Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-09 / 33. szám

JhÍYÍKYIDÉIC 1929. február 9. A magyar dalosagy jelentősége és a társadalom Az a hatalmas nekilendülés, amelyet a városunk dalegyesületeinél az utóbbi években tapasztalunk, őszinte örömmel tölti el a dalosügy minden igaz barátját, Ezzel a nekilendüléssel azonban sehogy sem áll arányban az az érdeklődés, melyet a társadalom részéről az ügy fontossága és jelentősége megérdemel. Bár el kell ismernünk, hogy a magyar dalosügy ma már számontartott érték, j mélynek megcsonkított hazánk talpraállitásában s a lelkek harmóniájának megteremtésében maguk az ország sorsát irányító tényezők is fontos szerepet szántak, ennek dacára, hol van az az áldozatos támogatás, amelyet más nemzet dalegyesületei (de különösen Németország, Franciaország, Hollandia stb.) a társadalom részéről élveznek. A hiba pedig nem a dalosokban van. Hiszen dalegyesületeink- 1 ben komoly munka folyik. Hangversenyt hangverseny után rendeznének, ha volna közönség. A legtöbb egyesület nem elégszik meg azzal, hogy a bel- és külföldi karirodalom remekeit székhelyén bemutatja, hanem az igazi cél helyes megértésével kiviszik a vidékre, a magyar faluba a magyar dalt, ennek varázsos hatalmával összefogják és felemelik a csüggedt magyar lelkeket s a vallásosság, a hazaszeretet s a meg nem alkuvó irredentizmus lobogó pásztortüzét gyújtják meg a mai szomorú, magyar éjszakában. Dol- goznak és áldozatot hoznak lelkesedésből és meggyőződésből minden ellenszolgáltatás nélkül, mert mindnyájan tudják és érzik, hogy a keresztény erkölcs uralomra juttatása, a nemzet kulturnivójának emelése, a hazafias érzés ébrentartása és fokozása ma valóságos apostoli munka, nemzetnevelő feladat. S meg vannak győződve arról is, hogy ma, amikor nemzeti érzésünkben és kultúránkban akar nak megalázni bennünket a minden oldalról körülvevő hitvány nációk, nekünk éppen kulturfőlényünket kell megmutatnunk. S ezen cél érdekében fel kell használnunk minden eszközt, igy a ma gyar dalt is, amelynél keresve sem találunk szebb, jobb és hathatósabb propagandaeszközt. Sok-sok fáradságos munka s különösen a magyar dal külföldi sikerei után ma már eljutottunk odáig, hogy a hivatalos tényezők figyelme a magyar dalosügyre terelődött. Ennek eredményeit — igaz —, hogy a vidéki dalegyesületek nem nagyon érzik, le kell azonban szögeznünk, hogy a »Ma.gyar Dalosszövetség® rendelkezésére bocsájtott hivatalos helyiségek, az ott alkalmazott munkaerők államilag tartatnak fenn — sajnos azonban az a faktor, amelynek támogatására a legnagyobb szükség volna: a magyar társadalom céljainkkal és törekvéseinkkel szemben még mindig érzéketlen. Igaz, néha-néha akadnak »Me cénások«, ezek áldozatkészsége azonban nem pótolhatja az általános társadalmi támogatást. A magasabb körök már megértik a kulturális célt s átérzik annak jelentőségét. Maga az államfő Horthy Miklós kormányzó ur Őfőméltósága járt elől jó példával, amikor gyönyörű ajándékával megalapithatóvá tette a kormányzói dijat. Azonkívül gyakran részt vesz hangversenyeken s követői a magasabb körökből most már soKanadai prémvadász lett egy volt nyíregyházi forgalmi adóellenőrből (A Nyírvidék tudósítójától.) A »Magyarság« c. lapban a következő hírt olvassuk: — Debreceni honvédliuszártisztbői kanadai prémvadász. A Hortobágynak, kint a mátai biztosi lakban érdekes vendége van. Földesi Nagy László, a világháború alatt volt 2-ös honvédhuszártiszt, majd az összeomlás után az Ostenburg-zászlóalj tisztje, földesi Nagy Sándor mátai biztosnak a i fia, jött haza a Hortobágyra szü- 1 leihez látogatóba. A bátor vadász és kitűnő lovas Nagy László hét év előtt vándorolt ki Kanadába, ahol a magas Északon prémvadásznak csapott fel és ezer kaland sokat próbált hőse lett. Az Alaszkában töltött kalandos, közdelmes évek alatt az ottavai földrajzi társaság megbízásából a prém vadászok