Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-08 / 32. szám

És mégis mozog a föld Irta: Iránfff Tamás Halálos csendről elmélkedtünk nem régiben megállapítottuk, hogy megszállott részeinkben a szuronyok kábulata alatt haraszt se zördül, levél se mozdul. A lá­zadó gondolatok a szivek mélyén nyugszanak, ahol egy biztató szó mindig csak felcsendül: »Ej nem lesz ez mindig igy! Lesz még ki­kelet Kolozsvár felett!« Csend van a nagyvilágban is, száguldó ex­presszvonatok is megtorpannak a feléjük meredő hóhegyek láttára és szinte megbénul a világforga­lom. De ez persze nem sokáig tart, a hónak közös a sorsa a szenzációkkal; mindketten csakha­mar elolvadnak és vizenyősek lesz­nek. E nagy csendességben néhány bír üti meg a szemünket, amely­nek még nagy szenzációk ide­jén is különleges fontosságot kel­lene tulajdonitanunk, ha az ese­ményeket magyar szemszögből néz zűk. Hiszen még ha akarnók is, akkor sem tudnók azokat más né­zőpontból, világpolgáriból, szem­lélni, nekünk a nagyvilágon egy külön kis magyar glóbusunk van, melynek minden porszeme kedve­sebb nekünk, mint az azon kivül fekvő világnak minden, az ég pe- I reméig érő hegyóriása. Erről a külön kis magyar glóbusról azt hitték a világ bölcsei, hogy sike­rült ugy megállitaniok, akár Jó­zsue a Napot. Pedig mégis mozog a földi A mi nagy barátunk, Rother­mere lord Nyugatindiákra utazott. Az ő utazásainak célját csak egy ember ismeri és ez ő! A világ rendszerint csak nagysokára, ha a nemes lord már régen Vissza­jött hazájába, eszmél arra, miért is Járt világot a lord és mért járt épen. ott, ahol járt? Egy évvel ezelőtt az Egyesült Államokban, Kanadá­ban, majd visszajövet Olaszor­szágban és Párisban fordult meg. A felületes szemlélő azt hihette volna, hogy amerikai lap és papir­technikai vállalatait megy meglá­togatni, irányítani, ellenőrizni, (ahogyan mindezt bizonnyára meg is tette) s azután üdül a citrom és narancs hazájában és a modern Bábelben. Néhány hónappal ké­sőbb megtudta a világ, hogy a ^legaktívabb magyar« (mert bát­ran hívhatjuk hazánk legönzetle­nebb és legnemesebb külföldi ba­rátját annak) amerikai tartózko­dása alatt egységbe tömöritette az óhazától elszakadt véreinket és ez egység gyümölcse az amerikai magyarok nem régen megalakult világszövetsége, amely még a jövő világtörténelmének kialakulásából ki fogja venni a maga tevékeny részét. A római útnak eredményét mindenki tudja: a nemes lord előtt szegezte le magát legelső ízben jelenünk Napóleonja: Mus­solini a magyar ügy mellett. Pár hónappal később, 1928. junius 5.­én már a római szenátusban hi­ratalos nyilatkozatot tett a béke­szerződések örökérvénye ellen és Magyarország feltámadása mellett. De a párisi ut sem volt eredmény­telen. Mint a magyar kormány leg utóbbi nyilatkozatából, külügymi­niszterünknek a külügyi bizottság­ban tett kijelentéseiből kitűnik, viszonyunk a franciákhoz jelenté­kenyen barátságosabbá vált az el­múlt év folyamán. Vájjon ebbe nem játszott-e be a mi lordunk keze is?.... Tehát, mint fennebb megírtuk, a nemes lord ismét el­utazott, még pedig azzal a kije­lentéssel, hogy három hónap mul­ra, mire visszajö, jelentékeny vál­fcfeéwkat fog a világ megérni 4» a magyar ügy sikerében ma biz­tosabb mint valaha! Már pedig a mi lordunk tudja, hogy mit be­szél! Még alig, hogy elutazott és máris azt olvassuk, hogy Anglia oly engedményt tett, az Egyesült Államoknak, melyre és melyhöz foghatóra nem volt egész fenn­állása óta kapható. Anglia lemon­dott arról, hogy a világtengerek uralmának kizárólagos és verse­nyen kivüli birtokosa legyen, ami századok óta minden angol poli­tikusnak, pártjára való tekintet nélkül vezérlő gondolata volt, és felajánlotta a flottaparitást az Uniónak külügyminisztere, Cham­berlain révén egy Birminghamben tartott ünnepi lakomán, amelyen az Unió nagykövete is részt vett. • De hát mi közünk nekünk, sze­gény magyaroknak ehhez?! — vághatná közbe a jámbor, ava­tatlan olvasó. Több, sokkal több, mintsem első percben csak sejt­hetnők is! A mi trianoni szeren­csétlenségünknek az adta meg a kegyelemdöfést, hogy azt meg­előzőleg Amerika elkedvetlenedett, mert Wilsont itt nagy ünneplések közepette bár, de teljesen jégre tették, miután kizárólagos ameri­kai segítséggel sikerült a központi hatalmakat megverni, —• s jégre­tették annyira, hogy az ő pontjai ellenére shajtottak át népeket és nemzeteket, mint barmokat egyik ország területéről a másikra«, ami ellen Wilson pontjaiban annyira tiltakozott. »Ha te ugy, én is ugy!« felelt erre Wilson hazája. Az elnökké vedlett szerencsétlen, theoretikus professort ő is megtagadta, az ő különleges ideájáról, a Népszö­vetségről hallani sem akart, abba be nem lépett, sőt még a páris­környéki békék garantálását is visszautasította. Azóta az Újvilág egykedvűen nézte az események folyását ideát: »tegyétek csak ma­gatokat mennél jobban tönkre, ha végkép elment az eszetek!«... Már pedig hiában, ma már letagadha­tatlan igazság, hogy Európa az Unió nélkül nem boídogul. Ha te­hát a britt évszázados tradícióit megtagadva kezet nyújt az Unió­nak és fennebbi elképzelhetetlen nagy engedményt teszi, ezt bizo­nyára nem teszi ok nélkül. Ezzel visszacsalja az Uniót a genfi kon­certbe, mely nélküle csak hang­zavart. csak kakofoniát csal ki a hangszerekből, de egy ép akkor­dot sem. Ha pedig az Unió belép a Nép­szövetségbe, akkor már nem nél­külözünk ott oly igazságos bírót, aki le nem zárja szemét és be nem fogja a fülét, akkor, ha mi, az egész világ alperesei perújítással élünk, mert kimutatjuk, hogy nél. külünk és ellenünk ítéltek hamis vádlök hazug bizonyítékainak fel­ülve! Az Unió megtagadta az eb­ben való részvételt, az Unió ítél majd! MyíregfMza város nagy részéé élvezni fogjál n aj épitdk a rendkívül teatíémentességet az a varos Hol iséiesifik u uíeáfcai ? — UJ itcaiyitásck a Téres belterületén (A Nyírvidék tudósítójától.) , A m. kir. pénzügyminiszter 1990 ! —1929. számú rendeletében javas- • lattételre hívta fel a várost a ház­adómentességnek egyes területek­re való kiterjesztése céljából. A pénzügyminiszter rámutat, hogy az 1927. évi V. törvénycikk alapján adott s az 1929., 1930., 1931. év végéig elkészülő házaknak adott 25, 20, illetve 15 évi adó­mentesség, amely részben a pót­adókra is, később pedig továbbra is az állami adókra terjed ki, már­is nagy mértékben fokozta az épít­kezési kedvet. Ez nem is csoda. M Ma, caütörtököa utoljára A REZERVISTA ÁLMA Zenés k*agtifatkéf «*y «aaey«r tata detábil AB •R*D«TI ssmnét ÉWEWÁJíitett* Lanrwi W>2m 6 szép leáftp szállást keres KtJélyen arfruri tirtéa«t < feivMásfctv Verebe* Ernő & jen ni |ng6 * fímem-tpb m Péatekíői—rasáraapig A mai Európa képe 1 OroaK c»igrá«« dráma! A FOLDONFUTOK (CítOSS fAMCttTKA) Driaa ac ©f©ÜB BdlkŰÜtlktéi 10 MfMÍillift WILHELM DIETERLE » UÁDY CHRISTIAMS • Tilasfcifü aéast •tréMpwdl a faNMnjpbm •liadlaok KMRIC* : érokar hiszen 1929., 1930. években elké­szült házaknál, amelyek 25, illetve 20 évi adómentességet élveznek, a pótadók terhétől is megszabadul­nak az építők. Egy állam sem nyújt ilyen kedvezményt Megállapítja a miniszter, hogy ilyen kedvezményt ma egyetlen európai állam sem nyújt polgárai­nak. Minthogy ezek a nagy enged­mények jó időre kizárják az adó jövedelem fokozódását, aggályos volna, ha az állam a mentességet általános rendelkezéssel későbbi évekre ís kiterjesztené, attól azon­ban nem zárkózik el a miniszter, hogy a városok egyes területén, ott ahol a városrendezési érde­kek szükségessé teszik egyes ut­cák, terek létesítését, továbbra is adómentességet adjon természetesen rövidebb időre. Ezek a kedvezmények olyan vá­rosra kérelmezhetők, ahol a bér­beadott lakások száma meghalad­ja a tulajdonosok által lakott la­kások számát. Ilyen városokban — tehát Nyíregyházán is — az adómentességet, a pótadómentes­ségget is kiterjesztik 1931. utáni időkben épülő házakra is, ha az épités a szabályozás érdekében szükséges. Tegyen javaslatot Nyíregyháza A rendelet nagyjelentőségű, mert a pótadómentességgel és ál­talában az adómentességgel olyan nagy összeget nyer az épitő, hogy ezzel amortizálni tudja az épü­let árát. Ezért sürgős is a rendelet vég­rehajtása. Január 23-án érkezett a rendelet s már ma tárgyalja a város rendkívüli közgyűlése. tegnap együttes a szakosztályok ülése foglalkozott vele. A szakosztályok előtt Szohor Pál főjegyző ismertette a rendeletet^ majd előterjesztette a tanács ja­vaslatát, amely pontosan körülírja hogy Nyíregyháza mely részem szükséges sürgősen a szabályozás végrehajtása, tehát mely utcák és terek lakosai nyerhetnek rendkí­vüli adómentességet. Hol szabályozzák első­sorban a várost? Szohor Pál főjegyző előadását Nagy Elek műszaki tanácsos a tető térképen illusztrálta. mrm sanbályozási tervét feltün­jháfimvÉL 1929. február 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom