Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)
1929-04-19 / 89. szám
1929. április 19. JNfYÍRYIDEK. 7 Irodalom min Ssndy Elemér: Két renaissasce mtgr**' - " A latin és magyar szellem, a magyar és olasz kulturélet érintkező pontjainak, közös vonásainak nagyszerű megérzékitése, szemléltetése az a vaskos, tartalmas kötet, amely Szudy Elemér miniszteri tanácsos, miniszterelnökségi sajtófőnök mesteri tollából »Két renaissance« cim alatt (Pantheon kiadás) most jelent meg az irodalom galériáján. Az olasz nemzeti újjászületés világtörténeti mozzanatai, halhatatlan tényezői és Mus solini Itáliája, egy olaszországi útnak érzelmeket, gondolatokat, reflexiókat keltő élményeiben. Másfél éve az illusztris Írónak »Trianon után Páris felé« cimü formára, elgondolásra hasonló mun kája lepte meg az olvasó közönséget és Guerlin de Guer egyetemi tanár (a lillei egyetemen a francia nyelv és irodalom tanára) francia fordításban elolvasván a könyvet, levéllel kereste fel Szudyt, egyebek közt ezeket írva: Különösen érdekesnek tartom az előadás finomságát, az elemzés 8 mélységét s a szellem választékosságát. Felette élveztem az emberiségnek azt a tágas leheletet, mely a nemes lelkeknek a jele. Én azzal a reflexióval fejeztem be az olvasást, hogy a gondolat birodalmában két lovagias nemzet megértheti és meg is kell értenie egymást. Ez volt az én meggyőződésem, s Ön ezt uram, csak megerősítette bennem, amit nagyon köszönök önnek. Szeretném megismertetni az Ön Írását a mi tanulóifjúságunkkal, megadni számára az alkalmat, hogy megtanulhassa (még sokat kell tanulnia), hogy a régi világnak minden pontján, még azokon a pontokon is, ahol a vak elfogultság és pártszempontok alap ján nem is keresnők őket, vannak szivek, amelyek a mienkével együtt dobognak, amelyeket ugyan azok a belső hangok ringathatnak •í s amelyek képesek ugyanazokat a művészi benyomásokat megérezni. Ha diákjaink visszatérnek a vakációról. nagyon szeretném, ha elolvastathatnám velük az Ön tanulmányát s ha Ön erre felhatalmaz, szeretném rávenni őket, hogy adják közre az ő Revue Uneversitaireükben. Nekünk jóaka ratu embereknek mindannyiunknak dolgoznunk kell a mi kis körünkben, a rekonstrukció, a béke végleges müvén. Ugy vélem, hogy ehhez én is hozzájárultam valamivel, de Ön is uram, az Ön irodalmi működésével hathatósan közreműködik a magyar és francia kultúra egyesítésében. Még nem tudom, vájjon a körülmények társulnak-e, személyes vágyammal, hogy Önt meglátogassam hazájában, ahol lappangó rokonszenvet érzek az én hazám iránt. Erre vágyom, ha egyébért nem. legalább azért, hogy Önt köszönthessem és személyesen jelenthessem ki magamat az Ön hü Guerlin de Guer-jének.« A >>Két renaissanre« e levél közlésében is igazolja a »Trianon után Páris felét kötettel való közeli rokonságát. Olasz tudományos, művészeti cs politikai kapcsolataink, amelyekre, a magyar és az olasz nemzet szellemtörténeti rokonságán elmélkedve, a »Két renaissance« fényvetője világit, hasolithatatlanul mélyebbek és erősebbek voltak a franciánál. Hiszen például, a latin betűvetésre is olasz barátok tanították a magyart: az Árpádok idejében és később ezerszámra jár- • tak-keltek magyarok Olaszországban. Rómában, aminek itthon, természetesen, jelentős kulturhatásait mutatkoztak. De nem csak az importban, hanem az exportban is, tudományos és művészeti téren egyaránt. És vájjon az idegen származásit Anjouk teremthettek volna-e Magyarországgal