Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-05 / 29. szám

JSíVíRYIDBK. 1929. február 5. Fényes keretek között zajlott leaNyírvidék Tegnap délelőtt 10 órára zsufo- g lásig megtelt városháza nagy­terme. Nyíregyháza társadalmá­nak valamennyi osztálya képvisel­tette magát a »Nyirvidék« 50 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepségen. A polgárság, a »Nyir­vidék« hatalmas olvasógárdája el­jött, hogy jelenlétével tüntessen t mellettünk. Kimondhatatlanul jól esett nekünk ez a ragaszkodás, az együttérzésnek ez a lelkes meg­nyilvánulása, mert ezzel igazolva láttuk eddigi irányunk helyességét s eredményesnek érezzük elvégzett munkánkat. A megjelentek közül a következők neveit sikerült fel­jegyeznünk: A díszközgyűlés közönsége Énekes János pápai prelátus, dr. Illés Andor törvényszéki el­nök, Tóth Bálint miniszteri ta­nácsos, pénzügyigazgató, Sereghy László görög katholikus kanonok, Salzmann Ottó a királyi ügyész­ség elnöke, Liptay Jenő gazdasá­gi főtanácsos, Tóth László vár­megyei főjegyző, Recsky András vármegyei testnevelési főfelügye­lő, dr. Sarvay Elek vármegyei I tiszti főügyész, dr. Horthy Ist­ván királyi közjegyző, Hartstein Sándorné és Sexty Judit a jó­tékony nőegylet részéről, Uzoni Jenő postafőnök, Kardos István kulturtanácsnok, Ozory István rendőrtanácsos, dr. Nánássy An­dor magyar királyi kormányfőta­nácsos ,országgyűlési képviselő, Papp Géza gazdasági egyesületi titkár, dr. Radó Rezső a debre­ceni kereskedelmi és iparkamara főtitkára, Nagy Kálmán gyáros, Nagy Elek műszaki tanácsos, dr. Fráter Ernő az ügyvédi kamara főtitkára, dr. Vietórisz István vá­rosi tiszti főügyész, Osgyáni Jó­zsef gyógyszerész, dr. Szesztay András ügyvéd, Szabó Pál ref. isk. igazgató, Imre Etelka az evang. leányegylet elnöke, Deést Sándor h. tanfelügyelő, Pillér József nyu­galmazott iskolaigazgató, dr. Dem­jén József városi tiszti főorvos, Adorján Ferenc leányliceumi igaz­gató, Kovách Árpád polgári fiúis­kolái tanár, Straky Henrik polgári leányiskolái tanár, Maurer Károly a Nemzeti Bánk nyug. felügyelője, dr. Bernstein Béla főrabbi, Kónya Gábor református lelkész, Mar­gócsy Emi! a városi felsőkereske­delmi iskola igazgatója, Teltsch Kornél az ev. Kossuth reálgim­názium igazgatója, Kiss Gyula Endre kir. törvényszéki biró, Imre János a Nyirvizszabályozó társulat igazgató főmérnöke, Erdélyi Far­kas nyug. főjegyző, Rónay Jenő kincstári tanácsos, dr. Füredi Sán­der a Kereskedők és Gazdák Kö­rének főtitkára, Füredi Henrik zeneiskolai igazgató. Juhász Mi­hály és Rajtik Miklós városi ta­nácsnokok, Kéler Gyula bankigaz­gató, Hubay Kálmán a Tiszavi­dék főszerkesztője. Havas Lajos MTI. fiókvezető, Bodor Zsig­mond földbirtokos, dr. Zimányi Elemér a Felsőszabolcs szerkesztője Vajda Dezső nyug. vármegyei iro­da főigazgató, dr. Kovách Elek kir. közjegyző, dr. Garay Gyula ügy­véd, Oltványi Ödön nyug. városi főjegyző, dr. Mandel Ödön ügy­véd, Ruzsonyi Pál kereskedő, Bur­ger Pál földbirtokos, dr. Mikecz László vármegyei árvaszéki elnök, Eötvös Pál az adóhivatal főnöke, Benkő András kir. tanfelügye­lő, Lukács Béla tanitóképző­intézeti igazgató, Zilahi Kiss Tibor vármegyei gazd. felügyelő, «h\ Krómy Károly ügyvéd, Luka Jenő polgári iskolai tanár, dr. Mi­kecz Ödön ügyvéd, Hegedűs Sán­dor, a Debreceni Független Uj­séj kiadótulajdonosa, Than Gyula a Debreceni Újság szerkesztője és kiadótulajdonosa, Gallovich Je- I nő a Vidéki Lapok Országos Egyesületének igazgatója, Thurzó Nagy László a miskolci Magyar Jövő nyomdavállalat igazgatója, • Miholetz Lajos kocsigyártó, Ho­gyan Mihály ácsmester és még so­kan mások. Az emelvényen Frühwirth Má­tyás országgyűlési képviselő, a Vidéki Lapok Országos Egyesü­letének elnöke ül az elnöki szék­ben. Előzőleg igazgatósági ülést tartottak a kis tanácsteremben, s annak végeztével jöttek a közgyű­lési terembe. Tőle jobbra Franki Pál, a Rábaközi Nyomda és Lap­kiadó vállalat és a »Sopronvárme­gye« c. napilap tulajdonosa, özv. Jóba Elekné. a »Nyirvidék« és a Jóba Elek könyvnyomdavállalat tulajdonosa, dr. Pásint Ödön mi­niszteri titkár, a miniszterelnök­ségi sajtóosztály, dr. Vietórisz Jó­zsef c. tankerületi főigazgató, bal­ra pedig dr. Kállay Miklós főis­pán, dr. sasi Szabó László m. kir. kormányfőtanácsos, a »Nyirvidék« főszerkesztője, Virányi Sándor vár megyei főjegyző, Szohor Pál városi főjegyző és, a vidéki lap­kiadók és szerkesztők helyezked­nek el. Az emelvény előtti hosz­szu asztalnál a Jóba-család és a »Nyirvidék« szerkesztőségének tag­jai foglalnak helyet. Körülbelül fél 11 órakor nyitja meg a dísz­közgyűlést Frühwirth Mátyás el­nök a következő szavakkal: Az elnöki megnyitó Mélyen Tiszteit Díszközgyűlés! Azért jöttünk össze, hogy ennek a városnak, ennek a vármegyének egy nagy eseményét megünnepel­jük. Megünnepeljük egy nagy vi­déki lap 50 éves jubileumát (El jenzés.) A Vidéki Lapok Orszá­gos Egyesületének nevében üdvöz­löm az ötven éves Nyírvidéket. (Éljenzés.; Ritka jelenség a vi­déki lapok történetében egy 50 éves mult. Ötven esztendő az ember életé­ben is nagy idő, de nagy idő égy vidéki lap életében is. A Nyírvidék hosszú pályafutása alatt nemzeti ér­zéstől áthatva szolgálta a közt. A vidéki sajtónak a múltban ép oly nagy hivatása volt, mint lesz a jövőben. A sajtó olyan, mint a puskapor, a dinamit, hatalmas erőkkel dol­gozik. de nemcsak arra jó, hogy pusztítson, hanem a haladást, a fejlődést is szolgálja. Az ötven éves Nyírvidék szolgál­ta a felekezeti békét, a nemzeti érzést és fejlesztette a kultúrát. A jövőbea a vidéki sajtónak nagyobb hivatása lesz, mint a múltban. Egy ötven éves vidéki lap ebben az or­szágban nagyon ritka, talán az egyetlen. Hatalmas intézmény ez a lap, amelyre a városnak és a vármegyének szüksége van. Nem tudom megnyitni a dísz­közgyűlést anélkül, hogy meg ne emlékeznék a lap alapitójáról, id. Jóba Elekről, s utódjáról, Jóba Elekről, s a lap jelenlegi tulajdo­nosáról, özv. Jóba Eleiméről, aki­nek mély tisztelettel tolmácsolom a Vidéki Lapok Országos Egyesüle­tének üdvözletét, s a legteljesebb sikert kívánjuk a jövőben is. (Él­jenzés.) Üdvözöljük a főszerkesztőt, a szerkesztőséget, a kiadóhivatalt és mindenkit, aki résztvesz ebben a nehéz munkában. (Éljenzés.) Kívánjuk egyesületünk nevében, hogy a lap még továbbra is szép sikereket érjen el. (Éljenzés.) Amikor megragadom az alkal­mat, hogy tisztelettel üdvözöljem az 50 éves Nyírvidéket, a diszköz-' gyűlést ezennel megnyitom. Ezután dr. Vietórisz József c. tankerületi főigazgató emelkedik szólásra és felolvassa nagy mű­gonddal megirt tanulmányát a »Nyirvidék«-ről. Az írás megbe­csülhetetlen értékű nekünk s épen ezért szórói-szóra ideiktatjuk: Üdv a tisztességes, áldozatos, ha­zafias sajtónak, amelyet szabadság­biztosítékaink legszebb virágaként gondozunk és nevelünk! Üdv a^ ünnepelt sajtóvállalatnak, amelynek megalapítása bátor kezdeményezés, fenntartása a legválságosabb fél­századon keresztül hősies küzde­lem volt, fennmaradása és felvi­rágzása pedig minden kétségen fe­lül álló közérdek! Üdv az ünneplő sajtómunkásoknak, akik tagadhatat­lanul rászolgáltak arra, hogy a kö­zönség érdeklődésének és támogatá­sának megbecsült osztályos része­sei legyenek! Kedves emlékek rajzanak Ha visszagondolok vármegyénk és városunk legrégibb lapjának, a Nyírvidéknek ötven esztendejére, amelyből negyven éven át ennek a mi lapunknak magam is önkéntes munkatársa voltam: a kedves'em­lékek nagy serege rajzik fel lelki szemeim előtt, s arra késztet, hogy üdvözlő szavaimmal hálát adjak Istennek a magyar gondviselés kegyelmével megáldott félszázados, becsületes magyar munka mind­nyájunk lelkét felemelő magyar győzelemért. Megindul a Nyirvidék Bizonyára a magyar gondviselés keze nyugodott meg azon a lelkes és elszánt kezdeményezésen, ameiy tiz lusztrummal ezelőtt a nyíri ho­mokon vidéki hetilap kiadásával indult el a közöny megtörésére s a lelkek meghódítására. Mily ha­tártalan bizalom, mily tántorítha­tatlan optimizmus tüzelhette a vál­lalkozó becsvágyát, hogy érdemle­ges biztatás nélkül beleakassza eké­jét abba az ősugarba, amely alig nyújthatott csak igen kis reményt is arra, hogy idővel hasznavehető termőföld lesz belőle! Jó dolga van a sajtónak ott, ahol eleven közélet és fejlett kul­túra ad bőséges anyagot az újság­író tollának, s megértő, lelkes tár­sadalom támogatása csökkenti a lapkiadással járó múlhatatlan koc­kázatot! Ami akkori kezdetleges vi­szonyaink között azonban egyene­sen magára a sajtóra hárult a köz­ügyek iránt való érdeklődés fel­ébresztése, s a sok akadállyal küz­dő vállalatnak úgyszólván napról­napra és lépésről-lépésre kellett fennmaradása biztosítékait a kö­zönségből kiverekednie. És mégis, vagy éppen ezért gyö­keret vert a gyenge csemete, tör­zse egyre izmosodott, levelei ha­talmas lombkoronába sokasodtak; főkép azért, mert együtt küzdött, együtt szenvedett, együtt fejlődött Nyíregyháza városával, amelynek érdekeit mindig hűségesen szolgál­ta, amelynek haladásán önfelál­dozással munkálkodott s amelynek sorsától a saját boldogulását szin­te elválaszthatatlannak tekintette. Nyíregyháza és a Nyirvidék egy­más által fejlődött a maga külön hivatásában igazán jelentékeny té­nyezővé. A sajtó nyilvánossága Városunk vezetősége és közönsé­ge sohase volt érzéketlen a céltu­datos fejlődés következményei iránt; mindig akadtak kiváló egyé­niségek, akik időszerű javaslatokkal és helyes intézkedésekkel hasznos munkát végeztek. Nagyobb lendü­letet azonban e téren csak azóta látunk, amióta a sajtó nyilvánossá­ga összehozza és tömöríti az együtt­működésre hivatott erőket s a ma­ga részéről tág teret nyújt az el­lentétes vélemények kívánatos ösz : szeütközésére s az elkerülhetetlen eszmeharcok sikeres megvívására. E tekintetben a Nyirvidék mind a mai napig páratlan odaadással töltötte be hivatását s pártszem­pontoken felülemelkedve nyitotta meg hasábjait minden életrevaló­nak ígérkező gondolat előtt. De tovább is ment ennél, amennyiben nemcsak megbízható megörökítő je és méltatója volt az eszméknek és eseményeknek, hanem számtalan nagyfontosságú kérdéstan maga ve­tett fel üdvös gondolatokat és trr­á „Nyírvidék" Méltatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom