Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-07 / 31. szám
192*. február 7. BONTA-LEVELES i Kopogtatnak az ajtón Kedves Szerkesztő ur! Reszketek^ ha kopogtatnak az ajtón. Elegáns ur jön be, bemutatkozik: X. Y. miniszteri tanácsos Ur Őméltósága. Parancs, Méltóságos Uram! Ugrom fel lélekszakadva, lesegitem a kabátját, leültetem és megkínálom Memphis cigarettával, melyet ilyenkor veszek elő az Íróasztalom fiókjából, egyébként én nem szívom, nekem jó a Király is. Nézd, kedves öcsém, mondja Őméltósága, nagynevű barátaim tégedet ajánlottak, mint kulturlényt, irodalmunk kiváló ismerőjét, sőt művelőjét, lelkes könyves papirszerbarátot, máshoz nem is mennék, csak te érted meg a magas művészi szempontokat, a kifinomult nietschei életfilozófiát, korunk modern jelszavait és a többit. Igenis Méltóságos Uram! felelek meghatottan saját nagyságomtól. Légy kegyes kedves öcsém ezt az ivet becses és nekünk oly értékes aláírásoddal ellátni, ekként irodalmi körünket megtisztelni. Szentül meg vagyok győződve, hogy a Petőfi Társaság tagfelvételi ivét írom alá és csak az aláírás után veszem észre, hogy Bréhm Képes Nagy Allatgyüjteményét rendeltem meg csekély 234 pengőért, havi 12 pengős részletekben. Igen, ez való nekem. Nágy Állatgyüjtemény. Besorozhatom magamat is. Más. Kopogtatnak az ajtón. Csinos fiatal leány libben be, kellemes parfüm szagot bocsátva maga előtt. Bályosan mosolyog és egy levelet nyom a markomba. Egy jó barátom irja, vegyem pártfogásba Őnagyságát, mert végtelenül szerencsétlen. Apját leütötte a hajókötél, anyja masamód volt. ö maga két kérges tenyerével keresi kenyerét. Ránézek bájos ismeretlenem két kérges tenyerére. Kellemes meglepetés. Tejbe mártott rózsatenyerek, gyönyörűen manikűrözött pom pás ujjacskák. Hogyne venném pártfogásba. Hogyne. Hogyne. Csak az a kérdés, mit ért adott esetben Önacysága pártfogásbavétel alatt ? Megmondja ő fürgén. Képeket fest üvegre. Darabja csekély 20 pengő. Vegyek vagy egy tucatot. Alig tudök tőle 2 darab kép árán szabadulni. A képeket nem merem hazavinni. Itt őrzöm az irodában a Memphis cigaretta mellett. Más. ! Kopogtatnak az ajtón. Idősebb, öreg asszony lép be. Engem keres. No ná, a római pápát. Egy levelet szorongat a kezében. Tudom már. Adja ide! A levélben jóindulatu szives pártfogásomba ajánlják a jó asszonyt. Rendben van. Mi a kívánsága? Remélem, hogy nem fest képeket? Azt hallottam, hogy a Jóremériység Asztaltársaság szegény gyermekeket nevel fel. Hát neveljék fel az én lányomat is, hogy az Isten áldja meg magukat. Hány éves a kicsike? kérdem én. Tizenhatéves! mondja ő. Hiszen jó, jó, nem mondom, érdekes volna egy tizenhat éves kicsikét nevelgetni a Jóreménység Asztaltársaságban, ugy szelíden, módjával, felváltva. De elhessegetem magamtól a kacér gondolatokat és megmagyarázom a jó asz ezonynak, hogy sajnos mi nem vagyunk berendezkedve fiatal fcínyok nevelésére, ÉS fájó szívvel továbbítom. Más. Kopogtatnak az ajtón. Számlát hoznak. Nem szeretem, ha a hivatalomba számlát hoznak. Azt sem szeretem, ha a lakásomra hozzák a számlát. Egyáltalában nem szeretem, ha számlát hoznak. Itt azonban egy jól, bevált módszerem van. 1 Elsején csak a fizetésemért megyek be a hivatalba, lopva, dugva, hogy meg ne lásson senki. Aztán eltűnök. Vidéki külszolgálat. Csak a hó hatodik, hetedik napján jelenek meg. A számlahozókra aztán ráförmedek, ki a fene hallott a hó közepe felé számlát hozni? Hozzák elsején! A számlahozó bocsánatot dadogva távozik. Más. I Kopogtatnak az ajtón. Tiszteletjegyet hoznak a kefekötők báljára. Ez mégcsak hagyján, de kezembe nyomják a jegyzéket is, amelyen a tiszteletjegyet megváltó összegek szerepelnek és- i pedig csupa 10 cs 5 pengősök. Más. I Kopogtatnak az ajtón. Tagsági dijnyugtát hoznak. Huszonkét egyesületnek vagyoka tagj a de feléje se nézek egyiknek se. Kilépek valamennyiből. Nem bírom. Háromból már kiléptem, viszont négy uj egyletbe meg bele léptem. Más. Kopogtatnak az ajtón. Az egyik mosóport, a másik por szivó gépet, a harmadik életbiztosítást, a negyedik tűzbiztosítást ajánl. Az ötödik arra buzdít, hogy adjam el a házamat, a hatodik, hogy vegyem meg a házát. Kopogtatnak az ajtón. Mit akar! ordítom dühösen. Tévedés. Nem kér semmit. Nem akar semmit. Számlát se hozott, tiszteletjegyet se. Tagsági dijnyug tát se. Ugyan mit akarhat ? Nem akarok hinni füleimnek: fél, ügyfél, hivatalos ügyfél. Keblemre aranyos, drága, jó barátom! Bont a. ismerjük a Nyirvidéket, de ezalatt a rövid idő alatt arra a meggyőződésre jutottunk, hogy az üdvözlő levelek nagy számában megnyilatkozó elismerés nem csupán ünnepi frázis, hanem a jól végzett munka méltó értékelése. Ez a meggyőződésünk késztet bennünket arra, hogy a Nyirvidéket mi is felkeressük üdvözlő sorainkkal, azt kívánva, hogyujult erővel induljon neki a következő 50 évnek és ebben a következő ötven évben sok olyan hirt közöljön, mely örömmel tölti el a sokat szenvedett magyar lelkeket. Nyíregyházán, 1929. évi januárhó 31-én. A Nyíregyházi Kir. Kath Gimnázium Tanártestülete. A magyar katona hős folt, az is marad, hűsége nem rendül meg soha Ki ne ismerte volna Nyíregyházán vitéz Dienes Oehm Tivadar markáns alakját? Az acélos tekintetű, kemény katona lelkét azonban kevesen ismerték. Pedig adott alkalmat arra, hogy megismerhessék s nem zárta el lelkét azok előtt, akik hozzá is ragaszkodni tudtak. Ennek a lelki életnek egy olyan nagyszerű megnyilatkozása történt a napokban, éppen halála napján, amely világot vet arra, hogy ki volt ö katonái között, de fényt vetít a magyar katona lelkére is. Február 2-án, vitéz Dienes Oehm Tivadar sírjánál két idősebb altiszt jelent meg. Koszorút helyeztek a sírjára. A koszorún lévő szallagon ez a felírás: »Emléked örökké élni fog!« Az idősebbik katona könnyes szemmel beszédet mond a sir előtt s szavaiban meleg szeretet csendül meg, melyet nem tudott eltörölni sem a háború sok fájó emléke, sem a muló idő, sőt amelyet csak elfokozott a hősre való visszaemlékezés. A vitézek a sirtól eltávozva felkeresték az özvegyet s végehossza sem volt azoknak a magasztaló szavaknak, amelyekkel a hős katona jóságát, emberi szivének nagyságát dicsérték. Biztató jelek. A magyar katona az, aki volt. Erényeit nem rontotta meg a változott idő s aki volt, az is marad. A magyar gazdák lovassportjáról és eredményéről mozgóképekkel bemutatott ingyenes előadást tart Rudnyánszky Ferenc ny, huszárszázados A magyar gazdák lovassportjáról, a lovas leventék bravúros produkciójáról irtunk már egynéhányszor a »Nyirvidék« hasábjain. Ezt az ősi .magyar sportot egy kiváló katona és országos hirü lovas, Rudnyánszky Ferenc ny. huszárszázados lendítette fel hatalmas, imponáló erővel, amikor a magyar gazdákat és leventéket lovasaíakulatokba szervezve pompás lovasturákat rendezett. Nyíregyháza város testnevelési bizottsága a magyar gazdák lovassportjáról és Magyarországon & gazdák lovassportban elért eredményérői február 10-én délután r órai kezdettel a Városi Színházban teljesen díjmentes előadást rendez. Az előadást maga Rudnyánszky Ferenc huszárszázados tartja érdekes mozgóképekkel illusztrálva a bravúros lovas teljesítményeket. A t«stnevelési bizottság ezutoi. is meghívja a nyíregyházi gazdákat az ingyenes előadásra, hogy az érdeklődés e nagyszerű sportesemény Iránt minél nagyobb legye®. Tibay Gyula Máv. állomásfonok, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara, a miskolci Reggeli Hírlap, a nyíregyházi kir. kath. gimnázium tanári testülete üdvözlik az ötvenéves Nyírvidéket Napról-napra érkeznek az üdvözlő iratok, levelek, táviratok ma is a jubiláló Nyirvidékhez. Ezeket a mélyen megható, további munkára serkentő üdvözlő sorokat folytatólagosan itt közöljük. Tibay Gyula Máv. állomásfőnöknek lapunk felelős szerkesztőjéhez intézett üdvözlő levele: Kedves Barátom! örömmel készültem a »Nyirvidék« jubileumi ünnepségére, be is jelentettem az azon való résztvételemet, azonban sajnos a közbe jött akadályok miatt (az állomáson történt halálos kimenetelű baleset) azon személyesen részt venni nem tudtam, miért is fogadd ez uton a legőszintébb jókívánságaimat. Isten áldását kérem ugy Te reád, mint a jubiláló »Nyirvidékrea valamint a »Nyirvidék« többi derék munkatársaira. Szívből üdvözöl: Nyíregyháza, 1929. február 3-án. Őszinte tisztelő hived: Tibay Gyula, állomásfőnök. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara üdvözlete a következő: A »Nyirvidéb« tekintetes Szerkesztőségének Nyíregyháza. Kamaránk által oly nagyrabecsült lapjuk ötvenesztendős fennállása alkalmából őszinte jókivánatainkat tolmácsolva a tekintetes Szerkesztőségnek, szívből kívánjuk, hogy továbbra is oly eredményesen szolgálhassák megcsonkított Hazánk politikai és gazdasági megerősítésének szent ügyét. Jókivánatainkat megujjitva, őszinte tiszteletünket nyilvánítjuk. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara nevében: Debrecen, 1929. jan. 31-én. Dr Czegléd Mihály Rácz alelnök. igazgató A miskolci Reggeli Hiriap szerkesztősége a. következő lendületes, szép Ivedet intézte hozzánk: Mélyen tisztelt Főszerkesztő ur! A legmelegebb kollégiális szeretettel köszöntjük Önt és egész szerkesztőségét a Nyirvidék 50 esztendős jubileuma alkalmából. Mi, akik erősen figyeljük egymás munkásságát, mi újságírók tudjuk legelsősorban felértékelni azt a hatalmas és küldetésszerü munkát, amelyet a vidéki sajtó boldog Nagymagyarországon és most különösen: a szerencsétlen kis országban végez. £s mi újságírók különös meghatottsággal és testvéri elfogultsággal szeretnénk megállapítani azt az igaz mértéket amely önmagában véve maga az elismerés és a kollégiális hódolat egy félszázad roppant teljesítményével szemben. Mélyen sajnáljuk, hogy a mindenkor kiválóan szerkesztett és mindig az igazságért, a magyar nemzeti eszméért küzdő Nyirvidék jubileumi ünnepségén személyesen nem vehetünk részt, de lélekben ott vagyunk önök között és kérjük, érezzék át e szerény sorok közüi a mi testvéri kézszoritásunkat. Kérjük főszerkesztő urat szíveskedjék toimácsolni munkatársainak szeretetteljes üdvözletünket. Fehér Ödfin, 4 Reggeli H'rlap felelős szerkesztője és a Reggeli Hírlap egész szerkesztősége. A nyíregyházi kir. kath. gimnázium tanárt testületének üdvözlő sorai: A »Nyirvidék« tekintetes Szerkesztőségének Helyben AJB elfogujatlan sajtó nyilvánosságára és jóindulatu támogatására minden becsületes célokért dolgozó közintézménynek olyan szüksége van, mint az élő szervezetnek a levegőre és napfényre. — Jubiláló lapjukhoz intézett üdvözlő sorokban az olvasom, hogy lapjuk 50 éven át híven teljesítette kötelességét. Mi, a Nyíregyházi Kir. Kath. Gimnázium Tanártestülete, csak néhány év óta