titokzatos birodalmában kikutatta és térképezte a Peace és Athabaska folyók mellékfolyóit és tavait. Ez a vidék eddig a térképen fehér folt volt, mivel fehér ember itt még nem járt. Az edzett debreceni volt huszár Észak kanadában nagy farmer lett, meg is nősült. Az örök hó és csend iróvá is ihlette a kalandos magyar prémvadászt, aki egy angol könyv kiadótársaság megbízásából most könyvet irt vadászélményeiről. Földesi Nagy Tászló a román megszállás utáni időben Nyíregyházán is huzamosabb időn át tartózkodott, mint a helybeli forgalmi adóhivatal egyik tisztviselője. Hatalmas, robusztus ember, aki óriási testi erejének bizonyára nagy hasznát vette a kanadai vadonban. kan vannak, de még mindig nem 8 elegen. Mi itt vidéken bizony nélkülözzük a magasabb köröket s ha valamely dalosegyesület ünk hangversenyt rendez, úgyszólván kong a terem nemcsak a magasabb köröktől, hanem az általános ürességtől. Ügy gondoljuk, hogy a magasabb pozícióban levő s a jobbmódu társadalmi tényezőknek kellene jó példával előljárniok. Az ő példájuk nyomán megmozdulnának a társadalom gazdagjai s az igy nyert anyagi segély elég lenne egy oly hatalmas propaganda megszervezéséhez, amelynek segítségével a nagy tömegeket is hátunk mögé állithatnánk. Mert ma még — sajnos — a társadalom jó része a dalosügyet jóhangu emberek kedélyes szórakozásának tekinti csupán, melyért anyagi áldozatot hozni nem érdemes. Az »Országos Dalosszövetség« minden második esztendőben országos dalversenyt szokott rendezni. Ebben az évben Debrecenben lesz a verseny megtartva. Városunk 2 számottevő dalegyesülete is erősen készül a versenyre. A dalárdák minden egyes tagjának lelkes, lankadatlan és szorgalmas munkássága dacára azonban mit ér a készülődés, a szorgalmas, fáradhatatlan tanulás, ha hiányzik az erkölcsi és anyagi támogatás. | A versenyen való részvétel igen sokba kerül az állandóan anyagi bajokkal küzdő dalárdáknak, s az ehhez szükséges összeget csakis hangversenyek, vagy bálák rendezése utján tudják előteremteni. Rendeznek ők bált is, hangversenyt is, amelyek nem hagynak maguk után semmi kívánnivalót, de ha nincs közönség, hiába pazarolták az időt, a munkát, a pénzt, elmarad a bevétel, s igy elmarad a verseny is. Városunk régi dalegyesülete a »Nyiregyházi Városi Dalegylet« már megtartotta ezidei vigestjét. Szép, nívós műsora volt, volt közönség is, de még sem elég. Hiányoztak onnan nagyon sokan, akik nek ott kellett volna lenniök. Bevétel? Azt felemésztette a kiadás. Ebből bizony io embert sem tud a versenyre vinni. Városunk másik dalegyesülete a »Nyiregyházi Tisztviselői Dalkör« f. hó 9-én rendez álarcos bált szintén azzal a célzattal, hogy a remélt bevétel a verseny részvételi költségeire tartalékolja. Hogyha elmulasztotta városunk közönsége az egyik dalegyletünk vigestélyének kellő támogatását, jóvá kellene tennie a másik dalegyesülettel szemben. Félre téve minden pártoskodást. (amely csodálatosképen Nyíregyházán még a dalegyesületekkel szemben is mutatkozik) be kell ismernünk, hogy ez a fiatal, alig 4 éves egyesület már 2 országos és 1 kerületi versenyből került ki győztesen városunknak dicsőséget szerezve, tag jainak agilitása folytán városunké ban rendezett verseny alkalmával idegen forgalmat csinált s egy kis Ízelítőt adott a magyar dalosversenyek lefolyásáról, feltétlenül megérdemelné tehát a legmes* szebbmenő támogatást. Ugy gondoljuk, hogy ezt a dalkört a köz- • és magántisztviselőknek is támogatni kellene, élükön a hivatalvezetőkkel, mert hiszen tagjai, saját körükből kerültek ki. Ha összefogna városunk kulturált, magyar érzésű közönsége s a magyar dalosok, egyesült erővel erkölcsében, kultúrájában, hazafias érzésében megtisztíthatná, felemelhetné és megerősíthetné a mai tespedt és. megalkuvó magyar lelkeket. A magyar dal, ennek terjesztése, művelése és ápolása a magyar irredentizmus ébrentartása megérdemli a