Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-03 / 52. szám

1929. március 5. JNd?£&v iTrTElL 3 ha a város a Korona kibövi' téséhez szükséges tel k megvételének költségeit nem óhajtja viselni, módjában fog állani a Kaszinó jelenlegi épületét eladni, ami véleményem szerint teljesen egyenlő értékű a megvásárolt Korona melletti házasbelsőséggel. Ezen tranzakció keresztülhajtásával ekkor a város tulajdonképpen a Fisch-féle telekért vételárat nem fizet. \ Ugy vélem, hogyha mindezeket figyelembe veszed, nem volt olyan nagyon rossz vétel a város részéről a Korona melletti házasbeláőség megszerzése. Hibának rovod fel a város szépítését, parkírozását, az aszfaltjárdáknak kijavitását, hibának rovod fel a Károlyi-téren épitett pavillont, jólehet ez utóbbihoz a város egy fillérrel sem járult hozzá, mert hiszen a bérleti szerződés ellenében az építési teljes költségeket a jelenlegi bérlő fizette. Nem tudok egyetérteni Veled amidőn cikkedből azt kell kiolvasnom, hogy a közkertek létesítését és fenntartását luxusnak tartod. Hiszen ezeket ma már minden ember a város tüdejének tekinti, amelyen keresztül él és lélegzik a város lakossága. Megállapítod, hogy a városnak békében is volt 4.5 millió korona adóssága, de ezzel szemben reá mutatsz a császárszállási Dietl-féle birtok vételre s áltaiad a cikked elejében kárhoztatott Korona és Sóstó-vendéglőre, valamint a Huszárlaktanya építésére s megállapítod, hogy ezek mind nagyértékü befektetések és szerzések voltak, jóllehet a Korona-szálló kibővítését most sem jó befektetésnek, sem pedig városi feladatnak nem tartod. Nem óhajtok e tekintetben Veled vitába szállni, azonban állítom, mint aki nemcsak városomnak, de igen sok más magyar városnak viszonyait jól ismerem, hogy a laktanyák építésénél el sem tudok képzelni rosszabb befektetést. Ugy gondolom, ha Nyíregyháza városa 1900-ban a Dietl-féle 651 magyar hold helyett megvásárolta volna a Kossuth-tércn lévő Hibján Lajos, Guttmann Henrik (régi Csizmadia szín) és Gyurján Ferenc és Török Péter tulajdonában levő beltelkeket, sokkal kisebb adósságot kellett volna ezekért abban az időben felvenni és a jövedelmezősége pedig ezen telkeknek ma sokkal nagyobb, mint a Dietl-féle birtoknak bérho. zama. Ha tárgyilagos óhajtottál volna lenni, igen tisztelt Barátom, akkor meg kellett volna állapítanod, hogy csaknem három évtizeden át Nyíregyháza városánál nem történi nagyobb beruházás. S most, amidőn a magyar városoknak egy uj fejlődési korszaka nyilott meg, minden ennek a generációnak vállaira szakadt. Nekünk kell gondoskodni sok oly létesítményről, amelyet a városnak a háborút megelőzőleg gondoskodnia kellett volna. És magam is régen hangoztatom és szükségesnek is tartom egy városfejlesztési programmnak összeállítását, hogy ekként módja legyen a város közönségének az expansiv fejlődéssel, párhuzamosan gondoskodni a város belső övezeteinek teljes kiépítéséről. Ez a rendszeres városfejlesztés azért is szükséges és indokolt, mert mint ismeretes, egy fejlődő városnak a csatornázás vízvezeték, közvilágítás, köztisztaság fenntartása és a közbiztonság megóvása elengedhetetlen alapfeltételét képezi. Szükséges, hogy a városnak oly intézkedései legyenek, melyek a város belső övezeteit erősen fejlesztik s ekként a város polgárságának minél nagyobb hányada essék a belső övezetekre, mert annál olcsóbban és jobban lehet fenntartani a közmüveket és annál gazdaságosabban lehet irányítani és vezetni egy város lakossága közjólétére irányuló egyetemes ügyeit. E szempontoknak figyelembe vételével kell, hogy egy városnak egy vagy több emberöltőre menő előre kidolgozott városfejlesztési politikája legyen. Kérdés azonban az, hogy ezt a városfejlesztési programmot be lehet-e tartani, mert hiszen ebben sokszor az iramot az élet diktálja s nem egyszer fölborítja e megállapított programmot. Lehet-e az előre elkészített és megállapított programmot végrehajtani akkor, amidőn időközben érnek bennünket olyan meglepetések, mint amilyen pl. a napokban ért. A városnak ugyanis nem volt célja közel jövőben a fürdő kérdésével foglalkozni. Az élet azonban parancsol. A napokban jelentette be a város műszaki hivatalának vezetője, hogy a gőz- és kádfürdő továbbra fenn nem tartható, mert az a jelen állapotában életveszélyes. Mit kell tehát tennünk? A megállapított programm talán utolsó részeiben felvett létesítményt ki kell ragadnunk s tetszik vagy nem tetszik, foglalkoznunk kell a gőzés kádfürdő restaurálásával avagy egy újnak megépítésével. Bármelyik megoldás tekintélyes költséggel jár. Reá akarok mutatni arra, hogy az 1923. és 1924. években a város közgyűlésének meghallgatása nélkül a tanács javaslatomra akként döntött, hogy az infláció kihasználásával gondoskodni fog a város összes terheinek kifizetéséről. Körültekintő eljárásunknak köszönhető az, hogy csendben, minden lárma nélkül sikerült még a külföldi piacokon is megvásárolnunk azokat a községi kötvényeket, amelyek múlhatatlanul szükségesek voltak a várost terhelő kölcsönök visszafizetéséhez, mert hiszen a pénzintézetekkel kötött szerződés szerint a fennálló régi tartozásaink a lejárat előtt csak községi kötvényekben voltak visszafizethetők. Egy napon elérkeztünk azonban oda, hogy beje.GYÜMÖLCSTERMESZTÉSBEN A-JÖVŐ!

; lenthettük a város közgyűlésének, miszerint a Nyíregyháza városát ter helő 4 és háromnegyed millió aranykorona kölcsönét kötvények utján visszafizettük a hitelező pénzintézeteknek s ezáltal lehetetlenné tettük, hogy bármilyen nemzetközi egyezmény folytán későbben létrejövő valorizáció esetén hitelezőink velünk szemben követeléssel léphessenek fel. Ha Nyíregyháza város tanácsa ezt nem cselekedte volna, még akkor sem érhetné semmiféle gáncs vagy szemrehányás, mert hiszen köztudomású dolog, hogy a legtöbb magyarországi város csak akkor kezdette meg békebeli adósságainak rendezését ,amikor a mi eljárásunk köztudomássá vált egy támadó hírlapi cikk következtében (Tőzsde c. lap) és a legtöbb városnak már nem maradt ide'e arra, hogy az infláció idejét kihasználva, jrégi adósságait vissza tudja fizetni. Tegyük fel, hogy a békebeli adósságainknak kifizetése nem sikerül. Ugy ma a városnak 4 és háromnegyed millió korona adóssága lenne, mivel azonban ezen tranzakció révén a város a békebeli adósságaitól mentesült, módjában volt ujabb kölcsönt felvenni s uj beruházásokat eszközölni. Ha mást nem is kapott a város, Szerinted, mint kövezetet, parkot, pavillont és székelykaput. Végezetül azt írod, hogy a városnak békében is volt 4 és háromnegyed millió korona adóssága, ezzei szemben reá mutatsz a már fent foglalkozott nagy értékű szerzeményekre. Többek között a Korona épületére és a Sóstói vendéglőre, jólehet e két utóbbinak létesítését a cikked első részében mint nem haszonhajtókat legnagyobb fokig kárhoztatod. Nem tudom tehát elképzelni, hogy most melyik állításodat tartod komolyan. Vájjon hasznothajtó befektetés volt-e a Korona és Sóstói építkezés avagy nem? A hivatkozott újságcikknek utolsó részében pedig aggodalmadnak adsz kifejezést s a polgárság nagy tömegeinek bizalmatlanságát hangoztatod. Nem tudom miért ? A városnak eddig két millió egyszázezer P felvett tartozása van, amelyhez hozzájön még a kereskedelemügyi miniszter által állami hozzájárulással kiépíteni elrendelt három utca burkolására a közgyűlés által megszavazott 700 ezer pengő és ha figyelembeveszszük, hogy a »Nyirvidék«-ben szokatlanul egész terjedelmében leközölt felebbezésnek dacára is az illetékes felsőbb hatóságok mégis jóváhagynák a Korona melletti telek megvételét, ugy ezen 350.000 pengővel együtt a város adóssága 3,150.000 pengő lesz. Nem akarom felsorolni azokat a létesítéseket, főként a telekvásárlásokat, amelyeket mindezen adósságból fizettünk ki és amelyek távolabbi jövő céljait akarják szolgálni, ezek a legdurvább számítás szerint is legalább 700.000 pengő értéket képviselnek, s ekként az e célra felvett kölcsönök bőséges vagyonszaporulatot idéztek elő a város vagyoni állagában. Felesleges az a rettenetes nagy aggodalom, amellyel Te a dolgok fejlődését különösen az utóbbi időben figyeled. Feleslegesnek tartom pedig azért, mert hiszen minden város háztartása a legnagyobb ellenőrzésnek van alávetve a m. kir. belügy- és pénzügyminisztérium részéről. Kétségbeesel, hogy a város terhei oly nagyok, hogy azt az adófizető polgárság nem bírja el. Teljesen figyelmen kivül hagyod azon törvényes intézkedéseket, melyek minden városnak kezét gazdaságilag megkötik, illetőleg erősen korlátozzák, az 1927. évi V. t. c. 43. szakaszával, amely határozottan rendelkezik, hogy a rendezett tanácsú ráros költségvetését, ha az igénybevenní szándékolt pótadókulcs megállapításánál az 50 százalékot meghaladja, felülbírálás és jóvásebészeti, szülészeti és belbeteg iknek. Rcn.gen laboraióíium. Ápolási díj közös szobában 8 peagö, külő 1 szobában pe»gő naponta, Orvosát , sr^ Hyiregytea, láBói-utca 42. uán.