Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-12 / 35. szám
JhflrfllYIDÍK. 1929. február 12. BONTá-LEVELEK t Részt vettem a rádió-gyorsíró versenyen Kedves Szerkesztő ur! Nagyon titkolóztak, ugy-e, hogy nem tudott róla? Én is csak véletlenül tudtam meg. — A kislányomnak vendége érkezett és elhercegett a rádiónkkal, felcsapta a nemtudommijét (nem vagyok tisztában a rádió mükifejezésekkelj és megindította határozott tilalmam ellenére a rádiót. Közbevetőleg itt magyarázom meg, hogy a rádiónkat odahaza, nálam, egyedül csak nekem szabad felnyitnom. Tudniillik a feleségem az én szakszerű magyarázataim alapján tudja, hogy csak éjjel 12 óráig szól a rádió és azután másnap reggel a 9 órai friss hirekig néma, mint a csuka. Ez tényleg igy is van Budapesten, a Stúdióban, ahol éjjel 12 órakor záróra van, elhallgatnak és valószínűleg aludni mennek. Okosan. Ellenben nem igy van a külföldön. Ott éjfélután 2 óráig is muzsikál, fütyül, énekel, sir, nevet a rádió, sőt azon tul is, az amerikai részeken hajnali 3 órakor, 4 órakor, sőt 5 órakor is van .rádió zenebona, azért, mert mint tudjuk, Amerikában ezekben az időpontokban este 8, 9 és 10 óra van. Na már most, ha én a kialkudottnál valamivel későbben jövök haza, mint például a »Nyirvidék« minapi ünnepi ebédjéről, másnap hajnali öt órakor, szemtelenül felcsapom a rádiót és alvó feleségemet egy newyorki szivhez szóló foxtrottal ébresztem fel, mondván, hogy még éjjeli 12 óra sincs, mert hiszen a rádió még szól. Hát ezért szabad egyedül csak nekem indulatba hozni a rádiót, nehogy feleségem felfedezze Amerikát. Gyerünk vissza a kislányomhoz. Ö tehát határozott tilalmam ellenére, amit egyébként a házban szörnyen respektálnak, például a cseléd feléje se mer nézni a rádiónak, még a port sem meri letörölni róla, — megindította a rádiót, hogy elhencegjen az irigységtől sápadt kis barátnője előtt. Rettenetes haragomnak minden csapkodó menykövével igyekeztem megszeppent kislányom felé, amikor megütötte fülemet egy édesen csengő hang a rádióból, mondván: 500 pengő az első dij és minden gyorsíró megkaphatja. Az 500 pengő különösen érdekelt, mert ennyibe került a rádióm, de. még nem fizettem ki és minthogy én is gyorsíró vagyok, ebből észszerűen következik, hogy az 500 pengőt én is megkaphatom. Milyen jó volna, ha a rádióm maga fizetné ki magát. Időközben egérutat nyert kislányommal nem törődve, fülelni kezdtem tehát és igy tudtam meg. Kedves Szerkesztő ur, mert egyébként nem hallgatom a rádiót,, hogy a budapesti Stúdió ma este 6 órai .kezdettel kezdők, haladók futók és beérkezettek részére gyorsírói versenyt rendez a rádión keresztül és ennek az első dija 500 pengő. Benne vagyok! kiáltottam fel szokásomhoz hiven és megtettem az előkészületeket. Kihirdettem az egész házban, hogy este 6 órától további intézkedésemig senki ne moccanjon, halálos csend legyen, mert minden fülemmel és minden porcikám :mal a rádiót fogom hallgatni és ugyanakkor versenyzek. Négy versenyt hirdetett a bemondó ember, mint mondottam, egy 80 szótagosat, a kezdők, egy 120 szótagosat a haladók, 150 szótagosat a futók és egy 200 szótagosat a beérkezettek részére. Tekintettel arra, hogy a magyar irodalomban még kezdő vagyok, a pénzügyi téren haladok, ha nagyon megszorítanak futok és a »Nyirvidék« 50 éves albumába beérkezem, elhatároztam, hogy megversenyzem mind a négyet. Miért ne? Mi bajom történhetik? A hangszórót kipróbáltam, nagy szerűen működött. Kipróbáltam a fülkagylókat is, ezek még nagyobb lármát csaptak, mint a hangszóró, elhatároztam tehát, hogy fülkagylósan veszek részt a versenyeken. Már 5 órakor felvértezett fülekkel ott ültem a rádió előtt, kezemben ceruzával, előttem papiros és vártam a versenyt. A házban néma csend uralkodott. Hirtelen csengetés zaja verte fel a csendet. A vér meghűlt ereimben. Megérkeztek Borosék Kisvárdáról! A viszonyaimmal ismerős tudja, mit jelent ez. Ez jelent egy nagyon kedves és nagyon beszédes házaspárt, két fiu és két leánygyermeket, hirtelen összeteremtett vacsorát, 5 liter bort és a hajnali kisvárdai vonat indulásig fenn maradást Fuccs a gyorsíró versenynek! Halálos ijedtség verejtékezett végig rajtam. Hirtelen a harctéren éreztem magam és ez volt a megmentőm. Összes harctéri sikereimet a halálos veszedelmekben tanúsított gyors elhatározási képességemnek köszönhetem. Gyorsan cselekedtem most is. A kagylót ledobáltam, a ceruzát, papirost zsebrevágtam és egy merész ugrás sal az ebédlőablakon keresztül az utcán termettem és trenírozni kezdtem a második versenyre, amit a futók részére hirdetett a rádió. Egyébként a rádiót otthagytam Boroséknak. 5 óra 50 perc volt. Öt perc alatt kint voltam a restiben Béla barátomnál és a törvény nevében lefoglaltam a rádióját. Béla adóhátralékra gondolt és nem ellenkezett. A szobáját lezártam, csak egy liter bort és cigarettát engedtem be, hogy ne legyek egyedül, Bélát lezavartam a restibe, elvégre neki ott a helye. 5 óra 59 perckor felfülkagylózva ott ültem Béla barátom pompás rádiója előtt kezembe ceruza, előttem kis asztal, rajta papir, bor és cigaretta. Jöhet az a verseny! Jött is egymásután mind a négy. Megversenyeztem mind a négyet, Szerencse, hogy egy-egy verseny között egy perces szünet volt, egy-egy kis erőgyűjtésre. A liter bor éppen kitartott. Én is. A versenyt biztosan megnyerem. Az 500 pengő az enyém. Ha megkapom, megírom. Bonta. Közgazdaság munkabér, takarékosság, fogyasztás Irta: Pisszer lános Annak a nagy problémának meg oldása, hogy vájjon a tőkeképződést takarékosság, avagy a fogyasztás növelésével lehet-e elérni és ezúton a gazdasági bajokat szanálni, nálunk még nincsen megfejtve. Nem tagadható, hogy ez, a munkabérrel szoros kapcsolatban van. Az amerikai kereskedelmi hivatal még a mult év közepén adta ki, széleskörű adatgyüujtés alapján egyik kiadványát, amelyből megtudjuk, hogy az amerikai tanulatlan munkásnak órabére 2.12 P.-n alul, csak a mexikóiaknak és a négereknek van, de a tanulatlan munkás átlagos órabére az építőiparban eléri a 2.77 P.-t. Ha általánosságban fejezzük ki azt a viszonyt, amely a magyar munkás keresete és az amerikaié között fennáll, akkor azt találjuk, hogy a magyar munkabér ugy viszonylik az amerikaihoz, mint a Pengő értéke a Dolláréhoz. Ahány Pengő itt a munkás keresete, annyi Dollár ott. Szinte hihetetlen, hogy az amerikai mezőgazdaság és ipar, ilyen munkabérek mellett mégis olcsóbban tudja adni nálunk portékáját, mint a miénk. Pedig igy van! A magyar Buza már Bécsnél szemben találja magát az amerikaival és ez gyűri le azt, t. i. a magyart. Az iparcikkekről nem is kell szólani, csak az automobilra kell gondolni. Ha igy állnak ott a munkabér viszonyok, akkor érthető, hogy az amerikai munkás takarékoskodhatik. Minden megtakarított Dollárja, ha ide hozza, közel hatszor annyi Pengőt jelent. Az ott megtakarított keresménynek itt van a nagyobbik értéke. Két felfogás küzd egymással, a gazdasági bajok orvoslása terén. Az egyik azt vallja, hogy takarékoskodnunk kell, hogy a tőkeerő növekedhessen. A másik pedig azc, hogy a fogyasztást kell növelni, a fogyasztóképességet elősegíteni. E kettő egyike sem oldható meg a mai kereseti visíonyok mellett. Ha a munkabér, a kereset, a jövedelem éppen csak arra elegendő, hogy életünkte tengessük, akkor ugyan miből lehet takarékoskodnunk, vagy pedig, miből fogyaszszunk ? Amerikában nem a véletlen játéka, hogy a Dollár a latin pénznek öt, hatszoros értékével bír !és birt* Ami régi ezüst ötkoronásunk volt közel egyenlő értékű a Dollárral. És akkoriban még a mi pénzértékünk mellett is lehető volt a takarékoskodás. Természetesen nem oly mértékben, mint az Egyesült Államokban. Hogy a magasabb munkabér mellett, emelkedettebb az életstandard, magyarázatot nem igényel. Az életstandard magasabb volta, a fogyasztás növekedést! vonja maga x.után. Nagyobb fo- j gyasztás több termelést, ez pedig több munkaalkalmat jelent, egyben a nyomor enyhülését, a fogyasztásra képtelenek számának csökkenését, a munkanélküliség megszűnésével. Szinte látjuk, hogy minő körforgás ez, amely azután a taka- j rékoskodásnak alapjává válik. Takarékoskodjunk! Termeljünk í többet, olcsóbban! Hangzatos jelszavak, . amelyek azonban csak váltózott gazdasági viszonyok mellett valósithatók meg. ! Ugyan minek termeljen többet • a mezőgazdaság, amikor az emberi tápláléknak termelt anyago- i kat is állatok táplálására kell fel- i használni export hiján? Miért ter- j meljen intenzive, amikor az extenzív termelés sem hoz hasznot? Hol érjen el rekompenzációt a mezőgazdaság, amikor többtermelés mellett sem javul jövedelme, az áraknak arányon alulra csökkenése miatt? Hiszen a kenyérmagvak alacsonyabb ára, semmi árcsökkentésénél, vagy azok árhatással sincs az ipari termékek alakulásánál! Ha még itt találhatna rekompenzációt a mezőgazdaság, akkor meg volna a magyarázata a többtermelésre törekvésnek. De hiába keresi, sehol sem éri el bármi előnyét. Gyökeres váltóztatásra van itt szükség Sokszor hangoztattuk ezt eredménytelenül. A nemzetgazdaságnak energikus, minden: »Mit szól a külföld!-re való figyelem nélkül, gyökeres belenyúlással való átalakításra van szükségünk. A pénzegységnek a kereseti viszonyoknak az amerikaiakhoz hasonló alapos megváltóztatását keli végrehajtanunk! Import állam vagyunk, ezt felednünk nem szabad. A napi egymillió pengónyi vérveszteséget is ki kell védenünk, amely importunk többletén vész e'. soha vissza nem hozhatóan! Ha majd megváltoztatott pénzegység és munkabérek mellett, a kötelező csekk- és clearing forgalommal az inflációt kizárva, energikus intézkedésekkel előidézzük gazdasági életünk megváltóztatását, akkQr remélhető, lesz a fogyasztás növekedése, a többtermelés, a több munka és együttal a takarékosság is. Addig azonban ne dobálózunk a jelszavakkal! Könyvismertetés Szabadulás Szabadulás a cime Stacpoole, a páratlanul népszerű angol regényíró könyvének, mellyel a modem angol regény e kitűnő képviselőjét bemutatja a magyar olvasóközönségnek a Franklin-Társulat hires, népszerű regénysorozata, a Mindnyájunk Könyvtára. A regény XV. Lajos francia király udvarában, Dubarry asszony, a hires kurtizán környezetében játszik. A környezet a maga szerelemtől átfűtött levegőjének udvari és szerelmi intrikáival, rendőri kémkedéseivel, politikai fogadalmaival, minisztereivel, kurtizánjaival, kalandoraival kimeríthetetlen bányája a romantikus regényírói fantáziának. Stacpoole biztos kézzel nvult bele ebbe a hálás anyagba és amit kiemelt belőle, az valódi irodalmi kincs. Kevés író tudja ugy egyesíteni a romantika izgalmas fantáziáit a modern realizmus követelményeivel. Egyébként tanítványa a cselekmény gazdagsága és érdekfeszítő mozgalmassága dolgában Dumasnak, a korrajz és az emberábrázolás valószerüsége dolgában a realista irónak. — Ezt a regényt realisztikus kaland regénynek lehetne nevezni. Könynyed, friss elbeszélő módjának megvan az a varázsa, amely fogva tartja az olvasót addig, amig végig nem olvasta. A szép és élvezetes könyvet igen Ízléses kiállításban adta ki a Franklin-Társulat. Űg^nókői 6, 1 ~ 1 magas jutalékkal nádroletta terjesztésre felveszek. Balog Sándor rolettaüzeme, Vasvár.
