Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-12 / 10. szám

JtólrÍRYlö&L 1929. január 12. lit jésol Izirinsx az nj esztendőre ? Csúnya időik tesznek, de sok min­denféle szép és jó is fog történni. Mikor választ királyt Ma­gyarország? 1929. januárban tartós zord hi­deg időjárás Ígérkezik, szeszélyes és kritikusnak mondható. Hazánk nagy részében havazni fog, hóvi­harok lesznek. Februárban is több napokon zord, hideg időnk lesz. Több he­lyen erős havazással, viharos sze­lek váltakoznak. Egy két enyhébb nap Ígérkezik. Márciusban szeszélyes időjárás ígérkezik, még itt is lesz részünk egy kis márciusi hóban. Különö­sen az első felében. A második felében már jön egy kis szép na­pos idő. Április hónap átlag véve csa­padékos jellegűnek ígérkezik. Jön közbe egy kis napos idő. Az idő azonban igen hűvös, majd vi­haros lesz. Eső itt-ott hóval ke­verve fog esni. Májusban az időjárás szép me­legnek Ígérkezik, különösen az el­ső pár napban, — később menny­dörgés, villogás, erősebb zivataros időben lesz részünk. Junius, julius és augusztus hó­napok folyamán száraz és igen nagy hőség ígérkezik. 30, 35 és 40 C fok hőségre számithatunk. Az őszi hónapok szintén szép­nek Ígérkeznek, félcsapadékos jel­legűnek mondhatók. A tél közepesnek ígérkezik, csa­padékosnak állapítom meg. A termés jobb lesz a mult évi­nél. Közgazdaság: Pénzünk jó lesz, a tőzsde pedig megszilárdul. A kereskedelem és ipar szintén ja­vulást igér. Az irodalom, művészet és sport terén nagy tehetségek tűnnek fel. Általában Magyarországon a jö­vőben nagy javulás ígérkezik. 1930 —31-ben nagy váltózás Ígérkezik. Királyválasztás lesz. Az I. György nevet fogja kapni, akárki lesz a király. Egyebet nem leplezett le Szi­nusz mester. Megjelent a Filatéliai Kurír művészi kiállítású, gazdag tartalma karácsonyi száma A magyar filatéliai életnek szen­zácója a Filatéliai Kurir karácso­nyi száma. Dicsősége ez a szám az egész magyar filatéliának és mi nyíregyháziak különösen büszkék vagyunk, mert e kitűnő újság szer­kesztője örvös János, aki ezelőtt 15 évvel ennek az újságnak előd­jét a »Philatelia<£ bélyeggyüjtési folyóiratot Nyíregyházán indította meg. A művészi kiállítású, abszolút szaktudással és írói készséggel szerkesztett újság gazdag kará­csonyi tartalma a következő: Szalay Gábor báró dr. posta­vezérigazgató nyilatkozata. — Ré­dey: Van-e rombuszos 5 koronás, vagy sincs? — A II. Debreceni Bélyegkiállitás sikere. —• Bartha Antal földmives bélyegeskönyve. — Uj magyar tévnyomat ritkasá­got fedezett fel egy szegedi filaté­lista. — Biró Marcell: Az 1871-es litográfiák hamisít ványai. — ör­vös János cikke az álló vizjegyü 1925-ös Masaryk bélyegekről: Pinterits Sándor: Veszedelmet je­lentenek-e a gépbélyegek a filaté­iiára. — Hollaender dr.: Az ok mánybélyeggyüjtésről. — Kiss dr.: Az okmánybélyegek teljeseiről. — Rampacher: Alkalmibélyeg kata­lógus. — Tizenöt esztendő. Mezőgazdaság Tanyai kirendeltség Irta: Máyer János fölémivelésSgyi miniszter A között a sok nehéz feladat között, amely az erőszakos béke­parancs folytán létfeltételeiben megtámadott magyarság vállaira roskadt, van nem is egy, mely már több évtizede megoldásra vár s amelyet mégis e korszak kor­mányzati intézkedésének kell meg­valósításhoz juttatnia. Ilyen a ta­nyakérdés is, mely csak ugy meg­volt a múltban, jelentősége azon­ban akkor nem nyomult annyira előtérbe, mint ma, amikor az or­szág kegyetlenül meg van csonkít­va s mikor az élni akaró nemzet minden erőkifejtésére, polgárai kettőzött munkateljesítményére van szükség. Ily viszonyok között nem lehet közönbös, hogy a nem­zettest jelentős tömegét alkotó ta­nyai földmives lakosság mily gaz­dasági helyzetben s rríinő kulturá­lis viszonyok között él, miként gaz dálkodik és hogy gazdálkodása milyen reális eredményeket tud felmutatni. Aki a tanya világ különleges vi­szonyaiba bepillantást nyert, saj­nosan tapasztalhatta, hogy e túl­nyomó többségben színmagyar nép gazdaságilag is, művelődés szempontjából is elmaradott, hogy a tanyai területek értékesítési vi­szonyai teljesen szervezetlenek, aminek folytán természetesen a la­kosság általános gazdasági helyze­te is eléggé kedvezőtlen és meg­állapíthatta, hogy e területek né­pessége — önhibájukon kivül eső okokból —- sok vonatkozásban (kü Iönösen az egészségügy, közleke­dés, iskoláztatás tekintetében, de általános közigazgatási szempont­ból is) még azokat az előnyöket is nélkülözni kénytelen, melyeket a közteherviselés elvére alapított állami berendezkedésnek minden polgára számára biztosítania kell. Kétségtelen, hogy a tanyakér­dést megoldani nem könnyű fel­adat. Nehézzé teszi a lakosságnak igen nagy — hiányos úthálózattal biró —- területeken való szétszórt­sága is. A kérdés gyakorlati és gyökeres megoldása céljából ta­nyai kirendeltségeket létesítettem Hódmezővásárhelyen, melynek mű ködési területe Csongrád, továb­bá Csanád-Arad-Torontál köz­igazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék, úgyszintén Szeged és Hódmezővásárhely városok külső tanyaterületeire terjed ki. Ez per­sze a tanyavilágnak csak egy kis része, de egyelőre nem látszott célszerűnek tulnagy területek be­kapcsolása, a kiterjesztés lehető­sége azonban megvan. A tanyai kirendeltséggel a tanyai lakosság helyzetén kívánnak segíteni, ami elsősorban a tanyai gazdálkodás színvonalának emelésével, a ter­melés fokozásával és a termésér­tékesités megfelelő szervezésével történik. A tanyai kirendeltség a tanya­területek lakosságával állandó ösz szeköttetésben van s a kirendelt­ség tagjai bejárják a legtávolabb eső, elhagyott kis tanyákat is, hogy meghallgathassák panasza* kat és segíthessék őket gazdál­kodásukban. Ez az újonnan léte­sített tanyai kirendeltség, ezek szerint nem bürokratikus intéz­mény, hanem oly, valóban nélkü­lözhetetlen szerve a töldmivelés­ügyi kormánynak, mely a helyszí­nén állandóan tanulmányozza a különleges tanyai viszonyokat, mely otthonában keresi fel a ta­nya* népet, ellátja tanáccsal, út­baigazítással a gazdálkodás min­den ágában, amely, emellett fi­gyelmét kiterjeszti mindazokra a kérdésekre, melyek a tanyai la­kosság életérdekeire fontossággal bírnak s amely igyekszik minden fölösleges alakiság kikerülésével, a bármely téren észlelt hiányokat és hibákat az illetékes hatóságok közbenjöttével pótolni és orvosolni. A tanyai "kirendeltségnek ilyen képen fontos feladat jut a nem zetmentő munka körül s erősen bizom abban, hogy a fontos gya­korlati szempontok előtérbe he­lyezése ujabb kirendeltségek szer­vezésének a szükségességét fogja magával hozni. Kereskedelem Amerikai szemmel Irta: Ealfeányi Kálmán, az 01IE igazgatója Nagyon érdekes könyvet kap­tam ünnep előtt Klein Gyulától. Ez a Klein Gyula nem az a Klein Gyula, akire a nyájas olvasó gon­dol. Nem a Hitelbank nagytekin­télyű igazgatója, hanem az egy­szerű washingtoni bürokrata, aki mindössze a Foreign and Domes­tic Commerce központi hivatalát igazgatja. Mikor fent jártam nála 12. emeleti sarokszobájában —mi­lyen remek kilátás nyilt onnan a Fehér Házra és a világ ezen ha­talmas fővárosának remek park­jaira., — Klein igazgató megígérte hogy egy és más engem érdeklő nyomtatványt el fog juttatni hoz­zám. Az ilyen igéret Amerikában szentírás, ezért egy cseppet sem csodálkoztam, mikor pár nap előtt Hodgman Vilmos ur, az amerikai kereskedelmi attaché elküldte hoz­zám Klein Gyula ajándékát, a legújabb kereskedelmi évkönyvet, annak is a második kötetét, mely « rilág minden országának gaz­dasági fejlődését tartalmazza. Azt hiszem, nem egyedül va­gyok igy ez évkönyv külföldi ol­vasói közül, én elsősorban a ma­gam hazájára vonatkozó adatok­nál ütöttem fel az Évkönyvet. Lás suk csak, hogy itéli meg ez az amerikai a mi viszonyaink fejlő­dését. 1927. esztendőt — úgy­mond a külkereskedelmi mérleg deficitjének rapid emelkedése jel­lemzi, ami egybeesik a külföldi kölcsönök beáramlásával. Ez a helyzet legnagyobbrészt a háború utáni újjáépítés munkájának és a gazdasági szervezet helyreállításá­nak s ebből folyólag az otthoni és a bevitt áruk fogyasztása emel­kedésének tulajdonitható. Az egyes iparágakat általában véve jól foglalkoztatják és igy jobban megközelítették a termelési ka­pacitásokat, mint a megelőző évben. Azzal végzi be a jelentés, hogy az alkalmazottak helyzete javult, egyébként «e cpbKEem rali komoly probléma ebben a túlnyo­móan mezőgazdasági országban. A Klein évkönyvének van né­hány adata, amely szemébe szö­kik az amerikai olvasónak, ha csak féligmeddig figyelmesen pil­lant bele a könyvbe. 1910-ben még 125.000 négyzetmértföld volt ez az ország, ma csak 35.000négy­szögmértföld a területe. A lakos­sága akkor majdnem 21 millió volt ,most kevesebb 8 milliónál. De a háború óta is igen szomorú számadatok sorakoznak fel az amerikai évkönyvben Magyaror­szágra vonatkozóan. 1923-tól 1927-ig a születési arány 1000 lakos után átlag 27.4 volt. 1927­fban az a születési arány lecsök­kent 25.2-re. Ez az egy adat meg­mutatja a amerikai olvasónak, hogy 16.000 magyar gyerek nem született meg az utolsó kimuta­tási évben. Ha tovább lapozunk a Klein Gyula könyvében, meg is találjuk erre a magyarázatot. — A mezőgazdaságot a külső piacok megtalálásának nehézségei nyom­ják. Nagy handikep a befektetett tőke szűkössége és a rövid termi­nusra adott kölcsönök drágasá­ga. Külkereskedelmi téren a ki­vitelnek a megcsappanásával ta­lálkozunk. amelynek okai gyanánt hármat állapit meg az amerikai szerző ,a valamivel ltisebb me­zőgazdasági felesleget (1927-ről van szó) továbbá a reparációs kontóra való szénszállítások meg­csappanását és végül a szomszé­dos országok magas védővámos politikáját. Végül megemlíti az Évkönyv,, hogy valójában lényegesen na­gyobb az amerikai import Ma­gyarországba, mint amennyit az amerikai statisztika tüntet fel. — Ennek nyilvánvaló oka az, hogy nem minden amerikai indul el az eladási állomásról egyenest Ma­gyarország felé. Van sok olyan portéka, amely bizonyos átmene­ti stáció után veszi útját Magyar­ország felé. Igy történt aztán, hogy a 4.245.000 dolláros ame­rikai behozatalról az amerikai adatok alapján alig volt az Egye­sült Államoknak tudomása. Érde­mes volna így végigmenni az egész köteten és megvizsgálni pontonként a sok ezer adatot. Igy például amerikai szemszög­letből nézve érdekes megfigyelni, hogy Németországra nézve mi a Klein Gyuláék megállapítása. — Az egykori győztes ország ke­reskedelmi hivatala minden kom­mentár nélkül állapítja meg, hogy 1927-ben Németország már olyan gazdasági prosperitáshoz jutott, amely felülmúlja a háború előtti átlag éveket. Az infláció után két esztendő kellett ahhoz, hogy a gazdasági élet újjászervezése be­tetőződjék. Azok a vállalatok, amelyek nem voltak képesek meg­állani a helyüket, sorra elpusz­tultak és ezSel megtörtént az első döntő lépés a fejlődés felé. Legérdekesebb része a Klein-fé­le Évkönyvnek a táblázatok tö­mege, melyet a könyv második részében ad az egész világra vo­natkozólag. Itt is elsősorban Magyarorszá­got nézem meg, kíváncsi vagyok rá, hány ember foglalkozik az ame rikai statisztikus számítása sze­rint kereskedelemmel. Kisül, hogy pont 5 százalék azoknak a szá­ma, akik Magyarországon keres­kedelemből szerzik kenyerüket. — Ezzel szemben ha sorravesszük az Egyesült Államokban 10.2 száza­lék, Kanadában 13, Argentínában 9.3, Chilében 8.9, Belgiumban 10.7 Csehszlovákiában 6, Dániában 10.8" Franciaországban 10.4, Németor­szágban 11.7, Olaszországban 6.4 Németalföldön 11.7, Norvégiábae­11,1, Portugáliában 6.1, Svájc-

Next

/
Oldalképek
Tartalom