Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-04 / 76. szám

JSfYÍRYIDÉK. 1929. április 4. Történetek a szoboszlói strandról Irta: Fehér Gábor I. Tul jó dolguk van az uraknak fenn a községházán. Ha néha-né­ha rájuk nyitja valaki az ajtót (amit takaros ember csak a leg­végső esetben cselekszik) akkor kikérdezik, kivallatják a folyamo­dót pipaszó mellett, azután beik­tatján, azután kiiktatják, mindezek után pedig... hazaküldik szépen. — Otthon aztán " várhat szegény, amig a köd leszáll, ők maguk meg megint elnyújtóznak az Íróaszta­lon, mint a kabai kutya a gerádján. Akinek pedig nincs dolga, kap­ható az minden éretlenségre. — Ennek okáért lehet az urakat a kínyesőhöz is hasonlítani, mert nincs azoknak nyugtok soha. — Mindig izegnek-mozognak, matat­nak össze-vissza és mindig olyas­mi jut eszükbe, amire még idáig senki se gondolt. Ilyen bolondéria volt az is, ami­kor négy esztendővel ezelőtt egy tavaszi reggelen felállítottak a Morgó szegletin — épen szemben az öreg Kusis házával — három nagy gerendát, láncot meg egyéb szerszámokat, hogy aszongyák: majd űk petlóriumot ásnak ki ilyenformán a fődbül. Röhö­gött .ezen az egész alvég. Maga az öreg Kusis, mint afféle higgad­tabb cseléd, egyelőre szóra se mél­tatta ezt a nyilvánvaló tökéletlen­séget, csak majd úgy két hét múl­va legyintett egyet a kezével: — Kidöglenek űk abbúl őszre. Főd az, nem homok! Több szó nem is esett Kusisék­nál a fúrásról, csak majd úgy ősz felé, amikor egyszer csak ki­priccolt a földből a forróviz. Ak­kor kiment az öregember, bele­dugta az öklét nagy hihetetlenül a vízbe, ^ de ahogy beledugta, visz­sza is rántotta azonmód. — Affekily! -—• sziszegte magá­ban és meglógázta a kezét, hogy hamarabb hűljön. Azután haza­ment, de útközben kétszer is meg­csóválta a fejét. Attól kezdve nem beszélt többet a fúrás ellen, bár mellette se nagyon, mert tud­nivaló, hogy az urak könnyen vér­szemet kapnak, ha megdicséri őket az ember. Pedig hát hovatovább akadt e tárgyban beszélni való. Mert ha nehezen is, fürdőt építettek az urak a gyepen, amiből jó haszon nézett ki az alvégen lakóknak. — Nyaranként kiadták a házakat, volt olyan, aki három pengőt ka­pott érte egy napra. Régi dolog, hogy hamar beletalálja magát az emberiség abba, ami jó. A máso­dik esztendőben már senki se emlegette a kvártélyosokat; egé­szen természetes volt, hogy min­denkinek van belőlük kettő, há­rom. Hanem az öreg Kusis lakóit, az ángolokat meg az emberevőt nem igen lehet olyan hamar el­felejteni. Mert cifra história voll a Kusiséké, nem is nagyon lehet párját rántani ebben a mai nyo­morult egyszínű világban. Egy péntek reggel ugy megérés körül kezdődött ez az egész eset. Az öreg gazda kinn ült az utcán egy görcsön. Hát egyszer csak ehún lüktet előfele a Szengyőr felől egy nagy hosszú, egyszál­bélü, bűrbajuszú ember. Furcsa kockás ruha volt rajta; meg-meg­állott, a házakat mustrálta nyil­ván. Egyszer aztán lejött az or­szágútról és alló egyenesen at öreg Kusis felé. Már messziről •elkezdett hadarni valami retten­tő fanyelven s amikor odaért, még jó darab ideig prézsmitált és tere­A vágóhíd részletes tervei is készen vannak A terv szerint a vágóhídon külön vízmű lesz (A. »Nyirvidék« tudósitójától.j Sokat beszélnek ma a városban a vágóhídon észlelhető állapotok­ról, amelyek gyors beavatkozást kö­vetelnek. El kell ismernünk, hogy ezen a téren a városi tanács, a szakosztályok, a képviselőtestület már jó korán megtette a magáét és csupán a pénzügyi helyzet könnyeb­bülését várja a város, hogy a meg­felelő kölcsönt felvéve, a város közegészségügye szempontjából any­nyira életbevágó kérdést mihama­rabb megoldhassa. A vágóhíd — mondották mun­katársunknak — jóval kisebb város igényeihez készült. Már a háború előtti években felmerült egy mo­dern vágóhíd építése, de akkor ennek a tervnek kivitelét, mint annyi más tervét, a világháború meghiúsította. A háború utáni gazdasági válság éveiben sem lehet nagyobbszabá­su tervekről és megoldásokról be­szélni. A Speyer-kölcsönt tudvale­vőleg a város nem vette fel, amit jól tett, hiszen a vidéki városok ke­ze éppen emiatt a drága kölcsön miatt van jóidőre megkötve. A vágóhíd megépítése azonban igy is felmerült a tanács és a szak­osztályokban, majd a képviselőtes­tületben is, ahol elhatározták, hogy a részletes terv elkészítésével meg­bízzák a legkiválóbb fővárosi szak­emberek egyikét. A tervet aztán bemutatták a nyíregyházi husipa­rosok szervezeteinek és a felhangzó gyakorlati irányú megjegyzéseket meg is hallgatták. A terv tehát készen van, csak éppen hogy pénz kellene hozzá. Pénzhez pedig addig nem jut a város, mig előnyös na­gyobb kölcsönre ajánlatot nem kap, amit állítólag a tavaszi hó­napoktól vár. A vágóhid terveit vizsgálva, arra az érdekes felfedezésre jutunk, hogy a tervek szerint a vágóhíd­nak még abban az esetben is külön vízvezetéki berendezés, szivattyúte­lepe lesz, ha a vízvezeték meg is épül. Illetékes helyen erre vonatko­zólag azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a vágóhídon annyi víz fogy el, hogy nagyon drága volna, ha a vízvezeték vastalanitott vizét hasz­nálnák fel a mosásokra, tisztító eljárásokra. Erre a célra jó a va­sas viz is, amilyent ma közönsé­gesen Nyíregyházán fogyasztanak A vágóhid szivattyútelepe az otta­ni kútból húzza a vizet, amivel ellátják az egész vágóhidat. gette a kezeit össze-vissza. — Olykor megállott egy-egy kicsit, mint aki szót vár, de Kusis csak hagyta, hogy hadd játsza ki m? gát egészen. Mikor aztán amaz végképen elhallgatott, akkor ki­vette a paraszt a pipát a szájábúl és — mivel máma épen jó napja volt — elmosolyodott és aszonta A kockás libériájú embernek, hogy — Vasztigizénü — mivelhogy ezt még a boszniai okkupáció alatt hallotta valakitől és a német ennyit hozott haza a katonaságtól. Ugy látszik, nem értette ezt meg a hosszú ember, mert egyet kettőt kottyantott, az­zal ugy elinalt, hogy a kockás ha­cuka csakúgy repdesett utána a levegőben. — így is jó — vélte Kusis és rágyújtott a második pipára. De nem adatott meg nékie, hogy ezt maga lelke csendességiben elszí­hassa. Egy félóra múlva megint feltűnt a Szengyör felől a nagy hosszú ember. Öleseket lépett az ángol — mert az volt — utána meg nagy kutyalötyögve, nagy szuszogva lüktetett a kis Likmány, a zsidó fiskális. 1 Az öreg gazdának megfelhőd­zött a képe. Felállott, hogy bévül kerüljön az udvarra, de már ké­ső volt. Likmány úr intett, hogy várjon. — Adjon Isten Kusis gazda —• szuszogott a kis asztmás ember. — Adjon Isten! — Hát... hallja Kusis gazda, magának aztán nagy szerencséje van; igazán nagy szerencséje. — Vájjon ?! — Az biz a. Ez az úr bérbe akarja venni a maga házát. — Azt ugyan nem veszi, mivel­hogy nem adom. — Na na öreg, jó lesz, ha meg­gondolja, mit beszél. — Meg is gondoltam, nem is lesz másképen. Viheti az ügyvéd ur a szomszédba. — De bizony nem viszem én — nevetgélt kezeit dörzsölve az ügyvéd; — mert ez itt akar ma­radni. Itt a, még pedig három hónapra. Felűlem maradhat, ahun akar, én nem költözök ki miatta. — Az nem is kell. Csak a fel­ső házat akarná ez ; az alsóban lakhatna kend családostúl. — Nem lehet. Magamnak kell a ház, hát nem adom. Likmány úr ráhunyorgott az emberre, azután csak úgy köny­nyedén odakente a szót. — Nem baj na, akkor majd átvisszük ide a szomszédba, Ve­resnének azt a csekély nyolcszáz pengőt. — Mi — micsodát? — hülede­zett a háztulajdonos. — Azt a nyolcszáz pengőt. Mi­velhogy annyit igér ez az úr há­rom hónapra a házért. Kusisnak még a nyaka is meg­veressellett a szótúl. — Nyolcszáz epngő — dadogta. — Nyolcszáz?! Nem lehet a. — Már pedig úgy van. Ez az ember egy nagy urnák a titkára, azért jött, hogy lakást fogadjon az urának, aki pár nap múlva jön. Azt mondja, hogy csak egyedül ennek a háznak van megfelelő fekvése. Azért jó lesz, ha nem dévánkozik kend, mert még elsza­lasztja a madarat. Megnézhetjük a lakást ? Két éves isko'ázott akáccsemete 24 pengőért Ej£y éves ak&ccsemete 40/50 cm. es s pengőért 60/80 cm.es 12 pengőért Gleditsia csemege 30/40 cm-es ezrenként ... 8 pengőért Sorfának kanadai és jegenyenyárfa 40 fiil. től 1 P-ig darabonként kapható DOBOS faiskolában KEMECSÉN, Szabolcsmegye. Faiskola alapítva 1898 évben. 1101—3 — Hát... nézzék — akadozott az ember. A hórihorgas idegen belépett az udvarra Lichtmann úr­ral együtt. Mikor kijöttek, azt mondta az ügyvéd a gazdának. — Na hallja, maga csakugyan burokban született. — Hogy hogy? — — Azt mondja ez az ángol, hogy átalakítja a lakást meg az udvart a saját költségén. — Na ezt már aztán megint nem szeretem. Likmány közelebb ment. — Hallja öreg, ne kukoricáz­zon itt sokáig. A ház háromszor annyit fog érni, mint most. — Hiába. Nem engedek hozzá­nyúlni a házhoz. Ha kell neki, lakja igy ahogy van. De hozzá­nyúlni... azt nem. Az ügyvéd ingerült lett. — Nézze Kusis, tudja meg, ez az utolsó szó. Ezer pengőt ád az angol és átalakíttatja a lakást. Most aztán ki vele: kell-e vagy nem kell. Ha rögtön nem szól, megyünk tovább. Az ember homlokán kiütött a verejték. — Jól van na — nyögte ke­servesen. Ha mindenáron nyakad­ra teszi a kést, hát nem bánom. Lakja ,meg alakítsa ezerért. De ha kárt csinál, azt fizeti; meg oz­tán... az előlegre vagy husz pen­gőt. Egy kettőre ott volt ötszáz pen­gő'a boldog tulajdonos markában. Az ángol bádogpofával olvasta Xe a pénzt. Este, amikor a família hazajött a munkából, alig hit­ték el, mi történt. Még Imre se tudott ez ellen az üzlet ellen sem­mit se mondani, pedig ugyancsak nehéz, hörcsögtermészet volt különben. (Folytatjuk.) SPORT Kisorsolták a Kovács István Serleg-mérkőzéselet Még a mult évben le kellett vol­na játszani az őszi fordulót, de a mérkőzések az időjárás rosszra for­dulása következtében minden eset­ben elmaradtak. A legutóbbi mér­kőzés a Nytve—Nykise csapatai közt lett volna lejátszandó dec. hó 9-én, amikorra azonban már hó bo­rította a pályákat. A Kovács István-Serleg Bizottság a mult héten tartott ülésében ki­tűzte az összes elmaradt mérkőzé­seket, s egyidejűleg kisorsolta a tavaszi fordulót is, ami szerint már vasárnap megindulnak a küzdel­mek az értékes, szép ezüst ser­legért. A mérkőzések sorrendje a következő : Április 7. NyKISE—NyöTSE. Április 14. NyTVE—NyöTSE. Április 21. NyTVE—NyKISE. Tavaszi forduló : Április 28. NyöTSE—NyKISE. Május 5. NyöTSE—NyTVE. Május 12. NyKISE—NjfTVE. Parcellázok Nyíregyházához közel köves ut mentén 950 mh. 1. oszt. búzaföldet. Komoly vevők jelentkez­zenek Schachter Aladár adásvételi irodájában Nagytakarék palota 183B—3 {

Next

/
Oldalképek
Tartalom