Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-04 / 76. szám

1929. április 10. Harmincéves találkozót terveznek a nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth gimnázium egykori diákjai (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Dr. Havas Béla sümegi ügy­véd, a nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth-reálgimnázium 1899-ben érettségizett egykori növendéke a mai postával a következő levelet intézte lapunk felelős szerkesztő­' jéhez: Tekintetes Szerkesztő Ur ! 30 esztendeje lesz juniusban, hogy elszakadtam Nyíregyházáról, érettségi után, s bizony ez idő óta nem fordultam meg ott többet, jó barátaimról, osztálytársaimról, volt kedves Tanáraimról, vajmi kevés hirt hallottam azóta, azt sem tu­dom, kit hová vetett a sors, és ki távozott el az élők sorából. Ezért nem tudok máshoz for­dulni, mint igen tisztelt Szerkesz­tő Úrhoz, legyen szives a Nyírvi­dékben egy felhívást közzétenni az 1899-ben Nyíregyházán érettségi­zettekhez, hogy helyesnek ta­lálnák-e, ha Péter-Pál napján Nyíregyházán a 3o-ik évforduló al­kalmából találkoznánk s ez esetre a Nyíregyházán vagy környékén la­kó osztálytársak nevezzenek meg 2—3 volt osztálytársat, akik a ta­lálkozót megrendezzék. Szerkesztő Urnák- szivességeért előre köszönetemet jelentve va­gyok kiváló tisztelettel : Dr. Havas Béla. Amikor ezt a levelet közzé.tesz­szük, a tekintetünk egy ódon csoportképre esik. A kép közepén Leffler Sámuel igazgató arcképe van és itt ezen a képen találjuk az 1899-ben a Bessenyei szobor le­leplezése évében érettségizett diákok között Havas Béla arc­képét is, Szabó Dávid, Baumann Jenő, Vágó Lajos, Juricskay Barna és Molnár Jenő arcképétől körülvéve. • A találkozás kegyeletes gondo­latát készséggel publikáljuk, bi­zonyára nagy érdeklődéssel fo­gadják és szeretettel karolják fel, akiket elsősorban illet. Értesülésünk szerint azonban ugy tudjuk, hogy a Kossuth-reál­gimnáziumban az idei majális idején az eddig végzett diákok be­vonásával nagyszabású öregdiák találkozó lesz, amelyre meghívót fog rövidesen kapni a levélíró Havas Béla ügyvéd is. DIADAL JNftfMlDK. 5 Ma, saerdín utoljára 5, 7 ts 9 órakor ZORO HURU legújabb füstje A KÉT ALKOHOLISTA Vígjáték 10 felYonásban ;EEX BELL A RÁDIÓ COWBOY Tíxasi tö rténet 8 felr. Az eliadásMkat 7 tagi saját ztiabnu&! kisert. Előzetes jelentés: Április 4-én,: csütörtökön 5, 7 és 9 órakor | fóSgT Csak 1 napig 2 órás kacagás! ! 8 válogatott burlessk 16 felv. Llptay Jenő földbirtokos lét és fél hold fűidet adományozottá berettyónjfalni cserkészeknek Az aiományozó kérése: exhumálják Bessenyeit és t«sessék el a cserkészek fölijéi (A »Nyírvidék« tudósítójától.) } Bakonszeg község Berettyóújfalu közelében van. Bessenyei remetesé­gének helye, Pusztakovácsi Bakon­szeg mellett terül el. Ma már csak néhány ház van itt, közöttünk annak a háznak egy része, amelyben Bes­senyei élt, gazdálkodott, irt, meg­halt. Liptay Jenő földbirtokosnak Bakonszegen is van földje, amelyet jelenleg kisgazdák bérelnek. A be­rettyóújfalui cserkészek Liptay földjét kiválóan alkalmas helynek találták táborozásra. Ez a terület ugyanis a Berettyó folyó közelében van. Üdülésre, fürdésre igen jó hely. A cserkészek azt kérték Lip­tay Jenő gazdasági főtanácsostól, hogy adjon el két és fél holdat a bakonszegi birtokból a cserkészcsa­patnak. Liptay Jenő, aki minden ifjúsági mozgalmat, hazafias célú szervezkedést lelkes áldozatkészség­gel támogat, megírta a cserkészek­nek, hogy pénzért nem adja el a kért földet, hanem készségesen át­engedi minden ellenszolgáltatás nél­kül a cserkészet céljaira. Az áldo­zatos felajánlás nagy örömet keltett a berettyóújfalui cserkészek köré­ben. Hálás szívvel köszönték meg az adományt Liptay Jenőnek, akit a cserkészek küldöttsége nagyszom­baton a Bükkbe való utjok közben felkeresett. Liptay Jenőnek érdekes tervé, hogy Bessenyei Györgynek a Be­rettyó partján lévő sir ját hozzák át a bakonszegi birtoknak arra a ré szére, ahol a cserkészek táborhelye majd állandó építkezése lesz. Bes­senyei szelleme ihletné a cserkész­mozgalmakat. Az adományozó ter­vét Berettyóújfaluban tanácskozás tárgyává teszik. Bessenyeit 1811 februárjában utolsó óhajtásának megfelelően há­za közelében almafája alá temették el. Ezt a sirt a bakonszegiek val­lomása szerint 1883-ban, amikor a jelenlegi síremléket emelték, exhu­málták, mert ott szántóföld volt és a Berettyó közelébe, a kert aljába temették el újra a testőrirót. A sir, — most, minthogy köröskörül vetések vánnak, — nehezen köze­líthető meg, mig ha a Liptay Jenő által ajánlott területre helyezik, az országútról jól meg lehet majd kö­zelítem. Liptay Jenő példás áldozatkész­sége mélységes hazafiságának tet­tekben kifejezésre jutó ujabb do­kumentuma. amelyeknek gazdái, — ha szegény emberek is — nem fogják tűrni, ; hogy csak ugy önkényesen be­rúgják a háza kapuját, őt pedig durván molesztálják! S ha esetleg kifárad ide a mél­tóságos Főszerkesztő ur, ugy még egy másik dologra is szeretném felhívni becses figyelmét. Nézze meg az egészséges házak közé ékelt barakkokat, amelyekből a rothadás, a büz árad. Milyen fi­gyelmes a város! Egy veszett ku­tyáért ekkora hűhót csinál! De azt, hogy a barakkokból esetleg a tífusz, vagy bármi más nyavalya felüti a fejét, erre nincs gondja senkinek! Vagyhogy azzal törődne valaki, hogy jó utat és az utcára villanyt csináljanak.... Megfullad­hat az ember a porba, vagy a sárban, leüthetik a sötétben... Ki törődik vele...? Bocsásson meg méltóságos Uram, hogy ily sokáig igénybe vettem becses türelmét. Most még csak arra kérem, hogy méltóztas­son helyt adni szerény levelemnek az »Amit a közönség észrevesz« c. rovatban. Szívességét a leg­hálásabban megköszönve, maradok Méltóságod kész hive s igaz tisz­telője: 1 Ifj. Ratkó Ferenc orvostanhallgató Imit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok á bezárt lakásokból is elhnrcoiják a sintérek a kntyákaf, még pedig rendőri asszisztenciával — a Friedmann-telepen A következő levelet kaptuk: Méltóságos Főszerkesztő ur! Általános a nyugodt természetű emberek közé tartozom. Azonban az a hallatlan barbárság, ami a minap a Friedmann-telepen tör­tént, teljesen kihozott a béketű­résből. Az eset igy történt: Három szomszéd összeveszett a kutyák miatt, mindegyik feljelen­tette a másikat, hogy veszett ku­tyát tart. Erre fel valaki, aki erre illetékesnek tartotta magát, elren­delte — nagy bölcsen — hogy irtani. Megkezdődött tehát az ir­tóhadjárat; mégpedig olyan for­mában, amilyenről még sohsem hallottam. Házról-házra jártak az illetékes hatósági közegek s szed­ték le a láncról a házőrzőket a barakklakkók nagy ujjongására. S igy kerültek hozzánk is. Volt egy patkányfogó foxink, amely a zárt udvaból sohse mozdult ki. Köte­lessége volt, hogy a házhoz vető­dő patkányokat elűzze. Édesanyám — aki csak egyedül volt otthon — mit sem tudott erről az irtó hadjáratról. Egyszerre csak benn­terem az udvarban három pribék és két rendőr s nem éppen a leg­udvariasabb formában követeim kezdik a kutyát, amely nyugod­tan szunyókált a nyári konyhában. Édesanyám természetesen megta­gadta kívánságukat. Egyrészt azért, hogy mi jogon mernek kö­vetelőzni az ő udvarán, másrészt azért, mert ilyesmit még sohasem hallott, hogy a kutyát még a la­kásból is ki lehet vinni a pecémek. Erre mit tett az egyik bölcs köz­rendészeti közeg ? Felszólította a »törvény nevében«, hogy adja ki a kutyát, mert különben betörik az ajtót! így: a »törvény nevé­ben* betörik az ajtót! Mintha va­lami rabló lenne az Édesanyám! Hát — méltóságos Főszerkesztő ur — létezik olyan törvény, mely­nek a nevében ilyen ügyben be lehet törni a magánlakások ajta­ját? Nem magánlaksértés ez? Hát — méltóságos Főszerkesztő ur — hol lakunk mi? A legsötétebb Af­rikában, vagy legalább is a Bal­kánon? Volt-e joga valakinek egy idegen lakásba ilyen brutális mó­don berontani ? S kérdem, ha egy kutya megvesz, az csak itt fog cirkálni a telepen ? Ugy-e nem ? Mert ha ez az ok a kutyák kiir­tására, akkor legalább 20 kilómé­ter körzetben szükséges ezt vég­rehajtani. Már pedig ez szerintem lehetetlen, mivel a katonatiszt urak a farkaskutyáikat s a höl­gyek a selyempincsüket ugy sem fogják pecér kézre adni. Miért éppen a Friedmann telep az, amelyet a város ily »kellemes« meglepetésekkel traktál? Vagy ta­lán azt hiszi az illető rendelkező egyén, hogy a Friedmann telep egyenlő a barakkal? Ö nem! Na­gyon téved! Azt megteheti a vá­ros, hogy saját »bérpalotáiba« (a barakkokba) behatolhat, , de, hogy privát háznál az ajtó betö­résével fenyegetődzön, — éhhez — szerény véleményem szerint nincs joga! Ha esetleg ráér a méltóságos Főszerkesztő ur, ugy nézze meg, hogy ini a különbség a Friedmann telep és barakk között. Azt hi­szem lényeges különbséget fog ta­lálni. Nézze meg, hogy a Fried­mann-telep családi házakból áll, s Hol az állatvédelem és s bölcs takarékosság? Panaszos levél érkezett ez alka­lommal is az ellen a bizonyos 16-os vágány ellen, ahol a rakodá­sok és a szállítások történnek. Nyír egyházán összesen hét szállító van, mind a hét reszket attól az úttól, amelyet a teherrakodótól kell megtenniök. Allatot kinzó rettene­tes ut van itt. Feneketlen sár, éles kő, süppedő talaj. Néha tengelyig sülyed a teherrel rakott kocsi, odavezető rossz ut javíttatását Az elkeseredett és bosszús kocsi­sok megeresztik a káromkodások zsivaját és az állat verejtékezik a kinzó uton. Miért nem segítenek ezen a helyzeten. A rossz ut meg­drágítja ,a fuvart, az állattartást, a kocsikezelést, javíttatást. Hasson el a szállító közönség kérése az illeté­kes helyig, sürgessék az odavezető rossz ut javíttatását. Kemecse állonása sötétben Kaptuk a következő levelet : Megjöttünk a vidékről az esti ke­mecsei vonathoz. Korán jöttünk. Az állomás koromsötétbe sülyedten állt. Kemecse népes, hires, nagy község. Az utcáin keresztülfut az elektromos áram, amelynek veze­tékei energiát, fényt hoznak. Alig néhány házból villan elő a villa­mos körte tüzes csillogása. Nem csodáljuk. A Máv. állomásán is sö­tét van. A váróteremben mi gyujt­juk meg az öreg petróleumlámpát. -Alig dérit egy kis halvány, szomo­rú fényességet a teremre. Miért nem ég a villany az állomáson ? Mi azt hisszük, hogy az elektro­mosság népszerűsítése kulturális kérdés. A legdrágább kincsnek, az egészségnek kérdése. A falu népe azonban konok huzódozással nehezen törődik bele a változhatat­lanba, abba, hogy a villanyos áram a fény, a rádió korát éljük. Nem csodálkozunk ezen a lassú élet­tempón, amikor az állam repre­zentánsa, a Máv. is késik a ragyo­gó villanyfény bevezetésétől. Le­gyen világosság, legyen villanyfény a kemecsei és a többi állomáson, ahoi lehetne és nincs a takarékos­ság rosszul alkalmazott, hamis elve. miatt. Fényt, példaadást, út­mutatást kérünk. A Máv. járjon elő, mint a nép kulturára szokta­tó ja a jó példával. A falu megkí­vánja a fényt a Máv. állomásától. Aláírás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom