Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-18 / 88. szám

1929. április 18. JsÍYIRVIDÉK, Utazás Turisztika Idegenforgalom Kétszer-háromszor olvastam ezt a szót a »Nyirvidék«-nek egy-egy mellékmondatában, holott erről a kérdésről főmondatban is érdemes szólani. Hogy mi az idegenforgalom gazdasági jelentősége, erről kár szót vesztegetni, ezt mindenki tudja, ép ugy, mint azt, hogy ennek az idegenforgalomnak az érdekében államok, városok, fürdők igen nagy összegeket áldoznak és hogy egész némzetközi szervezetek tették ennek ügyét kizárólagos feladatuk tárgyává. Ezt a kérdést e helyen csupán Nyíregyháza érdekében óhajtom fejtegetni. Az bizonyos, hogy mi itt nemzetközi idegenforgalomról nem ábrándozhatunk, mert nincs oly különlegességünk. ami a külföldit vonzhatná, mint pl. Mezőkövesdnek, ahol naponként 100—120 külföldi fordul meg. Ezzel szemben bizonyos az, hogy a megyének és a szomszédmegyéknek a közönségét lehetne idevonzani azzal, ami nagyon kevés alföldi városban van, tudniillik a Sóstó erdejével, parkjával, gyermek üdülő-telepével, csaléteknek primitív fürdőjével. Ha azonban volna a Sóstónak szabadfürdője, uszodája, ugy a vonzerő ellenállhatatlan lenne. Ideál isabb helyet el sem lehet erre a célra képzelni. Ha elgondoljuk, hogy az Ököritó strandján a mult nyáron sokszor egy napon 1000— 1500 egyén fordult meg, főleg nyíregyháziak közül, akik izzasztóan, zsúfolt autóbuszon tették meg útjukat; ha tudjuk azt, hogy Bercelre, Tokajba mennyi nyíregyházi rándul ki a hét végén és ha azt vesszük számításba, hogy a Sóstóra a közlekedés könnyű, sürü. hogy itt közel árnyékos erdőt, felszerelt, tágas vendéglőt, terraszt, villanyvilágítást, kulturát találhat a kiránduló: nem számítom el magam, ha a nyíregyházi kirándulókat egy évadban 40—50 ezerre becsülöm, amely szám óriási módon vonzaná a községek lakosságát is. Csak egy pengős fürdőárak mellett oly bevételről lehetne szó. mely a befektetés tőkéjét rövid pár év alatt amortizálná. Nem kellene várni a szabad fürdővel a kútfúrások eredményező kísérletezéséig, mert ha ezek a kísérletek beválnak, akor ez majd a továbbfejlesztésre lesz felhasználható. Akkorára azonban már egy amortizált szabad fürdőnk áll rendelkezésre. Számot kell vetni a városi közönség ujabbkon törekvéseivel, mely odairányul, hogy szabadnapjait a zöldben, a természet ölén, a jólevegőn és távol a város porától-füstjétől töltse el. A hétvégi — week-end — kirándulások ma már életszükségletté váltak. És nálunk széles körzetben erre a célra ideális módon jelentkezik a Sóstó erdője, parkja, vize, pormentességével, gondozottságával, az igények kielégíthetőségével és rendkívül kedvező közlekedési lehetőségével. Az emberek ezirányu vágyát fokozni és kielégítéséhez le hetővé tenni közegészségi érdekből is kötelesség. Valahogy ugy képzelem, hogy cserkész-sátrakat lehetne bérbeadm, vagy week-end házakat kellene építeni, amelyek rendkívül olcsók és télre összerakhatok, eltehetők. Valami olcsó szállásról kellene gondoskodni. Aztán valami polgári nyári vendéglőt felépíteni, .suglizókkal, testedző játékokkal. Az ilyen befektetések nemcsak kamatozók, de jövedelmezők is volnának, amellett, hogy a város forgalmára is kihatnak. Mindenesetre egyesületeink, iparos, kereskedő egyleteink, orvo6Í, ügyvédi mérnöki testületeinknek olyan összejöveteleket kellene rendezni, amelyek nemcsak a nyíregyházi, hanem a megyei, vagy kerületi szaktársakat is érdeklik. És itt lesz például Debrecenben a dalos ünnepség, ahol tízezer ember gyül össze a legkülönbözőbb vidékről. Száznál több dalárda sereglik egybe. Fel kellene használni az alkalmat és két-három alföldi dalárdát: a szegedit, hódmezővásárhelyit, békésgyulait, esetleg a közel miskolcit is! meg kellene hivni, hogy a nyíregyháziaknak adjon hangversenyt. Ennek rendezését ugy képzelem, hogy a vendéglátás költségeinek fedezésére a hangverseny délutánjára —, vagy estélyére — dijak volnának szedhetők a látogatóktól, csekély — 50 fillér, 1 pengő — mértékben: azután a kisvasuttól kellene kieszközölni, hogy a rendezés okozta rendkívüli forgalom után bizonyos százalékot adjon a rendezés költségeire. El sem lehet szebbet képzelni, mint a különböző dalárdák énekét a terrasz felől, a kivilágított parkban — mert a terrasz nem tudná befogadni a köközönséget — elhelyezett asztalok és üllőhelyekről. A vendég dalosok természetesen megszemlélnék a várost, az erdőt, a gyermekek telepét és jóhirünket vinnék, de sokat vonzanának a közel községekből is. « Mindenesetre ki kell követelni, hogy a kisvasutak a távolsági forgalomban a Sóstóra és vissza a hétvégi kedvezményeket ép ugy adják meg, mint ahogy azt a Máv. megadja. A Sóstó nemcsak gyöngye, ékes sége a városnak, hanem — meg vagyok győződve — megfelelő befektetéssel a város legjövedelmezőbb objektuma is lesz. hm—M o z 1 Szenvedely Bemutatja péntektői az Apollá Sikerült megszerezni az Apollónak három napra a világ legnagyobb filmattrakcióját, A szenvedély-t. Greta Garbó ismét olyan szerepet játszik, amely messze tu» szárnyal minden eddigit. Conrad Nagel csupa férfiasság, a vfsiészár királyi dragonyos tiszt szerepében. Greta Garbó mint veszedelmes asszony s orosz kémnő, elementáris sikert fog itt nálunk is aratni. A szenvedély-x. amely minden városban, ahol csak játszották, táblás házakat vonzott, az Apolló rendes helyárak mellett mutatja be. A tisztviselő és kedvezményes jegyek csak a hétköznapi 5 és 7 órás előadásokon lesz érvényes. -—• Jegyekről máris ajánlatos előre gondoskodni. Hontalan hős Emil lannings Biró Lajos témája a legragyogóbb filmötlet, amely nemcsak eredetiségével, hanem megírásának frappáns fordulataival fogja meg a nézőt. Biró Lajos, a magyar irodalom egyik legkomolyabb értéke, aki egyformán klasszist produkál regény, színdarab és filmirás terén, ez utóbbi müvével ujabb útmutatást adott a filmszüzséiróknak arra nézve : milyennek kell lennie a sikerbiztos filmdarabnak. A hontalan hős címszereplője Emil Jannings, a filmjátszás egyedülálló apostola, aki ezúttal is klasszikusan személyesítette meg azt a nehéz alakot, amelyet a tehetségére és testére szabott az iró. Jannings döbbenetesen nagy ebben A. uj szerepében és soha nem muló emlékekkel gazdagította híveinek sokmilliós táborát. Mától mutatja be a DiadalMozgó mindennap. Gyilkosság a szőlőben (Kis regény) Irta: Péchy-Horváth Rezső («) A titkosrendőr ezzel alátámasztottnak érezte mélyen lappangó gyanúját. Ébredező és terebélyesedő kedvvel kezdte tehát lelépni a kitűzött célt. Elindult a villa felé, hogy ujabb terepszemlét tartson. Útközben az agya lázas izgalommal, roppant munkával igyekezett hűen megrajzolni a tragédia lefolyását. Valószínűen ugy történt az eset, játszott fantáziája színes, tuibő csorgásával — hogy a háborúban elszaporodott bujdosó katonaszökevények egyike koldulási körútra indult a szőlők között. Közben elérkezett a kis villához, ahol az öregasszony fogadta a betolakodót. A katona •nni kért. Esetleg bort. talán pénzt is. Az öreg asszony elutasította. Nem szivtelenségből, hanem mert naponta legkevesebb egy tucat lógós katona nyitott be hozzá hasonló kívánsággal. A szökevény azonban erőszakoskodni kezdett, goromba lett. Hangoskodott. Káromkodott. Talán tettlegességet is követett el. Talán bizonyosan erőszakkal igyekezett élelemhez jutni. Rabolni akart... Az öregasszony talán meglökdöste. Ki akarta taszigálni... Erre a katona — elkeseredésében és hirtelen dühében — leszúrta... A halálos küzdelemre azonban kirohant a fiu s az anyja holtan elnyúlt teteme felett kettévágta édesanyja gyilkosát... A detektív lassan ballagott a meredek dűlőúton lefelé. Izzadt homlokát időnként a kezefejével törölgette. Kalapja egy kapcson a kabátja hajtókáján himbálózott. Körülötte a dülőutat szegélyező csalitosban harsány tónusban rivalgtak a madarak. Kiszakadó wdőve! fújták, csattogtatták, fuvolázták együgyű énekeiket, amelyek gurgulázó trillákban vesztek el> Vjjgy P

edig szárnyalásos erővel csaptak fel a magasságokba, mintha hódolni kívántak volna az Ur zsámolya előtt... Hirielen avarzörgés torpantotta meg az óvatosan lépegető rendőrt. A detektív a zörej irányába kémlelt és a pirinkó lagyal és kecskerágó bokrok sűrűjében megpillantott két eleven, fürge, fenyőkéreg szinü testet, amely cikkázva, szökdelve, bohóckodva ugrándozott, perdült és repkedett a galyak, a törzsek, a száraz ágak változatos birodalmában. Két fürge, ifjú mókus volt. Piciny, fényes szemük drágakő gyanánt csillogott hegyes pofájukban, lobogó sörényhez hasonló farkbozótjuk lebegve szelte mögöttük a levegőt, amelybe nagyokat suhintottak vele. Fel-felszáguldtak egy-egy fatörzsön — miközben lombos farkuk groteszk, bohókás görbületekkel iveit utánuk — és nyomban lerohantak egy másikon, fejjel lefelé, miközben azon voltak, hogy beérjék egymás. Azttán a földön, a zörgő, száraz levelek vastag szőnyegén, kecsesen hemperegni kezdtek. Keresztül ugráltak, átbukfenceztek egymáson. Az orrukat összeértették, megnyalták az egymás száját... A detektív mosolyogva gyönyörködte végig a titkos szeretkezést. — Miért van az — gondolkodott —, hogy csak az ember öldösi egymást ?... Az állatok ártatlanul örvendeznek egymásnak és nem ártanak a saját fajtájukbelinek... Tovább ment. Felért a gerincre. A villa kulcsa a zsebében volt. Be akart menni az épületbe, egy fényképet £kart hozni a házból, a megölt öregasszony fiának fényképét. Ennek birtokában akart újra szembenézni azzal az állítással, hogy a meggyilkolt férfi nem lehetett az öregasszony fia. A villa kapuja előtt hirtelen megtorpanva állott meg. Megmerevedett. Mintha emberi élet nesze hangzott volna ki a házból a szabadba. Halk, óvatos motozás, vigyázva cselekedett tevés-vevés. Vagy csak a fantáziája csalta meg? Az állandóan véletlenekre, kulisszamögötti titkokra, döbbenéses meglepetésekre nevelt képzelődése ? Nagyon figyelt. Szinte lélekzeni is alig mert. Most semmit sem hallott. Sokáig fülelt és hallgatózott. A házba be sem ment. Mereven, óvatosan, izgalmak fűtésétől remegve figyelt a ház előtt. Az az érzése támadt hirtelen, hogy nincsen egyedül... Az előbbi halk, szinte szellősuhanásszerü nesz most egyszerre erőteljes zugássá erősödve. bántóan zavarta meg a csendet. Szökellő szivdobbanásokkal figyelt. Ugy érezte, hogy a falak mögött van valaki... s az meg őt figyeli... Most már nem kellett neki a fénykép. Lázas izgalommal, túlfűtött, kirobbanásig hajtott idegszálakkal lesett... 6. A kis villa emeleti folyosójának felső nyitott ablakán mint égő, lobogó tüzcsóva egy szál vérvörös rózsa repült be. A súlyos virág halk dobbanással esett az üveges veranda padlójára. Ugyanekkor lehalkitott, rohanó lépések menekülésszerű futása hallatszott. A szobában egy fiatalember heverészett a széles díványon. A forró májusi délután ellustitó, hallgató izzását valamilyen unaloműző regény olvasásával igyekezett elviselhetővé tenni. A halk neszre ijedten döbbent meg. A szive ijedt kalapálással kezdett nyugtalankodni. A homlokát hirtelen nedvesség ömlesztette végig. (Folyt, köv.) j