel az egészségügyi követelményeknek megfelelően felszerelt tornacsar­nokkal, tágas udvarral, tenniszpá­lyával, árnyas és virágos kerttel, a nevelés és tanitás összes kívá­nalmainak megfelel. Továbbképző tanfolyamunk ket­tős irányú, a délelőtti órákban szellemi továbbképzést nyújt, dél­után gyakorlatilag készit elő ke­nyérkereső pályára. Délelőtt a hit­tani órákon kívül tanulnak ma­1 gyar és német irodalomtörténel­met, hazai ,s művelődéstörténe­tet, földrajzot, nevelés- és lélek­tant. Szintén délelőtt vesznek részt felváltva a konyha, kertészeti 'és gazdasági munkákban, nogy azokat gyakorlatilag teljesen el­sajátítsák. * Délután iparilag képzett vezető mellett fehérnemű- s felsőruhavar­rást tanulnak. A varráshoz varró­gépek és teljes felszerelés, a ker­tészethez szépen berendezett kertgazdaság, üvegház állanak a növendékek rendelkezésére, mig a főzést és más háztartási munkákat az intézet konyhájában gyakorol­ják. Tandij .havi 12.— P s egy •évre 20 P mellékdíj. Nevelési elveink elf ogadására senkit kényszeríteni, nem akarván, nyitva tartjuk a lehetőségét an­nak, hogy bárki az intézetből év­közben kiléphet, viszont a kilép­CSAK.Xt®rn3t" VEDSZŐVALJELÖL? PALA F3CSŐ VALÓDI. ETERNIT MŰVEK HAT3CHEM LAJOS, 8U0APSST. AH!IAFTSSY-ÚR 53;GYFTR: NVSR6ESUJFALU. Elárusítóhelyek : Ehrenfeld Márton fatelepe Nyíregyháza, Darmann Jakab gép- vas, és villamossági cikkek raktára Kisvárda Ausp tz Bertalan épületbádogos Kemecse­Angyal Simon és Sámuel fakereskedők Balkány, Mezei Jakab fakereskedő Nyír ­adony, Mándi és Goldstein fakereskedők Nyírbátor, Stern Ignác fakereskedés és betonárugyár NagykálL, Lazarovits Dávid fa- és építési anyag kereskedése Rakamaz 1646 18 tetés jogát az intézet is fenntart­ja magának. A Kálvineum igazgatótanácsá­hoz írott felvételi kérvények f. évi junius 20-ig az intézet igazgató­ságához beküldendők. Mellékelni kell az iskolai, ujraoltási, hato­sági orvosi bizonyítványt arról, hogy a folyamodó egészséges, in­ternátusi életre alkalmas, árvák­nál ezeken kivül kereszlevelet, községi bizonyítványt lelkészi ajánlólevéllel a folyamodó anyagi és családi viszonyairól, valamint lemondó nyilatkozatot az árva ne­veltetési segélyéről. * Árváinknak a helyi gyülekezet intelligens asszonyai közül védő­asszonyai vannak, akik nagy Ddaadással és gyöngéd érdeklődés sei karolják át őket s családi kö­rükben sok boldog órát szereznek s a szülői ház melegségét pótolják az árváknak. A felvételről augusztus i-ig a folyamodókat az intézeti szám s a részletes tudnivalók közlése mel­lett értesitjük. További kérdé­sekre az igazgató készséggel vála­szol. Debrecen, 1929. ápr. 23. Kiss Ferenc, egyetemi tanár elnök. Dobai Sándorné, igazgató. MEGNYÍLT a Kállai-utcán' a Latner-háztan a „Dréher^-sörcsarnok kitOnő magyar konyha, ebéd, va­csora, villásreggelizők é< uzson­nátok találkozó helye, állandóan a legjobb Szentjánoasör friss csa­potá«a. Kitűnő rádió műsor szó­rakoztatja tisztelt vendégeimet. A rádiót Mi hali k sz*kü!ete szerelte. 2507-2 Szerdától—péntekig rendes helyárakkal az Apollóban. Gyilkosság a szőlőben (Kis regény) írta: Péchy-Horváth Rezső > Ha pedig ki akart menni az épületből, ki­nyitotta az ablak fordítóit és kimászott, az ajtó­hoz ment és levette a lakatot, hogy bemehessen a házba, becsukni csak belülről zárható veranda­ablakot. Majd visszament és az ajtón elhelyezte a lakatot. Igy az ajtón, az ablakon a zárak mindig rendben voltak. Soha sem vehette észre senki, hogy valaki ki-bejár. Most is a szokott módon kezdett kifelé indul­ni a szabadba. Kinyitotta a veranda hosszú szál vasrácsán az ablakokkal egyező rész nyitható darabját, ame­lyet jókora lakat tartott össze. Aztán elfordította az ablakok zárjait és a két szárnyat kilökte a sö­tétbe. Felmászott" az ablakpárkányra, keresztülpré­selte magát a széles, de roppant alacsony nyí­láson, aztán lereszkedett a talajra. Megint hallgatózott, figyelt és vizsgálódott. De csak a tücsök egyhangú, éles citeraszava, a levelek sejtelemszerü súrlódása hallatszott, az is teljesen valószínűtlenül. Figyelt és várakozott. A fülei kifinomodott szervvé váltan az alig érzé­kelhető neszekkel szemben, talán még a föld lé­lekzetvételét, vagy a fák növését is meghallották volna s minden más, ehhez hasonló neszt. Közvetlenül mellette kisértetiesen, szálegyene­sen nyulott a magasba egy magányos, vén cédrus. Micskey sietve talpalt el a présházajtóig. Lá­aas igyekvéssel bezárta az ajtót és ráhelyezte a nagy lakatot. Aztán gyorsan visszaosont. Amikor az öreg cédrusfa mellett ellépett, a sötét fa mintha hirtelen kettévált volna. Az egyik fele állva maradt a szőlőlugas mellett. A másik fele azonban nesztelenül, de ke­mény dobbanással lépett eléje. Elállta az útját... Felfényesedő, szikrázó revolvercső nyúlt ki a sötét tömegből... S ahogy ösztönszerű, kétségbeesett mozdulat­tal hátrálni akart, nehéz tenyér tapintása nyomta meg a vállát. Rideg hang szólt rá keményen: A törvény nevében!... De nem, nem akarta elfogattatni magát!... Nem, nem akarta, hogy szörnyű gyanú terhe alatt, a legbestiálisabb bűntény elkövetésével kapcsolat­ban forgalomba kerüljön a neve... Hogy kaini bön dögleletes szennye fröcsköljön körülötte... Félredobta magát a pisztolycső elől. Ökle, kegyetlenül markolva a présházajtó arasznyi nagy kulcsát, megsuhant a levegőben és pörölycsapás erejével zudult le... A detektív, keze erőtlenül, halottan hullajtotta ki a hetyke fegyvert. Állati hördüléssel zuhantak egymásnak. Izzadtan, fogcsikorgatva, szörnyűséges károm­kodással estek az egymás testének. Ököllel, körömmel, könyökkel, térddel, hom­lokkal, fogakkal és állkapoccsal ütöjrték, marták, tépték, döfödték egymást... De a detektív, ahogy az ideiglenesen bénává csapott keze megint használhatóvá vjílt, egyszerre vad és kegyetlen dzsiu-dzsicu-fogást alkalmazott. Micskey a következő percben főbesujtott ba­rom módjára zuhant a földre. Nyomban kattanva zárult össze a két csukló­ján a fényes, sima, zörgő, acélperec... S most lihegve, dühösen, fájdalmától gyű­lölködve hajolt fölébe a detektív. Miket képzel maga, szerencsétlen ? — ordította az arcába. Erősen fogta a bilincset. Hát azt hiszi, azért lestpm magára öt hónapja — magyarázta, az előbbi harc fáradal­maitól lihegve és eltikkadtan, — hogy a végén ostobán és nevetségesen elszalasszam?... Ááá! Ba­. rátocskám... Durván megrántotta a karperec vékony lán­cát, amelyet a csuklójára hurkolt. Orendi csak lassan tudta kinyitani a présház­ajtót. Csak egy keze állt rendelkezésére — az is sajgott a foglya kegyetlen ütésétől — mert a má­sikkal a drága zsákmányt tartotta erősen. Pisz­mogásával mégis elkészült s most behatoltak a házba. A detektív a présházban felkattantotta a vil­lanyt. Egy pillanatig édesen, áthatóan szemügyre vette a foglyát. Gondosan becsukta az ajtókat és a kulcsokat a zsebébe csúsztatta. — Ha ugy akarja — szólt a fiatalemberhez -- most beszélgessünk egy kicsinyt. Pillanatig habozott, de aztán* követte első gondolatát és levette a fogoly kezéről a karpe­recet. Köszönöm — mondta ez jólesőn. — Remélem, ezt azért tette, mert* érzi, hogy nem terhel az a bün, amelynek gyanúja alatt reám lesett. — Na, ez nem olyan biztos! — nevetett a detektív. Az előbbi dühe, amely szinte az őr­jöngésig fokozódott fel, hirtelen semmivé vált, eltűnt. — Remélem, nem fog visszaélni a jósá­gommal és nem ismétli meg az előbbi bolond­ságot ? Úgyis hiába minden. Viselkedjék inkább okosan és higgadtan. (F.lyt. köv.) . 4 ..,..:

Next

/
Oldalképek
Tartalom