világhatalmat, amilyen Róbert Károly és Nagy Lajos uralkodása alatt Magyarországon volt. ha itt ők lélekre, gondolkozásra idegenek lettek volna? Virágzott a renaissance nálunk is. Nem csupán Mátyás udvarának külső fénye reprezentálta ezt, nagy szellemi mozgalom volt ez, a humanista eszméknek a magyar nemzeti müveitségbe való erőteljes behatolása. íme, az egyik, tétel. Aránytalanul szűk foglalatban, vagy, mintha egy szép, szingazdag, mozgalmas képet gyarló két-három ceruzavonással akarnánk visszaadni. Azután, velencei, bresciai, milanói-, genovai, firenzei, római impressziók, a politika, a művészet, tei nyomán. Kossuth, Cavour, Tür Mazzini, Garribaldi, a magyar légió az Unita Itáliában, majd egy irodalom halhatatlanságainak lépnagyszerü jellemrejz Mussoliniról stb. Gazdag köztörténeti és művelődéstörténeti tudással, politikai és filozófiai 'éleslátással felölelt, analizált anyag az, amely Szudy Elemérnek ezt a mindvégig érdekfeszítő könyvét eltölti. De milyen művészi precizitás, kicsiszolt dialektika, mily meleg költői lélek vezet, vezérel bennünket! Az essay-i Írásnak ez a novellisztikus műfaja, nálunk, egészen uj, és ugy ahogy Szudy Elemér ir, igaz értéket jelent ez politikai és szépirodalmunkban egyképen. Dr.L.S. P «* unt U % ©, haskötő, melltartó a legújabb minták szerint hosszú évek óta fennálló műhelyemben nagy választék szebbnél-szebb anyagokban. Hozott anyagból 24 óra alatt készítek. Blumberg, Nyíregyháza 2313—10 Mindazoknak, akik felejthetetlen édesapánk temetésén megjelenni szívesek voltak s ezáltal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton fejezzfik ki hálás köszönetünket. Nyíregyháza, 1»29. évi április hó 18-án. Az Antal család. K: 10,581 — 1929. sz. Hirdetmény, Közhírré tesszük hogy a gyermekek ezidei védőhimlőoltása a városi polgári fiúiskola tornatermében folyó évi május és junius hónapok minden vasárnapjának d. e.(Pünkösd vasárnap kivételével) 9 tói 12 órája között időben lesz megtartva. Az esetleg elmaradók folyó ; évaugusztus hó két első vasárnapijának d. e. 9—12 órájáig jelenti kezzenek. Pelhivja a város tanácsa a város területén t lakó mindazon szülőket, akiknek 1928. évi március hó elseje és 1929. évi február hó 28-a között született gyér.meke van, hogy őket beoltása céU ából a fentjelzett helyre és időb en a törvényes következmények terhe alatt hozzák magukkal. Nyíregyháza, 1929. március 11 2011-2 VÁROSI TANÁCS. Passepartoukat Ízléses kivitelben készít a lóba-nyomda könyvkötészete Nyíregyházán, Széchenyi-út 9. sí Gyilkosság a szőlőben (Stia regeny) Irta : Péchy-Horváth Rezső (9) Egy pillanatig rémült félelemben figyelt kifelé. Várta a nesz folytatását. Aztán felkelt. Lábujjhegyen végiglépdelt a szobában. Óvatosan, leskelődőn nyújtotta előre a nyakát. Kilesett az ajtónyiláson. Közvetlenül a lába előtt, a poros padlón, hirtelen megpillantotta a rózsát. Elmosolyodott. Lehajolt és felkapta a virágot. Mélyet szívott az édes, élettel teli illatból. Most sötét árnyék jelent meg az üveges veranda sarkánál. Magas, sudár leányalak támaszkodott hirtelen az egyik fenyőfának. — Hát maga itthol van? — csodálkozott a leány. A férfi ijedten, döbbenetesen integetett: — Pszt!... Ne beszéljen olyan hangosan!... Ne szóljon semmit se!... A leány az ablakhoz lépett. A rácson át benyújtotta a kezét. Tudja mit, jöjjön ki — kérlelte —, elmehetnénk sétálni a szőlők között... Egy lelket sem látni sehol... Kijöhet bátran... A fiatalember pár pillanatig