Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-08 / 6. szám

JMTÍRYIBBÍL 1929. január 8. kormányrudját és vezeti az Asztaltársaságot minden kisiklás és mellékutratérés nélkül az egyenes uton. Ha sokszor döcögős i$ ez az ut, — ha néha a szekér utasai le-lemaradnak is, vagy ha a más uton járók meg is hajigálják a kocsivezetőt, — Krómy Károly rendületlenül csak előre az útra, a célra néz, kezét egy pillanatra sem engedi el a kormányrudtól, mert tudja, hogy a döcögős útra jól kövezett ut fog következni, a lemaradt utasok helyett uj utasok ülnek a Szeressük szekerére és a más útról hajigálókra visszafreccsen az általuk eldobott sár. Ha földeket rengető sikereket nem is ér el az Asztaltársaság, de az ő komoly, higgadt, bölcs vezetése alatt kitűzött célja szolgálatában alkotó és áldásos munkásságot fejt ki, mellette kitűnő segitőtársa Erdélyi Farkas, akinek legnagyobb érdeme az, hogy az ő lelkes fáradozásának lankadattlan propaganda munkásságának köszönhető, hogy a Szeressük Asztaltársaság a jótékonyság szolgálatában ma Nyíregyházán számottevő társadalmi tényező. t Az ő érdeme az 1924. évben az Asztaltársaság első nyilvános szereplése, nagyszabású jótékony ünnepélye, amely minden várakozáson felül sikerült. Városunk közönsége meglepett örömmel ismerte el, hogy az egyetlen asztaltársasága méltó helyet foglal el hazafias és jótékony egyesületei sorában. Az ő érdeme nagyrészben, hogy a Szeressük Asztaltársaság neveltje olyan életpályára léphetett, ahol jövője biztosítva van és igy az Asztaltársaság még az 1 919. évben önként vállalt kötelezettségének eleget tudott tenni. Hálájának és elismerésének méltó kifejezést adott az Asztaltársaság, amikor az elmúlt évben megfestette Erdélyi Farkas alelnök életnagyságú olajképét és megható ünnepség keretében Farkas napján leleplezte. A kép ára a Szeressük Asztaltársaság tagsági dij és adományösszegeitől teljesen függetlenül, külön rendezett gyűjtés utján került elő Erdélyi Farkas személyes jóbarátaitól és ismerőseitől, akik között sok nem »Szeressük« tag is szerepelt. Az évi jelentés további része a karácsonyi segélyezési akcióról számol be: Asztaltársaságunk 1923. év karácsonya óta minden karácsonykor az összes egyházak segitségével kikeresi a maga szegényeit és karácsony ünnepére meleget, boldogságot teremt a legelhagyatottabbak, a legnyomorultabbak otthonában. Évről-évre nagyobb és nagyobb arányokat ölt a szép gondolat tetté valósulása. Most karácsonykor már 40 családnak jutott tűzifa és fehér kenyér az ünnepekre, egy kis Szeressükcsomag és gyermekruha a karácsonyfára. 78 mázsa tűzifát és 1 11 kiló fehér kenyeret és 5 Szeresekcsomagot osztottunk szét a legszegényebbek között. A tűzifát felvágva minden család lakására szállítottuk. A Szeressük Asztaltársaság halottjairól emlékezik még meg az évi jelentés, majd ezekkel a szavakkal fejezi be Walter Géza dr. évi jelentését: | A halottakról történt megemlékezés után ismét az élőkre tekintsünk vissza és most, az újesztendő küszöbén, amikor mindannyiunknak boldog újévet kívánunk, bizakodó hittel nézzünk előre a magyar jövendő felé, amely el fog jönni és hogy minél hamarabb eljöjjön, minden igyekezetünkkel, minden gondolatunkkal, tudásunkkal, munkánkkal, tehetségünkkel és erőnk minden porcikájával rajta legyünk] Ez adjon erőt nehéz, keserves létküzdelmünkben és ez a gondolat lelkesítse és erősítse további áldásos munkásságra a Szeressük Asztaltársaságot is. A viharos tetszéssel fogadott évi jelentés után a közgyűlés Krómy Károly dr. elnök indítványára a fáradhatatlanul dolgozó titkárnak jegyzőkönyvi köszönetet mondott és az évi jelentést a közgyűlésről készítendő jegyzőkönyvhöz csatoltatni rendeli. A pénztáii jelentést Pataky László ismertette. Eszerint az Asztaltársaság az 1928-ik évben 850 • pengőt fordított jótékonycélra. Nagy József indítványára a közgyűlés a gyengélkedése folytán lemondott Papp István pénztárnoknak, tíz évi odaadó hűséges működéséért jegyzőkönyvi' elismerést és hálás köszönetet szavazott meg, majd pénztárnokká közfelkiáltással Pataky Lászlót választották meg. Az indítványok során a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tette magáévá a választmány azon indítványát, hogy a fennállásának ötvenéves jubileumát ünneplő »Nyírvidék« c. politikai napilapot meleg szeretettel üdvözli. Ezzel a közgyűlés Krómy Károly dr. zárószavaival este 8 órakor véget ért. Beszélgetés a nyíregyházi nyomorról a Jótékony Nőegylet estjén (A Nyírvidék tudósítójától.) A Jótékony Nőegylet estjén ott láttuk mindazokat, akik számottevő eredménnyel harcolnak a nyomor ellen. Az újév alkalmával elhangzott hivatalos kijelentésekből is kitűnik, hogy a szegénység, a nyomor ellen a város az elsők között igyekszik hatásos akcióba lépni. A Nyírvidék munkatársa együtt látván mindazokat, akik a nyomort szemtől-szembe látják, ismerik, a nyíregyházi karitatív munka egyik illusztris, általánosan ismert, hálás sziwel méltatott vezető egyéniségéhez fordult információért. Mi az újság a nyomor kérdésében. Ez volt első kérdésünk. — Nagy baj van, a nyomor régóta nem ismert fokra emelkedett Szabolcsban és Nyíregyházán — volt a válasz. Már a tanyák konvenciós alkalmazottai körében is ínségről panaszkodnak, pedig eddig a szegényebb néposztálynak ez a rétege volt a legbékésebb a gazdasági cselédek helyzete volt a leginkább elviselhető és megnyugtató. Ennek elsősorban a búza árának zuhanásszerű esése az oka. Amikor ma a gazdasági cseléd a konvencióba kapott terményt, vagy a felnevelt állatot behozza a városba, alig kap érte valamit. Úgyszólván semmit sem vehet annak az állatnak az árán, amelyért ezelőtt a családjának felruházását biztosító összeget kapott. Az ínség már aggasztó mértékben jelentkezik a falvakban és az uradalmakban is. Még lesújtóbb a helyzet a városban. A nyomortanyák siralmas helyzete sohasem volt olyan sötét és vigasztalan, mint ma. A lelkek nyugtalansága nőttön-nő. Mit kellene tennünk ezeknek az aggasztó jelenségeknek láttára? — kérdeztük. — Elsősorban a szegényügy uj megszervezésére volna szükség. A jótékony egyesületek vezetőit össze kellene hivni és megkellene értetni vélök, hogy itt a tizenkettedik óra a hatásosabb együttműködés biztosítására. A felekezetek szerint való egyesületi tagozódást fenn lehetne ugyan tartani, de egy olyan tekintélyes, erős központi irányV tásra volna szükség, amelynek szavát mindenki parancsnak fogná fel. Egyesületközi irodát kellene nyitni. Ha pl. egy róm. kath. szeoooDaooöDCJDoaömooöooaoaoöööö • VÁROSI SZÍNHÁZ MOZGÓ • 1929. januir 7. ét 8 , 9 , 10. hétfff. ktdO, szerda, citttOrtSk • • Felemelt • AGYARI • • O • P 8 RAPSZÓDIA! a leggyönyörűbb, legigazibb, iaig-vérig magyar film. 8 felvanásban, amit valaha alkottak A film egyes onaa Főszereplők: m—m

a A film egyes jeleneteit Lj| Daflover, Villy Fritsch, Dita jeleneteit MaRtH Aladár P*rló Hel'ay Andor, B thory Giza, Mantu Aladár lenekara kiséri Holtai Kamilla, Luopold Kivramer zenekara kiséri • • • • g • • • • • • O Előzetes jelentés! p Janet Gaynov, UTCA ANGYALA •j 8 Előzetes jelentés! Charles Farrel S • gény leány jelentkezne avval, hogy családja nyomorban van, mert ő nem kap munkát az iroda és a központi intéző elrendelné, hogy a róm. kath. jótékonysági egyesületek tagjai fejenként milyen mértékben kötelesek munkát adni a szegény leánynak. Vagy ha pl. valamelyik iskola jelentené, hogy a gyermekek egy részének nincs "téli cipője, a központ elrendelné, hogy ki-ki mennyit köteles adni a gyermekek cipővel való ellátására. Nem maradhat ellátatlanul, nyomorban egy szegény, nem szenvedhet Orvos, gyógyszer, melegszoba, megfelelő táplálkozás nélkül egy beteg sem. Jöjjön el a szegényügy szinte diktatórikus központi intézésének ideje. A polgári társadalom nem nézheti ölbetett kézzel, nembánom módra a fenyegető veszedelmet, a mely sötét felhőként, vihart jelző borulatként „gomolyog ma a feje fölött. Benn a ragyogó táncteremben boldog táncosok lebegtek a muzsika szárnyain, mi képzeletben a havas téli éjszakán odaszálltunk a külváros sikátorai fölé, ahol a felzaklatott lelkek varjú serege vár sötéten, hallgatag. Hessegessük el idejében a vész madarait. Hallgassunk a prófétás lelkek intő szavára. Rendezzük a szegényügy egyesületi megoldásának kérdését. Megcsalták társaikat a munkabér szétosztásánál (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A tiszadobi határban levő Reje és Farkashát tanyán árokásási munkálatot vállalt 12 tiszadobi munkás. A munkát Réthi József vállalta fel s ő szerzett a munkához napszámosokat is. A munkások abban egyeztek meg, hogy az árok kiásásáért járó béren egyenlően megosztoznak. A munka elvégzése után az uradalom Réthi József kezeihez ki is fizette a 353 P 47 fillérnyi munkabért, Réthi József azonban két társával, Mezei Balázzsal és ifj. B. Nagy Sándorral ki akarta játszani 9 társukat s azt mondva, hogy csak 210 pengőt kaptak a munkáért, csak ennyit osztottak szét, mig 143 P 46 filléren hárman külön osztoztak meg. A becsapott 9 munkás napok múlva rájött a turpiságra s Rcthi és 2 társa ellen feljelentést tett a tiszadobi csendőrörsön. Réthiék a terhükre rótt bűncselekményt nem tagadták s azért követték el, hogy karácsonyra és újévre legyen egy kis költőpénzük. A pénzt eí is mulatták. Az eljárás ellenük megindult. Tit pengőt lopott egy betörő egy tiszadobi lakásból (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Oprendek István tiszadobi la» kos feljelentést tett a csendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki január i-én, mig feleségévei az esti órákban távol volt a lakásától, az ajtókilincs mellett levő ablakszemet betörve behatolt a szobába s onnan egy pénztárcát vitt el, amelyben 10 pengő készpénz volt. A tettes kinyitogatta ugyan a szekrények ajtaját is, azonban azokból nem vitt el semmit. A csendőrség megindította a nyomozást a tettes kézrekerítésére, - azonban nyomok hijján nem járt eredménnyel. — Gobelin-képek kaschirozását passepartout-szerüleg a legkényesebb igényeket is kielégítően készíti a J ó b a-n y o m d a könyvkötészete Nyíregyházán, Széchenyi mt $. Tetofaa 139.