Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-23 / 92. szám

1t2<J. április 23. JNfYÍRYIDÉK. 9 Április 23. Kedd: Az utolsó Vere­bély lány. Bérletszünet. Április 24. Szerda. Az utolsó Vere­bély lány. Bérletszünet. Április 25. Csütörtök : Én és a hú­gom. A. bérlet 19. Április 26. Péntek : Én és a hú­gom. B. bérlet 18. Április 27. Szombat : D. u. 4 óra­kor : Bölcsődal. — (Mozihely­árakkal.) Bérletszünet. — Este: 8 órakor: Párisi divat. A. bérlet 20. Április 28. Vasárnap. Párisi divat. Bérletszünet. Április 29. Hétfő: Párisi divat. B. bérlet 19. Április 30. Kedd. Párisi divat. Bér­letszünet. Az utolsó Verebély lány már csak ma este, kedden és szerdán kerül szinre a Városi Szinházban. Csupa kacagás, vidámság, jó­kedv kiséri Az utolsó Verebély lány minden előadását. * Minden este zsúfolt ház nézte még végig Az utolsó Verebély lány operettet, amelynek szövege mu­latságos, dalai kellemesek, táncze­aéje ötletes. * Kedden délután 4 órakor diák­előadás lesz. Szinre kerül Szigli­geti—Serly örökbecsű énekes szín­játéka, A' cigány. Helyárak 40— 60—-80 fillér. Jegyek az iskolák utján és előadás napján a pénz­tárnál. * Szerdán délután 3 és fél órakor « magyar rapszódia: Tüzek az éj­szakában kerül szinre katona-élő­adásban. Helyárak 50, 80, 1 pen­gő. Jegyek az állomásparancsnok­ságnál és előadás napján délután a pénztárnál válthatók. * Csütörtökön és pénteken a Bel­városi Szinház szenzációs újdonsá­gát mutatja be a szinház. Berr és Verneuü vigjátéka: Én és a hugom kerül szinre. Nyíregyháza Csonkamagyarország legdrágább városa Riport a megélhetési frontról A múltkoriban egy budapesti J jjzletembernek Nyíregyházán akadt dolga és két napig városunkban •tartózkodott. Ügyfelével, akivel valami ter­ményüzletről tárgyalt csak az esti órákban találkozhatott, ugy, hogy egész délelőttjét a város megtekin tésére fordíthatta. Azonban mint üzletembert nem annyira a város szépsége érdekel­te, hanem inkább a gazdasági és kereskedelmi vonatkozások. Első­sorban az üzletek kirakatait, il­letve a kirakatok áruit nézegette, majd az élelmiszer és füszerüzle­tekben érdeklődött az árak iránt, mig végül a mészárosokhoz és a vendéglőkbe látogatott el. Délben egy jó vendéglőbe tért ebédelni. Én ott találkoztam vele. A szemben lévő asztalnál ültem, amikor izgatott szóváltásra lettem figyelmes. A budapesti ur kezében lobogtatta az étlapot és felháborodva magyarázta a pincér­nek, hogy az étlapon tévedés le­het, mert lehetetlen — úgymond — hogy itt ebben a kis vidéki ven déglőben jóval drágább legyen a menü, mint Budapesten a legjobb polgári éttermekben. Ennek az embernek tökéletesen igaza van — gondoltam — és bemutatkozva átültem az asztalához. Uram — mondotta felháborodá­sát nehezen leplezve — nincs Csonkamagyarországnak egyetlen városa, ahol ne jártam volna, de sehol ilyen horribilis drágaságot nem tapasztaltam, mint itt. A cipészüzletek kirakataiban 40—45 pengőért látom ugyanazokat a női és Térti cipőket kitéve, amelyeket Budapesten, vagy akár Debrecen­ben vagy Miskolcon 25—30 pen­gőért meg lehet kapni. Csudálko­zom azon, hogy nem akadt még egy ügyes fiatalember, aki debre­Meghívó. ceni kereskedőkkel szövetkezve, ti­tokban olcsó cipőkkel, selymekkel, ruhákkal és egyéb ipari cikkekkel kereskedne, mert bizonyos, hogy ilyenformán jelentős jövedelemre tehetne szert, olyannyira drága ; árakat szabnak itt az iparcikkek- i nek a kereskedők. De ugyanezt a hihetetlen drá- í gaságot tapasztaltam a mészáros « üzletekben is, ami annál csudá- j latosabb,, mert hiszen tudtommal Nyiregyháza körül van véve ter- j melőkkel s igy az élelmiszerek j nem közvetítőkön keresztül és szál­lítási költségekkel terhelten ke­rülnek a piacra. És mondja csak uram — for­dult hozzám érdeklődve — Nyír­egyházán a tisztviselők kapnak va­lami drágasági pótdijat ? — Nem — mondottam rezig­náltán — sőt ugy tudom, hogy a budapesti tisztviselők jóval ma­gasabb lakbérilletményeket élvez­nek, mint a nyíregyháziak. — Nos és milyenek itt a la­kásbérek ? — Ne is kérdezze Uram — le­gyintettem és két szobás odúm­ra gondoltam, amiért minden el­sején száz pengőt izzadok házigaz- , dám zsebébe. Uj ismerősöm nem válaszolt. — Vékony, energiára valló ajkai ide­gesen mozogtak, mintha magában számolt volna. Majd hirtelen fel­ugrott .megragadta karom és szin­te titokzatosan súgta felém: — Uram, elhatároztam, hogy Nyíregyházán a pesti Korvin­áruház mintájára egy üzletet nyi­tok, ahol olcsó árakon mindent le­het lesz kapni. Ahol ilyen óriási árak existálnak a közönség csen­des béketűrése mellett, ott bom­baként fog hatni egv olcsó áru­ház . A Nyíregyházi Lawn-Tennisz Club folyó évi április hó 27 én, szombaton d. u. 6 órakor a vármegyeházán, az átvaszék helyiségeiben közgyűlést tart, melyre a club alapító, rendes, pártoló és ifjúsági tagjait van sze­rencsénk meghívni. Dr. Murányi István s. k. bárt Vay Miklós s.k. főtitkár. eln&k. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Tisztviselők jelentései. 3. Uj tisztikar választása. 4. Esetleges indítványok. 2409—3 Megérkezett a különféle gyártmáayu elsőrangú Teranis ütő Davis, Slszenger, Darsonaa), Ham­mer, Kehrling, Gordon. A Tenmsz Szövetség által játszasra elfogadott Slazeuger és Danlop labdák Pálya felszerelések. Biumbery Nyiregyháza 2312-10 Eladó a Széchenyi-út 14. sz. lakóház, mely áll egy négy szobás, fürdő­szobás, egy két szobás és egy udvari lakásból. Nagy telekkel. Külön tslek a Báthory-utcára. Érdeklődni lehet Széchenyi-út 9. szám alatt. 1947—? Gyilkosság a szőlőben ' (Kis regény) Irta: Péchy-Horváth Rezső ( ,( 1> Ennek az oka a leány volt, helyesebben a körü­lötte felburjánzott mindenféle híresztelés és szó­beszéd. Bizony Arankának nem a legjobb hire volt a városban. Egyesek tudni vélték, hogy téli estéken, amikor a kisvárosban alig bujt ki valaki a dermesztő hidegben a sötét utcákra, Szekér A Banka soros közelségben, karonfogvást ődöngött órák hosszat egy-egy katonatiszttel, önkéntessel... A híresztelések közül az ilyenek voltak a legfehé­rebbek, a legártatlanabbak... Micskey Pista egyik percben vakon hitte eze­Jcet a híreszteléseket, de a másik percben szégyen­kezve restelkedett önmaga előtt... Ilyenkor a leány tartózkodó, korrekt viselkedése jutott az eszébe, a heves ellenkezés minden intimebb, szemtelenebb érintéssel szemben... De aztán a hirharangok ama mondása ütötte szivén, amiben valahogy maga is hitt. Vagyis hogy a bukott leány, aki mindenkivel bőségesen adakozó, mélyen szemérmes és harcia­san tartózkodó azzal a lovagjával szemben, —• és csakis azzal! — akihez feleségül szeretne menni... A másokkal, mindenkivel szemben bő­kezű, adakozó és jószívű élvezetosztó az ilyennel fukarul, sanyargatósan bánik — még ha ő maga ég is a tomboló-romboló vágytól — hogy tisztá­nak játszhassa ki magát... s hogy az a roppant vágyában siettesse, hajszolja a legitim egyesülés elkövetkezését... Nem sokat foglalkozott máskor Micskey a leánnyal, akivel szimpla utcai ismerkedés hozta össze. Néhány alkonyati séta esett a félhomályba rejtőzött kisvárosi utcákon; egy-két hazakisérés lsiaalmas kettesben: ez volt az eddigi érintkezésük. Soha komolyabb cél fel nem fáklyásodott elméjé­laen a leánnyal kapcsolatban, aki szép volt