Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-19 / 65. szám

16 JMYÍRYIDÉK. 1929. március 17. í BOm-LEVELEK j i Kisvasai és a hidas Kedves Szerkesztő ur! Balsára mentem a minap kis­vasuton, onnan kompon, vagy amint ott mondják, hidason át Zalkodra. Bár ne mentem volna. Visszafelé jövet holtfáradtan be­ültem a kisvasút úgynevezett első osztályú kocsijába és abban a szent minutában elaludtam. Tes­sék elhinni kedves Szerkesztő ur, a kisvasuton ez a legokosabb, amit az ember tehet. Aludni, hogy ne lásson, ne halljon, ne tudjon semmiről semmit. Még Balsán időzött a kisvonat, várta, mig hűséges barátja, a hidas visszajön a túlsó partról. Félálomban hallottam, hogy át­kiabálnak egymásnak, majd beszél getnikezdenek. Ezeket mondották: A kisvasút: Gyere már te vén szamár, mert itthagylak! A hidas: Attól nem félek, nem olyan könnyű neked a megindu­lás, te masinavakarék! — Kikérem magamnak, hogy egy ilyen semmiházi, niemand alak sértegessen engem. Az öregapám se látott ilyen ócska, rozoga szer­számot, mint te vagy, te Hatzel­téri műremek I — Mit sipolsz te szerencsétlen, hiszen neked öregapád se volt! Ugy vagy, olyan vagy, ahogy fel­talált Stephenson az 1825. évben. Azóta nem v&Itóztál. Magad vagy saját magadnak apja, nagy­apja, dédapja és ükapja a vak­apád ! — Hallgass te őskori állat, te özönviz előtti szörnyszülött, te itt­felejtett jégkorszakbeli szerencsét­lenség ! — Ez, ez fáj neked kis pukkancs, hogy a világ teremtése óta itt va­gyok és azóta semmit se váltóz­tam, hogy kacagányos Árpád apánk már itt talált engem, ami­kor te még lóvasut sem voltál. — Voltaképen miért hencegd te, mivel tudod bizonyítani ős­régi voltodat ? Szuszogott dühö­sen a kisvasút. — Hát először is, megbámul engem mindenki, aki még nem lá­tott, mint egy ritka muzeális da­rabot. Kiss Lajos már szerződést kötött velem, hogy holtom után kiállit a muzeumában az antik csodabogarak közé. A múltkor egy amerikánus lépett rám és borzasz­tóan megtetszettem neki. Le is lényképezett. Azt mondta, hogy ő még ilyen csodát nem látott soha életében, mint én vagyok. Csak tanulta, hogy a kőkorszak emberei használtak engem, de ed­dig ugy tudta, hogy a kőkorszak­kal együtt én is elpusztultam. Roppant boldog volt. Különösen az tetszett neki, hogy emberi kéz­zei tóinak át egyik partról a má­sikra. Az is tetszett neki, hogy őszi betakaráshoz száz számra ál­nak és várnak a megrakott sze­kerek, amig sor kerül rájuk és át­viszem őket a túlsó partra. Azt mondta, hogy Amerikában ez kép­telenség volna, mert ott az idő pénz és sietnek, rohannak az em­berek, szegények. Bolondság, néz­zenek meg engem, én ugyan nem sietek. — Na, na, ezt épen én rólam sem lehet mondani, jegyezte meg a kisvasút. — Jó, jó, de mit tud még ezen kivül felhozni a mentségére kis kávédaráló ? — Kérem, kérem sokat, nagyon sokat. Először is lassúságom köz­ismert. Ez az én privilégiumom. Borzasztó nagy könnyebbség az utasoknak. Nem kell egy—egy ron­gyos megállóig fáradniok, hanem ott szállnak fel rám és ott szállnak le rólam, ahol akarnak, szépen menetközben. Baj még sohasem történt. E miatt nem. Másodszor természetimádó va­gyok és ünnepelek mindannyiszor, ahányszor a természet ős erői megnyilatkoznak. Például, ha szél fuj, vagy ha esik a hó. Ilyenkor ünnepelek és nem megyek. Egyéb­ként sem megyek, csak ha akarok. Téli fűtőkészülékem elsőrangú, — ilyet nem látott Európa. Télen olyan vagyok mint a gőzfürdő, a mely különben is édes testvérem Épp oly primitív, mint én vagyok. Feltétlen demokrata érzelmű va­gyok és ebből nem engedek. A harmadik osztályt megteszem első osztálynak és az első osztályt har­madik osztálynak. Az utasokra nagyon vigyázok. Egy-egy menetben ötször hatszor ellenőrzöm őket, hogy meg van­nak még. És vigyázok, hogy min­j denki ott szálljon le, ahová a je­| gye szól. Inkább egy állomással 5 előbb, mint később. Nálam nem létezik, hogy az utasok elalud­ják a leszállást. Minden állomáson felébresztem őket. Akkorát rántok rajtuk, hogy a fejük majd kiug­rik a nyakcsigolyájukból. Ember legyen, aki fel nem ébred. Végre végtelenül tisztaságszere­tő vagyok. Nálam nem lehet. Ha az utasok meggebednek, akkor sem. Akinek sürgős dolga van, az ne üljön fel rám. Várjon csak, itt alszik valaki. Mindjárt feléb­resztem. Ide nézzen! Hatalmas zökkenésre ébredtem fel, azt hittem, hogy összeütköz­tünk, vagy a sóstói hid szakadt le alattunk. Tévedtem, csak egy megállóhoz érkeztünk. Eszembe ju­tott, a kisvasút és a hidas be­szélgetése. Álmodtam vájjon? Nem, nem álmodtam. Bonta. Sport á ag, 0. ev. reáigimnázinm vívói nyerték meg a kerületi tőr- és kardcsapatverseayt (A Nyírvidék tudósítójától.) Március 16-án és 17-én bonyo­lították le Nyíregyházán a debre­ceni tankerület középiskolái az 192S—29. tanévi kerületi tőr és kard egyéni, illetve csapatbajnoki mérkőzéseket. A tőrversenyben aránylag kevés iskola vett részt, a kardversenyben azonban olyan szé­les mezőny indult, hogy az elsőség elnyerése nemcsak az ügyességtől hanem az állóképességtől is függő­vé volt téve. A versenyen középiskolai sport­körök országos szövetsége képvise­letében megjelent Budapestről Há­mos Nándor testnevelési tanár, az Ifjúsági Testnevelés szerkesztője. A mérkőzéseket levezető zsűri tagjai Dittner Emil őrnagy, Csűrös Gyula százados, vitéz Fábry György szá­zados, vitéz Tömösváry Gerő szá­zados (Debrecen), ifj. Buray Sán­dor (Debrecen), Mayerszky Jenő (Debrecen), dr. vitéz Mikó Ber­talan, Rónay Jenő, Rónay Béla (Kisvárda), Sichermann Zoltán, dr. Spányi Géza és dr. Szabó Károly (Kisvárda) voltak. Március 16-án, szombaton dél­után vivták le a tőrversenyeket, amelyben a csapatbajnokságot a nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth reál­gimnázium csapata nyerte a máso­dik helyre került kisvárdai áll. reálgimn. csapatával szemben. A győztes csapat tagjai Eötvös Pál, Jakab György, Krasznay András és Lányi György. A csapatmérkőzés után az egyé­ni bajnokságért vették fel a küz­delmet, amelynek favoritja Eötvös Pál volt, azonban a csapatmérkő­zésben annyira kifáradt, hogy eb­ben a küzdelemben a harmadik l helyre szorult le. ' A tőrvívásban kerületi bajnok j Koós debreceni ref. gimn. tanuló ] lett, második jobb tusaránnyal Je­ney Kisvárda, harmadik pedig Eötvös nyíregyházi ev. Kossuth reálgimnázium. A kardmérkőzések vasárnap egész napon át tartottak. A csapat­bajnokságért folyó küzdelemre 15 csapat nevezett be, éspedig a deb­receni ref. gimnázium 3 csapattal, a debreceni piarista gimnázium 1 csapattal, a debreceni zsidógimn. 1 csapattal, a debreceni reáliskola 1 csapattal, a kisvárdai áll. reál- I gimnázium 2 csapattal, a hajdú- • nánási ref. reálgimnázium 1 csa­pattal, a nagykállói áll. reálgimn. 1 csapattal, a nyíregyházi kir. kath. gimn. 2 csapattal, a nyíregyházi felsőkeresk. iskola 1 csapattal és a nyíregyházi ev. reálgimn. 2 csa­pattal. A versenyt Teltsch Kornél ev. Kossuth reálgimn. igazgató nyitotta meg reámutatva a sport fontossá­gára s a magyar kard becsületé­re, majd üdvözölte a zsűri tagjait, a versenyzőket és vendégeket. Rövid pár percig tartó jelölés utján 3 plauson megkezdődött a csapatbajnoki cimért folyó küzde­lem, amelyből nagyszerű mérkőzé­sek után a nyíregyházi ev. Kos­suth reálgimnázium csapata került ki győztesen. A bajnokcsapat (Jakab György, Farkas Andor, Kiss Sándor és Krasznay András) első mérkőzését Kisvárda II. csapatával vívta s 9—2 arányban győzött. Második ellenfele a debreceni áll. reálgimn. csapata volt, amelyet szintén 9—2 arányban győzött le. Harmadik mér kőzésében fokozza a tempót s a nyíregyházi kir. kath. gimnázium csapatával kerül szembe, amelyet 9—o arányban győz le. Következő ellenfelül Kisvárda I. csapatát kapu­ja, amelyet 9— 1 arányban ver meg. Ezzel bebiztosította magá­nak a csapat a második helyet, mert a többi mérkőzések során is egyre-másra esnek ki a csapatok s utoljára a debreceni ref. gimn. és a nyíregyházi ev. Kossuth reál­gimn. csapata maradt csak a küz­dőtéren. A két csapat szorosan egy­más mellett halad hat mérkőzésig, hol az egyik, hol a másik áll az élen. A nyíregyháziak csapatában Jakab győzelmét bizonyosnak tekin­tik, Farkas fáradt s jobb kezének nagy ujjára erős ütést kapott, ami akcióképességét nagyon gátolja, ar­ra számítanak, hogy elveszti a mér­kőzését, a győztes mérkőzést tehát Krasznaynak kell megvívni. Az utolsó három mérkőzés a legizga­tottabb hangulatban indul meg, de egyben meglepetéseket is hoz. Far­kas megnyeri a mérkőzését, ezzel 7—6-ra vezetnek a nyíregyháziak. Utána megnyeri Krasznay és Ja­kab is asszóját s felcsattan a nyír­egyháziak lelkes tapsvihara, meg­nyerték a Kossuth reálgimnázisták a kardcsapatbajnokságot is. A baj­Teasüteméi^ és mindenféle cukrászsütemény KUGLER c«. és kir. udvari cukrász eredeti receptjei alap­ján pótanyagmentesen Sipos^cukrósznál Római katholikus bérpalota ELE FON SZÁM: 3 nokcsapat tagjai közül Jakab György egy mérkőzését sem vesz­tette el. Az egyéni bajnokságért folyó küzdelem már a kora délutáni órák­ban megkezdődött. A benevezettek nagy számára való tekintettel azok a versenyzők vívják le a selejtező mérkőzéseket, akiknek a csapatbaj­nokságért folyó küzdelemben már nincs szerepük, öt óra után azután mind a három planson egyéni küz­delmek folynak, amelyek csak este fél 10 órakor érnek véget. A kedverseny egyéni bajnoka Jakab György, a nyíregyházi Kos­suth-reálgimnázium VII1. o. tanu­lója lett, aki az egész mérkőzés alatt a legkiválóbb kardforgatónak bizonyult s akinek jövőbeni sze­replésétől még igen sokat lehet várni. Ebben a mérkőzésben sze­rezte egyetlen vereségét a nap folyamán egy asszójának elveszté­sével, azonban igy is 8 győzelem­mel került a bajnoki lista élére. 2. Koós (debreceni ref. gimn.) 6 győzelemmel, 3. Stőger (kisvárdai áll. reálgimn.) 6 győzelemmel s jobb tusaránnyal. 4. Eötvös (nyír­egyházi ev. Kossuth reálgimn.) ó győzelemmel. 5. Krasznay (nyír­egyházi ev. Kossuth reálgimn. 1 5 győzelemmel. 6. Buray (debreceni ref. gimn.). 7. Jeney (kisvárdai áll. reálgimn.) 8. Palánszky (kis­várdai áll. reálgimn.) 9. Lukács (kisvárdai reálgimn.) holtverseny­ben jobb tusaránnyal. 10. Némethy (kisvárdai reálgimn.) A kerületi versenyek után most már minden kerületbeli iskola a nyíregyházi ev. Kossuth reálgim­názium vívóitól várja, hogy a ta­vaszi országos versenyen Budapes­ten hasonló sikerekkel mérkőzze­nek az elsőségért s necsak tavaly megszerzett pozíciójukat tartsák meg, de kerüljenek az élre s ez­zel is tanújelét adják annak, hogy a debreceni tankerület középisko­láiban fejlett vivóélet honol. A verseny befejezése után a zsűri tagjai elismerésük jeleivel halmozták el Zágoni Dezső testne­velési tanárt, akinek példás műkö­dése teremtette meg a nyíregy­házi ev. Kossuth reálgimnázium eredményes vivóéletét. Labdarugó mérkőzések: Kispest—Hungária 1:1 (1:0) Újpest—Bástya 1:0 (0:0) Vasas—Nemzeti 1 :o (0:0) Ferencváros—Bocskai 3:1 (2:0! Budai 33—III. ker. FT. 2:2(2:11 Attila—Turul 4:1 (0:0) Pécs-Baranya — Erzsébetváros 4:2 (0:2) Zalakanizsa—Terézváros 4:0 (1 :o Ausztria—Csehország 3:3 (2:ö Hollandia—Svájc 3:2 (2:0) Newyorki Hakoah—Sabaria 3:2 (2:0) A BBTE mezei futóversenyét vasárnap délelőtt tartották meg a Hűvösvölgyben. Senior eredmé­nyek: I. Belloni (MAC). Il.Gyu­lay (MAC), Kultsár MAC. Csapat­verseny: I. MAC 25 pont, II. MTE 66 j>ont, III. Vasas 75 pont. II. osztályú versenyek: I. Balogh (Vasas), csapatverseny: MTE 43 pont. — A főiskolai mezei futóbaj­nokság vasárnap délelőtt folyt le

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom