Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-22 / 68. szám

1929. március 2t. JSÍYÍRYIDÉK, 7 ídevetitem a szörnyű kérdés egész mivoltát... Engedjék meg nekem, hogy e szörnyű kérdés egész súlyos mi­voltát idevetitsem, mert borzal­mas az a felfogás, hogy mi* har­colunk az egyke ellen, hiszen azok sem tudnak megélni, akik megszü­lettek, mit akarunk még több magyarral ? Mit értünk a családi kötelékek döbbenetes lazulásán, bomlásán ? A család a rendezett társadalmi életben kijegecesedett forma, sza­bályozó erő. Sajnos, az utóbbi két század, különösen pedig az elmúlt ötven év alatt az irodalom, a mű­vészet, a tudomány és áltudomány a család intézményét megroha­mozták, ugy, hogy a házasság, a család intézménye ma komoly ve­szedelemben forog. A család megrendülésének egyik oka, hogy a család jellege lénye­gesen megváltozott. A család ter­melőközösség volt, a modern ipa­rosodás, a nagy városok élete fel­bontotta a család termelő közös­ségét. A főiskolát végzett férfi állás nélkül sétál, mig az a leány, akit elvehetne feleségül, ha állá­sa volna, a hivatalban ül és kenye­ret keres. A család helyzete meg­lazult, mert a modern ipari élet­ben a nők ahelyett, hogy háztar­tással foglalkoznának és gyerme­ket nevelnének, a családi élet ke­retén kivül verejtékeznek a ke­nyérért. Akiknek férőhely sem jutott Azt is észlelhetjük, hogy a nagy­városokban az élet egész tempó­ja megváltozott, a régi patriarká­lis életformák megváltoztak Meg­döbbentő az élete a nagyvárosok munkásainak, kishivatalnokainak. Pesten két-három család tizen­négy-tizenöt ember alszik egy alacsony, bűzös szobában, ahová holtfáradtan, kátrányosan, piszko­san érkeznek haza a lakók. Negy­venezer ilyen szegénye van a fő­városnak és huszonnégy ezer ember van, akinek még fekvőhelye, ágya sincs. A gyermekek az iskolán kí­vüli életet az utcán töltik el. Az anya csak néhány órára érkezik haza, kotyvaszt valamit. Nincs igazi, bensőséges családi élet. A nyomor békétlenné, idegessé te­szi a házastársakat. A kísértések sem maradnak el a nyomortanyán és ha a fiatalember az utcára me­nekül, a város csillogó világának bűnös ö rvénye sodorhatja el. Kilúgozták a magyar nép agyát, szivét De ezeken a régi családi élet patriarkális formáit megbontó je­lenségeken kivül azt látjuk, hogy a sajtó, a szinpad, mozi, az iro­dalom, művészet valóságos had­járatot inditott a család ellen. Kigúnyolták a hitvesi hűséget, a férfi áldozatkészségét, a gyerme­kek háláját és szeretetét, enge­delmességét. Gyalázták, piszkolták azokat az értékeket, amelyek generációkat tettek egészségesekké, müveitekké. Ezek az értékek védekezésre szo­rultak, az erkölcs meglazult, uj po­gány szellem lett úrrá, az élet a testiség kultuszában merült ki — kilúgozták a magyar nép agyát, szivét, ősi keresztény erényeit gunytárgyá­vá tették. Kilopták a nép lelkéből az erkölcsi megítélés biztonságát az élet legfőbb kérdéseiben. Olyan levegőt teremtetlek, amelyben nem a tisztesség, hanem a hivalkodás, a bün volt a megbecsülés tárgya, amelyben azokra, akik nem pá­váskodnak, akik nem nyúltak ide­gen vagyonhoz, hogy a luxus őrü­lettel lépést tartsanak, ujjal mu­tatnak reá. A Kálvin téren egy szegény nőt láttam... A Kálvin-téren egy szegény nőt láttam, talán tiszt özvegye, taní­tónő, nyugdíjas volt. Régi diva­tú lódenruhájában mindenki meg­bámulta. Utánanéztek gúnyosan i cifrálkodók, de az én szemeimben ez a kopott szegény nő volt tün­döklőbb, mert arra gondoltam, hogy hős lelkének mártiitszépsége ragyogóbb lehet a pompázó gaz­dagságnál. Olt tartunk, hogy a bün lett szemtelen úrrá és kacagva mu­tat ujjal az erényre. Ez a levegő romlott. A tisztességes nőket a társadalmi kényszer arra szorítja, hogy olyanok dirigálása szerint éljen, akiket nem régen még kiseprűztek volna lakásukból. (Tüntető nagy taps.) Ne haragudjanak, hölgyeim, hogy az egész vonalon megmon­dom itt az igazat. (A férfiak tap­solnak.) Most a férfiak tapsolnak, de mondok én itt olyan igazságot is, amikor a nők fognak tapsolni. Ma elmondhatjuk, hogy nagy­anyáink több ruhát vettek magUK ra, mikor aludni tértek, mint a mai nők. mikor bálba mennek. Ma a nagyvárosokban a társadalom a csontoE velejéig meg van rontva Soha olyan nehéz nem volt a küzdelem az erkölcsi tisztaságért, mint ma. Ma a nagyvárosokban a társadalom a csontok velejéig meg van rontva. Régen egy-egy válóper ritkaságszámba ment és általános szégyen kisérte útját az elvált há­zasfeleknek, ma póstaházasságok vannak. A modern jelszó ma a magasztos holtodiglan-holtomiglan helyett az untodiglan-untomiglan. Egy ismerős úriasszony, amikor azt kérdezték tőle, hogy leányának megfelel-e a kiválasztott vőlegény, azt felelte, hogy első férjnek jó lesz, majd a másodiknál válogat­hat a lányom. Olyan kultusz van minden téren, amely a biztos bomláshoz vezet: A meztelenség kultusza. Amíg a tár | sadalom egyik oldalán a mezte­lenség kultusza érvényesül és a másik oldalán a nyomor; addig csak a biztos bukás a nemzet sorsa. Tragikus statisztikai kimutatás Ma a statisztikai kimutatás sze­rint kétmillió család van Magyar­országon. E kétmillió család kö­zül kilencszázezer családban, 819 ezer gyermek van mindössze. 252 ezer családban a gyermekek át­lagos száma kettő, mig 342 ezer család gyermektelen. És a gyermekszaporulat száma fordított arányban van a vagyon­nal. Minél szegényebb a család, an­nál több a gyermek. Az ország földjének 52 százalékát 2.400 nagy birtokos család birtokolja. Ezek a nagybirtokos családok évente átlag mindössze 40 gyermeket adnak a nemzetnek. Amig a jólétnek ör­vendő társadalmi rétegek jó pél­dát nem mutatnak a szegénység­nek, addig minden panasz csak pusztába kiáltott szó. Ha a családi tűzhelyhez szentségtelen kezek nyúlnak A nemiség az Isten legcsudálato­sabb ajándéka. A házasság nem arra való, hogy buja, alantos szen­vedélyek menedéke legyen, hanem termő, virágos kertje az Úristen teremtő munkájának. Ha a családi tűzhelyhez szentségtelen kezek nyúlnak, ha a házasság csak a szenvedélyek kútforrása marad, aK­kor az anyák méhe a nemzet krip­tája lesz és felbomlik a társada­lom egyensúlya. De van Csonkamagyarország szomorú statisztikájánál még szo­morúbb kimutatás is. A meg­szállott területek magyarjainak végzetes kipusztulása. A végvá­rak magyarjainál 100 családban csak 6 fiu gyermek van. Ez a nemzet lassú elvérzését jelenti a szapora idegen nációkkal szemben, ha nem tudjuk e katasztrofális problémát megoldani. A háborúban 580 ezer hősi ha­lottja volt a nemzetnek. A béke­kötés 11 millió testvérünket sza­kított el tőlünk és a négy esz­tendős háború alatt az elmaradt születések száma egy millió 370 ezer lélek. Ehez még vegyük azt, hogy Magyarországon 1901 — 1927-ig 29 százalékban csökkent a születések száma. Ezzel szem­ben a románok népesedési arány­száma egy amerikai kimutatás szerint 100 év alatt százszorossá növekedik. Mi lesz ebből a mi faj­tánkból, amelyet szapora faj vesz körül, ha tovább tart nálunk az egyke rendszer ; 1—2 száz év múl­va háború nélkül felfalnak min­ket. t Egy nép életében az egyke a halál első csengése Itt a hátam mögött látom a történelem nagyjainak képeit, akik nek korában is rettenetes harcok dúltak és az akkor élt magyar családok is küzdöttek oly mérték­ben a megélhetésért, mint most és mégis életet adtak egy nagy nemzet kialakulásának lehetőségé­hez. Ha nincs morális bázisa, keresztény fundamentuma a há­zaséletnek, akkor az feltétlen fel­bomlik és áldás helyett átok ki­séri. Tormay Cecile a Mansz kon­gresszusán azt mondotta, hogy egy nép életében az egyke a ha­lál első csengése. A magyar faj­tánál mind nagyobb tért hódító egyke egy örökös Mohácsot, Tria­nont jelentene. Itt nincs megal­kuvás. A modern szexuális élet ki­lengéseit kell csirájában elfojta­ni. Az antik kultura, Róma, At­hén hasonló dekadencia miatt pusztult el. Ha nem akarjuk, hogy elveszítsük a keresztény kultura minden értékét, ki kell irtani a magyarság kultúrájából az idege­nek által becsempészett hazug ideológiákat és meg kell őrizni a családi élet tisztaságát. A családi életen kivül is ször­nyűséges az erkölcsi züllés pano­rámája. Alig tudjuk megőrizni a fiatalság lelkét a bomlasztó pos­ványtól. Céltudatosan kell küzde­ni a gyermeki tisztaság meg­mentése érdekében ugy a nőnek, mint a férfinak a családi élet­ben. Az anyák kezében van a fiúk sorsa Az anyák kezében van a fiuk sorsa. Tőlük függ, milyenek le­gyenek a fiuk. Ahol az anyák, a nővérek megalkudnak erkölcsi dolgokban, ne csodálkozzanak, ha a nő az oltárnál sem találja meg azt a férfit, akit keres. Az anyák erősebben fogják a gyermekneve­MON BÖSKE ünnepélyes fogadtatása Budapesten PÉNTEKTŐL A DIADALBAN Dl ADA> MOZGÓ. Ma, csütörtökön utoljára 5, 7 és 9 órai kezdettel BEBE DANIELS és JAMES HALL MII NEM TESZ 1 SZERELEM Vígjáték 7 felvonásban. FLORENCE VIDOR legújabb filmje fl rabszolgafeleség Izgalmas „Paramount" dráma 7 felvonásban. Az előadásunkat 7 tagu saját zenekarunk kiséri. Legközelebbi műsorunk : Legközelebbi műsorunk : GRETE MOSHEIW: Az élet tavasza TOM M1X: Legény a nyeregben

Next

/
Oldalképek
Tartalom