nyugtalankodva tekintgetett ki a rács mögül. Kiólálkodott az útra. Elővett egy kis lakatkulcsot. Kiadta a leánynak. -— Itt van a présház ajtajának kulcsa. Aranka — mondotta gyorsan |—, siessen kinyitni... Addigra leérek... De csendesen csinálja! Mire a leány elkészült az ódon, nagy darab lakat kinyitásával, a fiatalember magára vette a kabátját, feltette a kalapját, cipőt húzott és botot vett elő. Aztán az ajtó felpattanása után nyomban kilépett a házból. Sietve körülpillantott. Álljon addig az útra, amíg én bezárom az ajtót! parancsolta. Amikor egy perccel később egymás mellett szorosan, bizalmas közelségben siettek tovább a dűlőúton, mintha hirtelen elmúlott volna az a szorongó telelem, az az izgalmas, idegeket feszítő aggodalom és reszkető remegés, amely a házban és a ház mellett mindkettejüket lenyűgözve tartotta... A fiatalember reámosolygott a leányra, ez meg huncutkodva pislantott reá féloldalról. Tudta, hogy ez a nézése fokozza az arca szépségét és izzóbbá ajzza a szemei babonás erejét. Tökéletes fekete szépség volt. Kormos szemei remek rajzú, vastagon felkent fekete szemöldökivek alól csillogtak. Hatalmas tömegű, nehéz, hosszú haja két vastag fonatban nyúlt le derékon alulra s eleven, kékes fényével pompás- ékszerhez hasonlított, amely eredeti és stílusos keret gyanánt fogta egységes hatású képbe a sápadtfehér, teljesen ovális arcot. Egyébként arányos volt rajta minden, és harmonikus elrendezés teremtett lebilincselő, mély hatású benyomást. A hatást erősen fokozta és aláhuzottan hangsúlyozta meleg, érzékien bugó hangja, amely az ellágyulásoknál csodalágyságu orgonaszólammá finomult és megbizseregtette a férfiak vérét. A fiatalember lázas szivdobbanásokkal, szótlanul nézte. Ittasultan élvezte, habzsolva itta be a leány szépségét. Honnan az a nagy csodálkozás, hogy itthon talált ? — kérdezte kis idő múlva. A leány megállt. - Istenem, hát az után a szomorú eset után mindenre lehetett volna számítani, mint arra, hogy maga megmarad abban a házban! — magyarázta. — Nincs hova mennem, Aranka !... Az ezredhez nem akarok visszamenni... máshová aztán igazán nem mehetek! Most ő csodálkozott: De hát ha azt hitte, hogy nem talál itthon, akkor miért dobta be a rózsát ? A leány meggyőződés nélkül magyarázott: — Nem voltam biztos a dologban... Hittem is, nem is, hogy itthon van... Valami ösztökélt, hogy dobjam be a rózsát... Jól tettem ? Megint kacérul nézett a fiúra. Ez félkézzel derékon kapta. A tenyere mohón, éhesen tapadt a fiatal, forró bőrre, a kis, rugalmas keblek alatt... Erőszakosan rántotta magához a leány testét, amely ugy sütött a vékony ruhán át, mint az izzó kemence... Aranka... — kérlelte —, hamar egy puszit! A leány könnyen kiszabadította magát a szorításból. Csipiszt — mondta —, és fügét mutatott. Megindultak megint a szőlők között. Előttük nem messzire fel sötétlett az erdő. — Dehát ez így nem tarthat soká, Pista! — mondta a leány idegesen és kissé ingerülten. — Micsoda nem tarthat soká ? — Hát ez a rejtőzködés! —• Miért nem ? Mert nem bírja sokáig idegekkel. A férfi megrángatta a vállait. Többször is, egyiket a másik után. Aztán mit tehetnék más egyebet ? — kérdezte idegesen. — Igazán szeretném tudni. — Istenem, hát jelentkeznie kellene! — Hogyne! Köszönöm szépen!... Még mit nem gondol?! Hogy én magam szaladjak a puskacső elé ?... Na, ^zt talán még sem fogom megtenjú! — De hiszen, Pista drága, magát nem gyanusitják a dologgal! (Folyt, köv.)