legmesszebbmenő anyagi támogatást s ezt meg kell adnunk a magyar dal művelőinek. Pártfogoljuk, támogassuk tehát a magyar dalosokat s hogy zengjen a magyar dal, hozzon uj erőt, reményt, kitartást, de főleg boldogabb jövőt a magyar nemzetre. Legyen minden magyar oly önzetlen, kitartó, lelkes harcosa a haza szent ügyének, mint a magyar dalosok és akkor ismét virulni fog e hon! Egy dalköri tag. Tea«titemónyek és mindenféle cukrászsütemény K U G LE R és. és kir. udvari cukrász eredeti receptjei alapján pót »ny aomen tesen Sipos cukrásznál Rorrai kaiholikus bérpalota Telefon: 3—13. WAlTÉRNÉ KALAPSZALONJA 1 azelőtt Mme Carly Walter Paris Bld. Sebestopol 3o.) Nyiregtoan, Lii'lHr-ii. 20. Páris, Bécs és Budapest legrjabt" és legszebb kalapmodelljelálla:. déci raktáron. Átalakításom és gjásikalapok 2 óra alatt készüli' k anulóleány felvétet

ik. 773?- 1 miniszterelnök a statisztikai adatszolgáltatásról *» * A statisztika tudomány és a statisztikai adatszolgáltatás egyre nagyobb jelentőségre emelkedik a modern állam életében. Jó politikát az élet mai bonyolult szerkezetében megbízható statisztikai adatok nélkül alig lehet csinálni, mert hisz a statisztika az az ütőéiamin a politikus megérzi az élet lüktetését. Ezek a szempontok vezették a kormányt akkor, amikor a magyar királyi központi statisztikai hivatalt eddigi fölöttes hatósága helyett a miniszterelnökség alá rendeli. A miniszterelnök hosszas beszédben, megcáfolhatatlanul indokolta meg ezt az intézkedést s érvelése és okfejtése az egész parlament részéről nagy tetszéssel és elismeréssel találkozott. Különösen amikor azokat a támadásokat utasította vissza, melyek az ellenzéki oldalról azon a cimen hangzottak el, hogy a kormány tervezett reformjával a statisztikai adatszolgáltatás kiszolgál tatnék a politikai tendenciáknak. A miniszterelnök azzal válaszolt erre, hogy a kormánynak, jelesen a kormány fejének kötelessége megállapítani annak sorrendjét, hogy a közéletnek mely területén sürgősebb a statisztikai adatgyűjtés, de politikamentesnek keli lennie az elvégzett munka eredményének. Ennek objektivitásáról maga a törvényjavaslat gondoskodik. Amidőn a miniszterelnök ily sikeresen védte ki a statisztikai hivatal újjászervezése ellen indított támadást, egyúttal szemrehányóan és teljes igazsággal jegyezte meg, hogy az ellenzéki okvetetlenkedés mily rossz szolgálatot tett a nemzeti ügynek azáltal, hogy statisztikai adataink hitelességét és statisztikai adatszolgáltatásunk módját és szerveit igyek szik kompromitálni. Hiszen a régi nemzetiségi harcok idején állandó érve volt a magyar állam egységét aláaknázó nemzetiségi vezetőknek az a gyanúsítás, hogy a magyar statisztika adatai nem hitelesek. Hosszas és eredményes propaganda által a külföldet is elárasztották invektiváikkal. Az elhintett gyanúsítások magva kikelt és szörnyű gyümölcsöket hozott. Oktalan és belátásnélküli igyekezet tehát, hogy a magyar ellenzék ujabban is erősíteni igyekszik ellenségeinknek álláspontját, holott mindenkinek kell tudnia, aki a statisztikai adatok gyűjtését és felhasználását figyelemmel kisérte, hogy a magyar országos központi statisztikai hivatal 30 éves működése nemcsak teljesen kifogástalan volt, de vetekedett Európa összes hasonló intézményével, megbízhatóság és realitás tekintetében. Azt kérdjük, hogy ha a kormány befolyást igyekezne gyakorolni a statisztikai adatszolgáltatásra, nem tehette volna-e meg abban az esetben is, ha a statisztikai hivatal a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt marad. Kétségtelenül. A reformnak tehát nem az a célja, hanem ugy áll a dolog, amint a miniszterelnök kifejtette, a központosításnak éppen az adatszolgáltatás egységesítése, megbízhatósága és olcsóbbá tétele a fő cél. A politikai irányítás ezek tekintetében épp oly kevéssé lesz gyakorolva a miniszterelnök, mint nem volt a keres1 kedelmi miniszter részéről.