Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-05 / 29. szám

1929. február 5. JKfYÍRYIDÉK. A Tnráni Kör egyhangú lelkesedéssel tiszteletbeli tagjává választotta meg Eállay Miklós főispánt Klekner Károly dr. a turáni hitvallást átfogó nagy koncepcióin beszéde. — Kondrács Ágoston magyar ipart és magyar munkást védő indítványa a Tnráni Kör közgyűlésén (A Nyirvidék tudósítójától.) A Szabolcsvármegyei Turáni Kör Közművelődési Egyesület február 2 án délután 6 órai kez­dettel tartotta meg évi rendes közgyűlését igen szép számú és előkelő közönség jelenlétében. A közgyűlésnek kiemelkedő mozza­nata Klekner Károly dr. a Turáni Kör elnökének az egész turáni gondolatot átfogó nagy koncep­ciójú beszéde volt, mely nagy hatást tett a jelenvoltakra. A főtitkári jelentés és az el múlt egyesületi év ismertetése, valamint az időközi választások rnegejtése után az indítványok sorában nagy feltűnést keltett Kondrács Ágoston indítványa, amely a magyar ipar, a hazai termékek és a magyar munkás felkarolását és nagyrabecsülését tűzte a Turáni Kör feladatai közé. Klekner Károly dr. beszéde Pontosan délután 6 órakor nyitotta meg Klekner Károly dr. elnök a Szabolcsvármegyei Tu­ráni Kör 13-ik évi rendes köz­gyűlését a következő beszéddel: Kedves Turáni Testvérek! 13 éve annak, hogy a Sza­bolcsvármegyei Turáni Körben gyűlt össze a helybeli magyar intelligenciának egy része, hogy a keresztény erkölcsi alapon nyugvó magyar nemzeti érzés ápolására egy egyesületben tes­tet öltő szervet létesítsenek. Ez alatt az elmúlt 13 esztendő alatt az események forgataga igazolta a kör alapítóinak aggodalmait a romlásnak indult magyarság jö­vőjét illetőleg, beigazolta a szö­vétnek gyújtás célszerűségét és szükségességét is, mert ennek a szövétneknek szerte a világban mindenütt kigyúlt fényénél talált magára ismét az elbukott ma­gyarság s találta meg ismét az ujabb ezredévbe vezető utat. S alig, hogy kezd magához jönni kábultságából a nemzet, mind sűrűbben halljuk itt is, ott is, a társadalmi, a politikai és a gaz­dasági élet minden ágában han­goztatni a felhívást, hogy ideje már, hogy a légi kerékvágásba térjen vissza minden, ideje már véglegesen és teljesen szakítani a keresztény nemzeti gondolattal, mert megértünk már ismét arra, hogy térjünk vissza a mindent megértő és átfogó nagy liberális elgondoláshoz, amely nem tesz különbséget ember és ember között, hanem a teljes szabad­ság megengedésével mindenki szabad kiélését biztosítja. Meg kell állnom egy pilla­natra ennél a kérdésnél, már­csak azért is, mert én mindig megszoktam szívlelni a velem ellentétes gondolkozásuaknak a véleményét is, nem tartván ma­gamat csalhatatlannak, meg azért is, mert ha ez az előbb emiitett felfogás s helyes, ugy mérlegre kell tennünk körünk további fenn­tartásának szükségességét is, mert amelyik pillanatban a ke­resztény nemzeti gondolatnak különös ápolása, fenntartása és fejlesztése szükségtelenné és fe­leslegessé válik a Turáni Kör fenntartása is, mert a Turáni Kört a keresztény nemzeti gondolattól elvá lasztottan elképzelni nem lehet. A mi nagy nemzeti aposto­lunk, Körünk tiszteletbeli tagja, gróf Apponyi Albert (hosszan­tartó lelkes éljenzés és taps) a Kör megalakulásakor tartott be­szédjében a turáni gondolatról azt mondotta, hogy a turáni gondolat a magyar­ság igénybejelentése a mü­veit Nyugathoz, az őt meg­illető helynek az elfoglalására a népek sorában a benne rejlő erkölcsi és szellemi értékeknél fogva. Azok az erkölcsi és szel­lemi értékek, amelyeknél fogva a magyarság joggal követeli az őt megillető elismerést és meg­becsülést, mindig a magyarságnak rejlő keresztény erkölcsi és ma­gyar nemzeti szellemi erőknek a megnyilvánulásai voltak és éppen a turáni gondolat az, amely ezeket az évezredes erkölcsi és szellemi erőket a liberális gon dolat által reájuk tapasztott és tőle idegen szennyeződéstől meg­tisztítja s adja vissza ezáltal a magyarságot önmagának. Ha ez igy van, akkor kérdem tisztelettel mindenkitől, hogy el­jöhet-e az az idő, hogy elérhet­jük-e a fejlődésnek, a nyugalom­nak, a biztonságnak azt a fokát, amelynél ennek a turáni gondo­latnak az alapját képező keresz­tény nemzeti eszmének az ápo­lása időszerűtlenné, feleslegessé, túlhaladottá válik ? Ugye, hogy nem 1 Nem hölgyeim és uraim, ezt mi már elképzelni sem tud­juk, mert nekünk ez az eszme már öntudatunkká vált, magun­kat tagadnánk meg, ha azt meg­tagadnánk, de ezt nekünk tenni nem is szabad, mert mi nem magunknak gyujtottunk szövét­neket a keresztény nemzeti esz­mének, hanem utódainkért, a magyar jövendőért és ezért bár­minő nehézségeket gördítenek is elénk, bárminő kísértéseknek is legyünk kitéve, nem szabad beugornunk a megtévesztések­nek, hanem apostolokként kell kitartanunk az eszme mellett, hogy átmentsük azt ezer meg próbáitatások árán is a magyar jövő nemzedéknek, hogy ők is éppen ugy tarthassanak igényt a saját magukból kitermelt erkölcsi és szellemi értékeknél fogva a népek elismerésére és megbe­csülésére, mint mi Ezért tartom én szükségesnek kürünk további fenntartását fej­lesztését és megerősitését min­den ellenkező vélemény dacára is és kérek minden turáni test­vért alapvető eszméink a keresz­tyén nemzeti eszme mellett való törhetetlen kitartásra. Ez eszme ápolásával nem egye­sekkel, hanem eszmékkel állunk szemben egyenként és összesen s egy eszméért harcolva igyek­szünk az egyeseket jobbakká, erkölcsösökké és magyarrá tenni. Ez a mi bűnünk, ha ugy talál­ják egyesek, de ez a mi eré­nyünk ugy érezzük és tudjuk mi! Ennek az eszmének a szolgá latában ugy szeretnénk, ha min­denki velünk tartana, aki hoz­zánk hasonlóan gondolkozik, mert nagyon sötétnek látnánk a jövőt, ha azt hinnők, hogy csak mi vagyunk a maradék jó ma­gyarok. Nem, tudjuk jól, hisz vannak sokan, akik, ha nincse­nek is tagjaink sorában, mégis ez eszmének hódolnak s aszerint cselekesznek, élnek, s ha nincse­nek is közöttünk közibénk tar­tozónak tartjuk őket s ha közte­vékenységüknél fogva e téren különös érdemeket is szereznek, ugy elismerésünknek s megbe­csülésünknek különös jelét nem tagadhatjuk meg tőlük. Körünk egyik alapítójának és első elnökének, boldogult em­lékű Kállay Andrásnak hozzá méltó fia Kállay Miklós 1, Szabolcsvár­megye főispánja is olyan férfiú, aki., ha nem is tar­tozik körünk tagjai sorába, mégis oly kiváló képviselő­jét látjuk benne a hazája felvirágoztatását szolgáló ke­resztény nemzeti eszme ve­zér egyéniségeinek, hogy azt az índitványt terjesztem a közgyűlés elő, hogy őt eb­beli érdemeinek elismerése­ként a Kör tisztelettbeli tag­jának megválasztani szíves­kedjék ! A közgyűlés ^óriási lelkese­déssel közfelkiáltással magáévá tette a választmány határozatá­hoz képest előterjesztett elnöki indítványt, amelyet az elnök ha­tározattá emelt, majd igy folytatta beszédjét: A közgyűlést határozatát kö­zölni fogom Oméltóságával és rá fogok mutatni arra, hogy fo­gadja szívesen körünk ezen megtiszteltetését, tekintse azt elismerésnek eddigi tevékenysé­géért és buzdításnak is, hogy hosszú jövő közpályáján, ami még igen sokáig tartson, he­lyezze őt bármily magas polcra is a jó Isten akarata, keresztény — magyar öntudatában soha ne érezze magát elhagyatva, hanem tudja és érezze, hogy vele van, vele gondolkozik és érez, ha sokkal kisebb jelentőségű pol­cokon is sok ezer magyar hon­fitársa, s ezek között a turániak is ! Az elnöki megnyitó után Bernáth Zoltán dr. főtitkára vitéz Mészáros Ede irodalmi szakosztályi, Pillér József könyv­tárosi és Bock Béla pénztári je­lentése következett, amely után az időközi választásokat ejtette meg a közgyűlés. Titkárrá Walter Géza dr.-t könyvtárossá vitéz Mészáros Edét, egy megüresedett szám­vizsgáló bizottsági tagsági helyre Kardos Eleket választották meg majd az alapszabályok módosí­tásával a választmányi tagok számát 60-ra emelték fel és en nek megfelelően Pillér József, Mikecz István alispán, Bencs Kálmán dr. kir. kormányfőtaná­csos polgármester, Ruzsonyi Pál Fekete Jenő, Leschák Antal, Krómy Károly dr. Füzesséry Ele­mér, Vargha Ferenc, Runyai Jó zsefet és Sikorszky Istvánt vá­lasztmányi tagokká választották m eS. — póttagok Racsek György és Nagy Kálmán lettek. k magyar ipar védelme A választások rnegejtése után nagy figyelem mellett Kondrács Ágoston olvasta fel és indokolta meg mély hatást keltve követ­kező indítványát. Mondja ki a közgyűlés, hogy tagjai a nemzeti magyar ipar pártolására, a magyar föld min­den termékének, a magyar mun­kának és munkásnak megvédése érdekében szóval és tettel so­rompóba lépnek; a külföldi áruk szükségtelen vásárlását, idegen munkások szükségtelen palkal­mazását bűnnek tartják és elité­lik ; a tagok összes szükséglete­iket a lehetőséghez képest hazai árukkal és termékekkel fedezik. E szempontok népszerűsítése céljából magyar estéket rendez és ezek előkészítésére Szikorszky István iparfelügyelőt kéri fel. A közgyűlés egyhangú lelke­sedéssel elfogadta és határozattá emelte az indítványt, amely után elnök a közgyűlést este 8 óra­kor berekesztette, Passepartoukat Ízléses kivitelben készit a lóba-nyomda Nyíregyházán, Széchenyi út 9. az A TRIESZTI ÁLTANOS BIZTOSITÖTÁRSULAT „ .. (Generáli) FÖUGYNOKSÉGE IRODAHELYISÉGÉT Zrínyi Ilona-utca 8. sz. alá, Nyírvi­déki Takarékpénztár helyiségei mellett, helyezte át, bejárat a kapu alatt balra. Jöv. 167—1929. sz. Hirdetmény a városi cselédszerző és közvetítő intézet újonnan való átszervezése tárgyában. Nyiregyházfa város tanácsa ez­úton értesiti a város polgárait, akik háztartási és gazdasági al­kalmazottakat, urasági inast, pa­rádés kocsist, üzleti hetest stb. tartanak, valamint az ilyennemű állást kereső egyéneket, hogy a városi cselédszerző és foglalko­zást közvetítő intézetet újonnan átszervezte, hol a legmesszebb­menő igények is kielégítést nyer­nek. Egyben értesiti az érdekelteket, hogy a város területén másnak, mint a városi intézetnek alkalma­zottat közvetíteni joga nincs, aki közvetítést teljesít, ellene a leg­szigorúbb eljárást folytatjuk le. Nyíregyháza, 1929. február 1. 469-3 Városi Tanács. t /

Next

/
Oldalképek
Tartalom