Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-05 / 53. szám

10 JSÍYÍRYIDÉK. 1929. március 3. Vidámesetek •»««» Bölcs megoldás. A régi világban a falu birája hozta az Ítéleteket és egy bűnöst a biró akasztófára itélt. Ámde a 'íalu képviselőtestülete egyhangúlag megállapította, hogy az akasztás néhány száz forintnyi kiadásba kerül, ami óriási kiadás. Hosszú vita után feláll a falu esze és a következőket ajánlotta: — Miután a hóhér lehozatalával járó költségeket a község nem birja el, utaljunk ki a halálraítéltnek ^o pengőt azzal, hogy akaszsza fel magát ott, ahol akarja. Régen is volt csípős nyelv. — Ah, nagysád, vajh tudja e Kegyed, mi fenkölt célt szolgál a sziv kicsi kamarája e férfiúi kebelben. — Ugy gondolom uram, alighanem oda jár hálni a lélek. Ahol nincsen szükség tanítóra Irta: Tolnay Pál. PARYSIA Utolsó étvágy. — A börtönőr a rabhoz: — Holnap kivégzik magát, de jogában áll még ma valamit gusztusa szerint enni. — Jó! Tehát, hpzzon nekem egy ropogósra sült államügyészt uborkasalátával és tésztának az ügyvédemet kókuszdióval töltve. Ismeri az embereket. — Eddig valahányszor nyaralni voltam, sohasem hitték el. Mindig azt terjesztették, hogy ülök valamiért. Holnap, ha kiszabadulok és azt mondom, hogy ültem, azok a disznók — én ugy éljek — elhiszik nekem. Iskolában. — Móricka mondjál nekem egy hangszert. — A kassza. — Miért hangszer ez? — Mert gyakran nem stimmel. Szegény Kóhn. — Szegény Kohn, megvakult. — Na, ne mondd! — Szavamra! Sose látja többé azt a pénzt, amit ma reggel kölcsön adott nekem. Dilemmában a sakkmatador. (magában): Ha beadom ennek a piszkos paccernek a mattot, dühében még emlegetni kezdi azt a nyávalySs öt pengőt, ámít á mult héten adott becsületszóra holnapig.... Nhcsen tisetább mint a Annál tisetább csak te vi Boratrálkoct, nyiratko* Téthw. Dohányvedömolino 120 cm. szélességben, minden mennyiségben kapható Ungár Lipót cégnél Nyíregyháza. Telefon 63. 1200-4 A »Nyirvidék«nek f. hó 2-án i megjelent 52. számában »Iskola- j látogatás a tanyán« című közle- | ményemben igyekeztem hű képet | festeni iskoláink beléletéről s be- { mutattam az olvasónak a népiskola hasznos munkásságát, amint naponta gondosan építgeti a magyar jövendő alapjait. Gárdonyi Géza — akinek nevéről nemrégen majdnem egy utcát neveztek el Nyíregyházán — irja egyik művében, hogy »az orvos munkáján kívül mindenki született pedagógusnak képzeli magát«. — Persze a sok kuruzsló sirba juttatja a beteget, a pedagógiához érteni akarók pedig nevelik az élet hajótöröttjeit. Az is igaz, hogy a mai felnőtt nemzedék jóreszének még halvány fogalma sincsen arról, hogy mekkora fejlődésen ment át azóta az iskola, amióta ők kikerültek annak védőszárnyai alól. Hányan vannak még a tanult emberek között is, akik ugy emlékeznek meg a népiskoláról, hogy ott csupán csak betűvetésre oktatgatják a leendő honpolgárokat s ezzel aztán a tanitónak minden energiája kimerült!.... Olyan formán él e hamis beállítás szemüvegén keresztül nézve a tanitóvilág a közvélemény előtt, mint ahogyan Magyarországot ismerte sokáig a külföld. Az osztrák politika egyszerűen elsikkasztotta hazánkat. — Ilyenforma jóakaróink volnának nekünk magyar tanítóknak is, akik érdemeinket elhomályosítják, hogy ők annál jobban tündököljenek? Nekünk ís vannak aspirációink. Mi is akarunk részesülni a bokros kötelességek mellett a jogokOlga Csellova ban is. Momentán csak annyit akarunk, hogy a most készülő közigazgatási reform alkalmával vegyék be a vármegyei tanítóegyesületek elnökeit a törvényhatósági bizottságokba. Igy vármegyénként egy-egy taggal lennénk képviselve. Ennyit csak megérdemel az a 16 ezer magyar tanitó azért, hogy lelkének legjavát odaajándékozza a nemzetnek! De még ezt se egyéni hiúságból kívánjuk, hanem főleg azért, hogy hathatósabban munkálhassuk nemzeti kulturánk szent ügyét. Szinte bántó az a nagy tájékozatlanság, amelyet nem ritkán előkélő közjogi állást betöltő férfiak tanúsítanak a tanítók ügyeit illetőleg. Nem régen olvashatta mindenki a képviselőházi közigazgatási bizottság üléseiről közölt tudósításokból az állami gépezet egyik kiváló funkcionáriusának indokolását, aki ugyanis: »Nem hive a tanítók képviseletének. Teljes elismeréssel van Magyarország tanítósága iránt, de semmilyen formában nincs törvényes szervezetük. A tanügy képviseletét közérdek szempontjából a tankerületi felügyelőkkel biztosítva látja. Ha a tanítóság külön képviseletet nyerne, akkor a többi kategória is jelentkeznék.« Az indokolás szerint nincsenek törvényes szervezeteink, holott ennek az állitásnak éppen az ellenkezője a valóság, mert hisz* nekünk vannak a legrégibb egyesületeink, Az 1868. évi XXXIII. t. c. 147. szakasza egyenesen elrendelte a tanítói szervezetek megalakítását. Az a zsenge palánta, melyet a mult század egyik hírneves államférfia elültetett, ma már terebélyes fává nőtt. Eötvös báró jövőbe látó lelke 60 évvel ezelőtt megtalálta a helyes utat, amelyen haladnunk kell. És most szégyenszemre megérjük, hogy a hivatalos vármegyei tanitóegyesületekről nem vesznek tudomást, pedig a természetes fejlődés öröktörvénye is azt diktálja, hogy a vármegyei tanítóegyesületek mindenkori elnökei hivatalb'ól tagjai legyenek a törvényhatósági bizottságnak. — Ezek ugyanis a mi érdekeinknek igazi képviselői és nem az indokolásban emiitett tiszteletreméltó faktorok, mert azok kizárólag az államhatalmat képviselik. Egyébként a falu másik fontos tényezőjének, a községi jegyzőnek is vannak hivatali feljebbvalói, akik a szolgabirótól kezdve, valamenynyien tagjai a törvényhatósági bizottságnak, mégis bevonulnak oda a most készülő reform alapján •— hál' Istennek! — az országos jegyzőszövetség vármegyei elnökei is. A közigazgatási bizottságnak kü lönös és érthetetlen határozata fájó érzést váltott ki a tanítói lelkékből. A mi idegcink hatványozott mértékben reagálnak minden megbántásra, vele jár ez már kifinomult foglalkozásunkkal. Munkánk fontosságának teljes tudatában vagyunk, mert jól tudjuk, hogy mi vagyunk a nemzet virágos kertjének kertészei. Itália világosfejü Ducéja levette a tanügyi férfiak válláról a nehéz keresztet, hogy gond nélkül végezhessék a nemzeti jövőt megalapozó munkájukat. Bennünket magyar néptanítókat egy fölényes kézlegyintéssel ki akarnak rekeszteni azokból a poziciókból, ahol megjelenni nem csak tisztesség, hanem a tanítói szaktudás érvényesítésének olyan területe nyílnék meg számunkra, 'ahol a nemzeti életre termékenyítő gondolatok születnének!... No de amit elhamarkodtak a pitvarban, azt még mind jővátehetik a teremben... Ha pedig méltatlannak találnak bennünket a megtiszteltetésre, ennek dacára sem fogunk a meg nem érdemelt mellőzésért boszszut állani. •— S nem engedjük a megsemmisítő dérnek megcsípni a nemzet virágos kertjének palántáit, hanem tovább gondozzuk és megvédjük őket becsületes szivünk egész melegével. Csak egytől félek, hogy mi is gyarló földi emberek vagyunk!... Talán megsebzet lélekkel nem tudunk majd eredményesen munkálkodni, mert amig a hivatalokban aktákat máPARYSIA solni vagy bizonyos séma szerint fogalmazni rossz kedélyállapotban is lehet — a közre nézve minden különösebb kár nélkül — addig a tanitás hasonló hangulatban lehetetlen kísérletezés. Az idézett indokolás szerint, ha a tanítóság külön képviseletet nyerne, akkor a többi kategória is jelentkeznék. Azt hiszem, lámpással kell keresni azokat a kategóriákat, akiket még elő nem jegyeztek. És ha ez utóbbiak véletlenül mégis kimaradnának, majd találnak rá módot, hogy beevezzenek a törvényhatóság boldogítóinak sorába. Egyébként nem hinném, hogy a népoktatás minálunk sokaknak szemében még ma sem bír elég jelentőséggel. — Ha pedig van érdemünk, mert a kultura munkásai vagyunk, akkor kár volt a tanítóság tisztes táborát odaállítani »a többi kategóriák« elé villámháritónak. M o z 1 Biliie Dove: Szerdától, Olga Csehova: Péntektől szerepelnek az Apolló eseményszámba menő műsoraiban. Minden nagyobb reklám mellőzésével mutatja be az Apolló szerdán—csütörtökön Biliie Dove a »Sárga lilioma főszereplőjének legújabb filmattrakcióját, a »RabszöÍgavásárt«. A new-orleansi rabszolgakereskedők világában játszódik le ez a mindvégig lenyűgöző szüzséjii film. A mult század elején Amerikában a rabszolgakereskedés még legális üzlet volt és nemcsak az Afrikából importált négereket, hanem azok Amerikában született ivadékait is közönséges árunak tekintették. Ezt az érdekes, nálunk szokatlan témát vitte filmre Georg Fitzmaurice, a világhírű rendező, a Rabszolgavásárban, izgalmas és érdekfeszítő cselekmény keretében. A film főszerepeit Biliie Dove, Amerika elismerten legszebb filmszínésznője és Gilbert Roland, az ujabban feltűnt és máris ismert nevű amoroso, a Norma főszereplője játszik, ezenkívül Noah Beerynek, Amerika legnagyobb jellemszínészének — akit nem is kell külön méltatnunk — jutott a filmben jelentős szerep. Ezek a kitűnő nevek már magukban véve is biztosítják a film sikerét. Péntektől mutatja be az Apolló Olga Csehova az »ítél a Dnyeszter felejthetetlen alakitójának leghatalmasabb filmujdonságát, a Parysi'i-áí. Anya és lány harca a férfiért: talán ebben foglalható össze röviden a Parysia tartalma. Ez a film azonban annyira gazdag, anynyira bővelkedik eseményekben, hogy lehetetlenség röviden kivonatolni a meséjét. Csak a mai modern, lázas tempójú élet produkálh at ilyen történetet és ilyen filmet. A téma is egészen eredeti. Egy férfi, akit ketten szeretnek, a nagy táncosnő és a lánya. A féi fi a végén mégis a lányé lesz, az anya önként lemond róla. Az Apolló a »Rabszolgavásár*, valamint a »Parysia« előadásainak jegyelőjegyzéseit megkezdte, jegyekről ajánlatos előre gondoskodni. — Kaba község titokzatos vásári hirdetménye. Kaba község eddig tudvalevőleg asszonyáról s a hozzá fűződő itókáról volt híres, mostantól kezdve — legalább is a mi szempontunkból — egyébről is hires lesz. A mai posta egy vásári hirdetményt hozott számunkra, amelyben szép ékes rendben el van mondva, hogy Kaba községben a legközelebbi állat- és kirakodóvásár tartatik, de hogy mikor, melyik hónapban és napon, az valahogyan kimaradt a hirdetményből. Nem tudjuk, vájjon nem a kabai asszony fogalmazta a hirdetményt, illetve amennyiben csak kézzel kellett volna beleírni a dátumot, nem ő feledte el az időpont beírását. Ha igen, ugy tanácsoljuk, hogy máskor ne a kabai asszonnyal írassák a vásári hirdetményt. — A Magyar Rádió Amatőr márciusi száma megjelent tcs kapható az Ujságboltban.