Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-17 / 64. szám

vetőmagtisztitó- és kiválasztógép Losonci lipusu sorvető- és sortrágyázéglpek JsfYÍRYIDÉK. 1929. március 17. Egy különös álom Irta: Tolnay Pál Azt beszélik, hogy amivel az ember ébrenlétekor foglalkozik, •ugyanarról szokott — gyakran el- ; torzult, zavaros formában — ál- . modni. Bizonyára ezt a régen meg határozott véleményt tükrözi visz­Sza a nép száján apáról fiúra szálló mondás is: »Éhes disznó makkal álmodik.« Lehet valami igaza a disznónak is, meg az álomfejtő­nek is, ámbár én ezen közmondás beteljesedését — természetesen átvitt értelemben véve a dolgot — magamon sohasem tapasztal­tam. A babonás emberek szelle­mi kincsesházából, az álmoskönyv­ből vett egyetlen bölcs megálla­pítással azonban egyetértek, mert igaz, tudniillik, hogy: »ludhúst enni jó.« Mondják azt is, hogy vannak ] olyan emberek is, akik ébren ál- j módnak. Ez azonban már beteg ; állapot. A fiatalok szoktak ebbe j a betegségbe beleesni és ezt a j bajt patikaszerrel hiába próbálgat­ják gyógyítani. Valamikor én szintén szenvedtem hasonló kór­ban, de már kigyógyultam belőle. Pedig nagyon beteg voltam, mert még verseket is irtam. Tyüh, de mennyit.... Egy hideg télben el­fogyott a fám s két napig ver­seimmel fűtöttem. Most már csak alvás közben szoktam álmodni., sőt gyakran megesik az is, hogy alszom, de nem álmodom. Életemben két esetben történt: meg velem, hogy igen hosszút aludtam. Az első al­kalommal átaludtam egy délutánt meg egy teljes éjszakát anélkül, hogy közben csak egy pillanatra is felébredtem volna és mégsem álmodtam semmit. Fiúméban nya­raltam akkor. Ugy április vége felé járt az idő, de olyan hőség volt akkor már, mintha aszalóba került volna az ember. Valami más ott a meleg, mint itt nálunk. Körülbelül olyformán éreztem ma­gamat, mint amikor a nyiregyházi gőzfürdőben bemegyek a száraz gőzbe. Szinte érezni lehetett a pá­radús levegőnek a nyomasztó ha­tását, különösen olyan erős spor­tolás után, aminőt én és nyaraló társaim napról-napra végeztünk. De nehogy azt higyje a nyájas olvasó, hogy engem a pénzbőség vitt a tengerpartra nyaralni és megirigyelje az én jómódomat s esetleg megátkozzon valutánk rom lásának elősegitése miatt, azért hát elárulom bizalmasan a titkot, hogyan kerültem én oda. Állam­költségen vittek engem Fiúméba nyaralni, bár magamba ugy gon­: 3olkoztam, hogy szívesen áten­gedném ezt a nagy megtisztelte­tést másoknak, akik embertársaik rovására szeretnek minden segély­forrást kiaknázni, akár rá vannak a segítségre szorulva, akár nem. De azért mégsem szóltam egy szót sem, hanem élveztem a kincs­tár vendégszeretetét. Hálából nagy szívességért naponta beba­rangoltuk az egész környéket.Fel­másztunk á város mögött emel­fcod ő—roagas- hegyre és ott több vonalban geológiai kutatásokat vé­geztünk. Összeturkáltuk az {egész hegyet. Azóta talán jobban meg­í'nő a cser- és fügefa az erdőben, mert a sok ásástól és kapálástól .porhanyóbb lett a föld. Ezek a kellemes kirándulások; történték pedig az-,Urnák 1915-ik. esztendejében, az olasz . hadüze-i" neV-idején. Indulásra készen állót IS zászlóaljunk, hogy elmenjen a táj borban élő ezred ember anya g v e s z -í teségeinek p'ótjásárá; de előbb fiúméi partok védeláiéfe vittek bennünket. S - háromheti bt t' idő-| aés után, amidőn.a ..pótkeretünk* bői kirajzott ujabb menetzászlóalj felváltott bennünket, más vidékre szálltunk, mint a vándormadarak. A már jól ismert tájakon felkeres­tük ezredünket, amely az északi harctéren épen akkor keményen tusakodott az ellenséggel a rava­ruszkai mezőkön. Olyan időket éltünk akkor, ami­dőn bizony gyakran gondolt az em­ber hozzátartozóira. Bizony én is csak ezt tettem. De azért még sincs igaza annak a közmondásnak, a mely az éhes disznót álmában mak­kal eteti. Szerettem volna én ked­veseimet legalább álmomban lát­ni, de mikor a harci fáradalmak után elaludtam, bezzeg nem ál­modtam semmit. Vájjon hogyan oldja meg ezt a csodát a pszicho­lógia és filozófia ?... Fiúméban nem sok dolgunk volt az ellenséggel, mert egész ott tar­tózkodásunk alatt csend volt,, leg­feljebb a repülők látogattak meg : néha bennünket. Az egész hadi­' tényünk ott annyi volt, hogy meg­, sebesitettünk egy olasz repülőt, s az egy szigeten kénytelen volt leszál­lani. Egyébként békességben teltek . napjaink. Itt történt meg velem az \ a csodálatos eset, hogy egyfolytá­ban 16 órát aludtam. Ugyanis egy fárasztó tura végeztével ebéd után lefeküdtem s meghagytam lakó­társaimnak, hogy délután 4 órakor keltsenek fel, mert a tengerben fü­rödni akaitam, majd találkára szán­dékoztam menni. De már előre tiltakozom a meggyanusitás ellen, hogy valaki a tüzes szemű olasz angyalokkal való találkára gondol­jon, mert én csupán csak a meg­szokott kávéházunkban akartam barátaimmal egy kicsit elszóra­kozni. Persze nem lett a mulatság­ból semmi. Mikor felébredtem, már a más­napi foglalkozáshoz készülődött s század. Méltatlankodva kérdeztem: »Hogyan, már este van s engem nem költöttek fel ?« De felvilágo­sítottak tévedésem felől azzal a védekezéssel, hogy nagyon éde­sen aludtam s nem volt szivük felkelteni. Igy maradt el az én randevúm. Talán még ma is vá­rakoznak rám?.... A másik szokatlanul hosszú al­vásom már álommal szövődött egybe. Összefüggéstelen esemé­nyeknek sorozatos láncolata az, egyik badarabb dolog a másiknál. Azt azonban tagadom, hogy én ébren ilyen ostobaságokkal foglal­koztam volna, minők: a közegész­ségügy, csatornázás, vízvezeték, nevelés stb. De mégis leirom az én különös álmomat, mert erőt vett rajtam az irásdüh, no meg azért is, hogy néha-néha az ál­mok között is akadhat értékes Látiipassa meg azELSÓ MAGYAR GAZDASÁGI GÉPGYÁR R.-T. BUDAPEST, VI., Váci nt 19 KIÁLLÍTÁSÁT az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tenyészállatvásárán Acél keretes, golyóscsapágyas „GAZDASÁG i' cséplőgép szétszedhető dobkosárral Amerikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom