Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-24 / 93. szám

112^. április 24. JSfYÍRYIDÉK. A főváros 15.000 testileg legyengült gyermeket óhajt üdülésben részesíteni Az állami és községi polgári és elemi iskolai gondnokságoknak és iskolavezetőknek Benkő András < kir. tanfelügyelő a fővárosi gyer­mekek nyaraltatása érdekében egy körlevelet küldött, amelynek a tar­talma a következő: Budapest székesfőváros tanácsa a múlthoz hasonlóan a folyó isko­lai évet követő szünidőben ismét 15.000 testileg legyöngült fővárosi .gyermeket óhajt üdülésben része­síteni. Mixel azonban a főváros terü­letén nincs elég kies fekvésű is­kolaépület, amelyekben a nyarai­tatásra rászoruló nagyszámú gyer­mek elhelyezhető volna, azért a tanács azzal a kéréssel fordult a Miniszter úrhoz, hogy az állami iskoláknak erre a célra alkalmas épületeit a gyermeknyaraltatás céljára engedje át és az akciót az egyházi főhatóságok figyelmé­be is ajánlja. A vk. Miniszter ur hivatalom utján utasítja az állami polgári fiu és leányiskolák igazgatóit, az állami és községi iskolák gondnok­ságait, illetve iskolaszékeit, hogy a főváros tanácsa által hozzájuk intézendő megkeresésre iskolaépü­leteket. illetve azoknak erre alkal­mas helyiségeit a fővárosi gyer­mekek nyaraltatása céljára bocsás­sák rendelkezésre és a minden tá­mogatást megérdemlő akció lebo­nyolításában tőlük telhetőleg le­gyenek a székesfőváros tanácsá­nak és megbízottjainak segítségére 4 nemzeti zászló kultaszának ébrentartása az ifjúság lelkében Benkő András kir. tanfelügyelő az elemi iskolák vezetőinek egy köriratot küldött, amely a nem­zeti zászló kultuszának az ifjú­ság lelkében való elmélyítésével foglalkozik. A körirat tartalma a következő:. A minden hó második szombat­ián tartani szokott tanítói értekez­let ismét bővebben foglalkozott a nemzeti zászlónak kijáró tisztelet­adással és a magyar ifjúság lelké­ben a nemzeti zászlóvá! kapcsola­tos nemzeti érzés elmélyítésének nagy és szép gondolatával. A nagy tanítói értekezlet fog­lalkozott az amerikai hasonló célo­kat szolgáló módozatokkal, me­lyek egyik-másikát a vármegyei közig bizottságban is ismertetett a bizottságnak egyik tekintélyes tagja. A vélemények kialakításánál fel­merült gondolatok közül a legna­gyobb, mondhatom egyhangú tet­széssel az a módozat találkozott, amelyik azt javasolja, hogy a ta­nítás megkezdése előtt egy erre a célra kijelölt helyre az iskola udvarán nemzeti lobogó kitétessék és a tanulók csapata a tanítási óra megkezdése előtt vonuljon el a zászló előtt tiszteletadással. Hazamenetel előtt ismét tisztele­tet adnak az iskola tanulói a zász­lók előtt és ugy távoznak az is­kolábőL Annak nyomatékos dokumentá­lásául, hogy az iskola termeiben a tanítás ideje alatt nemzeti mun­ka folyik, amely a nemzet jövőjét építgeti és hogy e munka alatt ta­nárt, tanitőt, de a tanulókat is a nemzet jövője iránti nagy felelős­ségérzetnek keH áthatnia, az is­kola ezen munkálkodása alatt a nemzeti lobogó állandóan e he­lyen marad. Mihelyt a tanulók haza vonultak és ezzel az iskola mun­kája szünetei a zászló is védett helyre helyezendő el. Oda kell törekednünk, hogy ál­landó szakoktatással a tanulók, t* nárok, tanítók érezzék szükségét az iskolai munka megkezdésénél, mint elvégzésénél a nemzeti zász­lók iránti tiszteletadásnak ép ugy, mint az imádkozásnak. . A nemzeti érzés ápolása, a nem­zeti öntudat fejlesztése egyik leg­fontosabb hazafias kötelességünk. Igen kérem az iskolák Elöljáróit, az Iskolák igazgatóit, karolják fel a kivitelt szeretettei és egyönte­tűen valósítsák meg a gondolatot lehetőleg azonnal. A zászlónak az épület számára való szokásos kitétele ennél a cél­nál sablonos volna és nem mozdí­taná elő annyi közvetlenséggela oz­kat az érzéseket, amelyeket ke­resünk. Még csak azt jegyzem meg, hogy itt a minden iskolánál bevezetett egyöntetűség felemelő érzést fog kiváltani az egész társadalomban. Az attól való eltéréssel, az egyön­tetűség megtörésével igen sokat ártunk az ehhez fűződő nemzeti érzésnek. Meghívó. A Nyíregyházi Lawn-Tennisz Club folyó évi április hó 27 én, szombaton d, u. 6 órakor a vármegyeházán, az aivaszék helyiségeiben k5z«)y ülést tart, melyre a club alapitó, rendes, pártoló és ifjúsági tagjait van sze­rencsénk meghívni. Dr. Murányi István s. k. báró Vay Miklós s. k főtitkár. * elnök. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Tisztviselők jelentései. 3. Uj tisztikar válás stása. 4. Esetleges indítványok. 2409-3 Eladó a Széchenyi-út 14. sz. lakóház, mely áll egy négy szobás, fürdő­szobás, egy két szobás és egy udvari lakásból. Nagy telekkel. Külön telek a Báthory-utcára. Érdeklődni lehet Széchenyi-út 9. szám alatt. 1947—? Fűző, haskötő, melltartó a legújabb minták szerint hosszú évek óta fennálló műhelyemben nagy választék szebbnél szebb anyagokban. Hozott anyagból 24 óra alatt készítek. Blumberg, Nyíregyháza 2313-10 Keveset használt AUTOMOBILOK gondosan kijavítva, önköltségi árban kaphatók: Rugby, 503-as FIAT, FORD Marton és Társa nyíregyházi autóüzeme Telefon 2-30. gg^ ép®it íglő a icgjobDak! K APHATd : rné SINGER VARRÓGÉP R É S Z V É N Y-TÁ R S A5Á G Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 2. Gyilkosság a szőlőben (Kis regény) Irta : Péchy-Horváth Rezső 03) Már ősz felé hajlott az idő. Hűvösödtek a nappalok és a mezőkön hama­rabb és komolyabbra megnyúltak az árnyékok, amelyeket rövidesen elnyelt és megsemmisített a hirtelen előlopakodó sötétség. Reggelenként pedig hűvös permet szikrázott a halódón sárguló nö­vényzeten: a dér olvasztott üvegcseppjei, amelye­ket reggelre a nap közeledő melegsége megol­vasztott és végigcsorgatott milliónyi levélen, virá­gon, fűszálon, galyon, kórón. Hetek óta járt lesre a detektív a szőlőbeli villa mellé. Hetek óta, ha egyéb hivatalos elfoglalt­ságai kis lélekzetvételhez juttatták. A gyanúja még mindig elevenen élt benne, bár annak megerősítését semmi jellel vagy pará­nyi nyommal sem tudta aláhúzni. Hetenként egy­szer, esetleg kétszer tudott magának egy-egy fél­órát félretenni, a titokzatos ház rejtélyének kibo­gozására, de az eddigi leselkedései után semmivel sem lett okosabb. Egyetlen lépéssel, egyetlen arasszal sem jutott tul azon a konok és roppant titkon, amely zord kőfal gyanánt meredt fel előtte a. végtelen magasságokba és elzárta előle a tisz­tánlátás egyenes útját. Néhányszor már a lakatlan házban is járt. Az az ösztönös érzése, hogy az elhagyott •villában valaki tartózkodik, nem fakult el benne. Ezt ugyan attól íogva sem érezte erősebben és bizonyosabban, hogy bentjárt a házbau, mégis csökönyösen ragaszkodott az első benyomásá­hoz. Néha egy-egy halk zörej, óvatos nesz a házból akként ütődött a füleihez, mintha em­bertől származnék. De nem volt ebben ennyire bizonyos. És abban sem, hogy a kérdéses neszt csakugyan hallotta-e; megtörtént-e az? Filozó- í fus elme volt és nem egyszer tapasztalta ön­magán is, hogy az idegek nagy feszültségek idején gyakran játszanak hamis hangokat s a túlfeszültség eredménye akárhányszor olyanfajta képzelődés, amit az ember könnyen megtörtént tényeknek hajlandó tekinteni. Ilyenkor hirtelen — lehetőleg nesztelenül — behatolt a házba. A présház ajtajának lakat­jához neki is volt kulcsa s igy bármikor bejut­hatott a szörnyű dráma hajlékába, amely hiva­talosan lakatlannak, elhagyatottnak volt meg­jelölve. Egyik kezében' erős fényszóróju villamos zseblámpájával, a másikban ismétlőpisztolyával jött-ment ilyenkor a házban. Tüzetesen, alapo­san, óvatosan átvizsgált ott benn minden zeget­zugot. Felkuttatta a pincét, amelyben féltucat hordó híven őrizte és öregbítette a multévi ter­més zamatos nektárcseppjeit. Megkopogtatta, megkoccantotta a penészes, dohos italtartányo­kat, de az eredmény egy csomó felriasztott szú­nyog riadalmánál s a tenyereire tapadó piszkos pókhálónál nem volt több. Átvizsgálta a présházat, ahol egy behemót, idomtalan faprés beszélt elmúlt idők, érdemes fafaragók művészi érzékű mesteremberek sok­oldalú és változatos tudásáról — s néhány kád száradott lassan és szagossan egy-egy sötét sarokban. Életnek, élőlénynek nem lelte nyo­mát sehol. Megnézte a konyhát, ahol alávilágitott az ócska, penészillatu hencsemek; átkuttatta a lép­csőfeljáró aljában álló ruhásszekrényt és ennek két testvérét, amelyek az emeleten árválkodtak. Megvizsgálta a szobát is, ahol két ágy, egy hatalmas plüsdivány és egy tükrös mosdó lehe­tett volna esetleg alkalmas arra. hogy valaki szükség esetén alájuk, beléjük rejtse a testét. De itt sem talált semmit soha. És nem talált semmit — még csak szeles siettség miatt elfelejtett nyomot sem — a pad­lásfeljáró kamarájában és a tágas padláson sem ahol néhány láda és két nagyobbacska utazó­kosár az elrejtőzés céljaira kitűnő eszközöknek mutatkoztak. Ilyenkor percekig megfeszített idegszálak­kal figyelt, ólálkodott és hallgatózott. A csend a szépen bebutorozott üres ház némasága a feltárt kripta hűvös érzését támasztó lehelettel ölelte körül s megborzongva, idegesen meg­rezzenve rázkódott össze minden butorroppa­násra, szellősuhanásra, madársikoltásra... Han­gokat várt, eleven lény, emberi élet akármilyen apró megnyilvánulását, amely — mint a nap­sugár a ködöt — eloszlassa előle a kínzó, nyug­talanító bizonytalanságot, amely roppant pánt módjára szorította össze, fogta, kínozta zugó fejét. És gondosan megnézegetett minden tárgyat a lakásban, nem talál-e valamely nyomot, ame­lyet véletlenül vagy sietségből nem tüntettek el. Valami használati tárgyat, ruhadarabot, vagy edényt. Semmit sem talált. Soha semmit! De ez a kudarc csak még jobban izgatta és csiklandozóbban ösztökélte. Meghalt volna annak a meggyőződésének védelmében, hogy a lakatlan házban valaki él, mert ezt babonás hittel hitte, előre is mély respektust érzett az iránt az ismeretlen iránt, aki ilyen ügyesen és meggondoltan tudja a létét titkolni és magát dugdosni. És már csak azért is kíváncsi volt a személyére. Szeretett volna szemközt nézni azzal, aki oly ügyesen és tehet­ségesen dacolt vele. (Folyt, köv.) / I

Next

/
Oldalképek
Tartalom