ugyan, és roppantul kívánatos, de zavaros buborékok szennyezték be körülötte a jóhirneve tiszta folyó­vizét... és mindig a fülében csengett a jóakaratú figyelmeztetés: csak veled szemben tartózkodó és fukar... mert azt akarja, hogy elvedd! Azért szerelmes volt belé, de erről nem tehe­tett. Buja, érzéki szépsége, gyújtogató pillantásai, izgalmas vágyakat támasztó járása hatalmas erő­vel vonzották és lenyűgözték. De azért mindig tudott uralkodni magán és bizonyos mértékig vissza tudta tartani magát, óvakodott olyat cse­lekedni, vagy nyilatkozni, ami egyenlő értelmet jelenthetett volna az egérfogóval... Balek, áldo­zat, korábbi bűnök takarója nem akart lenni... A leány ösztönei természetesen nyomban meg­érezték benne a szerelmes férfit. Ettől kezdve roppant igyekezettel, fáradságos munkával, szép­ségének és női testiségének teljes harcbaállitá­sával de mézédes mosolygás és szédítő kacér­kodás mögött keringett a körben, amelynek középpontjában a férfi: a Férfi állott és élt... a sirógörcsökig megunt, reménytelen és hajszás leányélet megszüntetője... Tudta, hogy rossz hirek keringenek körülötte, esetekre emlékezett,­amikbe nem is rosszvérüségből, csak gyenge aka­rata miatt, hiányos erkölcsi meggyőződés, vagy nevelési hiányosság miatt sodródott és amelyek égőn égették a lelkét, mintha spanyolviasz lobogó cseppje csurrant volna rá... S a kétes hirek zűr­zavarából sürgősen, sietősen menekülni szeretett volna egy rendes házasság langyos fürdőjébe... ahol rövid idő múlva el fogja felejteni a hálát, amellyel a megmentőjének tartozik és kezébe ragadván a kormányt, zsarnoki hajlamait zavar­talanul hagyja majd kibomlani és tombolni... Selymes, hosszú szempillái és érzéki és izgató pillantásai mögött, a hollószárnv-haj, a sápadt­fehér arc, a bársonyosan simogató nagy szemek és a lágyan zugó hang mögött ott rejtőzködött, rontásra készen, a rettenetes nőstény... a vesze­| kedős, rikácsolós, elhizó, piszkos, lompos nő­bestia!.... De ebből egyelőre csak az üde, pirosszáju, örökké kacagó, jóillatu, nyúlánk és helyes idomú bakfis látszott, akibe Micskey most komolyan és lázasan beleszeretett. A részvéte meghatotta, az érdeklődése ellágyitotta, a bátorsága pedig — hogy egymagaban felkereste őt a házuknál — egyszerűen fellelkesítette. Hiszen — szögezte le — túlságosan zsúfolt volt a szépsége ahhoz, hogy férfiak .után szaladgáljon... Mindaddig, mig szőlőbeli magányában meg nem'lepte, csak mint kellemetlen ismeretség emlé­két tekintette. De most minden érzékével, összes idegszálával, a felviharzó vágyával szerette és kívánta. Komolyabb következményekre most sem gondolt ugyan, de csak azért nem, mert egyelőre csupa káosz, kiforratlanság és bizonytalanság ült lomha iszap gyanánt a gondolatain. De a riasztó híresztelések mindjobban homályosulni, fakubii kezdtek benne... 8. Hanyattfeküdt a ház hátulsó fala mögött kez­dődő szőlőrendben, ahol a sűrű, nagylevelü ve­nyigebozót összeborult fölötte. A túlontúl dus, gazdag levél erdő gazdag sátorszerüen, rejtek ­adóan sűrűsödött és egészen betakarta, láthatat­lanná és felfedezhetetlenné tette a földhözlapuló detektívet. Csendes, áhítatos őszeleji este volt. A csillagok teljes pompájukban, pislákolva ragyogtak a döb­benetesen mély, sötétségbe hullt égbolt peremén. Mint százezernyi világító, sziporkázó, fénnyel ját­szadozó szeg, amely végtelenségig szaladó gyász­posztó szövetjéről ontja kecses, kellemes színjáté­kát. Az unalomig egyhangú és bántó tücsök­muzsikán kivül a vastag csendet semmi más nesz nem zavarta. | _ (Folyt, köv.) ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom