Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-28 / 72. szám

1929. március 31. JsÍYÍRYIDÉK. 219 az 8, vagy io, vagy épen 14 millió pengős kölcsön felvételéhez, amely egyértelmű lenne Nyiregyháza vá­ros polgárságának súlyos anyagi megrázkódtatásával miután a ter­vezett beruházások sem nem ége­tően sürgősek, sem nem produk­tívak és ujabb tetemes pótadó­emelést vonnának maguk után. Már pedig az szomorú tény, hogy ma már ott tartunk, hogy a régi Nagymagyarország legszorgal masabb és legigénytelenebb gaz­daközönsége is t. i. a nyíregyházi: még az sincs abban a helyzetbei. hogy adóját pontosan tudja fizetni és az adóvégrehajtások száma itt is hihetetlen mérvben szaporodik. Igaza van Szabó Lászlónak. A lovak elragadtak, Nyiregyháza vá­rosa egy veszélyes lejtő előtt áll! Meg kell állítani! Nyilvános köszönetek A Nyíregyházi Takarékpénztár ­Egyesület a leányliceum ifjúság! segitőegyesülete részére 80 pengőt ösztöndijakra ugyancsak 80 pen­gőt küldött hozzám. A nemeslelkü adományokért hálás köszönetet mond Adorján Ferenc igazgató. A Nyíregyházi Takarékpénztár­Egyesület 100 pengőt küldött az Evangélikus Leányegyletnek, e nagybecsű ajándékért fogadja az Igazgatóság ezúton is, ugy a ma­gam, mint az Egyesület hálás kö­szönetét. Imre Etelka elnök. A Nyíregyházi Takarékpénztár­Egyesület az 1928. évi üzletered­ményből a Szabolcsvm. Tanítók Otthonának 120.— pengőt adott. Az összegből 100.— pengő az épí­tési alaphoz csatolandó. Az ado­mányt az elnökség nevében ezúton köszönöm meg: Prékopa István, a Tanítók Otthona pénztárosa. A Nyíregyházi Takarékpénztár­Egyesület az 1928. évi üzletered­ményből a kereskedő tanonciskola szegénysorsu kiváló tanulóinak a jutalmazására 50 pengőt adott, amelyért az iskola nevében ezúton mond köszönetet: Prékopa István igazgató. A Nyíregyházi Takarékpénztár­Egyesület a községi polgári leány iskola tanulóinak ösztöndijakra és segélyzésre 160 pengőt volt szí­ves adományozni. A nemes ado­mányért ezúton is hálás köszöne­tét fejezi ki az iskola igazgatósága A nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület a tanítók országos »Eötvös-alapja« részére 25 pen­gőt juttatott kezeimhez. E nemes­lelkü adományért fogadja hálás köszönetemet. Kubacska István tanitó. A kótaji református egyház­tanács nagyszabása műked­velő előadást rendez Hnsvét első és másodnapján (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A kótaji református egyházta­nács március 31-én az állami elemi iskola tánctermében nagyszabású jótékonycélu műkedvelő előadást és április elsején, Húsvét másod­napján az előadás után özv. Pa­takyné vendéglő helyiségében zárt körű táncmulatságot rendez. Az előadás műsorában László Ödön »Ember tervez, Isten végez« és Péczeli József »Biróék meglak­j-ák Pestet« cimü darabját adják elő a nagy körültekintéssel össze­válogatott kitűnő műkedvelő sze­replők. Az előadás délután 4 órakor kezdődik. Helyárak: ülőhely 1 P. Állóhely 50 fillér. Belépődíj a tánc mulatságra személyenként 1.60 fill. A tiszta jövedelem a ref. egy­ház javára fordittatik. Felülfizeté­seket köszönettel fogad és hirlapi­lag nyugtáz a rendezőség. Nyíregyházát most sem sorozzák magasabb lakbérosztályba A város évről-évre megsjitja indokolt kérelmét, de hasztalan (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Nyiregyháza egyik legsulyosabD sérelme az, hogy még mindig az utolsók között van a lakbérosz­tályba sorozott városok között. Még Sátoraljaújhely is magasabb lakbérosztályt élvez, mint Nyir­egyháza. A város számtalanszor kérte az illetékes minisztériumtól a magasabb lakbérosztályba vak. sorozást, de mindhiába. Néhánv is közelről érinti, hogy magasabb lakbért kapjanak itt a tisztviselők. Sajnos az igért emelés ez alka­lommal elmaradt. Évek multak azóta és a város hasztalan ismé­telte míg illetékes helyen a kérel­met, azt a választ kapta, hogy ez alkalommal nem lehet remény a lakbérosztály emelésére, mert ha Nyíregyházát magasabb lakbérosz­tályba sorozzák, akkor más négy­évvel ezélőtt örömet keltett a vá- öt város is előáll és a lakbéreme­rosban Rakovszky Iván volt bel­ügyminiszter, országgyűlési képvi­selő levele, amelyben jelzi, hogy Nyiregyháza magasabb lakbérosz­tályba való sorozása tekintetében a pénzügyminiszter határozott Ígé­retet tett. Erre a hirre felléleg­zett a város tisztviselő társadal­ma, de a hivatalos város maga is örvendett a jó hirnek, hiszen a várost anyagi tekintetben nagyon 7 4amt lést kéri, ami pedig a mai gazda- ' sági viszonyok között lehetetlen. A napokban Nyíregyházára ér­kezett Agyagfalvi Hegyi István, a minisztériumban . a lakásügyek egyik előadója és itt tárgyalt a la­kásbérek kérdéséről. Sajnos maga a központi kiküldött is kijelentette hogy egyenlőre csak a vármegye egyes községeiben lehet szó a lak­bérek emeléséről, Nyíregyházán — nem. Ez a lesújtó kijelentés nagy­mértékben hozzájárul reményeink feladásához és csalódásunk növe­léséhez. Nyíregyháza alacsonyabb lakbérosztályban van, mint Sátor­aljaújhely. Itt eddig drágábbak a szabadlakások, mint akár Buda­pesten, akár Debrecenben, vagy máshol. Óriási robajjal omlott össze tegnap délután a Böszörményi-család közép-utcai vályogtanyája A sélyos beteg Böszörményi lélekjelenléte mentette meg a családot az irtózatos haláltól. — A mentőantó megrekedt a Közép utca feneketlen sarában A mentőantó a beteg családot beszállította az Erzsébet kórházba (A Nyírvidék tudósitójától.) Tegnap délután 3 órakor az a döbbenetes hír járta be a várost, hogy összeomlott a Közép-utcában egy ház és maga alá temette la­kóit. A Nyírvidék munkatársai nyom­ban a helyszínére siettek, ahol megállapították, hogy a híradás egyik vonatkozásban igaz. A Kö­zép-utca 15. számú ház udvarán a ház végéhez épített egyszobás la­kás valóban összeomlott, de az a hir, hogy a ház maga alá temette a benne lakó családot, szerencsére nem volt igaz. A Közép-utca 15. sz. ház Grün­wald Adolf bádogos tulajdona. A házigazda nem lakik ebben az épü­letben, amely az udvarba nyúló hosszú épület. Több kisebb bér­lakás, egy nagyobb utcai lakás van a házban, amelynek végéhez ugy­látszik későbbi időben még egy szobát ragasztottak. Ez a házvége Böszörményi László cipész család­jának szolgált hosszú évek óta la­kásául. Szegényes, szűk, kis szo­ba, amelyben a betegeskedő Bö­szörményi családja nagy nélkülö­zések között élte küzdelmes életét. Valamikor neves, keresett iparos volt Böszörményi László cipész. Sze­rették, becsülték megbizható mun­kájáért, előkelő családoknak dol­gozott éveken át és semmiben sem szenvedett hiányt. Jött azonban a betegség, a megrendelők elmara­doztak, Böszörményiék otthonába beköltözött a gond. Meg kellett elégedniök a Közép-utcai kis szo­bával, amelyben mindössze egy ágy maradt a régi bútorok helyén. Egy-egy szerszámos asztal, a sze­génység, a nélkülözés tipikus bú­torzata, Böszörményiék otthona a hajdani szebb élet romja volt. Az iparos derék, dolgos, szorgalmas felesége vállalta a mártirsors tel­jes súlyát, ő indult neki az élet- j harcnak, reggeltől estig munkában volt, hogy a szűk kis szobában me­leg, tej és kenyér legyen. Az életgondok pedig sulyosod­tak : a kései években jelentkezett az istenáldás, iker gyermekpár született, aztán még egy, a har­madik. Egészséges, fürge, játékos, jó gyermekekre esett a beteg­ágyán szenvedő összetört, sápadt arc tekintete. Mert Böszörményi éppen a kettőzött küzdelmek ide­jén lett súlyos beteg. Bevitték az Erzsébet-kórházba, majd amikor a mellhártyagyulladásból kigyó­gyult, hazajött, de azóta is erőtle­nül feküdt az ágyon. A sötét, szűk lakásban az influenza-járvány ma­gához ragadta a három gyermeket is. Négy beteg feküdt az egyágyas szobában, Böszörményiné" pedig reggeltől estig kenyérért küzkö­dött. Akciót indítottunk a nagy nyomor idején a Böszörményi-család megsegité­sére, amikor a kegyetlen téli na­pokban tudomást szereztünk a Kö­zép-utca 15. sz. ház döbbenetes nyomortanyájáról. Jó emberek siet­tek a hivó szóra, pénzt, élelmi­szert kaptak Böszörményiék, de ez a mozgalom is elcsendesedett és a hajdan szebb napokat látott ipa­ros család szenvedett, küzdött to­vább. Az egyszobás lakásért hábo­ruelőtti alapon havi 10 pengő 10 fillért fizettek, de — értesülésünk szerint — a háztulajdonos már hosszú idő óta nem reflektál a nyomorgó család lakbérére. A tavaszi olvadás alámossa a házat. •fiöszörményi László, aki egész napon át betegágyon fekszik, az utóbbi napokban, különösen az éjíelí órákban gyanús recsegésre lett figyelmessé. A vályogból és ve­gyesen téglából épült lakás meny­nyezete megrepedt és a hasadás tovább terjedt. A menyezetet ge­rendával támasztották alá és ez a gerenda mentette meg a család életét a kritikus pillanatban. A házat a tavaszi olvadás vize mosta alá. Az idei nagy hidegben a ta­laj mélyen átfagyott, sokkal mé­lyebben, mint ahogy a nyíregyházi régi házakat fundamentummal lát­ják el. A talaj fagy mély repedé­seket okozott, amelyekbe most be­szivárog a viz és félő, hogy a Közép-utcai ház­hoz hasonlóan több régi épü­let omlik össze. Óriási robajjal döl össze az ócska ház. Tegnap délután Böszörményi László menydörgésszerü roppanás­ra riadt fel betegágyáról. A há­rom kisgyermek éppen az ajtóban

Next

/
Oldalképek
Tartalom